Vége a négynapos szünetnek, nemcsak a munka tér vissza a Kedves Olvasó életébe, hanem a blog.hu-s bejegyzés is. Erre szokták mondani, hogy csőstől jön a "rossz"... Na, nem mintha egyébként annyi mindent tudnék most hirtelen megosztani, de hátha nem olvassa mindenki a dedikált FB oldalt, és nekik is jelezni kéne, hogy még élek.
Az éjszaka nem volt jó. Bár nem dörömbölt senki sem az ajtón, hogy állítsam már le a szárítógépet este 10-kor, mégsem tudtam friss ágyneműben aludni. Hiába tettem vissza ugyanis a paplanhuzatot, a második kör után sem lett száraz. Lehet, hogy azért, mert alacsony hőmérsékleten futtattam a programot? De a címkébe az volt írva... Mindenesetre annyira nedves volt, hogy azt nem mertem bevállalni, így meg akkor a lepedő is felesleges lett volna, inkább azt is félretettem száradni. És ha ez nem lenne elég, hajnal négykor arra ébredtem, hogy fáj a fogam. 10 percig vizsgáltam a vakító fényben, és arra a megállapításra jutottam, hogy a legszebb fogam fáj, amin aztán egy halvány karcolás sincs, nem hogy szuvasodás... Nem tudtam rájönni, mi lehet a baj, de legalább az álom kiment a szememből. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, azóta semmi nyoma. (Mármint a fájdalomnak, a fogam még mindig a helyén.)
Reggel ráadásul korábban kellett kelni, mert az első meetingre Európából is hivatalosak voltak, így már 8:30-kor a gép előtt voltam, pedig most pont tudtam volna még aludni. És 11:30-ig folyamatosan megbeszélés... Utána bementem az irodába, majd elmentünk egy indonéz kifőzdébe. Mivel sejtettem, hogy nem sok mindent fogok tudni írni ma, ezért itt is fényképeztem egyet. Oké, nem épp az első falat előtt jött az ihlet, de nagyon éhes voltam. Amúgy nagyon jó volt, volt benne marha, csirke, meg rák is. Meg a szokásos nagyon jó indonéz fűszerek. Ne kérdezzétek miért, villa nem volt... Pedig azt mondták, hogy ott alapvetően nem pálcikával esznek, hanem villával és kanállal...
Utána még ettünk valami kínai édességet, a nevét sem tudom, majd az esőben vissza az irodába. Nem bántam, a hajamnak csak jót tehet, hátha így gyorsabban nő. Kora délután kaptam egy üzenetet, hogy bevettek egy focis csoportba, és hogy szerdán BIG game, tudok-e menni. Hát, igazából burgerezni akartam szerda este... Meg a bal térdem sem az igazi, néha kicsit bizonytalannak érzem. Ezeket mérlegelve mondtam, hogy megyek. Na milyen színben játszanak? Piros... Mi az a kb. egyetlen szín, amiben nincs sportolásra alkalmas pólóm? Igen, a piros...
A holnapi foci híre áthúzta a ma estére tervezett programot. Le akartam menni a gymbe, legalább a kis lelkem megnyugtatása végett, de nem lenne szerencsés, hogy ha holnap még izomlázam is lenne a fájós térdem mellé, szóval inkább kihagytam. Így elmentem munka után egy nagy sétára, kb. két órányit róttam a járdákat. Közben azért megálltam egy waffle-ra, ami kb. a vacsorám is lett (a másik meg a holnapi reggelim), de ezt találtam, miközben épp a blogra való tartalomra vadásztam:
A United kiesett, a Ducks kikapott, szóval sport terén nem annyira jött össze a nap. Sebaj, majd egyszer...
ps.: Sikerült elküldenem a kérelmemet, miszerint itt szavaznék. Jelenleg az elbírálására várok. Ezúton is köszönöm a linket hozzá!
Utolsó kommentek