HTML

Utolsó kommentek

  • Roli88: hol vannak az írások???? :D (2022.05.16. 14:20) A nap, amikor újra itt
  • Dawson: @Roli88: A szerkesztőség eddig gondolkodott, hogy reagáljon-e egyáltalán arra a féknyúz kommentre... (2022.05.11. 07:28) A nap, amikor újra itt
  • Roli88: 4 nap múlva válaszolni.....khhmmm :D elnézést egy aktív blog?? :P :D (2022.05.10. 09:20) A nap, amikor újra itt
  • Dawson: Nem rázlak le? Mármint úgy, mint te egy hete, hogy "bocs, be kell rohannom dolgozni, ég a ház"?? (2022.05.09. 02:45) A nap, amikor újra itt
  • Roli88: Minden rendben! Főleg ha holnap végre nem rázol le és tudunk videóchatelni! :D (2022.05.05. 10:25) A nap, amikor újra itt
  • Utolsó 20

Verba volant, scripta manent

Egy blog, mellyel meglepém e szobának szegletén magam magam. De remélhetőleg nemcsak a magam "örömére" jött létre, hanem egyben megfelelő eszközül fog szolgálni az amerikai utazással kapcsolatos élményeim megosztására is. Have a good read!

Friss topikok

Linkblog

A nap, amikor csak sikerül

2022.02.17. 05:21 :: Dawson

A mai nap meglehetősen hosszú volt, és még nincs vége. Kezdődött a reggeli dilemmával, hogy bemenjek már úgy, hogy a 9-kor kezdődő megbeszélésre is az irodából jelentkezek be, vagy elég utána. Mivel az volt a tippem, hogy a délben kezdődő meeting miatt többen leszünk ma, ezért rávettem magam, és ott voltam időben. Hát, kb. feleslegesen... Sebaj, a kávé még mindig jó. Az meg még inkább meglepett, hogy a konferenciateremben tartott megbeszélésen csak ketten voltunk a csapatunkból, rajtunk kívül még kb. 10-en, a többiek online jelentkeztek be. Egy managerem sem volt ott személyesen, ergo tényleg feleslegesen mentem be. A kaja végül abból a havi 20-asból ment, amiről már írtam. Most egy dönert válaszottam, jó választás volt, a vacsorámat is megoldotta. Nem tudom, hogy itt ennyivel nagyobbak az adagok, vagy én eszem kevesebbet, vagy esetleg mindkettő...

Amúgy vicces volt, az a másik 10 ember 6 pizzát rendelt, és ahogy láttam, elég nagy volt a méretük is. Megjött kb. 12:15-kor, szépen kinyitották a dobozokat a meeting közben, osztogattak csendben papírtányérokat, és kb. 1 szeletet evett meg belőle valaki. Egészen addig, amíg tartott a megbeszélés, és ment a videó, azaz fél kettőig. Én már azért egy picit feszült voltam, hogy senki nem evett 12:00-kor... Amikor megjött a pizza, én hozzáláttam a sajátomhoz, ők meg hagyták kihűlni. Aztán amikor vége lett, elkezdték enni. Kívülről ez azért egy picit vicces, mintha nem lenne illendő enni, ha van kamera. De akkor feltételezem nem így hirdették volna meg az egészet...

Kaptam még egy tippet, hogy a Broadwayen lévő Soccerwestben próbálkozzam meg a cipővel. Írtam nekik FB-on, van-e egyáltalán, semmi válasz. Írtam nekik e-mailt, semmi. Nem volt más választásom, mint 5-kor odaindulni. Így megvolt az első tömegközlekedési élményem is. Nem volt vészes, a belépőkapuknál simán lehet paypassal fizetni. Illetve, igazából kilépéskor fizetsz, mert zónák vannak. De elég menő voltam, szóval nem volt rossz élmény. Maga a bolt a Downtowntól délre van, a False Creek másik oldalán.

img_2168.png

Mikor megérkeztem, a srác mondta, hogy máskor tucatnyi különböző műfüves cipő van nála, most azonban csak négy, és nem is tud rendelni, annyira elérhetetlenek mostanában valamiért. Megkérdezte, honnan jöttem (elég durva akcentussal beszélhetek), mondtam, hogy Hungary, mire: "Best team never winning the World Cup". A négyből kettő volt a méretemben, a harmadikból meg egy fél számmal kisebb. Utóbbival kezdtem, mert arról tudtam, hogy elég széles (Tiempo), és szerencsére jó lett, így nem is próbáltam fel mást. Mondjuk, megint felbosszantott, hogy fizetéskor jövök rá, a kiírt ár az adót nem tartalmazza, azaz $20-ral nagyobb a végösszeg... 

Gyorsan haza, még betömtem az ebéd második felét, Ducks meccs bekapcsol, Twitter átfut, blog post megír. Itt tartunk most, kb. 20 perc múlva meg indulok focizni. Két kimenetel lehetséges: vagy béna leszek, vagy pedig béna leszek, de a többiek is. 

9 komment

A nap, amiről nincs mit írni

2022.02.16. 05:45 :: Dawson

A címben kb. benne van minden. Picit alulmotivált voltam ma, nem erre a munkanapomra leszek a legbüszkébb, amikor majd évek múltán visszatekintek az első hetekre. Van ilyen. Az egész napban az volt a legjobb, hogy Jad mondta, felírt +1-nek, holnap foci. Szuper, csak kéne szerezni egy pár cipőt. 4 sportboltban voltam, ebből 3-ban foci cipő sem volt. Abban az egyben pedig mindösszesen 1 fajta műfűre való, az pedig nem az én lábtípusomra lett kitalálva, ezeket fel sem tudom venni... Szóval most nem tudom, mi lesz. Olyan csalódott lettem ettől az egésztől... Nyilván izgul az ember, hogy ennyi idő után tud-e még egyáltalán futni, mennyire fognak elpattanni tőle a labdák, lesz-e valami hasznos megmozdulása, de ez olyan kellemes izgulás. Aztán most meg úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, mert nincs miben játszani. Ez nagyon elkeserítő. A futócipőmben nem hiszem, hogy jó lenne, annak nagyon vékony a felső része, mintha mezítláb rúgnék a labdába, és a talpa sem biztos, hogy jól viselné az irányváltásokat, egyszerűen az nem erre lett kitalálva. Ugyanakkor ennyi idő után már talán nem is érdekelne, tényleg képes lennék cipő nélkül is játszani... 

Ez az egész úgy megviselt, hogy még a kávé sem esett olyan jól. Végig bosszankodtam a sétányon. A mai terv még egy kis sakk, olvasás, a kettő között meg le kéne vinni a szemetet. Nem tudom, hogy ez utóbbit hogy lehet a legkevésbé ciki módon csinálni, még senkit sem láttam szemeteszsákkal a liftben. Viszont már nem nagyon lehet tovább halogatni a dolgot... Várok este 9-ig, akkor lefelé már csak kevesebben mennek.

Ehh... 

2 komment

A nap, amikor Mazesoba

2022.02.15. 05:52 :: Dawson

Vasárnap este, nem sokkal azután, hogy befejeztem az aznapi bejegyzést, olyan hangot hallok, mintha kopogtak volna. Ugyan ki kopogna, gondoltam, de azért csak felkeltem és megnéztem a kukucskálón, van-e valaki azaz ajtó előtt. És volt! Mint később kiderült, Noah volt (ha jól emlékszem a nevére) és aziránt érdeklődött, tudok-e neki kölcsönözni egy dugóhúzót. Lecsekkoltam a fiókokat, és megmentettem az estéjüket. Amikor visszahozta, váltottunk pár szót, és kaptam egy Ferrero Roche-t. Persze, elsőre nem fogadtam el (tudtam, hogy győzködni fog), de végül hagytam magam... :) Szimpatikusnak tűnt, bár nyilván jó helyzetből indul az, aki vasárnap este még kinyit egy palack bort és pizzázik a párjával.

A mai nap már kifejezetten hasonlított egy munkanapra. Már 11:40-re bementem (előtte is dolgoztam, még mielőtt...), mert Amandával elmentünk kajálni. Elvitt egy helyre, ahova elvileg sokat járnak, ha épp nem home office van. Az egységet Kokoro Tokyo Mazesoba néven jegyzik. Ki nem találnátok, japán étterem. Mondtam neki, hogy nem vagyok túl erős a távol-keleti konyhában, szóval lehet hülyének fog nézni, de igazán csak akkor nevetett ki, amikor kértem egy villát. Nem tehettem mást, 45 perc múlva meeting kezdődött... Ami az ebédet illeti... Sajnos elfelejtettem lefényképezni, valószínűleg mert még sokkban voltam. Nem is a látvány miatt, bár az is meglepő volt, de arra az étlap után számítottam, de olyan halszaga volt, ami picit megrendített. Mindezt úgy, hogy a Cheese Mazesobában nincsen hal! Íme, amit kihoztak:

Ami nem látszik, hogy az egész alatt tészta van. De igen, az ott egy tojás sárgája. Az egészet össze kellett kutyulni, és úgy enni. Amúgy teljesen jó volt! Nem tudtam mind megenni, mert elég nehéz kaja, de egyébként tényleg ízlett, miután megszoktam a szagot, és már nem éreztem. Csak azon aggódtam, hogy mennyi zöldség lehet a fogaim között...

Kiderült, hogy az irodában csütörtökön ingyen avokadós szendvics is lesz, így nem kérdés, hogy akkor is ott leszek :D Szerdán meg valami megbeszélés lesz, konferencia teremben, személyesen. Nem kötelező, de úgy néz ki, bemegyek. Az ingyen ebédnek nehezen állok ellen. Nem, nem ezért, azt hiszem meg kell ragadnom az alkalmakat arra, hogy személyesen is megmutassam magam. Na, nem mintha annyira szeretném ezeket a szituációkat, szóval azért nem rossz, hogy ott van az olyan ösztönző is, mint az ebéd. Bár, ha olyan kaja lesz, amit pálcikával kellene enni, akkor nem biztos, hogy éhes leszek, annyira azért nem vagyok ügyes. :D

Amanda is kedves, ő kicsit több, mint 4 hónapja van a cégnél, és nagyon segítőkész. Ráadásul ő is úgy beszél, hogy elég könnyű éretni, mit mond. Hazafelé megmutatta, hogy milyen öltöző, illetve biciklitároló van az épületben. Ezek után nem csak az ingyen kávé miatt megfontolandó bemenni, hanem a fürdés miatt is. Nagyon igényes, teljesen jól felszerelt öltöző van ugyanis azoknak, akiknek szükségük van rá mondjuk egy futás vagy biciklivel érkezés után.

Hazaérkezés után még el kellett mennem boltba, mert leapadtak a készletek, szóval elég eseménydús nap volt ez, el is fáradtam. De közben kiderült, hogy hétfőn nemzeti ünnep lesz: Family Day. 

4 komment

Címkék: Vancouver Japán étterem Mazesoba

A nap, amikor már helyem van

2022.02.14. 05:43 :: Dawson

Miután nagy nehezen magamhoz tértem, egy hajmosással kezdtem, hátha az segít valamit azon, ahogy kinézek, ugyanis minden éjszaka teljesen vállalhatatlanul elalszom a hajam... Csodát nyilván nem lehetett tenni, de legalább tiszta lelkiismerettel mentem a Social Cornerbe a szokásos brunchra. Már nem hogy az irataimat nem kérik el, hanem megkérdezik, hova szeretnék ülni: a teraszra esetleg, a bárhoz, vagy a szokásos asztalomhoz... Kicsit több, mint egy hónapba tellett, szerintem ez egész jó idő. Ezek után nyilván nem utasíthattam vissza, mint ahogy a felszolgálót sem, aki már kérdezte, hogy ugyanúgy sima vizet kérek-e narancslével. Ahogy már írtam, kipróbáltam a Brunch Burgert. Éhes voltam, ahogy odaértem, tényleg, ennek ellenére az utolsó falatokat már csak becsületből ettem meg, mert egyébként abszolút tele voltam. Dehát, engem úgy neveltek... Azért a cappuccino még lecsúszott.

img_2159.png

Amúgy, mint biztosan láttátok a FB oldalon, tegnap még volt hely a bárpultnál, és kiderült, hogy az egyik srác magyar. Illetve, Budapesten született, de a szüleivel Kanadába költözött 21 évvel ezelőtt. Először Torontóba, utána Alberta államban valahova, és három hónapja van Vancouverben. A magyarja teljesen jó volt, pedig biztos nagyon fiatal volt még a költözéskor, de aranyos volt, amikor elnézést kért, hogy nem tudja magyarul mondani, hogy last call. Mindezt zárás után (23:00) kb. negyed órával.

Mivel tudtam, hogy a mai nap sok minden nem fog történni a Superbowl miatt, ezért nem a jól megérdemelt emésztésemmel voltam elfoglalva kora délután, hanem elsétáltam a Stanley Parkba, hogy anyagot gyűjtsek a mai bejegyzéshez. Egészen pontosan a Vancouver Seawallt vettem célba, ami kb. 3,5km séta oda, és ugyanennyi vissza. Útközben vettem hosszabbítót is, így nagyon necces volt, vissza érek-e a meccs kezdéséig, dehát a Kedves Olvasóért mindent, ugyebár. Amúgy nem, nem értem vissza... Az idő igazán jó volt ma is, a Stanley Park pedig valóban remek helynek tűnik sétálni, biciklizni, meg úgy en bloc, szabadidőt bárhogyan eltölteni. Vicces, hogy az elmúlt egy hónapban többet volt rajtam a napszemüveg, mint eddig az összes télen együttvéve.

img_2162.png

Azt hiszem, itt egy picit komolyabban veszik ezt a vitorlázás dolgot, mint otthon a Tisza-tón... Ez az épület meg megint csak elég jól fog kinézni:

img_2165.png

Maga a meccs nem volt túl jó, és nem is az nyert, akinek drukkoltam, de ez van, nem fogok a falnak menni miatta. A monitor (és a hosszabbító) viszont remekül vizsgázott.

img_2167.png

Már megint több képet kaptatok, mint kellett volna, túlságosan el vagytok kényeztetve. Jegyezzétek meg ezeket az alkalmakat, mert eljön majd az az idő, amikor nem lesz kép. Talán már holnap...

