Az, hogy még ilyenkor írok... Na mindegy... Pláne, hogy pontosan tudom, hogy hétvégén drámaian visszaesik az olvasottság. De mivel nekem minden Kedves Olvasó nagyon is fontos, ezért legalább a késői reggelihez próbálok pár pillanatnyi olvasnivalót biztosítani.

Maga a mai nap nem nem volt túl stresszes. 9:30-as ébredés, egész okés, jól aludtam, sőt, korábban is fel tudtam volna kelni, csak adtam még magamnak egy kis extra szundit. Mindamellett nem estem a "túlalvás" hibájába, szóval már akkor sikerélményem volt, amikor felkeltem az ágyból. (Amit egyébként gyakorolnom kell, az utóbbi hetekben rendszeresen eléggé elszédülök, amikor felkelek. Lehet, hogy több folyadékot kéne bevinnem?) 9:37-kor már kezdődött is az Ottawa-Anaheim meccs, szóval minden a legjobb ütemben történt. Követem a csapatot egy jó 22-23 éve, de nem emlékszem olyanra, hogy egy matiné meccsen jó játékot tudtak volna produkálni. Hát, ma sem... A lényeg azonban a két pont, amit viszont sikerült megszerezni.

Hipp-hopp már dél is volt, ekkor volt pár videós bejelentkezésem, nagyon köszi mindenkinek a türelmet, az éjszakázást, igazán örülök, hogy láttalak titeket, hogy megtudtam rólatok pár dolgot. Tényleg nagyra értékelem! (Amúgy van valami diplomataképző suli? Van ott korhatár? Lehet érdekelne...) Az utolsó során, amikor is egy kanadai barátommal beszéltem (Levi úgy sem olvassa, pedig mondta...), kiderült, hogy egy belvárosi hajvágás legalább 50 dollár. Szóval, azt hiszem, most egy ideig növesztem a hajam...

Délután küldetésen voltam, szerezni kellett tusit meg fogkrémet. Mármint, normálisat, olyat, amiről már legalább hallottam. A London Drugs nevű hely gyanúsnak tűnt, úgy éreztem, hogy ott lehet keresnivalóm. Megérkeztem, és valóban, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Vettem is normális étcsokit, meg M&M-s-t :) Volt ott "pharmacy" osztály is, és mivel láttam, hogy van olyan, hogy "Oral care", tudtam, hogy ott a helyem. :D Találtam is olyan fogkrémet, amilyet használok, a következő soron meg, ha nem is olyan tusit, amit szeretek, de legalább a márka és az stimmelt, hogy férfiaknak készült. Oké, tudom, az utóbbi azért túlzás, de ők ezt nem tudják. Azért kihívás itt is volt, volt egy pénztár a "Pharmacy" osztályon belül, illetve volt egy "Fő" pénztár is. Na, nekem vajon hova is kéne mennem? Egy pillanatig sem esünk ilyenkor kétségbe, ugye, megnézzük, más mit csinál. Szerencsére elég sokan nézelődtek a tusfürdő/dezodor részlegen, így úgy tettem, mintha én is gondban lennék, majd amikor valaki elindult onnan egy termékkel, feltűnés nélkül (haha...) követtem. (Amúgy van valami kémképző suli? Van ott korhatár? Lehet érdekelne...) A lényeg, amit sejtettem is, hogy a "Pharmacy" részen a felírt gyógyszerekért kellett fizetni, egyébként a "Fő" pénztár volt használatos.

