A tegnapi este az SC-ben kicsit elhúzódott. Mármint, nem maradtam tovább, mint szoktam, de eggyel többet sikerült kérnem, mint szoktam. Nem kell megijedni, nem rúgtam be, csak ez oda vezetett, hogy picit később keltem, mint ami talán ideális lett volna. Na nem mintha bárhova is sietnem kellett volna... Belegondolva, nem sok mindent csináltam ma. Ebédre megettem a tegnap rendelt ebéd második felét, majd elmentem egy kávéért és sétálni. Úgy hallom, otthon elég kevés a csapadék, pedig igény lenne rá. Nos, én nem egész 90 percet sétáltam, és közben kétszer esett. Oké, nem viharra kell gondolni, és nem is áztam el különösebben, de eszembe jutott az otthoni helyzet. Közben megnéztem, hol fogok szavazni szombaton. Nem egészen hat percet kell sétálnom az épülethez, ami szerintem kevesebb, mint amennyit otthon kellene. A sétálás alatt a "visszaszerzett" zenéim közül hallgattam párat, és meg kellett állapítanom, hogy kifogástalan a zenei ízlésem. Mit lehet tenni...
Hazaérvén pihentem egy kicsit, majd lementem az edzőterembe. Nem biztos, hogy hat és fél kilométer séta után kellett volna futkorászni, de nem akartam már tovább halogatni a dolgot, a gépekhez meg nem értek. Fél szemmel nézegettem őket, és nem vagyok túl elégedett. Ki volt adva feladatként, hogy derítsem fel, lehet-e valahol húzódzkodni. Szerintem nem. Egy gépnek az egyik részét talán lehetne rá használni, de tudom, hogy nem ez volt vele a tervező szándéka. A futógép rendben volt, csak nem tudtam rájönni, hogy a sebességet km/h-ban vagy mp/h-ban mutatja. Ha az előbbi, akkor az végtelenül szomorú, még úgy is, hogy tudom, nem most a legjobb az állóképességem. De ez még akkor is megdöbbentene. Ha utóbbi, akkor egész jó, sőt, gyanúsan jó, még akkor is, ha gépen könnyebb futni, mint az utcán. Ugyanakkor nem feltétlenül tudom, miért lenne mph-ra állítva, ha Kanadában a metrikus rendszert használják...
Na és akkor a kicsit nehezebb téma: a politika. Vasárnap szavazás. (Nekem szombaton, bi-bi-bíí...) A fő üzenet az, hogy el kell menni szavazni. Mindenkinek. Tudom, hogy páran aznap dolgoznak, és nem egyszerű megoldani, de biztos vagyok benne, hogy kivitelezhető. Én nem akarom senkinek megmondani, kire és mire szavazzon. Valószínűleg mind tudjátok, hogy elég határozott nézeteim vannak általában véve is, és arról is, mi hogyan megy éppen az országban. Ha valaki szeretne erről beszélgetni, nagyon szívesen állok rendelkezésre. Ugyanakkor fontos, hogy akkor is el kell menni szavazni, ha nem értünk egyet. Ez a mi lehetőségünk, hogy jelezzük, milyen értékeket tartunk fontosnak, milyen morális és jogi környezetben szeretnénk élni. Igen, lehet, hogy végül a többség nem azt választja, amit mi fontosnak tartunk. De ha el sem megy valaki szavazni, akkor még kisebb az esélye annak, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogy ő szeretné. És véleményem szerint aki arra sem hajlandó, hogy négy évente egyszer vagy kétszer ekkora fáradtságot felvállaljon, az elveszt minden morális alapot arra, hogy kritizálja a hatalmon lévőket. Márpedig kritizálni jó, higgyétek el nekem! Azt illetően, hogy ki kire/mire szavaz, az egyéni preferencia kérdése. Nem, nem fogom feltenni a kérdéseket, hogy ki mennyire elégedett a gazdaság helyzetével, az oktatás/egészségügy helyzetével, a stadionok számával, a média állapotával, a csirkefarát árával, a korrupció mértékével stb., mert nem akarok senkit sem agitálni.
