A mai nap az Antilop kanyonnal kezdődött. Illetve azzal, hogy kb. ez az egyetlen hely, ahova időre megyünk, naná, hogy nem találtunk oda elsőre... :) De viszonylag gyorsan korrigáltunk, nem lett gond belőle. Mivel 7-8 fok lehetett, mi pedig a már-már szokásos rövidnadrág-póló kombóban (Csabin két felső volt, gyenge...), rögtön az ajándékboltba mentünk, hátha van valami meleg felsőjük. Volt, XXL méretben, szóval inkább passzoltunk.

Engem meglepett, hogy ez az egész gyakorlatilag a föld alatt van. Ez viszont szerencsére azt is jelentette, hogy relatíve szélvédett helyen, ergo nem fogunk megfagyni. Maga a kanyon nagyon szép. Ide tényleg ez a szó való, legalábbis nekem ez passzol hozzá. Azt már mondani sem kell, hogy az ember mennyire megdöbben, hogyan lehetséges egyáltalán ilyen helyek kialakulása... Maga a vezetett túra nagyjából másfél óra volt, de a túravezető tök jófej indián volt, néhol a képeket is ő készítette, messze azok lettek a legjobbak.

Ezt követően irány a Wallmart, és végre vettünk magunknak felsőt. Meg csokis cookiet. Ez majdnem útba esett a Horseshoe Bend felé, ami a következő megállónk volt. Sejtettem, hogy ez is nagyon tetszeni fog, és igazam volt! :) Nehéz már olyan jelzőket találnom, amiket az elmúlt két nap során nem használtam agyon, de ez a hely is megdöbbentően gyönyörű.

Innen pedig egy kb. két és fél órás út következett a Bryce kanyonhoz. Útközben azon gondolkoztunk, hogy valójában itt autózás közben is olyan szép és ugyanakkor érthetetlen dolgokat lát az ember, hogy már akkor is nagy élmény lenne ez a túra, ha csak itt autózgatnánk. A Bryce kanyonról én magam nem tudtam sokat, fejből nem is tudtam volna megmondani, hogy mi van ott, amíg P. Ágnes, szolnoki lakos nem mondta, hogy neki ez volt a "leg" a tavalyi túrájuk során. És, most már értem, miért. Nem mondom, hogy nálam is az, de top2 :) Itt is különböző pontokat lehet meglátogatni, van, ami majd' 2600m magasan van. Ott olyan nyugalom tör az emberre, amivel én leginkább síelések során találkozom. Egyszerűen csak kikönyököl az ember a korlátra, magába szívja a tiszta, hűvös levegőt, és közben bámészkodik. Vagy épp szemmel követi az arra repülő hollókat. Zseniális hely.

Nem vártuk meg a napnyugtát, mert még egy kb. 4 órás vezetés várt ránk vissza Vegasba. Közben felhívtam a Lufthansát, hogy mi a helyzet, mert még mindig nem hívtak, és nem is kaptam e-mailt. A nő mondta, hogy próbáltak hívni, de nem értek el. Végülis, ez még igaz is lehetett, hiszen a helyek között gyakran nem volt térerő. Mondjuk, nem fogadott hívásról nem kaptam értesítést, de lehet, hogy ez a külföldi tartózkodás miatt van. A hotelbe visszaérve rákérdeztem, megjött-e a csomag, de nem tudtak róla, viszont felírták a nevem, hogy majd ha jön, értesítenek. Szuper, holnap indulunk, szóval ez csak még bonyolultabb lesz... Aztán fel a szobába, ahol Csabi észrevette, hogy villog a telefonon egy gomb. Megnéztem, valóban, ez pedig üzenetet jelent. Megnyomom a gombot, mondom a néninek, hogy szerintem üzenetem van, mire mondja, hogy csomagom érkezett, átvehetem a Fedex office-ban. Szuper! Megnézem a neten hol van, és mikor van nyitva. Ehh... Ma 6-ig volt, és reggel 7-kor nyit. Amivel az az egyetlen baj, hogy nekünk elvileg 7-kor kellene leadnunk a kocsit a reptéren. Írtam a srácnak, akitől béreljük, hogy késünk, remélem nem lesz gond.

Most pedig megnézzük, mit tartogat számunkra a kaszinó így búcsúzóul, eszünk is valamit, meg úgy általában véve elütjük az időt. Nektek addig is jó munkát! ;)