2 komment

Címkék: Superbowl Vancouver Stanley Park Social Corner Vancouver Seawall

A nap, amikor megjött...

2022.02.13. 06:16 :: Dawson

Úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha nemcsak vasárnap, hanem szombaton is elmegyek bráncsolni. Sőt, azt is előre eldöntöttem, hogy ma eszem az Eggs Benedictet, holnap pedig kipróbálom a Brunch Burgert. Kíváncsi vagyok, összesen hány felszolgálóval dolgozik az SC, mert ma is jópár olyan volt, akit eddig még nem láttam. Az viszont biztos, hogy a döntőt többség végtelenül kedves és figyelmes.

Hazaérvén még elolvastam a híreket, majd itt volt az ideje, hogy elpakoljak mindent, amit hoztam. Nem gondoltam, hogy majd' két órán keresztül fogok pakolászni. Közben legalább meghallgattam pár politikai műsort, arra legalább nem kell annyira figyelni. Miután végeztem, konstatáltam, hogy nem volt a legokosabb dolog tegnap porszívózni, mert most megint tiszta por minden. Hajnalban egyébként (0:05-kor) kaptam egy e-mailt, miszerint még ma kiszállítják a monitort, ami elég menő.

Mivel megint gyönyörű idő volt, így fogtam a fülest meg a napszemcsit, és elindultam egy sétára. Kinyitom az ajtót, és látom, hogy ott egy bazi nagy csomag az ajtó mellett a falnak támasztva. Nem volt nehéz rájönni, hogy a monitor az. Lehet, hogy kopogott a futár, amikor hozta, csak nem hallottam meg, mindenesetre meglepő, hogy csak úgy ott hagyják a csomagot az ajtó mellett. Már az előző lakásban is meglepődtem, hogy a kézbesítők ott merik hagyni a csomagokat, ahol az egész szint (vagy éppen az egész lakás) eléri, otthon ez szerintem nem biztos, hogy működne... A dobozt betettem, de nem akartam rá vesztegetni az időm, így is 4 volt, mire elindultam a sétára.

10-11 fok, így már a könnyebb kabátomat vettem fel, ami anno életem egyik legjobb vására volt. A napgép teljesen indokolt volt, ment a jó zene, szóval elég kellemes hangulatban indultam a kávémért, onnan pedig nyugatnak. Van egy nagyon jó videó, hogy miképp éreztem magam :D

Elsétáltam egészen a Stanley Parkig, természetesen a déli irányból, ha már sütött a nap. Egészen a Second Beachig elmentem, ami azért szép nagy séta, de nagyon jól esett. Megint rengetegen sétáltak/bicikliztek, sokan piknikeztek/frizbiztek/sportoltak, szóval nagyon jó hangulatú ilyenkor a part.

img_2155.png

Az egyetlen probléma az volt, hogy mire odaértem, eléggé kellett pisilnem, és itt sincsen sokkal több nyilvános wc, mint otthon... Megpróbáltam hazasétálni, de egy idő után konstatálnom kellett, hogy ez nem fog menni. Így hívtam egy Ubert, hogy mentsen meg. Ennek a $12-nak minden centje megérte... :D 

Itthon összeraktam a monitort, ami tényleg nagyon nagy. Belegondolva, anno életem második fizetéséből egy TV-t vettem, ami akkor óriásinak tűnt. Nos, az is 32"-os, mint ez a monitor, csak ez nyilván már minden egyéb paraméterben jobb. Holnap vennem kell hosszabbítót (fogalmam sincs, mi lehet az angol neve), mert nem merem az asztal azon szélére tenni, ahol gyakran elmegyek, mert előbb-utóbb simán leverném.

Ma még egy kis sakk, meg lehet, 10 felé lemegyek az SC-be egy bambira, hátha lesz hely a pultnál. Bár, addig lehet, hogy elmegy a kedvem tőle, volt már ilyen. 

Szólj hozzá!

Címkék: Vancouver Monitor Uber Brunch Stanley Park Seawall Second Beach

A nap a potyaúttal...

2022.02.12. 05:17 :: Dawson

Valójában csak egy burgert akartam enni az SC-ben (Social Corner), de aztán megakadt a szemem azon a bélszínen. Innentől pedig csak sodródtam a történésekkel. A lány, aki most kiszolgált bemutatkozott ugyan, de már akkor sem értettem a nevét. Viszont megdicsért a borválasztásomért, állítólag ez a kedvence. Feltételezem, ahány vendég, annyi kedvenc bora van. A steak igazán finom volt, a bor pedig továbbra is nagy kedvenc. És hát, ahogy mondani szokás, ha egy üzlet egyszer beindul... Már régóta nézegettem a koktéllapot, de konkrétan egy sem tűnt ismerősnek, így aztán arra jutottam, kihasználom, hogy állítólag közös az italízlésünk, és megkérdezem, mit ajánlana koktél fronton. Gondoltam, így elkerülöm, hogy valami női koktélt kapjak szívecskékkel meg mindenféle lányos díszítéssel. (Oké, most nem jut más az eszembe...) Két választási lehetőségem volt, egy erősebb, és egy gyümölcsösebb. Úgy voltam vele, hogy a gyümölcsöt már letudtam a Pinot-ban lévő szőlővel, szóval jöhet az erősebb. Bár a pohár azért egy picit nekem már túl kecsesnek(?) hat, ezáltal talán lányosnak, ami benne volt, az zseniális. A képen nem látszik, de valaminek a héja is benne van. Egyébként ezt tudja: The Good King - Auchentoshan 12 year Scotch, Punico Amaro, Apricot & Vanilla, Angostura bitters. Nagyon örült, hogy ízlik... Aztán pedig csak rá tudott beszélni még egyre... (Nem, ő sem hajtott rám, legalábbis az alapján, ahogy viselkedett egy pár férfi tagjával a másik asztalnál, nem hiszem, hogy különleges elbánásban részesített volna, sőt...) Nem fogok hazudni, a pohár bor és két koktél megtették a hatásukat, igazán felszabadultan sétáltam haza. :)

 img_2147.png

Mára pedig az volt a terv, hogy az ebéd helyett (tényleg, enni kéne már valamit!) elmegyek a címre, ahol elvileg a hitelkártyámat tartalmazó levél van. Nos, kicsit fejbevágott a tudat, hogy oda-vissza $70-ba kerül ez a kiruccanás, így odafelé végig azon győzködtem magam, hogy nem lehetek ennyire garasoskodó, tömegközlekedéssel sokkal olcsóbb lett volna ugyan, de a 75 perc helyett kb. 180. És mivel munkaidőben kell menni, minél kevesebb időt akartam erre vesztegetni. Nagy nehezen megtalálta az Uber sofőr a címet, majd mondtam neki, hogy ha gondolja, maradjon, mert kb. 5 perc és megyek vissza. A lány a pultnál nem értette mit akarok, mondjuk nem is magyaráztam túl érthetően. Aztán jött egy srác, az kapásból tudta, mi a helyzet. Ideadta a levelet, amiben rögtön éreztem, hogy nincs kártya. Megkérdeztem, hogy más nincs-e, de egyelőre nincs, ha majd kiköltözik a jelenlegi lakó, újra meg tudják nézni. A kocsiban kibontottam a levelet, és valóban a TD-től jött, de csak a PIN kód van benne, a kártyát külön levélben adták fel a biztonság kedvéért. És az gondolom egy nappal később érkezett... Na, odafele úgy zavart ez a kiadás, hogy azt hittem, legalább lezárom ezt az ügyet. Visszafelé pedig kiderült, hogy dehogyis zárom le. Valahogy el kell érnem, hogy legközelebb ne kelljen ide kiutaznom. Sőt, azt kellene elérnem, hogy mihamarabb adja ide a jelenlegi lakó, ne kelljen megvárni a távozását... A hazaúton azért láttam a helyi Diószegi Sámuel utcát. Illetve, nem is tudom, mert a Diószegin inkább veszélyes arcok voltak anno, itt meg inkább hajléktalanok. Bár, jó pár sátor is volt a járdán. Nem is tudtam eldönteni, hogy itt most árulnak (voltak olyanok, az biztos) vagy mit csinálnak? Sokan a házak tövében ültek, mások aludtak. Nem volt egy szívderítő látvány. Kiszállásnál Sukhvinder mondta, hogy 5 csillagot adjak. Nem szeretem, ha megmondják, milyen értékelést adjak, szerintem ez elég kontraproduktív. Miért nem lehet egyszerűen megjegyezni, hogy ha elégedett voltam, akkor legyek szíves ezt a csillagokkal kifejezésre juttatni? (Persze a borravalón kívül...)

Mivel a cég támogatja az otthoni munkavégzést, rendeltem egy monitort. Bazi nagy. $500 dollárt költhettem rá. Mivel használnom kellett a 10%-os kedvezményem, különben több lett volna, így pofátlanul a 2 napos szállítást választottam, így $496 lett a vége. A holnapi kiszállítással $501 lett volna, és én semennyit nem akartam ráfizetni... 32"... Az nagyon sok... Remélem megjön vasárnap a Superbowlig, mert kénytelen vagyok stream-en nézni, akkor meg már könnyebb lenne a monitoron, mint a TV-re átlőni, mert az is egy plusz hibapont, mennyire stabil az AirPlay.

Végre megint szép napsütés volt, az elmúlt napok ratyi időjárása után itt volt már az ideje. Munka után mentem is a lattémért, majd egy kis sétára. Jó zene a fülben, a pisztáciás latte ma kifejezetten jól sikerült, az idő kellemes. (Bár egyébként becsapós, mert hűvösebb van, mint ahogy arra az ablakon keresztül számítana az ember.) Eszembe is jutott, hogy milyen menő lenne, ha ezt át tudnám adni egy videóval, de mivel nincs Go Pro-m (és nem is venném fel egy sétához) így ez sajnos nem jön össze. Szóval képzeljétek el ezt a sétát olyan zenékkel, mint a You Get What You Give. A parton megint leültem kicsit, gondoltam, jó fej leszek, és csinálok a Kedves Olvasónak képet. Kettőt is készítettem, nem tudom, melyiket tegyem ide... Talán ezt?

img_2148.png

Vagy inkább ezt?

img_2150.png

Oké, holnap tuti nem lesz kép!

Beérve az épületbe megyek a lifthez, két lány ott áll a lift előtt, két palack borral és két pohárral. Nocsak-nocsak. Mint kiderült, volt ott más is, és az a lift érkezett meg, amihez ő állt közel. Úriemberhez méltóan engedtem a lányokat beszállni, hogy csak utánuk, aztán egyszer csak visszafordultak. Viszont mindezt úgy, hogy én már nem tudtam beszállni. Szuper. Aztán megjött egy másik lift, vele pedig a házigazdájuk, így beszállnak. De megint olyan lassan, hogy pont az orrom előtt csukódik az ajtó... Aztán észbe kaptak, és ismét sűrű elnézést kérve és nevetve megvártak. Szóval a 12. emeleten bulika lehet. Nem, nem hívtak.

Úgy éreztem, itt az ideje legalább a porszívózásnak. Hát, elég fura ez a cucc. Oké, sosem fognak megválasztani a takarítás pápájának, de azért alapvetően tudom kezelni ezeket az eszközöket. Itt egy picit bajban voltam. Olyan hangja van, mint egy erőműnek, de a szívóhatástól nem estem hasra. A vezeték sokkal rövidebb, mint otthon, nincs rajta kerék, szóval fura. Annyira megviselt a dolog, hogy miután végeztem, abba is hagytam a takarítást.

Hát így. Most megy a zene, meg a chill. Még lehet, hogy pakolászok egy kicsit, de semmi konkrét terv nincs. Ja, de van, végre vannak könyvek! :)

Szólj hozzá!

Címkék: Vancouver Uber Porszívó

A nap, amikor ingyen kávé!

2022.02.11. 04:49 :: Dawson

Nem fogok hazudni, a mai napról nem lehet különösebben érdekeset írni. (Ja, mert mintha az eddigiekről sikerült volna...) Ugyanakkor mégis itt ez a post, mert a Kedves Olvasó tudására van szükség. A lakásban két egész virág van. Az egyikről már beköltözésemkor azt mondta Maryam, hogy élet-halál között lehet, talán már el is kellene vinni egy gyönyörű rétre... A másikat viszont valahogy életben kéne tartani. És bár rengeteg szuperképességem van, a növényekhez nem kapcsolódik egyik sem... Lefényképeztem mindkettőt, a feladat az lenne, hogy megmondjátok, milyen gyakran és mennyi vízzel kell őket meglocsolni.

Délután megint bementem az irodába, ezúttal még időben ahhoz, hogy az ingyen kávét megkóstoljam. Nem gondoltam volna, hogy még normális választék is van, így egy lattét kértem. Nem tudom, miért, de az ingyen kávé mindig finomabb, mint amiért fizet az ember... :) Mivel már szinte tragikus a hajam, elébe mentem a dolgoknak, és Kevin tanácsát kértem, a fodrásszal kapcsolatban. Így belegondolva, tanács nem nagyon érkezett, de meglepődött, amikor mondtam, hogy számomra ez már hosszú hajnak minősül. (Otthon már kétszer is mentem volna nyírásra...) Egyébként nem is a hossza zavar, hanem hogy teljesen kezelhetetlen. Kicsit olyan, mintha egy bukósisak lenne rajtam, ráadásul össze-vissza áll... (= behorpadt bukósisak) Beszélgettünk azért másról is, például megkérdeztem tőle, hogy van-e autója. Aztán rájöttem, hogy ez hülye kérdés, kb. 23 éves lehet, biztos nincs. Hát, mint kiderült, nem is volt annyira hülye kérdés, bár még nem érkezett meg a Tesla, amit rendelt... Banyek. Én 23 évesen a BKV bérletemre is büszke voltam... (Jó, tényleg nem tudom, hány éves, de tuti fiatalabb nálam, ezért 23 a tippem.) Amúgy az autók kb. annyiba kerülnek, mint otthon, szóval annyira ez nem is biztos, hogy meg kell ezen lepődni. Bezzeg a lakás/ház árak! Azt nagyon nem könnyű itt sem összespórolni, sőt...