Sokat gondolkoztam, hogy belemenjek-e a részletekbe. Tudom, hogy az én blogom, és azt írok, amit akarok, legfeljebb a kutya sem fogja olvasni, vagy épp csak az a buborék, aki egyetért. De pont ez az, amit az alapvető problémának érzek, hogy nem lehet értelmesen, nyugodtan a politikáról beszélni, még akkor sem, ha mindannyiunk életét alapvetően határozza meg. Lehet azt mondani, hogy "engem nem érdekel a politika", csak az egy picit olyan, mintha valaki homokba dugná a fejét, hiszen látható, mekkora hatással van egy-egy politikai döntés a mindennapjainkra. És mégis eljutottunk oda, hogy ha egy asztaltársaságnál szóba kerül a politika, akkor vagy mindenki hallgat, mert senki nem mer semmit mondani, mert fél, hogy veszekedés lesz a dologból, vagy pedig a társaság fele elkezdi mondani a mantrát, míg a többiek inkább elmennek onnan. Kicsit olyan, mint amikor Real és Barca drukkerek elemzik bármelyik El Classicot, és egyikük sem képes reálisan értékelni a történteket. De még ők is képesek közös nevezőt találni abban, hogy a Juventust mindenki utálja...
Egyszer azt hallottam, hogy a politikai elit a társadalom egész pontos leképződése. Azt hiszem, hogy ez igaz. Nem véletlenül azok indulnak, akik, és azokat választjuk meg, akiket. Amíg a társadalom nem képes szintet lépni, amíg nem képes értelmes vitát folytatni alapvető kérdésekről (nem, azt nem tartom annak, hogy kell-e a 37. stadion), amíg nem képes bizonyos dolgokban megegyezni és azokat 0. kilométerkőnek tekinteni, ami nem lehet vita tárgya, addig nem lépünk előre. Amíg az emberek személyes sértésnek veszik, ha valaki nem ért egyet az általuk választott párt valamely döntésével, amíg hit kérdése, hogy melyik a jó, a narancs, a piros vagy a zöld, amíg nem vesszük észre, hogy egy párt nagyon kis eséllyel fedi le pontosan az általunk fontosnak tartott összes értéket, amíg rá nem jövünk, hogy semmi sem fekete vagy fehér (ez utóbbi mondjuk nem igaz, mert valaki tényleg Fehér), addig ne csodálkozzunk, hogy nincs érdemi változás. Úgy gondolom, hogy sokaknak sokkal egyszerűbb "szurkolni" valamely pártnak, mint gondolkozni, és alternatívát keresni. Nem hiszem, hogy szégyen lenne az, hogy ha valaki X-re szavazott 4 éve, és rájön, hogy nem teljesen ezt kérte, ezért most Y-ra szavaz. És attól tartok, hogy a jelenlegi irány éppen gátolja ezt a változást, azt, hogy gondolkodjunk, azt, hogy képesek legyünk vitázni, érdemben beszélni a politikáról. Pedig vitatkozni jó. Szerintem még akkor is, ha az ember tudja, hogy nincs igaza. Vagy, ha csak a játék kedvéért egy olyan álláspontot képvisel, amivel nem ért egyet, de kíváncsi, a másik hogy tudja meggyőzni. Ezzel is lehet árnyalni a képet, így is rá lehet jönni, hogy a dolgok a legritkább esetben egyértelműek.
Na de nagyon elkanyarodtam. A fő üzenet az lenne, hogy tervezze mindenki úgy a vasárnapját, hogy el tudjon menni szavazni. Akkor is, ha születésnapja vagy névnapja van. Akkor is, ha dolgoznia kell. Egyébként pedig merjünk beszélni a politikáról, merjünk vitatkozni egymással. Ezek nem személyes harcok, ezek csak véleménycserék, amiből rengeteget lehet tanulni. Akkor is, ha végül meggyőznek bennünket, és akkor is, ha nem. Higgyétek el, tudom, miről beszélek... ;)
Utolsó kommentek