Nem tudom, ez mennyire általános, de én, ha idegen nyelven kell valamit kérni/rendelni, akkor megpróbálok "felkészülni" a várható kérdésekből, és az azokra adható válaszokból. Mint mondjuk reggeli esetén, hogy milyen tojást kérek, milyen kenyeret, vagy éppen hogyan iszom a kávét. Ezeket szép lassan megszokja az ember, rájön, hogy egyáltalán milyen válaszlehetőségek is vannak, majd már annyira menőnek érzi magát, hogy a rendelés mellett mondja is őket. Na, ez jellemzően öngól. Ugyanis a pincérnek valószínűleg munkaköri kötelessége kérdezni valamit. Bármit. És akkor ott maradsz, bámulva, lassan processzálva az elhangzottakat, hogy vajon mi is volt a kérdés. Majd valamit benyögsz, hátha van értelme... Szóval volt ma is reggeli :)

Utána kicsekkoltam, kérdezte a néni, hogy a számlát kinyomtassa-e vagy elég, ha e-mailben elküldi. Mondtam, hogy elég e-mailben, erre elköszönt. Visszakérdeztem, hogy egyébként megvan a címem? Ja, az nincs... Lediktáltam, a levél azóta sem jött. Mondjuk, neki is volt egy kérdése, amit azóta sem sikerült dekódolnom. Miért csinálják ezt?

10-re jöttem a tegnap bemutatott házhoz, kis várakozás után megjelent egy lány/nő (hol van a határ?), ő adta át a lakást. Megmutatott mindent, parkolót, edzőtermet, szemétlerakót, és itt speciel mindent értettem is. Amúgy elég menő a kaputelefon, van egy ún. buzzer code, amit ha beütnek, szól a telefon a lakásban. Ezzel be lehet engedni a vendéget. Eddig semmi extra nincs benne, nálunk is így megy, de itt annyival komolyabb a dolog, hogy az amúgy kártyával működő liftet is tudja használni az illető, gondolom, csak az adott emeletre. Na, miután ezt leteszteltük, a telefonban el is köszönt. Kicsit pihentem, majd észrevettem, hogy itt hagyott a pulton egy piros szatyrot, benne olyanokkal, mint tészta, olasz paradicsomszósz, kis csoki, gumicukor(!!!), só, bors, cukor... Nem tudok rájönni, hogy ezt nekem hagyta itt vagy csak itt felejtette? De ha nem nekem hozta, akkor egyáltalán miért hozta fel? Kocsival jött... Na mindegy, egyelőre nem nyúltam hozzá.

Miután felmértem a lakást, ami egyébként szerintem naggggyon jó (14. emelet), elkezdtem alaposan utánanézni a mobil és banki lehetőségeknek. Sok időt szántam rá, aztán pár kérdéshez kaptam telefonos segítséget is. Úgy néz ki, hogy bankszámlát valószínűleg nem tudok addig nyitni, amíg nincs SIN-em (Social Insurance Number - kb. társadalombiztosítási szám). Telefonszámot viszont meg kell adni a SIN igényléshez... Szóval nem volt mit tenni, ki kellett menni a hóesésbe. Ja, mert már vagy két órája szakadt a hó... Beszéltem is a lánnyal/nővel, hogy úgy néz ki, idén Vancouver kapja meg azt a havat, amit normális(?) esetben Magyarországnak kéne.

Elmentem a Pacific Center-be, ami egy azt hiszem 4 blokkot felölelő bevásárló központ. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy 5x3-as rácsot, ahol a rácsvonalak utcák. Ja, és nem csak az utcaszinten vannak üzletek, hanem eggyel lejjebb is, ahol az egész össze van kötve. Szóval nagy... Útközben megint elkapott néhol az elég kemény fűszag. Ezt már tegnap is meg akartam jegyezni, szabályszerűen éhes lettem tőle. Ja, Kanadában azt hiszem legális a fű, valamilyen szinten legalábbis.

Maga az előfizetés megvétele tök jól ment, nagyon ügyes és felkészült voltam. Azért intéztem személyesen, mert eSim-et akartam, így használhatom ugyanúgy tovább a telefonomat a régi Sim kártyával, ergo még ott is elér bárki, aki szeretne. A kanadai számom nagyon tetszik. Megkérdezte a lány, hogy van-e kedvenc számom, és hát innen a többi történelem. :)

Visszafelé még bementem egy boltba, hogy legyen mit enni, nem lehet mindig étterembe menni, a piros szatyor tartalmát meg még nem akartam felhasználni. A konyha elég felszerelt (két külön mosogatógép, melyek valójában egy-egy fiók...), de tésztaszűrőt nem találtam, így picit trükkösebb volt a dolog, de mérnök vagyok, megoldottam ;)

Aztán, körbefotóztam a lakást, elvégre úgyis mindenkit csak az érdekel... Alapvetően van egy előtér, aztán a konyha és a nappali egyben:

Onnan nyílik a hálószoba, amely mellett van még egy munkára alkalmatos kisebb helyiség, illetve egy egész nagy gardrób:

A fürdőszoba is teljesen jól felszerelt, illetve van egy kis ajtó, ami mögött furcsa gépek vannak. Az egyik valószínűleg a mosógép, a másik a szárító.

És még a lakáshoz tartozik egy kis, kb 2,5m2-es erkély is:

Szóval abszolút elégedett vagyok, jó lenne valami ilyesmit találni hosszabb távra is, de van egy olyan érzésem, hogy ez nagyon nem lesz könnyű. Nem olyan egyszerű a lakhatás kérdése Vancouverben, és azért van egy budget erre a célra, nem kéne az egész fizetésem a lakbérre költeni...

Mára nagyjából ennyi, már megy a Ducks meccs harmadik harmada (3-1 ide), utána fürcsi-alcsi. Őszintén szólva nem látom, holnap miről lennének képek, szóval úgy nézegessétek a maiakat.