Hát, nagyjából ennyi így mára, mondtam, hogy nem lesz egy körömrágós bejegyzés. Most még két lehetőségem van mára: a) felporszívózni, mert már igencsak aktuális; b) elmenni valahova enni egy steaket vagy burgert. Nehéz döntés...

Szólj hozzá!

Címkék: Virág Vancouver Kávé Tesla

A nap, amikor fény derül a ventillátor titkára

2022.02.10. 05:11 :: Dawson

Jól kiszúrtam magammal ezzel a FB oldallal. Az az igazság, hogy sokkal jobban néz ki úgy a bejegyzés hivatkozása, hogy van benne egy kép, és nem az a sárga blog.hu felirat látszik. A baj az, hogy ezt a képet a postból veszi, ergo a szépérzékem azt kívánja, hogy legyen kép... Amihez viszont nyilván fényképezni kell. (Bár, akár le is tölthetném a képeket a netről...)

Délelőtt rájöttem, hogy ezen a héten még nem ettem főtt ételt, ezért dél után nem sokkal lementem a Small Victoryba, és vettem egy olyan Chicken Pie-t, mint a múltkor, csak most el is hoztam. 7 percet várni kellett volna, hogy felmelegítsék, micsoda nyomor... Ez azért ilyen jó munkás embernek nem fér bele, így itthon melegítettem, sütő helyett mikróban. És igen, volt annyi eszem, hogy kivegyem az alufóliából.

A szaki 1 után nem sokkal jött, és legalább így letesztelte a buzzer kódot is, jól működik. Amúgy angol az ürge, de ideköltözött, Angliát túl zsúfoltnak találta. Ahogy érzékeltette, az angol népsűrűséggel BC-ben annyi ember élne, mint Kanada és USA népessége együtt. Nem ellenőriztem, de azért ez elég meglepő adat. Az biztos, hogy Kanadában kevesebb ember él, mint mondjuk Kaliforniában, és mivel a világ második legnagyobb országa (ha jól tudom), így elég kedvező népsűrűség jön ki. Kicsit beszélgettem vele, mert amúgy jó arcnak tűnt. Kérdezte, hogy mi a baj a ventillátorral. Mondtam, hogy hangos. Azt mondja, hogy az ilyen öreg házaknál már csak ilyen. (2000-ben épült a ház, ez Vancouverben öreg...) Kérdezte, miért nem kapcsolom le. Mondtam, hogy Maryam szerint nem lehet, biztonsági okokból. Erre elég furán nézett. Azt mondta, nincs ilyen. Próbálta lekapcsolni, nem lehet. Kijött, lejjebb vette a páratartalom szabályozót, és így már le tudta kapcsolni. Az a csönd... Nagyon jól esett... Azt javasolta, hogy ilyenkor nyugodtam kapcsoljam ki ezt a szabályzót. Azt mondjuk nem mondta, hogy mikor kapcsoljam vissza... Ezután még fugával játszott egy kicsit, szóval most elég ecet szag van odabent, de legalább jobban néz ki.

Meló után elmentem kávéért, azzal egy sétára, hazafelé pedig bolt. A kávézóban az a srác szolgált ki, akivel a múltkor a Pókemberes sztorim volt. Kérdezi a nevem, megmondom neki. Erre, hogy ezt mondta volna, hiszen olyan Pítörös vagyok. Mondtam neki, hogy ez nem tudom, jót vagy rosszat jelent, de köszönöm. Azt mondja jót. És megint jött Peter Parkerrel. Meg hogy olyan vagyok, mint ő. Hát, én azt a Pókember filmet még nem láttam, ahogy a főszereplő hasonlított volna rám. Szerintem azért, mert az a film még nem készült el... Meg egyébként is, én inkább Bruce Wayne vagyok. Vagy Doctor Strange. Esetleg Thor.

Séta során egy csomó Canucks mezessel találkoztam, lévén mentek a mai meccsre. A Ducks jövő szombaton jön, arra ki akarok menni. Még nem döntöttem, hogy mezben vagy sem. Az volt a terv, hogy előtte azért kimegyek egy másik meccsre is, hogy ne akkor bénázzak már, hogy mi merre. Most szombaton jön is a Toronto, arra még kíváncsi is vagyok. Aztán megnéztem a jegyárakat... Nem biztos, hogy megér nekem $200-t a dolog. (A Ducks meccs sokkal olcsóbb, nem értenek ezek a hokihoz...)

A boltban venni akartam valami előre elkészített kaját holnapra. Valójában Phad Tai-ra fájt a fogam, de az nyilván nem volt. Így végül lazac lett zöldségekkel és barna rizzsel. Mondjuk, az azért meglepett, hogy a lazac olcsóbb, mint a csirkeláb, ami ugyanúgy zöldségekkel van. Fura hely ez...

Kipakoltam a dobozokból: a ruhákat rádobtam a vendégháló ágyára, a könyveket feltettem egy polcra, a cipősdobozokat a polc elé. Kb minden ingemet lehet újravasalni :( A focicipőm nem tettem be, sajnos. Most három lehetőségem van: a) megvárni, hogy az első látogatók jöjjenek, és megkérni őket, hogy hozzák ki, b) feladatni csomagként valakivel, c) venni egyet itt. Őszintén szólva a c) a legegyszerűbb, de a legdrágább is. Meg minek nekem két műfüves cipő? (Mármint két pár, még mielőtt...) A mai foci egyébként elmaradt, vagy legalábbis a munkatársam nem tud menni, így meg inkább én sem megyek. Talán jövő héten.

És akkor a kép, ami ugyanolyan, mint a többi, szóval nincs túl nagy értéke. (Amúgy az a gömb alakú izé az nem más, mint a Science World.

img_2144.png

2 komment

Címkék: Pókember Vancouver Lazac Peter Parker Szerelő Csirkeláb

A nap szava: Office

2022.02.09. 05:46 :: Dawson

Azért az a képességem még mindig megvan, hogy ki tudok szúrni magammal... Alapvetően nincs belőle probléma, ha később kelek fel, ritka az, hogy a 10:30-as standup előtt legyen megbeszélés, bár én azért igyekszem 8:30-kor elkezdeni a munkát. A mai nap azért volt különleges, mert 9 és 12 között ígérték, hogy hozzák a cuccaim. Kértem, hogy 10 perccel az érkezés előtt hívjanak, ergo 8:50-re már felöltözve, megmosakodva kellett ugrásra készen állnom. Erre pont tegnap este derült ki, hogy azok a sorozatrészek, amiket én 25 percesnek hittem, valójában 45-50 percesek voltak, és így eléggé megcsúsztam a lefekvéssel... Aminek az lett a következménye, hogy végtelenül fáradtan keltem fel. Amit a tükörben láttam... Hát, finoman szólva is kiábrándító volt.

A csomagokkal természetesen nem jöttek 9-re, és nem is hívtak 10 perccel korábban. Ugyanakkor kedvesek voltak, gyorsak, profik. A $250-t vissza is kaptam, szóval alapvetően nem volt vészes. Persze, a dobozokhoz azóta sem nyúltam. Majd talán holnap, most épp nagyon fáradtnak érzem magam.

Nem tudom, említettem-e már, de itt is van car sharing szolgáltatás, Evo-nak hívják. Gondoltam, megpróbálok regisztrálni, hátha lehet magyar jogsival, és akkor meg is van, mivel mennék az Ikeába. Legnagyobb meglepetésemre lehetett regisztrálni! Ugyanakkor kellene prezentálnom egy igazolást az elmúlt két évemről, vezetés ügyi szempontból. Természetesen angolul. Elég sokat kutakodtam, hátha találok ilyet, de a http://nyilvantarto.hu-n nem jártam sikerrel. Írtam egy levelet a Közúti Gépjármű-közlekedési Hatósági Főosztálynak, hátha, de ők nem foglalkoznak ilyennel (pedig egy oldalon őket írták, mindegy...), tovább irányítottak a Budapesti Rendőr Főkapitányság Közlekedési Osztályához. Szóval ma nekik írtam. Kíváncsi vagyok, mit sikerül hamarabb megszereznem, az itteni jogsit, vagy ezt az igazolást...

Márpedig azért is jó lenne, ha használhatnám ezt az Evo-t, mert a levél, amit kaptam (benne valószínűleg a hitelkártyámmal), egy Burnaby-ban lévő irodában van, ami kb. 16km-re van tőlem. Nem, nem tervezem ezt lesétálni, pláne munkaidőben. Szóval vagy Taxi vagy Über vagy E... áá, azt hiszem azt ki is zárhatom, hogy még ezen a héten megkapjam azt az igazolás.

Miután végeztem egy újabb kurzussal, bementem az irodába. Sétálva tényleg kb 8 perc volt, ez még belefér. Az ajtóhoz kellett a belépőkártya. Aztán volt egy kapu is, ott is szükség volt rá. Majd a lift hívását is azzal kellett megoldani, amikor is egy érintőképernyőn megjelent, hogy mely emeletek érhetők el számomra, megnyomva a 7-est, már kaptam is az értesítést, melyik lift jön értem. Az iroda egy sima iroda. Nem számítottam másra, tele van munkaállomással. Az ingyen kávéról lekéstem, csak 4-ig volt. Az egész emeleten csak Kevin volt (vele egy csapatban vagyok), meg az épület másik végében valaki. Kicsit dolgozgattam, kicsit beszélgettünk... Most találkoztam itt először munkatárssal személyesen, szóval úgy néz ki, tényleg léteznek.

Johann-nál, a mentoromnál nagy piros pontot szereztem. Mondtam, hogy végre megjöttek a csomagok, amiben nem sok minden van ruhákon és könyveken kívül. Erre megörült, hogy könyvek, és az milyen jó. Ő imád olvasni. Ajánlott is gyorsan két könyvet, és közben irigykedett, hogy én még nem olvastam őket, milyen jó nekem. Mondjuk, az meglepett, hogy azt is olvasásnak érti, amikor hangos könyvet hallgat. Nekem az valahogy más. Jó, még sosem hallgattam így meg egy könyvet sem, lehet, hogy tetszene. Azt mondja, jobb, mint egy filmet nézni... Hát nem tudom. Én szeretek lapozgatni, visszamenni, ellenőrizni egy infót, stb. De egyszer lehet, hogy ki kéne próbálni. Valakinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata?

Holnap 1 körül jön egy szerelő, elvileg kicseréli a fürdőben a ventillátort, illetve a fugát is megnézi, javítja, mert párt helyen nem túl szép. De amúgy is rengeteg feladat van holnapra, mosnom is kéne, pakolnom is, boltba is muszáj lesz elmenni, valamint Jad, egy másik munkatársam hívott focizni. Csak szerintem nem tettem be a műfüves cipőm, nem emlékszem. Mindenesetre, jó volna megnézni, milyen szinten vannak, de este 9-kor lesz, és ahhoz is utaznom kell. Jó lenne az az Evo...

4 komment

A nap, aminek a neve hétfő

2022.02.08. 05:58 :: Dawson

Nem fogok hazudni, számító énem tört felszínre, amikor kitettem azt a videót False Creekről. Már akkor sejtettem, hogy a mai nap nem sok mindenről fogok tudni beszámolni, és gondoltam, azzal előre is kiengesztellek, Kedves Olvasó. 

Ma már egy valós problémán kezdtem el dolgozgatni, ami igazából eléggé triviális, de arra mindenképpen jó, hogy az adott terméket jobban megértsem. A Java még mindig nem a barátom... Aztán egyszer csak elkezdtek felpörögni az események: (LOL, milyen az, amikor számomra felpörögnek, és milyen mondjuk egy vendéglátósnak...)

  • Először kaptam egy e-mailt, hogy valóban érkezett számomra egy levél a másik lakásba, és leírták, mikor mehetek érte. Az mondjuk más kérdés, hogy azt nem írták meg, hogy hova is pontosan... (Nem a lakásba, mert munkaidőt adtak meg.)
  • Jött egy másik e-mail is, hogy minden rendben van a csomagommal, hoznák is, jó-e a holnap 9-12 közötti időpont. Tudomásul vettem, a terv az volt, hogy majd munka után megkérdezem a recepción, hogy lefoglalták-e erre az időpontra a liftet vagy jöhetnek a cuccaim.
  • Aztán jön egy hívás, Jennifer érdeklődik, hogy akkor jöhetnek-e. Mondtam, hogy láttam a levelet, de még rá kell kérdeznem. Jó, persze, jön a válasz, csak hívjam már fel a válasszal, amint tudom. Szuper, akkor ez sürgősebb, mint hittem.
  • Közben az egyik kolléga mondta, hogy holnap délután bemegy az irodába, ha van kedvem csatlakozzak. Jól hangzik, csak még meg kell szereznem a badge-dzsem, anélkül nem engednek be, az meg ugye egy másik épületben van.

Így az lett a haditerv, hogy először is kitöltöm a formanyomtatványt, ami a beköltözéshez kell, lemegyek, beszélek valakivel a recepción, majd elmegyek a badge-ért. (Hogy mondjuk magyarul azt a bisz-baszt, ami az ember nyakában/oldalán lóg és azonosításra szolgál???) A recepción két dolgot is el kellett intéznem. Az egyik a már említett költözés, a másik pedig a buzzer kód átirányítása a telefonomra. (Ezzel is futottam már egy kört, meghatalmazás kellett a tulajtól/ügynöktől.)

