De nem is azzal kezdem, mert ma egyébként is lett volna blog.

Előszöris Mike. A fene egye meg, nem tudom utálni. Egyszerűen nem vagyok rá képes. Átmentem ma is, mert nem tudtam nézni rendesen tőle a meccset, s megkértem, hogy vegye halkabbra a tv-t. Nagyon készséges volt, megkérdezte, hogy mi a baj (van mélynyomója is, s arra utalt, hogy esetleg azzal van-e a baj), de mondtam, hogy nem érdekes, csak épp hokimeccset nézek, s jó lenne, ha picit halkabb lenne. Mondta, hogy rendben, elnézést kért, s buzdított, hogy ha bármikor probléma van, jöjjek, nem gond. Aztán mikor mentem vacsizni, a lift előtt összefutottunk, s még azt is megkérdezte, hogy ki nyert... Tök figyelmes volt.

Aztán. Sztrájk. Hát, a többség tudja, mi a véleményem a MÁVról és a sztrájkról, de olvastam egy jó cikket, s hát akkor már be is linkelem: link Ezt a kötött pálya blogot egyébként is érdemes olvasni, jó írások szoktak felkerülni, de hát a fenének sincs erre is ideje. De egyébként szerintem elgondolkodtató. S a másik, amin aztán már tényleg felbosszantottam magam:

Akkor sem ér véget a vasutassztrájk, ha a MÁV netán engedne a VDSZSZ követeléseinek. Gaskó István, a szakszervezet elnöke a TV2-nek nyilatkozta, hogy megállapodás esetén is folytatják a munkabeszüntetést, immár szolidaritási sztrájkként a reptéri dolgozókkal.

Hát ezek mégis mi a fenét gondolnak??? Szolidaritási sztrájk? Hihetetlen... Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a kedves Gaskó úr mennyit vonatozik, mennyit használ tömegközlekedést, mennyire van alternatívája és mennyit keres...

De ennyivel még nem ért véget a nap, mert mire visszajöttem a vacsiból, várt egy üzenet Ákostól, hogy menjek át hozzá, fontos. Hát, ez tényleg az volt. Ugyanis leellenőrizte, hogy mi van a 22-én induló gépünkkel, s hogy-hogynem azt találta, hogy a járatot törölték. Éppen várakoztatták az Alitália call-centerénél, de nem egészen tudtuk mire vélni a dolgot, merthogy alig egy hét van az indulásig, s valahogy bennünket senki sem tájékoztatott. Aztán nagy nehezen kapcsoltak egy nőt, akinek az olasz akcentusát még én is észrevettem. Azt mondta, hogy 23-ra tud nekünk helyet biztosítani, ami nekünk nem különösebben tetszett. Nagy nehezen talált egy másik időpontot, ami nem más, mint 16-a, azaz kedd. Gondolkoztunk egy picit, s elfogadtuk, így 17-én, szerdán érkezünk.

Ez a hír kicsit fejbe vágott, így még másfél napom van, ami picit furcsa. Pláne, hogy ma vettem egy nagy doboz kekszet is... Örülök neki, hogy megyek, mert már mindennel végeztem itt, de azért valahogy mégis furcsa. Nem tudom, valószínűleg ezt Ti nem értitek, de tényleg kicsit felemás a dolog. Mindegy, ez van.

Végül beteszek egy klipet, mert már régóta be akartam. Nem hiszem, hogy sokaknak tetszene, de ez most nem érdekel :) Egy kis infó róla:

A Mother Love egy dal a brit Queen együttes 1995-ös Made in Heaven albumáról. A szerzője Freddie Mercury és Brian May volt.

Ez volt az egyik utolsó dal, amelyen Mercury dolgozott. A betegsége már olyan fázisban volt, hogy nem volt képes elénekelni a második versszakot, ezért maradt az Brianra.

Brian May egy Parker Fly elektromos gitáron játszott a dalban, a Red Specialja csak a dal közepén bukkan fel rövid időre. A dal vége felé több másik műből is hallható részlet: Mercury által 1972-ben Larry Lurex álnéven elénekelt Goin’ Back című feldolgozásból, az One Visionból, a Wembley-stadionban 1986-ban adott koncertjükből, amelyen Mercury a közönséget énekelteti, valamint egyéb torzított, visszafelé lejátszott felvételeket.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mother_Love