Azt hittem, hogy délig fel sem kelek. Erre 7 után egy kicsivel már azon bosszankodtam, hogy nem tudok aludni. De akkor fáradt sem voltam. Persze, azért próbálkoztam becsülettel. ;) Az öltözködés nem volt túl bonyolult... Hogy ne a gyűrött ingemet kelljen újra felvennem, Csabi adott pólót, kb. a legjobbját. Hiába mondtam, hogy a Zsírfesztes is teljesen jó...

A délelőtt kicsit lassan indult, össze kellett raknunk, hogy a hiányzó bőrönd és GPS kombó miatt hogyan szervezzük a napot. Ezt egy kiadós reggeli mellett fixáltuk le. Csabi sonkástojásos, én baconöstojásos szenyát kértem. Kiderült, hogy az egy szendvics/fő a gyakorlatban kettő. Én mondjuk egy elfogyasztása után tele voltam, hiszen már akkor bennem volt vagy 6 tojás...

Mivel nem messze tőlünk van egy nagyobb ruházati bevásárlóközpont, úgy döntöttünk, hogy veszünk nekem pár dolgot, hogy egy picit embernek érezhessem magam. Mivel elvileg az fehérneműt 100%-ban a többit legalább 50%-ban a Lufthansának állnia kell, megkerestük a Macy's-t és ott vettünk meg mindent. Aztán, hogy továbbra se menjen minden simán, az én kártyámat nem fogadta el a gép. (Mondjuk, az előttem lévőét sem, szóval nem csak nekem gyűlt meg a bajom a rendszerrel, de ez annyira azért nem volt vigasz.) Ekkor reményvesztetten Csabihoz fordultam, aki úriember volt, és fizetett helyettem. A Lufhtansa fizesse meg neki! :)

Miután visszaértük a szállásra, és még mindig nem volt üzenet a németektől, felhívtam őket. Még egyszer bejelentettem, majd ez alapján a nő megnézte, mi van a csomaggal. Kb. pár perccel azelőtt érkezett meg LA-be, hogy elkezdtünk beszélgetni. Ott még át kell esnie egy security vizsgálaton, utána elvileg átadják a delivery team-nek, és értesítenek. Most este fél 11 van, és ez még nem történt meg. De legalább most már tudom, hogy valami azért történik a háttérben.

Ezt követően elmentünk a T-Mobile-ba, hogy megoldást találjunk a GPS problémánkra -> valahogy adatkeretre volt szükségünk. Kicsit izgalmasra sikerült az odaút, mert kocsival mentünk, kis túlzással vakon. De azért megérkeztünk, és vettünk is egy SIM kártyát, ami nekünk minden szempontból megfelelő. Innen a Hoover-gáthoz indultunk, egy kis tankolás közbeiktatásával. Az út nem volt vészes, csak egyszer nem kanyarodtunk le ott, ahol kellett volna, szóval sikeresnek értékelem az utat.

Maga a gát elég impresszív. Sokáig nem is tudja felfogni az ember, hogy milyen méretek is vannak ott jelen. Gondolok itt mélységre, víztömegre. Azért az mondjuk elég vicces volt, hogy Csabi tüsszent egy szolidat és akkor minden visszhangzik :D Miután kisétáltuk magunkat a gáton, megnéztük a Memorial hidat is. Nem tudtam elképzelni, hogyan építhették ezt meg, de szerencsére más sem, így egy egész táblát szenteltek neki. Nagyon menő.

Hazafelé Csabi is kipróbálta a Mustangot, egyelőre ő is elégedett. :) Beugrottunk még egy Wallmartba vízért (és édességért), mert holnap a Death Valley-ben szükség lehet rá. Utána még egy vacsi, majd most blogolás. De olyan, mintha hirtelen elfogyott volna az üzemanyag, alig bírom nyitva tartani a szemem. Meglepődnék, ha most gond lenne az alvással.

Mára nagyjából ennyi. Remélem otthon mindenki kialudta magát a szombati munkanapra :) A Törpök nyertek, ami tök jó, és be is árazza, mennyire vagyunk Csabival fontosak... :D Innen is gratula!

ps.: Csak bevallom, elbuktam 5 dollárt egy játékgépen. Ez azért picit megviselt, de azért megvagyok. (Csabi 10-et ;) )