A pultnál Amir volt, vele még nem találkoztam, és picit nehezen értette meg, mit akarok. Mondta, hogy először a K form kell. Mondtam, hogy az már megvan. Akkor a $100. Mondtam, hogy az is. Erre, hogy akkor minden oké. Mondtam, hogy nem, mert nem a sima beköltözésről van szó, hanem amikor cuccok is jönnek. Jaaa, akkor ki kell töltenem a beköltözési formot is. (Nagy nehezen elértünk oda, amit én start mezőnek hittem...) Odaadom neki, meg is örült. Mondta, hogy hiába nem szállítanak most bútorokat (amin egyébként meglepődött), akkor is kell a $250 letét. Már adtam is neki... Közben egy telefonja is volt, még elment 5 perc. Kaptam egy nyugtát. Következő kísérlet a buzzer elintézése. Adom neki a kitöltött nyomtatványt. Mondja, hogy ez így kevés, kell a tulaj aláírása. Mondom, hogy az nehézkes lesz, mert Európában van. Sebaj, jön a replika, küldjem el e-mailben, ők visszaküldik és azt adjam le. Erre megemlítettem, hogy elvileg kaptak szombaton este egy e-mailt, amiben az ingatlanos leírja, hogy tudnak róla, oldják már meg. Megtalálta, mondta, hogy jó lesz, intézi. (Huh... Amúgy, csak maszekolt még valamit az öreg, mert délután 5-kor kaptam egy e-mailt az ingatlanostól, benne a kitöltött és aláírt formanyomtatvánnyal, az eredeti címzett pedig Amir volt. Pedig már azt a szombati e-mailt is csak nagy unszolásra küldte el.) Utána még megmutatta, hova állhatnak majd a költöztetők, és már úton is voltam az YVR15-be.

Szép idő volt a sétára, de azért igyekeztem, mégiscsak munkaidőben voltam. Ahogy egyre közelebb értem, egyre izgisebb volt a dolog. 12. emelet, recepció, a hölgy kedves volt, gyorsan meg is találta. Hát, semmi extra. Egy kék háttér, rajta a gyönyörű fejem. Még egy céges logo sincs rajta, csak egy vonalkód... Ez van. Visszafelé egy latte ebéd helyett, majd újra a gép előtt. Hívtam Jennifert, nem veszi fel. Fél óra múlva csörög a telefon, azt hittem, ő lesz, de nem, mert Amir búgott bele a telefonba, hogy megvan a buzzer, és miképp tudom használni. A melóval kicsit túlóráztam a délután miatt, így 7 körül csuktam le a gépet.

Holnap tehát elvileg megkapom a cuccaimat, így a takarítást elnapolom egy kicsit :) Jó eséllyel az irodába is bemegyek, úgy hogy nagyon izgalmas napnak nézünk elébe. (A legnehezebb kérdés, hogy miképp tudok annyi képet csinálni, amivel kiváltom a bejegyzést...)

Szólj hozzá!

A nap, amikor szép

2022.02.07. 05:42 :: Dawson

Kezdek kifogyni a címekből. Mondanám, hogy ez a legnehezebb része a post írásnak, de ez nem mindig igaz, mert néha a tartalommal is baj van. Mint például ma. Brunch Bravas volt ma a menü, jelentsen ez bármit is. Azt hittem, hogy Bravos, és akkor lett volna értelme, még ha egy kis Trónok Harca ismeret kell is hozzá, de nem. Írták, hogy spicey, és eleinte nem is volt ezzel gondom, de a végére már picit kellemetlen volt a csípősség. Nem is ettem meg az egész adagot. Na, nem kell megijedni, húst nem hagytam, de a krumpliból küldtem vissza. Úgy gondoltam, hogy a számat illene picit megnyugtatni, ezért kértem egy Chocolate Huzelnut nevű desszertet is, meg egy capuccino-t, ma úgy is spóroltam az üveg vízen, mert csapvizet kértem. Na jó, azt adtak, de ha megkérdezték volna, akkor is azt mondom. A desszert okés volt, ettem már ugyan finomabbat, de egynek elment.

img_2129.png

Délután intéztem az ügyeket, de mind olyan, hogy kell még valami hozzá. 14 elem van most épp a listán, de ebből csak 2-3-at lehet kipiálni jelenleg, és nyilván nem a legnagyobb prioritással rendelkezőket. Mivel egész nap szép idő volt, elmentem egy nagy sétára. Még jó, hogy vittem a napszemcsit, mert anélkül meg is vakultam volna. Mondjuk, a fél belváros azt tartotta jó ötletnek, hogy most megy ki a szabadba, ami egy picit zavarta a tervemet, miszerint az eseménytelen napról való elmélkedésem helyett csinálok pár képet, amivel talán kitöltöm a postot, de nyilván nem úsztam meg... Anno Lopvakusz volt az egyik legviccesebb szereplő az Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés című filmben, és valahogy mindig ez a név jut eszembe, amikor megpróbálok "titokban" fotózni, ami egyébként ilyen remekművekhez vezet:

img_2133.png

Egyébként tényleg zseniális idő volt, a parkokat megtöltötték az emberek, voltak, akik piknikeztek, mások amerikai fociztak, volt görhoki, frizbi, tánc, strandröpi, minden. Tök jó hangulata lett az embernek már attól is, hogy séta közben ezt figyelte...

Visszafelé útba ejtettem az egyik kedvenc épületem. Itt is néztem volna lakást, de sajnos itt nem volt bútorozott, pedig elég menő maga az épület.

Ezt pedig csak azért lőttem, mert még mindig tetszik, hogy itt süt a nap, és strandröpiznek az emberek, az öböl másik oldalán pedig akkora a hegy, hogy hó van a tetején és lehet menni síelni...

img_2139.png

Az este drámája, hogy borzalmasan ment a sakk. Aminek az lett a következménye, hogy megettem az összes gumicukrot -> még nagyon dráma... Sebaj, a Ted Lasso felvidított, nem nagyon van ennél jobb "feel good" sorozat.

Mára ennyi. Ami pedig a FB oldalt illeti, ha bárki nem találja, pedig szeretné, szóljon itt vagy privátban, küldök ajánlót vagy mit. Amúgy fogalmam sincs, hogy kell kezelni, nagyon bonyolultnak tűnik, előjön már valami Meta Business oldal is, telefonon egy csomó mindenhez nem férek hozzá, szóval csak a nyűg van vele...

2 komment

Címkék: Vancouver Süt a nap Séta Brunch

A nap, amikor már sok volt...

2022.02.06. 06:22 :: Dawson

Mondtam, hogy a normális vízen sok múlik az alvás tekintetében, ez az éjszaka már sokkal jobban telt. A baj az, hogy túl korán véget is ért. 8:56-kor arra ébredtem, hogy a nem sokkal arrébb lévő építkezésen elkezdtek fúrni. Illetve azt nem tudom, hogy fúrtak-e, a hang mindenesetre ahhoz volt hasonló, de az biztos, hogy nagyon hangosan és nagyon sokáig csinálták. Azért még egy kis lusti belefért, de igazán tudtam volna értékelni, ha nem erre ébredek.

A szokásos reggeli rutin után jött a következő megrázkódtatás: valószínűleg megint tüntettek, mert gyakorlatilag késő délutánig, apróbb megszakításokkal ugyan, folyamatosan dudáltak. Pár(?) kamionos bejött a belvárosba és több tucat személyautóval együtt többször lassan végigmentek a városon, miközben folyamatosan azt a rohadt dudát nyomták. (Gondolom még mindig a vakcinák ellen szól a felháborodás.) Egy idő után végtelelnül idegesítő... Nem is ment úgy a sakk, ahogy kellett volna.

Volt egy beszerzési körút is, elindultam samponért, hazajöttem egy kis édességgel :) (Jó, vettem sampont is...) Visszafelé vettem egy kávét is. A távol-keleti származású hölgy kérdezte a nevem, megmondtam. Visszakérdezett, még egyszer elmondtam, aztán ő is kimondta. Elég sokan voltak egyébként. Alig, hogy fizetek, pár másodperc múlva letesznek egy másik ablaknál egy poharat, mondják a nevet. Nem az enyém. De nem is megy oda senki. Láttam már ilyet, eddig semmi gond. Szépen lassan elfogynak azok, akikkel együtt álltam sorba. Odamegyek a pohárért, amit még mindig nem vittek el, de határozottan nem az én nevem. Várok még, folyamatosan jönnek, lehet, hogy elfogyott a pisztácia, és ezért tovább tart az enyém. Amikor már 10 perce nem kaptam meg, csak megnézem megint azt a poharat, hogy mi van benne. Micsoda meglepetés, az, amit én kértem. Fogtam, és elvittem, tuti az enyém, csak nem sikerült eltalálni a nevem. Ki nem találjátok, mit sikerült felírni...

img_2127.png

Aztán délután különböző, jó ideje halogatott ügyeket kezdtem intézni, több-kevesebb sikerrel. Azért elég sok minden van még a listán. Beállítottam a Netflixet és az Apple TV-t, ami jó. Ami kevésbé, hogy az Apple TV-n buktam a magyar feliratot, mert át kellett állítanom a telefont kanadai régióra (a bank appja csak itt érhető el), itt meg nem kínálja fel. Ami jobban idegesít, hogy egy csomó zenét is buktam hasonló okok miatt. Ahhoz, hogy régiót váltsak, meg kellett várni, amíg az Apple Music előfizetésem is lejár. Így viszont nem érhettem el azokat a zenéket, amiket letöltöttem magamnak az elmúlt 3-4 évben. Ami még oké, ezt nagyjából meg tudom érteni, amit viszont nem, hogy miért vesztek el ezek a lejátszási listáimból? Most, hogy újra van előfizetésem, azt várnám, hogy mindent ugyanúgy tudok használni, de nem, mert a fene sem emlékszik már rá, miket hallgattam pontosan. Azt tudom, hogy jó zenék voltak. Emiatt még fogok egy panaszlevelet írni... Ja, és itt valamiért pár dal nem is elérhető, mint pl. a Chvrchestől a Clearest Blue... Ez is, meg a dudálás is, sok ez így egyszerre.

Most pedig elmegyek, megnézem, mit tud az a Gastown, ahol elvileg szórakozóhelyek vannak. Nem vágyom most beülni sehová, de egy séta jót fog tenni, és legalább feltérképezem a terepet.

A végére pedig egy szolgálati közlemény. Többen javasolták, így végül csináltam egy FB oldalt, ahova igyekszem minden bejegyzés linkjét is megírni. Lehet, hogy lesz egy kis extra tartalom is, de alapvetően továbbra is itt tervezem megosztani a szenvedéseimet. (A redundancia valószínű.) Az oldal címe: P lenni Vancity. (Tudom-tudom, de nem jutott eszembe más.) Aki nem találja meg, annak küldök meghívót, de nem tudom ki olvassa ezt rendszeresen, és azt sem, ki szeretné a FB oldalt is követni. 

2 komment

Címkék: Tüntetés Vancouver Starbucks

Az este, amit alig hittem el...

2022.02.05. 06:28 :: Dawson

Tehát, ott hagytam abba, hogy "Mára ennyit, nektek kellemes hétvégét, mindenkitől várom a beszámolókat az elmúlt időszak történéseiről. Vagy csak annyit, hogy minden rendben van vele és jól van...", laptop lecsuk, indulás fürdeni. Igen, 11 után jutottam oda, mert miután hazaértem a vacsorából, inkább a blogot írtam, hogy legyen mit olvasni a munkában a kávé mellett, vagy a pici gyermeket etetve, esetleg a reggeli mellé vagy épp a buszon/vonaton ücsörögve. Kis túlzással fel is soroltam az összes olvasót... :D

Szóval csap megnyit, ruha le (nem, nincs kép, nem akarom, hogy bárki is kiköpje a tejet/kávét/rántottát...), én a zuhanykabinba be. Lazulás, folyik a forró víz a hátamra, épp gondolkodom, mit énekeljek, amikor egyszer csak teljes sötétség. Hirtelen nem is tudtam, hogy mi van. Aztán felfigyeltem a csendre -> nem csak a fény ment el, hanem a hang is, hiszen a ventillátor hangját sem hallani. A víz megy, továbbra is érzem a hátamon, szóval nem haltam meg. Mi a fene történt? És akkor eszembe jutott. Kaptam én valami levelet még hétfőn vagy kedden. Hogy karbantartás miatt áramszünet lesz ebben a házban. És hirtelen be is ugrott az időpont, egészen pontosan... Február 4. este 23:00-tól másnap hajnal 4-ig. Basszus... Én meg ott állok a fürdőben a teljes sötétségben, egy olyan lakásban, amiben 24 órát sem töltöttem még el. Otthon ez nem lett volna akkora gond, ott már rutinból közlekedik az ember, de itt?

Víz elzár, hisz még a tusit sem találom így meg, az ajtót megpróbálom elhúzni, és próbálok a törcsiért nyúlni. Nagy nehezen megvan. Ki kéne lépni (mekkora lehet a küszöb?), papucsot megtalálni, kilincset kitapogatni. Kicsit meg kéne törölközni, nem biztos, hogy a fa padló annyira szeretné, ha eláztatnám. A fürdő ajtaján túl kicsit világosabb van. Mitől? Áhá, a csodás kandalló ad egy kis fényt, szuper. Itt azért már megkönnyebbültem, megtaláltam a mobilomat, és végre hasznát tudtam venni a zseblámpa funkciónak. Így már meg tudtam mosni a fogam, és egy kis trükkel elég fényt csináltam hozzá, hogy a fürdést is megoldjam... Aztán emlékezetből megpróbáltam az összes olyan kapcsolót lekapcsolni, amit felkapcsolhattam, nem szerettem volna arra riadni, hogy hirtelen mindenhol minden világít.

