Sok minden ma sem történt, de mégis van miről írnom.

Először is, reggel jött a hír, hogy Ryan Getzlaf az idény végén visszavonul. Valószínűleg senki nem tudja elsőre, hogy kiről van szó... :D Ő a Ducks kapitánya, immár 12 éve. 2003-ban draftolta a franchise, 2005-ben kezdett el játszani, és csakis Anaheimban szerepelt. A klub legponterősebb játékosa, legtöbb gólpassz, legtöbb pont a PO-ban, és megannyi rekord. Nyert Stanley-t, két olimpiát, valószínűleg bekerül a Hírességek Csarnokába is. A számát egészen biztos visszavonultatják Anaheimban. Ha nem ilyen kis piacon játszott volna, mint a kaliforniai, sokkal többen elismerték volna. Kicsit több, mint fél évvel fiatalabb nálam, szóval ezért is volt könnyű kedvelnem. Nyilván a teste már nem annyira bírta, de még egy év talán benne volt. Ugyanakkor most épp építkezik a csapat, jövőre sem lenne bajnokesélyes, így meg gondolom még nehezebb lehet ezt a legmagasabb szinten csinálni, hiszen a motiváció is más. Sajnálom nagyon, mert tényleg nagyon jó játékosról van szó, és valakiről, aki az évek során összenőtt azzal a csapattal, ami pedig az én fiatalságommal nőtt össze... Ez ugye nem azt jelenti, hogy nekem is vissza kéne vonulnom?

Délután beszéltünk a holnapi programról, ami ugye falmászás és valami macskás kávézó. Azaz, csak lett volna. Ugyanis a falmászó terembe nincs szabad időpont holnapra, a macskás helyre meg valami $60+ az asztal négy főre. Rákérdeztem, hogy biztosan kell-e ez nekünk, de erre az árra mindenki elbizonytalanodott, szóval inkább elengedtük a dolgot. Hát, ez van, ha megírom a heti tervet... :D

Este foci, kezdődött az új szezon. Kevin is játszik már nálunk, és el is vitt kocsival, ami azért az esti 9-es kezdést illetően nem jött épp rosszul. Sőt, haza is hozott, ami még jobb! :) Az ellenfél nem volt túl ügyes, de elnézve a csapatunkat, ez nem jelent semmit. Ennek ellenére az első félidő két harmadára 2-0 volt ide, de pont annyira volt ügyetlen az ellenfél, hogy a támadóink elszórakozták a helyzetet és már kevésbé védekeztek, de ők meg még nem adták fel és rengeteg kontrát vezettek lendületből a védelmünkre. Aztán jött is a szépítés (ebben kicsit benne voltam), de szünetre 3-1 volt, szóval minden rendben. A játék kifejezetten jól ment, elégedett voltam, még akkor is, ha a gólnál hibáztam. Szóval mondtam is, hogy kicsit akkor lemegyek, hadd játsszon mindenki. Hát, kevesebb mint 5 perc alatt 3-3 lett. Visszamentem, de ilyenkor már mindig nehéz felpörögni... Az elől lévők közül volt egy ügyes (ő lőtte mindhárom gólt), a többiek viszont mindent kihagytak. Egészen elképesztő helyzeteket is, valahogy mindig azokra jött ki a ziccer, akikre nem kellett volna. Aztán a védelmünk egy szögletnél bealudt, 3-4. Kezdett nagyon ciki lenni a dolog, és egyre inkább erőltette mindenki az előre játékot, aminek ilyenkor nem sok értelme van, jobb, ha inkább 4-5 passzt össze tud rakni a csapat és megpróbál ésszel játszani. (Oké, ez mindig jobb, nem csak akkor, ha ég a ház...) Aztán egy labdaszerzésből csak sikerült egyenlíteni... Volt még hátra kb. 5 perc, de menni kellett, mert tényleg nem nézett ki jól az eredmény. Még akkor sem, ha valóban vannak tehetségbeli korlátok a játékosainknál. Mármint nem túl magas korlátok... Továbbra is kimaradt minden, kicsit már sajnáltam is Marcelt és Hermant, mert gondolom már rá is görcsöltek a dologra. Én bezzeg nem kerültem ilyen helyzetbe. Amúgy már gondolkodtam egy ideje, hogy még nem lőttem kapura, mióta itt vagyok. Konkrétan egyszer sem, még bemelegítés közben sem. Lehet, hogy már el is felejtettem, nem is menne... Néha volt annyi eszük, hogy nem erőltették, és inkább megjátszottak engem, így tett Pav is 1 perccel a vége előtt. Középen voltam, nagyjából 12-13 méterre a kaputól, de nehéz megsaccolni, mert itt nincs felfestve mondjuk a hatos. Nagyjából az egész mezőny előttem, mert épp szögletünk volt, ezért is lepett meg, hogy Pav nem a szokásos felesleges ívelést választotta... Nem léptek ki rám, gondoltam, csak megpróbálom, tudok-e még lőni. Rosszabb nem lesz, mint amiket láttam a csapattársaimtól. Hát, nem lett. Egész jól eltaláltam, és mondanám, hogy zsinóron húzták a bal alsó sarokba, de volt benne egy kis külső, így még egy picit csavarodott a kapufa felé útközben. Oké, a kapusuk nem volt a legmozgékonyabb, szóval a lövés pillanatában tudtam, hogy ha nincs blokk, akkor jók az esélyek, de azt hiszem nála jobb kapusoktól is bravúr lett volna a védés. Nem mondom, hogy nem ismerek olyat, aki talán tudta volna védeni, de azért egész jó lövés volt. Hát, ez az első vancouveri kapura lövésem rövid története. A végén még egy kontrából lőttünk még egyet, így 6-4 lett, Walid 5 gólt rúgott, de azt hiszem én is elégedett lehetek.

Hát, mára ennyi. A holnapi programom így kevésbé lesz izgalmas, de most meg kaptam egy üzenetet, hogy pénteken lenne egy születésnapi buli. Mármint, biztos lesz egy csomó, de erre meg is hívtak. Nem tudom még, akarok-e menni, mert Kevin nem tud jönni, én meg lehet, hogy nagyon idegenül érezném magam csupa ismeretlen ember között... Még meglátom.