Nem nagyon említettem, de ez a hét meglehetősen stresszesnek ígérkezett, és -spolier-, nem hiába tartottam kicsit tőle. Ezen a héten ugyanis most már én is sorra kerültem, mint "oncall person". Ez nagyjából annyit tesz, hogy nekem most nincs más dolgom, mint azokkal a ticketekkel foglalkozni, amelyeket vagy a felhasználóink vagy pedig automata rendszerek készítettek számunkra. Előbbiek közé jellemzően olyan hiába tartoznak, amelyek a termékeink működésével kapcsolatosak, utóbbiak pedig inkább az architektúrával vannak inkább összefüggésben. Ezen túlmenően, az oncall person az, akinek 0-24-ben elérhetőnek kell lennie és azonnal reagálnia, ha egy sev1 vagy sev2 ticket érkezik. Sev1 besorolást kapnak azok, amelyek a legsürgősebb problémák, amelyeket azonnal meg kell oldani, mert közvetlen és drasztikus hatása van az ügyfelekre/ügymenetre. Ilyen lehet például, amikor lehal az AWS vagy mondjuk a a főoldalon a kereső motor. Mi ilyet nem nagyon kaphatunk, a mi termékeink közül csak egy van ennyire "frontvonalban", szóval bár az elméleti lehetőség ott van, kicsit az esélye a dolognak, és szerencsére még nem volt rá példa. Sev2 azonban jöhet... Ilyenkor az oncall-nak 15 perce van jelezni, hogy dolgozik a problémán, különben a managere lesz értesítve, illetve vannak még különböző időkorlátok, ami alatt ki kell vizsgálni az adott eseményt. Az értesítést egy, a telefonra telepített alkalmazás oldja meg, már a hangja is olyan, hogy az ember rögtön idegállapotba kerül. És, ahogy említettem, most kedd-szerda-csütörtök én vagyok a csapatban oncall.
Már a hétfőről keddre virradó éjszakám sem volt az igazi, volt bennem egy kis drukk, hogy tudom-e kezelni, ha jön valami hirtelen megoldandó feladat. Ja, és még ehhez jött hozzá, hogy délutánra volt tervezve egy "előadásom", ahol az egyik termékünk egyik fontos folyamatának áttervezéséről kellett beszélnem. Ehhez doksi, minden... Szóval nem vártam annyira ezt a keddet... Végül tegnap mindössze 5 órányi mentingem volt, így nem igazán haladtam azokkal a ticketekkel, amikkel kellett volna, de legalább jól lefáradtam fejben... A saját beszámolóm szerintem rendben volt, nem volt ciki, noha nem hiszem, hogy a közeljövőben nekifognánk ennek az átalakításnak, lévén nincs igazán szabad kapacitás. Az egyik ticketbe azért még csak belefogtam 5 előtt, lássák, hogy ezen a fronton is történik valami... Fél 8 után értem haza... Szóval addigra már tényleg eléggé kivoltam. A szokásos hírek után épp kezdtem volna bele valami szórakoztatóba, amikor 22:04-kor meghallom azt a hangot... Odanézek, és igen, a pager alkalmazás a telefonomon. Egy pillanatra eszembe jut, hátha Amanda vagy Kevin szórakozik... De látom, hogy nem. Szuper. A következő másfél órát azzal töltöttem, hogy megpróbáltam rájönni, hogy az egyik alkalmazásunk válaszideje miért nőtt egy határérték fölé. Konkrét választ nem találtam, de bizonyos összefüggéseket igen, ami több, mint a semmi. Eljutottam mindenesetre egy olyan szintre, ahol át tudtam állítani a státuszt, így nem eszkalálódott tovább a feladat. Szóval többek között ezért sem volt tegnap bejegyzés sem itt, sem a FB-on.
A mai nap nem volt ilyen feszkós, és egyelőre még sev2 sem érkezett. Nem bánnám, ha ez így is maradna. Pláne, hogy nem sokára megyek focizni, azt hiszem az olaszok ellen játszunk. Nem örülnék neki, ha meccs közben hallanám meg azt a hangot... Még két nap meló, utána három nap szünet. Jól fog esni...
Utolsó kommentek