Az éjszakám nagyon nem sikerült jól. Szerintem a szar savas víz miatt, ami abszolút nem oltja a szomjat, pedig arra lett volna szükségem éjszaka. Délelőtt training, délben meg találkoztam egy magyar ismerőssel, akivel még együtt jártunk egyetemre. Nevezzük Bélának, mondjuk azért, mert így hívják. (Úgy tűnik ez az egyik név, ami végigkíséri az életemet.) Béla még 2-3 hétig marad, költözik Londonba, amit Vancouverhez képest 3-4 lépésnek tart visszafelé. Azért ez elég kemény állítás. Ő nagyon szeret itt élni, azt mondta, a város teljesen megváltozik majd tavasztól, és értelmet nyert a "Beautiful British Columbia" szlogen a rendszámtáblákról. Sok érdekes dolgot mesélt, és meg is hívott egy kávéra, illetve egy Chicken Pot Pie-ra a Small Victory nevű helyen. Finom volt, a hely is jó. Mondjuk, ilyennel sem találkoztam még... Sorban álltunk, kértük a kaját, és kérdezték, hogy elvisszük-e. Mondtuk, hogy inkább itt ennénk. Aszalt foglaltunk-e, jött a kérdés. Hát nem. Az baj, mert nincs szabad asztal, a pultnál (végig volt a helyiség hosszában) nem lehet enni a Covid miatt. Béla nézelődik, mögöttünk szép sor, de őt ez egyáltalán nem zavarja. A pultnál lévő hapsi mondja, hogy szerinte kb. 20 perc múlva lesz asztal, ha gondoljuk, addig melegen tartják a kaját, és értesítenek, ha felszabadul egy asztal. Béla megadja a számát, kávékat megkapjuk, kicsit sétálunk, és 4-5 perc után már hívtak is, hogy mehetünk, van asztal. Azért ez elég vásárlóközpontú! Sok mindenről beszéltünk, szóba kerültek olyanok, mint a jogosítvány, hogy miért nincs 14. emelet (valóban amiatt, amit a kommentek között írtam, a kínai 4-es ejtése miatt, ami nagyon hasonlít a "halál", "meghalni" szavakra), hogy merre vannak jó helyek, stb. Kiderült, hogy a Cactus Cafe Club az egyike azoknak a helyeknek, amiket breastaurant-nak is neveznek, ami mondjuk megmagyaráz egyet, s mást.

Utána vissza a gép elé, majd 3-kor elindultam olyan helyet keresni, ahol tudok nyomtatni, illetve onnan a vámkezelési irodához, ami tőlem alapból kb. 30 perces séta. (És nem nem esik útba olyan hely, ahol nyomtatni is tudnék, 4-kor pedig zárnak...) Azért megkérdeztem a recepción lévő srácot, hogy esetleg van-e rá mód... És volt! Tök rendes volt, kinyomtatta, így kezdhettem is a bandukolást. Maga a procedúra kb. 3 perc volt, csináltak egy fénymásolatot, és miután elmondtam, hogy se fegyvert, se járműt nem hoztam be, de még csak alkohol sincs a csomagokban, kaptam egy pecsétet és egy szevaszt. 4-re vissza is értem, el is fáradtam, de ülni kellett a gép elé, mert azért ezen a délutánon sokat nem haladtam.. Fél 8-kor végeztem azzal, amit mára elterveztem, utána még elszaladtam a boltba, hogy legyen itthon normális víz. (Jó, vettem mást is.)

Nagyjából ennyi. Most meg már elég éhes vagyok, a Small Victory óta nem ettem, az meg egyébként sem volt túl nagy adag... De így lassan fél 10-kor már nem sok kedvem van főzni, a Chow Mein-t, amit vettem (gyömbéres marhahússal) meg már túlzásnak érzem ilyen későn. Szóval nem tudom, mi lesz. Lehet elmegyek egy kicsit körülnézni, hátha valahol lehet pizza szeletet kapni.

ps.: Továbbra is várom a beszámolókat! Aki nem ír semmit, azt úgy veszem, hogy nem is olvas... :(

2 komment

Címkék: Vancouver Áramszünet Vám Small Victory

A nap, amikor Burrrrgerrrr

2022.02.04. 07:55 :: Dawson

Igen, még meg kell szoknom ezt az ágyat. Látok benne fantáziát, de még sok munkám lesz abban, hogy úgy aludjak benne, ahogy kell. Mondjuk, az sem segített, hogy meglehetősen hűvös volt az éjszaka. Ami alapvetően nem lenne rossz, az ember betakarózik, de úgy meg melegem volt. És nem tudtam rájönni, hogy miért van olyan mocskos hideg, amikor kicsit kitakarózom. Reggel rájöttem, hogy külön termosztát van a szobában, ami ki volt kapcsolva, így nem volt fűtés... Ezen fellelkesülve, szétnéztem még a lakásban, hányat nem vettem észre...

Reggeli után átszaladtam az ideiglenes otthonomba, ellenőrizni a leveleket, de éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Nem is lett. Írtam egy e-mailt, hogy ez van, várok egy fontos levelet, még nem válaszoltak. Holnap újra írok, ha nem változik a helyzet. A lakástól elbúcsúztam, jó volt, egészen kellemes volt az ott töltött időszakom.

A munka egyetlen említésre méltó része, hogy az egyik szintén új srácnak megmutattam, hogyan kell azt elérni, amivel én több, mint egy hetet szenvedtem. Nagyon kis hálás volt. Én meg azon mulattam, hogy a haha helyett ő azt írja, hogy hehe. :) Jó, mi is használjuk így, de a hehe az ilyen kis nevetés, esetleg ironikus, itt pedig nem ez volt a kontextus, ez nálunk sima haha. (Így leírva, hogy én ezen szórakoztam, nos, ez kicsit kétségbeejtő.)

A légfrissítő nagyon kemény. Néha még meglep, de alapvetően kezdem megszokni. Néha csak úgy elmegyek előtte, úgy csinálok, mint aki hátradob egy gránátot, és pár pillanattal később jön a "pffff". Mintha felrobbanna a gránát, de én olyan vagány vagyok, mint a filmekben a hősök, hátra sem fordulok megnézni a lángokat. Lehet, holnap napszemcsit is veszek fel hozzá a hatás kedvéért.

Sokan kérdeztétek (LOL, ezt mindig el akartam sütni, mint egy valamirevaló influencer :D ) hogy is van ez a jogosítvánnyal kapcsolatban. A helyzet a következő. Ha van érvényes jogosítványod, akkor "csak" egy elméleti és egy gyakorlati tesztet kell letenned a kanadai jogsiért. Tehát ezt be kell mutatni, itt bukik az FBI által elvett jogosítvány-teória. Amikor viszont igazolod, hogy neked van érvényes jogosítványod, ők bevonják azt. Az még nem teljesen tiszta, hogy akkor, amikor elkezdődik a procedúra, vagy akkor, amikor megfeleltél mindekét teszten, gondolom az utóbbi. Ennek állítólag az az oka, hogy egyszerűen senki sem rendelkezhet két jogosítvánnyal, mert ez ugyanaz a személyi azonosító igazolvány. Igen, ez nekem is sántít, én sem értem teljesen, hogy ez miért baj, de ezt mondta a magyar srác is, mielőtt jöttem, illetve a dél-afrikai munkatársam is. És állítólag elég nagy büntetés jár azért, ha kiderül, hogy két jogsija van valakinek. Ami azért végtelenül fura, mert az egészre azért van szükség, mert a két ország nem ismeri el egymás jogosítványát. (Ahogy nézem, Kanada nem sok már országét ismeri el...) Akkor mi lesz, ha otthon leszek? Hogy tudom majd igazolni, hogy van jogsim? És a rendszernek meg nem mondhatom, hogy "elvesztettem", adjatok egy újat, mert akkor meg azzal szegek szabályt, hogy kettő is van. Nem lehet itt jót tenni...

Mivel a mai ebédem kimaradt, ezért este úgy döntöttem, megjutalmazom magam, elmegyek a tőlem immáron kb. 50m-re lévő Social Cornerbe vacsizni valamit. Megnéztem, hogy mondjuk 8-ra tudnék-e asztalt foglalni. Az volt a terv, hogy ha igen, akkor nincsenek sokan, mehetek simán. Mivel 20:30-ig "Sold out" volt, csak 20:45-re lehetett, így inkább foglaltam, biztos, ami biztos. Ettem egy jó burgert (tényleg finom volt!) és ittam hozzá egy pohár francia Pinot Noir-t. Volt BC-beli is (BC = British Columbia, az állam), de valahogy a franciában jobban bíztam. Ez is jó választás volt. 

Mára ennyit, nektek kellemes hétvégét, mindenkitől várom a beszámolókat az elmúlt időszak történéseiről. Vagy csak annyit, hogy minden rendben van vele és jól van...

2 komment

Címkék: Vancouver Jogosítvány Social Corner

A nap, amikor átköltöztem

2022.02.03. 07:21 :: Dawson

A nap egyik legizgalmasabb momentumának az ígérkezett, hogy kinyitom a postaládát, és vajon benne találom-e a hitelkártyámat tartalmazó borítékot.

Az utolsó éjszakám egészen jól telt abban az ágyban, amit egészen megkedveltem a hetek során. Ahhoz képest, mennyit forgolódtam benne az első éjszakákon, az utóbbi napokban már úgy aludtam, mint a bunda. Ettől függetlenül nem voltam a legfrissebb, amikor keltem, valahogy vissza kéne térni arra, hogy 11 körül lefekszem. Fél 12-ig mitting, majd utána irány a postaládához. És csalódás. Ez kicsit fel is húzott... Hogyan lehet az, hogy egy hét alatt nem kaptam meg? Most még a holnapban bízhatok, szeretném elkerülni, hogy írni kelljen az ingatlanosnak és a jóindulatukra kelljen hagyatkozni.

A munkában nem volt sok izgalom, vagy egy közepesen érdekes, de igen hosszú tréningem, de legalább közben sikerült beállítani azt, amit napok óta szerettem volna. Nem nálam volt a hiba, és nem én bénáztam, ami azért megnyugtat.

Munka után elkezdtem pakolni. Két körben át is tudtam hurcolni (remélhetőleg) minden cuccomat, és eljutottam arra a szintre, hogy most egy darabig nem szeretnék költözködni. Nem tudom, hogyan lehet ez, de már két táskányival több holmim van, mint amivel érkeztem. Nem hiszem, hogy ez mind a kaja volna, valami nem stimmel. Mondjuk, jó lett volna, ha nem esik az eső/havas eső/hó, mikor bandukolok a bőröndökkel/táskákkal, de ha őszinte akarok lenni, akkor talán ez jobban is passzolt hozzám... Nem tudtam, mennyire kéne kitakarítani, így elmosogattam, és kész. Annyira nincs nagy por, valamit csináljanak ők is. Szemetet is levittem, volt mit. Holnap reggel még visszamegyek szétnézni, na meg persze csekkolni a leveleket.

Az új helyet még szokni kell. És olyan fura szag van itt. Nem tudok rájönni, hogy pontosan milyen és mitől, de azért lementem a közeli kisboltba és vettem egy illatosítót. Olyan menő, ami akkor puffant/szisszent, amikor elmegy valaki előtte. Sosem volt még ilyenem. És kiderült, hogy ez a két fürdőszoba kicsit becsapós ám. Nekem csak egy folyékony szappanom van, és így el kellett dönteni, hogy hol fogok kezet mosni. De ez nyilván meghatározza egyéb tevékenységek helyét is... Mindenesetre az pár óra alatt kiderült, hogy pár dolgot be kell szereznem a helyi IKEÁ-ból, már ha van itt ilyen.

Ma jött még egy e-mail, hogy mennem kéne a vámosokhoz a holmim miatt. Nagyon remélem, hogy nem kell fizetnem semmit... Mindenesetre ki kell nyomtatnom egy doksit, amit egyelőre nem tudom, miképpen fogok abszolválni. Azt hiszem, a concierge nem fogja csak úgy kinyomtatni nekem.

Így, hogy a lakás kérdéssel most egy ideig nem kell foglalkozni, és a csomagom is hamarosan megkapom, lehet a következő feladatra koncentrálni, ami nem más, mint a jogosítvány megszerzése. Nem sok kedvem van ezzel foglalkozni, pláne, hogy elveszik a magyart, és vissza sem adják. Soha.

4 komment

Címkék: Költözés Vencouver

A nap, amiről nem nagyon lehet mit írni

2022.02.02. 06:22 :: Dawson

És a cím ezúttal nem hazudik. Talán az egyetlen említésre érdemes kalandom az volt, amikor elmentem ebédért. Abban a boltban, ahol vásárolni szoktam, van egy úgynevezett "Deli" rész. Itt vannak szendvicsek, olyan, csak melegítésre váró ételek, amiket már említettem (tikka massala, csirke zöldséggel), illetve vannak frissensültek, valamint levesek. Úgy döntöttem, kifigyelem, hogy hogyan vesznek levest. Mármint, az oké, hogy fognak egy megfelelő méretű papírpoharat, és szednek bele, mint anno a fagyis, vagy ahogy pár kocsmában a ház bort szokták, de az volt a kérdés, hol kell fizetni. Nem tartott sokáig, mire megtaláltam a megoldást, ugyanúgy a pénztáraknál kell, nem pedig ott helyben. Először a chilis bab tűnt fel, milyen jó, veszek olyat. Három féle leves is volt: brokkoli, valami kókuszos, illetve csirke tésztával. Kis töprengés után ezt választottam, illetve vettem holnapra egy pad thai-t. Otthon megnézem a blokkot, és rém büszke lettem magamra, hogy a leves $5.49, a chilis bab $5.99, a pad thai pedig $6.99, azaz sikerült a friss kaját olcsóbban beszerezni. Hát... Miután megettem, már nem vagyok biztos benne, hogy az áruk nem jól reprezentálta az értéküket. Nem volt jó. Egyik sem. Azért megettem...

Miközben mentem a boltba, belefutottam egy elég kellemetlen utcai performance-ba. Egy hapsi kiabált egy meglehetősen sértő jelzőt egy színesbőrű nőre. Az N betűs szót ("You're a f*ckin' ..."), többször is, mire az meg hozzávágott valamit (egy cipőt?). Még átment a zebrán a hapsi, páran a sarkon lévő kávézóból számon is kérték, de azoknak is magyarázott. Mire átmentem a zebrán, a nő is jött, és hangosan kérdezgette, ha jól értettem, hogy ez, ami történt, senkit sem zavar? Picit kellemetlenül éreztem magam miatta. Mert tényleg, a két-három férfin kívül a kávézóból, senki nem csinált semmit. Azok is csak azért, mert végül arra ment az a hülye. De nem tudom, mit lehetett volna tenni. Nem érzem úgy, hogy nekem bármit, hiszen én csak a végkifejletre értem oda, de ha korábban ott vagyok, akkor hogyan is kellett volna lereagálni? Figyelembe véve, hogy teljesen új vagyok itt.