Ezzel a sikerélménnyel mentem haza, ahol egy kis sakkozás, ügyek intézése, és még 2 NHL meccs várt rám. A második végére már majdnem 10 óra volt, de én voltam olyan vagány, hogy az egyik hívás során elfogadtam egy kihívást. Mégpedig azt, hogy el kell mennem valahova és meginni két sört. Annyira nem vágytam rá, de tudom, hogy az én érdelemből történt a dolog, hogy a szocializálódásom elősegítse. Mit lehet tenni, abból még nem lehet bajom, hogy nekiindulok. Kiléptem az előcsarnokból, hát esik... Kb. két hete nem esett, most bezzeg. Fel lehetett volna adni, de hisz mind tudjátok, ha elindulok, ennél azért több kell, hogy visszaforduljak. Az utam a Social Corner felé vezetett. Megnéztem, van helyi sör, eléggé adta volna magát a dolog, de valahogy túl megúszósnak éreztem, oda egyébként is megyek, talán holnap brunchra is, próbáljunk meg valami újat. Amikor hazafelé mentem a London Drugsból, akkor megakadt a szemem a Lennox Pub nevű helyen. Ez tipikus pub, láttam már ilyen sokat, egy-kettőben pedig voltam is. Ezt vettem tehát célba, hátha... Megérkeztem, kint két csoport is állt. Nem tudtam, hogy ők asztalra várnak, vagy csak kimentek dohányozni, így kicsit arrébb álltam, megfigyelni a helyzetet, telefon azért a kézben, mintha úgy nem lenne olyan ciki... Aztán, miután láttam, merre nyílik az ajtó, úgy gondoltam, egy próbát megér, legfeljebb soha többet nem megyek vissza oda. A terv az volt, hogy majd a pultnál leülök, de asztalt mutattak, hát, legyen. Rákérdeztem, melyek a helyi sörök a csapon (sejtettem, hogy a Kilkenny meg a Guinness nem az), a lány mondta, hogy kb. az összes többi. A Widowmaker címűt választottam, szerinte remek választás, szerintem meg mindenkinek ezt mondja... IPA volt, nem vagyok egy sör gourmet, sőt, fel sem ismerném, ha valaki az lenne a közelemben, de teljesen rendben volt, jól esett.

Olyannyira, hogy amikor jöttek megkérdezni iszom-e még egyet, úgy voltam vele, hogy ezt a kihívást teljesítem, kérek még egy italt. Azért megkérdeztem, hogy ő mit inna, neki mi a kedvence, és a Kronenbourgot mondta. Mondtam neki, hogy ne is menjünk tova, az teljesen jó lesz. Nem értem, hogy a franciák hogyan tudtak ennyire eltalálni egy sört, de ez... Ez finom, na. És ahogy Roli is mondta, a hozzá tartozó pohár is zseniális. Közben sakkozgattam, és annyi ész még maradt bennem, hogy nem rangsorolt partikat kéne játszanom ittasan. Harmadik italt már nem kértem, így is kellemesen telt az este.

ps.: Mint észrevettétek, ez a bejegyzés újra E/1 személyben íródott. Kicsit nehéz eldönteni, hogy mit olvasnátok szívesebben. Alapvetően E/1-ben írnék, azonban... Szóval nem feltétlenül vagyok túlságosan magamutogató, szívesebben tudok másokról, mintsem hogy magamról meséljek, gondolom ez mindenkinek feltűnt az elmúlt években. Ezért, bár szeretem ezt a blogot csinálni, néha túlságosan is olyan érzésem volt, hogy "túl sokat" mutatok meg magamból. Ezért is tértem át E/3-ra, mert úgy el tudtam távolítani magam attól, amiről írok, hiába nyilvánvaló, hogy saját élményeket fogalmazok meg. Ugyanakkor, jellemzően mégiscsak hozzám közelállók vagytok, ti, akik olvastok, szóval kit is akarok átverni? Bármilyen észrevételt szívesen fogadok, akár kommentként, akár privát üzenetként. Ha szívesebb olvassátok így, akkor ilyen lesz. Ha jobban tetszett elbeszélősen, akkor olyan. Ez a legkevesebb...

pps.: Még várok az "rss to e-mail" dologgal, hátha csak azért nem érkezett beszámoló, mert hétvége van.