Amúgy csak jól mondtam én, hogy az a 21 nem tűnik 21-nek. Ma is voltam a házban, és feltűnt, hogy se 13., se 14. emelet nincs. A 13-at még értem (bár nem értem...), de a 14-gyel mi a baj??

Ma el kéne még kezdeni pakolászni, holnap már át akarok cuccolni. Tegnap befejeztem azt a könyvet is, amit még nyáron kezdtem el, szóval legfeljebb csak sakkal tudnám elütni az időt. Mondjuk, az nem hangzik olyan rosszul... :)

A hitelkártyám még mindig nem érkezett meg. Múlt szerdán kaptam az e-mailt, hogy postán van. Ez így elég kellemetlen, mert nem csütörtök 10-től nem lesz kulcsom a házhoz... Ennél még a magyar posta is gyorsabb.

4 komment

A nap, amikor átvettem a lakást

2022.02.01. 06:31 :: Dawson

Ha nem is sikerült tegnap lényegesen korábban lefeküdnöm, mégis egész kipihenten keltem. Mivel sokan a kínai új évet ünnepelték, ezért csak egy meeting volt ma, azt is lezavartuk 15 perc alatt, szóval lehetett értelmesebb dolgokkal foglalkozni. Úgy néz ki, hogy azért nem tudom beállítani azt, amit már napok óta szeretnék, mert annál a projektnél valami nem stimmel. Mivel a mentorom sem jött még rá, mi a baj, ezért most sokkal kevésbé érzem magam bénának. Haladtam a tréningekkel is, szóval ezt egy egész eredményes napnak tekintem.

Kora délután írt Maryam, hogy oda tudnék-e menni a lakáshoz 3:45-kor, mert akkor meg is mutatná, amit meg kell. Megkérdeztem, nem lehetne-e 4, az nekem jobb lenne, mire jött a válasz, hogy az már neki necces, ha tudok, menjek 45-re. Ez van, mit lehet tenni. Odamegyek 42-re, kicsit fúj a szél, várok, hogy majd lejön értem. 45-kor ír, hogy üzenjek neki, ha ott vagyok. Válaszolok is azonnal, hogy ez a helyzet. Semmi... 51-kor megnézem, még csak el sem olvasta az üzenetet... Írtam neki még egyet, ezt már észrevette. Sok újdonság nem volt, megnéztük, mik azok, amik feltűnő dolgok, amik nincsenek rendben, mint például az asztal meg van karcolva, vagy nincs meg az egyik tolóajtó fogantyúja, de sok mindent nem találtunk. Azokat már vagy előre lefényképezte, vagy ott velem. Megmutatta, hova kell levinni a szemetet, még egy kompresszor is van...

Azt már említették, hogy lesz egy ún. "move in fee", amit beköltözéskor fizetni kell a háznak. Csak azt nem sejtettem, hogy ez is $100. Basszus, ezek nem szégyenlősek, ha legombolhatják az embert! Az én kis magyar agyam ilyenkor úgy ellenkezik... Ja, és emellett a beköltözéskor is le kell tenni $250-et, ezért mondjuk megkapod az egyik liftet, és ha nem okoztál kárt, akkor ezt visszakapod. Mivel én két bőrönddel megyek, ezt egyelőre nem kell kifizetnem, de amikor megjönnek a dobozaim, akkor ezzel is szarakodhatok...

A munkát kb. fél 7-kor fejeztem be, akkor még megnéztem a Ducks meccs második felét, majd vissza az új lakásba, kicsit jobban megnézni, immár privát környezetben. Alapvetően nem rossz. A ventillátor nagyon idegesít, de azt elvileg hamarosan kicserélik. Még szoknom kell. És egy újabb mosógép/szárítógép páros, amit meg kell majd fejtenem. Azt hiszem, még utoljára kimosok itt mindent, hogy ezt minél jobban el tudjam tolni... Csináltam pár képet is, mert ennyire jó fej vagyok... Rengeteg tükör vagy tükröződő felület van, nagyon nehéz úgy fényképezni, hogy a lehető legkevésbé látszódjak...

Ezek itt az előtérről, hálókról, fürdőkről:

Ezek pedig a nappaliról, konyháról, dolgozó helyiségről:

Amúgy nem tűnik olyan magasnak, mint amilyet a 21. emelettől várna az ember. Olyan 17-18, de a 21-et egyelőre nem érzem.

Utána még elmentem egy sétára, 9-re már itthon is voltam. Ergó úgy elment az egész napom, hogy nem sok pihenőidőm volt. Nem könnyű élet ez...

14 komment

Hát, ez majdnem összejött...

2022.01.31. 05:57 :: Dawson

Ez az éjszaka kicsit zaklatottabb volt, mint szerettem volna. Mondjuk, lehet, hogy segített volna, ha a sörök következményeképp nem kell még éjszaka is kimennem pisilni. Sebaj, ilyenkor mindig olyan jó érzés ránézni az órára, és konstatálni, hogy még milyen sokat lehet aludni. Azért így sem volt vészes az ébredés, bár kicsit túl sok új bejegyzés volt Twitteren, el tartott egy jó darabig, mire mindent elolvastam. Utána hajmosás, hogy rendben legyen a megjelenésem a Social Cornerben.

Ahol nem volt szabad asztal, ezért megkérdezték, nem bánom-e, ha a pultnál ülök. Mondtam, hogy inkább egy asztalt preferálnék, de a srác válasza az volt, hogy minden kétszemélyes asztal le van foglalva. Hát, akkor ez van, megyek a pulthoz, bár, megfelelt volna nekem a négyszemélyes asztal is. Kikértem az Eggs Benedictemet, ezúttal marha helyett helyben füstölt lazaccal, és azt kell mondjam, hogy igazán finom volt. Mikor végeztem, szerintem az a lány jött a tányérért, aki az elmúlt két héten leültetett, és megjegyezte, hogy örül, hogy újra lát. Biztos vagyok benne, hogy vendégek százaival találkozik naponta is, nemhogy hetente, mégis emlékszik az arcokra. Szerencsém van ismerni jópár vendéglátóst, és mindig megdöbbent az arcmemóriájuk. Pláne, hogy ebben én magam nem vagyok túl erős. Utána még egy jó capuccino, majd távozáskor kaptam még egy "Hope to see you soon!" elköszönést, ami nyilván jól esik az embernek.

Persze egyébként egész nap esett az eső, annyi idő alatt is eláztam, mire az étterembe, illetve onnan hazafelé sétáltam, pedig szerintem 10 percnél nem hosszabb az út. Ezért is örültem meg, amikor délután úgy nézett ki, tisztul az idő:

img_2093.png

Délután NFL meccsek, először a Bengals nagy meglepetésre nyert, aminek nagyon örülök. Aztán a 9ers sajnos kikapott, amire titkon számítottam, így annyira nem viselt meg. Majdnem összejött a döntő, amit szerettünk volna, ez van.

Mivel estére tényleg elállt az eső, elmentem egy sétára, közben vettem egy lattét az útra. Eléggé fújt a szél, néhol féltem, hogy kifújja a kezemből a poharat. Egyébként viszont kellemes idő volt. Kimentem az öböl partjára, és valamiért ott nem működtek a lámpák. Nem tudtam, hogy ez mennyire szándékos, van-e valami szabály, hogy vasárnap este nem sétálunk ott, vagy valami, mindenesetre így jó képet lehetett csinálni a városról.

img_2094.png

Oké, ennél jobb képet is lehetett volna készíteni, de letettem a kávét, majd jött a szél, én meg féltem, hogy felborítja a kávém. Bocsi... A séta jól esett, zenehallgatás, gondolatok rendezése. Hazafelé történt egy vicces dolog. Sétálok szépen, épp el egy szerintem elég puccos hotel előtt, amikor egyszer csak megjelenik mellettem egy srác, kb. velem egykorú lehetett, talán egy picit idősebb, és rám néz, köszön. Kiveszem a fülest, hogy halljam, majd megkérdi, hogy vagyok, mondom, minden rendben. Majd mondja, hogy nagyon tetszik neki a kabátom, meg tudnám-e mondani, hol vettem. Nem úgy nézett ki, mint aki egy kést fogna rám, és ellopná tőlem, szóval nem éreztem szükségét annak, hogy elrohanjak. Mondtam, hogy ez egy kicsit trükkös, mert Magyarországon vettem. Erre ő, hogy akkor megtudnám-e mondani, hogy mi a márkája. Elgondolkoztam, hol is vettem, majd mondtam neki. Megkérdezte még, hogy milyen anyagból van, jól látja-e, hogy gyapjú. Mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy nincs-e benne más is, de talán gyapjúból is van. Megköszönte, még egyszer mondta, hogy milyen jó, majd elindult a másik irányba. Ergo, azért jött utánam, hogy ezeket megkérdezze. Szóval, ezek szerint tök jó kabátom van, jobb, ha ti is tudjátok... :D 

Ma este még egy kis sakk a terv, esetleg egy filmet meg lehetne nézni. Jó lenne időben lefeküdni, hátha az első pár napot le tudnám úgy hozni, hogy nem esik borzalmasan felkelni.

 

2 komment

A nap, amikor Challenge Accomplished

2022.01.30. 09:52 :: Dawson

Az, hogy még ilyenkor írok... Na mindegy... Pláne, hogy pontosan tudom, hogy hétvégén drámaian visszaesik az olvasottság. De mivel nekem minden Kedves Olvasó nagyon is fontos, ezért legalább a késői reggelihez próbálok pár pillanatnyi olvasnivalót biztosítani.

Maga a mai nap nem nem volt túl stresszes. 9:30-as ébredés, egész okés, jól aludtam, sőt, korábban is fel tudtam volna kelni, csak adtam még magamnak egy kis extra szundit. Mindamellett nem estem a "túlalvás" hibájába, szóval már akkor sikerélményem volt, amikor felkeltem az ágyból. (Amit egyébként gyakorolnom kell, az utóbbi hetekben rendszeresen eléggé elszédülök, amikor felkelek. Lehet, hogy több folyadékot kéne bevinnem?) 9:37-kor már kezdődött is az Ottawa-Anaheim meccs, szóval minden a legjobb ütemben történt. Követem a csapatot egy jó 22-23 éve, de nem emlékszem olyanra, hogy egy matiné meccsen jó játékot tudtak volna produkálni. Hát, ma sem... A lényeg azonban a két pont, amit viszont sikerült megszerezni.

Hipp-hopp már dél is volt, ekkor volt pár videós bejelentkezésem, nagyon köszi mindenkinek a türelmet, az éjszakázást, igazán örülök, hogy láttalak titeket, hogy megtudtam rólatok pár dolgot. Tényleg nagyra értékelem! (Amúgy van valami diplomataképző suli? Van ott korhatár? Lehet érdekelne...) Az utolsó során, amikor is egy kanadai barátommal beszéltem (Levi úgy sem olvassa, pedig mondta...), kiderült, hogy egy belvárosi hajvágás legalább 50 dollár. Szóval, azt hiszem, most egy ideig növesztem a hajam...

Délután küldetésen voltam, szerezni kellett tusit meg fogkrémet. Mármint, normálisat, olyat, amiről már legalább hallottam. A London Drugs nevű hely gyanúsnak tűnt, úgy éreztem, hogy ott lehet keresnivalóm. Megérkeztem, és valóban, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Vettem is normális étcsokit, meg M&M-s-t :) Volt ott "pharmacy" osztály is, és mivel láttam, hogy van olyan, hogy "Oral care", tudtam, hogy ott a helyem. :D Találtam is olyan fogkrémet, amilyet használok, a következő soron meg, ha nem is olyan tusit, amit szeretek, de legalább a márka és az stimmelt, hogy férfiaknak készült. Oké, tudom, az utóbbi azért túlzás, de ők ezt nem tudják. Azért kihívás itt is volt, volt egy pénztár a "Pharmacy" osztályon belül, illetve volt egy "Fő" pénztár is. Na, nekem vajon hova is kéne mennem? Egy pillanatig sem esünk ilyenkor kétségbe, ugye, megnézzük, más mit csinál. Szerencsére elég sokan nézelődtek a tusfürdő/dezodor részlegen, így úgy tettem, mintha én is gondban lennék, majd amikor valaki elindult onnan egy termékkel, feltűnés nélkül (haha...) követtem. (Amúgy van valami kémképző suli? Van ott korhatár? Lehet érdekelne...) A lényeg, amit sejtettem is, hogy a "Pharmacy" részen a felírt gyógyszerekért kellett fizetni, egyébként a "Fő" pénztár volt használatos.

Ezzel a sikerélménnyel mentem haza, ahol egy kis sakkozás, ügyek intézése, és még 2 NHL meccs várt rám. A második végére már majdnem 10 óra volt, de én voltam olyan vagány, hogy az egyik hívás során elfogadtam egy kihívást. Mégpedig azt, hogy el kell mennem valahova és meginni két sört. Annyira nem vágytam rá, de tudom, hogy az én érdelemből történt a dolog, hogy a szocializálódásom elősegítse. Mit lehet tenni, abból még nem lehet bajom, hogy nekiindulok. Kiléptem az előcsarnokból, hát esik... Kb. két hete nem esett, most bezzeg. Fel lehetett volna adni, de hisz mind tudjátok, ha elindulok, ennél azért több kell, hogy visszaforduljak. Az utam a Social Corner felé vezetett. Megnéztem, van helyi sör, eléggé adta volna magát a dolog, de valahogy túl megúszósnak éreztem, oda egyébként is megyek, talán holnap brunchra is, próbáljunk meg valami újat. Amikor hazafelé mentem a London Drugsból, akkor megakadt a szemem a Lennox Pub nevű helyen. Ez tipikus pub, láttam már ilyen sokat, egy-kettőben pedig voltam is. Ezt vettem tehát célba, hátha... Megérkeztem, kint két csoport is állt. Nem tudtam, hogy ők asztalra várnak, vagy csak kimentek dohányozni, így kicsit arrébb álltam, megfigyelni a helyzetet, telefon azért a kézben, mintha úgy nem lenne olyan ciki... Aztán, miután láttam, merre nyílik az ajtó, úgy gondoltam, egy próbát megér, legfeljebb soha többet nem megyek vissza oda. A terv az volt, hogy majd a pultnál leülök, de asztalt mutattak, hát, legyen. Rákérdeztem, melyek a helyi sörök a csapon (sejtettem, hogy a Kilkenny meg a Guinness nem az), a lány mondta, hogy kb. az összes többi. A Widowmaker címűt választottam, szerinte remek választás, szerintem meg mindenkinek ezt mondja... IPA volt, nem vagyok egy sör gourmet, sőt, fel sem ismerném, ha valaki az lenne a közelemben, de teljesen rendben volt, jól esett.

img_2091.png

Olyannyira, hogy amikor jöttek megkérdezni iszom-e még egyet, úgy voltam vele, hogy ezt a kihívást teljesítem, kérek még egy italt. Azért megkérdeztem, hogy ő mit inna, neki mi a kedvence, és a Kronenbourgot mondta. Mondtam neki, hogy ne is menjünk tova, az teljesen jó lesz. Nem értem, hogy a franciák hogyan tudtak ennyire eltalálni egy sört, de ez... Ez finom, na. És ahogy Roli is mondta, a hozzá tartozó pohár is zseniális. Közben sakkozgattam, és annyi ész még maradt bennem, hogy nem rangsorolt partikat kéne játszanom ittasan. Harmadik italt már nem kértem, így is kellemesen telt az este.

img_2092.png

ps.: Mint észrevettétek, ez a bejegyzés újra E/1 személyben íródott. Kicsit nehéz eldönteni, hogy mit olvasnátok szívesebben. Alapvetően E/1-ben írnék, azonban... Szóval nem feltétlenül vagyok túlságosan magamutogató, szívesebben tudok másokról, mintsem hogy magamról meséljek, gondolom ez mindenkinek feltűnt az elmúlt években. Ezért, bár szeretem ezt a blogot csinálni, néha túlságosan is olyan érzésem volt, hogy "túl sokat" mutatok meg magamból. Ezért is tértem át E/3-ra, mert úgy el tudtam távolítani magam attól, amiről írok, hiába nyilvánvaló, hogy saját élményeket fogalmazok meg. Ugyanakkor, jellemzően mégiscsak hozzám közelállók vagytok, ti, akik olvastok, szóval kit is akarok átverni? Bármilyen észrevételt szívesen fogadok, akár kommentként, akár privát üzenetként. Ha szívesebb olvassátok így, akkor ilyen lesz. Ha jobban tetszett elbeszélősen, akkor olyan. Ez a legkevesebb...

pps.: Még várok az "rss to e-mail" dologgal, hátha csak azért nem érkezett beszámoló, mert hétvége van.

8 komment

A nap, amikor végre vége ennek a hosszú munkahétnek...

2022.01.29. 07:39 :: Dawson

Lehet, hogy az a pár ital jó ötlet volt, mert úgy aludt, mint a bunda. De amellett, hogy végre lefekvés után pillanatokkal később már álomba is szenderült, egész pihentető is volt az éjszakája, nem volt vészes a reggeli ébredés. Az öltözést megoldotta egy melegítőfelsővel, és már kapcsolta is be a gépet, hogy Mariaval beszéljen. Hasznos segítséget kapott, meg is értett pár homályos részletet, végül pedig sikerült levinni $72 környékére a havi(!) biztosítási díjat. Ahhoz képest jó, hogy $100+-ról indult, ahhoz képest viszont kevésbé, hogy Maria anno azt mondta, hogy $50 alatt lesz. A fizetésnél volt egy kis malőr, ugyanis a kártyájával, aminek fejből tudja az adatait, nem sikerült fizetnie. Ennek az a prózai oka volt, hogy a korábbi hívás miatt beállított egy limitet erre a kártyára, és mivel az első három havi díjat egyszerre be kellett fizetnie, túllépte azt. Ez viszont elsőre nem esett le neki, arra gondolt, hogy nem kanadai bank által kibocsátott kártyát nem fogadnak el, és ebben a hitében Maria is megerősítette. (Amúgy, lehet, hogy ez is igaz...) Így viszont ki kellett mennie a nappaliba, ami viszont kicsit kényes dolog volt, mert, mint ahogy már tudja a Kedves Olvasó, csak egy pulcsit vett fel, egyébként csak az volt rajta, amiben aludni szokott. Azért próbált úgy felkelni a gép elől, hogy lehetőleg ez minél kevésbé szúrjon szemet... Végül még tanácsokat is kapott a lakás átvételével kapcsolatban, nézze át rendesen az egész lakást, és jó ötlet le is fényképezni a szobákat, pláne, ha valami nem stimmel. Utóbbi esetben azt Maryamnek is jelezni kell.

A munkával haladt valamelyest, bár azt pont nem sikerült beállítania, amit szeretett volna. Délután viszont elkezdte a Machine Learning kurzust, amit meg kell csinálnia (ez csak egy bevezető, de van lehetőség mélyebben is tanulmányozni), egész érdekes, nem a szokásos uncsi trainingek egyike.

Ugyan pénteken nincsenek meetingek, most azonban mégis volt egy, mert Joshua, aki az elmúlt 4-5 évben a csapat tagja volt, átmegy egy másikba, így a Happy Hour az ő búcsúztatása volt. Mert hogy van ilyen Happy Hour is, mint kiderült. Ez itt nagyjából azt jelenti, hogy mindenkinek van egy havi $20-os kerete az UberEats-nél (amit úgy kell elképzelni, mint a FoodPandát (NetPincért), vagy a Voltot), és ilyenkor lehet felhasználni. Tehát, lehet rendelni, és az első $20-t a cég állja, a fennmaradót meg a munkavállaló. Miután kiörvendezte magát, hogy van ilyen, megjegyezte Rishinek (a manager-e manager-ének), hogy ő pont nem éhes, de a megnyugtató válasz az volt, hogy egész nap lehet használni, késő estig. Nem tervezett ugyan nagy vacsorát, az ebédre elkészített tészta kitartott volna egy kis gumicukorral/keksszel egész nap, de nem abból a fából faragták, hogy csak úgy engedjen elúszni egy $20-os kupont... Így rendelt egy jó kis burgert édesburgonyával, gyakorlatilag csak a szállítási díjat és a borravalót kellett fizetnie.

burger.png

Miután degeszre ette magát, elment még egyet sétálni, kifejezetten jól esett számára kimozdulni, lévén egészen 3/4 7-ig a gép előtt ült.

Mivel egyéb említésre méltó dolog nem történt, így egy kis önfényezés gyanánt megoszt egy linket, bizonyítván, hogy tényleg sakkozgatott 2021-ben, nem csak úgy a levegőbe beszélt: Chessable review 2021. Erről viszont eszébe jut, hogy van egy sakk csoport is a cégen belül, ahol most szerveznek egy kis összejövetelt és persze partikat. Ha tudná, hogy hozzá hasonló amatőrök is lesznek, akkor lehet, hogy elmenne rá, biztos érdekes lehet. És ma jött a hír arról is, hogy lesz tán valamilyen foci is, egyelőre még azt mérik fel, hány embert érdekelne, utána osztják szét a költségeket. Apró nehezítés, hogy ha jelzi, hogy érdekli, akkor már azt is vállalja, hogy majd fizet. "Summer Season" néven fut a rendezvény, tavaly áprilisban kezdődött. Érti, hogy az elmúlt években a hónapok és az évszakokra jellemző időjárás nem korreláltak olyan egyértelműen, mint oly sokáig, de azért ez picit akkor is fura.

Szolgálati közlemény: Akinek van tapasztalata arról, miképp lehet beállítani, hogy az új bejegyzésekről e-mailt kapjon, legyen olyan kedves, és írja meg commentben. Tudom, hogy az "rss to e-mail"-re kell rákeresni a Google-ben, de nekem simán megér egy kávét, ha valaki megteszi ezt helyettem és meg is osztja az olvasóközönséggel. :)

2 komment

Az este a Cactusban

2022.01.28. 07:52 :: Dawson

Talán nem volt olyan nehéz a reggele, mint előző nap, de úgy kelt fel, hogy nagyon várja a szombatot. Nyilván épp akkor nem érzi majd szükségét az alvásnak, de biztos, hogy semmiképp sem lesz hajlandó felkelni 9-ig...

Az első meeting 9:30-kor volt, az utolsó 17:05-ig tartott. Az előzetes szerint 6 óra volt lefoglalva a naptárában megbeszélésekre, ezt sikerült 5:15 alatt lehoznia. És ebből egy óra gyakorlatilag úgy telt, hogy fél füllel hallgatta az adózásról szóló prezentációt, közben pedig próbált a saját feladatával haladni. Ami egyébként meglehetősen jól sikerült, úgy néz ki, hogy nagyjából minden be lett állítva, a szerver fut, már csak a remote debuggingot kell belőni, de annak nem kéne sokáig tartania. Mivel péntekente nincs meeting, ezért úgy készül, hogy egy óra alatt ezt megcsinálja, a maradék időben pedig halad tovább a trainingekkel. Muszáj, mert az utóbbi napokban nem sokat tudott velük foglalkozni.

Eléggé elfáradt így a nap végére, ezért jól esett számára, hogy a 4-kor kezdődő Ducks meccsen már az első harmadban sikerült 3-0-ra elmenni, úgy nézett ki, hogy ezen nem kell idegeskednie. Zegras, akinek a beceneve egyszerűen Z, a csapat (és a liga) egyik legtehetségesebb játékosa zseniális gólt szerzett a második harmadban, valószínűleg a Nemzeti Sport Online is leadja majd 2-3 nap késéssel. A vége 5-4 lett, szóval azért nem lett ez olyan sétagalopp... Ugyancsak jó hír volt, hogy Maria, akit ugye a Dwellworks alkalmaz és most az egyik feladata, hogy P ügyes-bajos dolgaiban próbáljon segíteni, felajánlotta, hogy egy Zoom meeting során megmutatja, hol és hogyan tud a tegnapinál jóval kedvezőbb áron lakásbiztosítást kötni. Apró szépséghiba, hogy erre a hívásra péntek reggel 8:30-kor kerül majd sor, így hősünknek a megszokottnál korábban kell felöltöznie... Mielőtt bárki másra gondolna, nem, nem opció a hívás anélkül...

A sakk ma nem ment annyira, fáradt volt, és valójában nem sok kedve volt kimozdulni, de az asztal le volt foglalva, azt meg nagyon rosszul élte volna meg, ha valaki mást hívogatnak telefonon, hogy mikor érkezik, mert ugye rossz számot adott meg. Sebaj, összeszedte magát, a bejáratnál kicsit megváratták, majd elkísérték a helyére. A Cactus szinte tele volt, pedig elég nagy helyről van szó. Az asztalok egész jól el vannak választva egymástól, van egy kis privát zónájuk. Ugyanakkor már az első pillanatban feltűnik a kifejezetten hangos zene, illetve ahogy emiatt a vendégek meglehetősen hangosan beszélnek, hátha úgy megértik egymást. P-nek első pillanattól kezdve bejött a hely.

Sofia jött hozzá, kedvesen bemutatkozott, és mondta, hogy ma este ő fogja kiszolgálni. Sofia szimpatikus lány, P pedig felkészült, így azonnal kért is egy Negronit, valamint egy kis vizet. Tudta, hogy valamit majd az esti blogban is villantania kell, így igyekezett ezt a gyönyörű és nem kevésbé finom italt úgy lefényképezni, hogy minél kevesebbeknek tűnjön fel ez a mutatvány.

negroni.png

A vacsora kiválasztása nem volt könnyű, jó pár fogáson megakadt a szeme (az étlap itt is QR kód segítségével érhető el), de végül azzal a steak-kel ment, amit még szombaton választott ki. Bár volt egy három fogásos "Dine Out Vancouver" menü is, de azt majd legközelebb. A bélszín nem okozott csalódást, nagyon finomnak találta, talán elég lett volna medium-rare-ként kérnie, de a medium is jó választás volt.

steak.png

Igazából már ezért is megérte volna az egész, de mivel a fáradtsága időközben tovaszállt, a jó hangulat pedig kicsit beszippantotta, valamint -ahogy a mondás tartja- evés közben jön meg az étvágy, Sofia kérdésére nem tudott nemmel felelni, így benevezett még egy fehér csokis cheescake-re is. Ha fordulópontra számítva azt hinné az olvasó, hogy rossz volt, tévedne, mert nagyon is finom volt.

cheescake.png

Miután ezzel is végzett, Sofia megkérdezte, hogy volna-e kedve még egy italhoz (a szemfülesebb olvasók már régen kiszúrták, hogy ekkor már legalább kettőnél tartott), és egy kis gondolkozási időt kérvén úgy érezte, hogy az elmúlt lassan négy hét kihívásainak több-kevesebb sikerrel való megfeleléséért megérdemel még egy Old Fashioned címűt, amit egyébként is nagyon szívesen fogyaszt. Sofia ismét nem okozott csalódást:

oldfashioned.png

Szépen lassan elszopogatta ezt is, közben hallgatta a jó zenét, és olvasta az NFL elemzéseket, kifejezetten kellemesen érezte magát. És mivel tartása van, a következő kérdésre már határozott nemmel felelt, és kérte is a számlát.

A Cactus Club Café nagyon jó benyomást tett rá, biztosan vissza fog még térni, és a látogatóinak is javasolni fogja a helyet. Valójában az este után meg is érti, hogy miért kell ide jó előre asztalt foglalni.

11 komment

A nap, amikor nem talál megfelelő címet

2022.01.27. 06:44 :: Dawson

Egyre nehezebbek a reggelek. Ma már nem is volt kérdés, hogy a gép előtt fog reggelizni... A munkaidejét a megbeszélések, a videók, leírások tették ki, így nem sokat haladt azzal, amivel szeretett volna. Próbált időt optimalizálni, és az ebédre készített szendvicset a 2 órakor kezdődő meeting alatt készült elfogyasztani. Nem szokott enni a megbeszélések alatt, de most jó ötletnek tűnt, úgysem szokta bekapcsolni a kamerát, egy srác ad egy általános képet a különböző rendszerek alkotta struktúráról. Épp elkészült a szendvics, jól megpakolta rukkolával, igazán jól sikerült. Erre a több adózással foglalkozó csapatot összefogó menedzser arra kéri az új csapattagokat, hogy kapcsolják be a kamerát, és úgy mutatkozzanak be. Szuper... Még le sem nyelte a második falatot, jó eséllyel a foga között is rukkola van, de kapcsolja be a kamerát. Innen szép nyerni. Próbálta magát összeszedni, nyilván a fényviszonyok sem ideálisak, a haja is milyen, de hát ez van, mit lehet tenni. Keze a szája előtt, hátha tényleg van valami a fogai között, próbál időt nyerni, és közben kitalálni, mégis mit mondjon bemutatkozásként, amikor Rishi pont őt kéri meg, hogy akkor mondjon valamit magáról... Hát, valamit kinyögött, páran mosolyogtak, annyira talán nem volt gáz. És mivel a döntő többség nem kapcsolta ki a kameráját, így ő sem, csak a szeme sarkából bámulta a gyönyörű szendvicsét. Hosszú egy óra volt...

Már 16:59-ig fent van a nap Vancouverben, így be is fejezte a munkát 5-kor, és elszaladt kávéért, hogy végre világosba tehesse meg, úgy, mint normális hétvégéken. El is nyújtotta a sétát, így lemaradt a Ducks meccs második harmadának nagy részéről, de egyrészt nem veszített sokat, másrészt jó érzés volt egy kicsit többet szabad levegőn lennie. Napok óta foglalkoztatja, hogy lassan el kellene mennie fodrászhoz... Meglepően sok lehetősége van ebből a szempontból, úgy néz ki itt is divat lett a dolog, Pesten is egyre-másra nyíltak a barber shopok. Ugyanakkor még ki kellene találnia, hogy ezekre a helyekre időpontot kell foglalni, vagy csak úgy bemegy az ember és leül a szabad székbe. Lévén itt picit komolyabban veszik a Covid miatti korlátozásokat, az előbbire gyanakszik.

Más nagyon nem történt vele, még kéne biztosítást szereznie a lakásra, de a havi $100+-os első ajánlatot soknak találja, ezért még keresgél. A holnapi napját a megbeszélések uralják, ahogy számolta, nagyjából 6 órát fog ezekkel tölteni... De aztán Ducks meccs, majd egy jó vacsora. 

4 komment

Címkék: Vancouver Szendvics

Sir P, a bátor

2022.01.26. 04:37 :: Dawson

Ez volt az eddigi legnehezebb reggele. Amikor odanyúlt a telefonjáért, hogy nyomjon egy szundit, rápillantott az órára is. Kiderült, hogy már kétszer élt ezzel a lehetőséggel. És még csak nem is emlékezett rá... Ez baljós árny, veszélyes szokássá válhat, ha nem vigyáz. Persze, mindezt a harmadik szundi ideje alatt gondolta végig. Így beáldozta a kényelmes, hírolvasással egybekötött reggelit, és rögtön a gép elé ült, a táplálkozást, mosdót, öltözést, fogmosást szépen lassan csempészte bele a napjába, lehetőleg minél kevésbé hátráltatva a felkészülését az első meetingre. Biztosan nagy sikerrel járt...

Két megbeszélése volt délelőtt, mindkettőt elég gyorsan letudta. Az első során meg is kapta az első valóban produktív feladatát, egy hibát kell megtalálnia és javítania. Hogy pontosan miről van szó, akkor még nem tudta, mert úgy gondolta, hogy sokkal jobb lesz azt keresgetni, miképp tudja még jobban kicsinosítani a terminálját, mintsem azt hallgatni, mások hogyan haladtak a munkájukkal. Persze, fél füllel figyelt, de azért az nem mindig az igazi. Egyszer csak az ütötte meg a fülét, hogy Amanda azt mondta, ez szerinte jó bevezető feladat lenne az egyik új csapattagnak. Gyorsan átfutott a fején, hogy ő a legújabb, Rajveen és Harpreet valahogy decemberben érkeztek, Kevin egy héttel őt megelőzően, ő már múlt héten kapott egy hasonló apróságot. Nagy csend, senki sem szólt semmit. Majd Kevin mondta, hogy ő hasonlót csinál, de már van egy tickete. Erre Pítör (a továbbiak csak P, mert egyszerűen fáj leírni...) megjegyezte, hogy neki speciel még nincsen. A Manager rákérdezett P mentorára, Johannra, hogy mit szól hozzá, ő azt mondta, hogy oké. Maga a probléma valóban elég egyszerűen tűnik számára, de a fejlesztőkörnyezetet összerakni elég időigényesnek ígérkezik.

A megbeszélések után el akart szaladni a boltba. Már csak egy üveg víz volt kéznél, de nem is ez volt a probléma, hanem hogy a wc papír is nagyon fogyóban volt. A múltkor már bemerészkedett a bolt azon osztályára, ahol ezeket árulják, de nem talált semmi olyat, hogy "toilet paper", vagy ilyesmi. Aminek a csomagolására rá volt írva, hogy "paper", az inkább törlőkendőnek tűnt. Így, gondolta, felkészül rendesen, megnézi, hogy egyáltalán árulnak-e ott ilyesmit. Megnézte a bolt online részlegét, és meglepetésére nem találta meg, amit keresett. Volt viszont olyan, hogy "Bath tissue". Na, az meg mi a fene? Abból van 4-es, 8-as 16-os, 24-es is. A tissue-ból zsebkendőre következtetett, de milyen fura lenne, hogy ilyen kiszerelésekben adják. Náluk otthon van 10-es, meg 100-as... Csak rákeresett arra, mi a fene az a "Bath tissue" és kiderült, hogy az amerikaiak (és ezek szerint a kanadaiak) annyira érzékenyek arra a szóra, hogy "toilet", hogy csak a közeli ismerőseik esetében használják, idegeneknél nem, így nem is írják rá semmire... Hát, ilyenről még életében nem hallott ugyan, de mindig tanul az ember valamit alapon elraktározta ezt is a fejében. Vett még pár apróságot, de a lényeg, hogy "Bath tissue"-t is. Azt mondjuk még nem ellenőrizte, hogy valóban az-e, mint amire szüksége volt...

A délután megkapta a hírt, hogy kiadják neki a lakást, így utalt foglalót, meg egy csekket is kértek tőle, ami bizonyíték lett volna, hogy a megbeszélt összeget rendszeresen utalja, de ezzel nem tudott szolgálni, mert nincs csekk-könyve. Valójában teljesen megdöbbent, hogy 2022-ben ez még létező dolog... Más megoldás után néztek, elvileg találtak is, gyakorlatilag még nem biztos.

Munka után elment egy szokásos sétára, valamint kávéért. Úgy gondolta, hogy most kellően bátor, kipróbálja a pisztáciás lattét. Nem volt rossz, de nem valószínű, hogy legközelebb is ilyet kérne, annyira nem hagyott benne mély nyomot. Azért majd megpróbálja frappuccino formában is. Miközben sétált haza, annyira fellelkesült a bátorságán, hogy azt tervezte, bemegy a Cactusba és megpróbál személyesen asztalt foglalni. Ez az a hely, ahova leginkább ment volna szombaton, de itt is kint állt a sor. Szépen eltervezte, mit fog mondani, bement, és teljesen más mondott... A terv az volt, hogy felvázolja a helyzetet, miszerint nem tudott asztalt foglalni, mert csak legalább két főre lehet, ő meg egyedül jönne, de picit belekavarodott. (Igazából abba, hogy nem megfelelő többes számot használt, ami valószínűleg csak őt zavarta, de miután folyamatosan kijavította saját magát, jó eséllyel nagyot csökkentett az érthetőségen...) A lány azt mondta, hogy jó lett volna az úgy, legfeljebb amikor megérkezik, mondta volna, hogy mégiscsak egyedül van. Aztán felvették a foglalást, a telefonszámnál volt egy kis zűr, majd mentené el, de nem tudja. Bizony, nála is legalább két főt kell megadni, szóval legalább átérezte a problémát. Mindenesetre az asztal lefoglalva csütörtök este 8-ra, előtte Ducks meccs, remélhetőleg egy kellemes este lesz. Apró szépséghiba, hogy a liftben megnézte, jó telefonszámot adott-e meg, és kiderült, hogy nem... Hát ezért kérdezett vissza a lány, hogy ez kanadai szám-e, ugyanis nagy zavarában felcserélte a körzetszámot az első három számmal. (Itt a következő a forma: (yyy) xxx-xxxx) Mivel nem talált semmilyen lehetőséget rá, hogy írásban javíthassa a malőrt, úgy gondolta, nem foglalkozik vele tovább, cikibb lenne, ha ezért felhívná őket. Legfeljebb pofára esik csütörtökön, történt már rosszabb is.

Az estéjét olvasással tervezi tölteni, illetve a fizetési megbízás összehegesztésével. Kicsit szomorú, mert valószínűleg végez a könyvvel, viszont a folytatás abban a csomagban van, amit még nem kapott meg. Amikor még pakolt, nem gondolta volna, hogy kicsit több, mint három hét alatt két könyvet is elolvas... Nem baj, úgyis van pár sorozat a Netflixen, amit szeretett volna már megnézni, így legalább lesz rá alkalma. Sajnos az HBO-s előfizetését egyelőre nem tudta átverni a VPN-nel, hogy elhitesse vele, Magyaroszágon van, pedig ott is lenne néznivaló. Mindig van valami új kihívás...

7 komment

Címkék: Vancouver Bátorság Pisztácia Bath tissue Cactus

Kísérletek

2022.01.25. 05:55 :: Dawson

Erre a hétfőre több kísérlettel is készült. Kezdésnek arról akart meggyőződni, hogy milyen hatással van a reggeli kipihentségi indexére, ha fél egyik olvas, de ugyanúgy 7:45-kor kel. Arra volt kíváncsi, hogy ugyanolyan fáradtnak érzi-e majd magát, mint még szülőhazájában, avagy itt kevesebb alvásra van szüksége, mert csak. Mert nyugodtabbak az ember, mondjuk. A kísérlet eredménye az első pillanatban nyilvánvaló lett... Nincsenek csodák, ugyanúgy fáradtan kelt fel, ráadásul ugyanúgy akkor tudott volna a leginkább aludni, amikor fel kellett kelnie.

A mai napra csak egy gyors megbeszélés volt betervezve (nem úgy mint a következő három napra), így tudott haladni a traininggel. És ide kapcsolódik a következő és egyben utolsó mai kísérlete: vajon tud-e úgy figyelni a videóra, hogy közben a saját (tehát nem munka) gépén az Anaheim meccs megy. Ennek az eredménye nem lett teljesen egyértelmű, így kénytelen lesz a újra kipróbálni a közeljövőben...

Végül, megpróbálta lefoglalni a múlt héten megtekintett egyik lakást. A regisztrációs procedúra eléggé felbosszantotta, hosszú is volt, és véleménye szerint olyan adatokat is meg kellett adni, amik esetében feleslegesnek tűntek. Ha esetleg bárki kapna levelet azzal kapcsolatban, hogy büntetlen előéletű-e, akkor biztosan szívesen venné, ha igennel felelnének rá.

Mire ezzel végzett, már este fél nyolc is elmúlt, és mivel addig még ki sem mozdult a lakásból, elindult sétálni egyet. Ha már így alakult, megnézte, hogy ilyenkor mennyire vannak tele azok a helyek, amelyeket szombaton kinézett magának, és arra a megállapításra jutott, hogy nem biztos, hogy kapna szabad asztalt. Most nem voltak sorok, de ahogy benézett az ablakokon, nem sok helyet látott. Pedig továbbra is úgy tervezi, hogy csütörtökön megjutalmazza magát egy vacsorával...

Azért összességében kijelenthető, hogy hősünk nem az ilyen napoktól fog szívrohamot kapni.

3 komment

Food Porn

2022.01.24. 06:34 :: Dawson

A mai napja igazán nyugalmasan telt. Elég jól kialudta magát, szinte kipihenten kelt fel az ágyból 9 után. Kis sporthírek, kis színes, üzenetek megválaszolása, kis videóchat (nem, nem LiveJasmin...) után indult is a Social Cornerbe a szokásos vasárnapi brunchra. Meglepetésre, a lány, aki a fogadja a vendégeket emlékezett rá, és meg is kérdezte, hogy jól emlékszik-e a múlt vasárnapi látogatására. Elgondolkozott, hogy miért volt annyira meglepő az alkalmazottnak, hogy visszatért...

A mai menüt egyszerűbbre vette, a nagy víz mellé egy spanyol reggelit kért, amely azért könnyebb fogás, mint a múlt heti Eggs Benedict:

spanish_breakfast.png

Mivel ezzel nem zabálta magát degeszre, bár arra kétségtelenül jó volt, hogy kellemesen jól lakjon, kért még egy capuccinot is, ami annyira jól nézett ki, hogy még ezt is megörökítette az olvasóinak. (Nem, valójában azért csinálta, mert tudta, hogy nem lesz semmi, amiről ma este írni tudna...) Miközben elfogyasztotta, arra a véleményre jutott, hogy ez egy elég kellemes hely, és ide megérné beülni valamelyik este. Bár a latin zenéért annyira nem rajong, de ebben a környezetben még az is jó, a pultnál lévő italokat elnézve pedig biztos volt abban, hogy jól tudná magát érezni.

capuccino.png

A nap további részében NFL-t nézett (micsoda meccsek voltak ma is!), majd a céges gépén állítgatott be pár dolgot, ami nyögvenyelőseb volt, mint arra számított.

És mivel ma tényleg nincs semmi téma, ezért jöjjön két kép. Az elsőn az egyik olyan kaja, ami szerintem egész jól megéri a boltban, 5.99$, finom és talán még nagyjából egészséges is:

ebed.png

A másik pedig bemutatja, miképp lehet a szomorú, magányos pillanatokat átvészelni:

sweets.png

A zacskó a bal oldalon juharszirupos mandulát tartalmaz. Zseniális.

4 komment

Címkék: Vancouver Brunch FoodPorn

süti beállítások módosítása