Hát, a mai bejegyzésnek sok értelme nincsen, ugyanis nem nagyon van mit írnom. Kicsit olyan, mint amikor a diák esszét ír, és úgy gondolja, hogy a tanárnál jó benyomást tud kelteni azzal, ha sokat ír. Pedig ha tudná... :D De én abban is megmutatom, mennyire fontos vagy számomra, Kedves Olvasó, hogy nem próbállak átvágni ilyen egyszerű, és méltatlan trükkökkel, egészen egyszerűen és őszintén megírom, hogy ma gyakorlatilag semmi említésre méltó nem történt. Nem fogok felesleges karaktereket vesztegetni arra, hogy beszámoljak róla, mennyit dolgoztam, mennyi volt belőle a megbeszélés, mivel haladtam és mivel nem, valamint arról sem fogok írni, hogy retket és rukkolát is vettem a boltban. És bár volt olyan ötletem, hogy lefényképezem, milyenek ezek a kis kekszecskék (cookie-k), amiket én annyira szeretek, és milyen márkákat tudok őszintén ajánlani, nem teszem meg, mert ha csak ennyiről szólna ez a bejegyzés, akkor méltán gondolhatnád, hogy Te nem ezért látogatsz ide, nem holmi kekszecskéket jöttél megnézni. Nem, Kedves Olvasó, nem, ilyen itt nem lesz. Ennél többre tartalak, minthogy csak ilyen dolgokkal untassalak. Akkor inkább kerek-perec megírom, hogy ma nincs mit írnom. Mert ez a tisztességes. És bár nagyon csábító valami ügyefogyott analógiával reagálni az egészen elképesztő magyar politikai valóságra, (ami az elmúlt két hétben újabb magasságokba emelkedett, avagy mélységekbe zuhant, döntse el ki-ki ízlése szerint,) mégsem teszem, mert bár sosem mondtam, hogy ez az oldal apolitikus volna, lássuk be, veszélyes manapság blogot írni, sosem tudhatja az ember, mikor jelölik a legfőbb magyar közjogi méltóságnak, amikor is egy-egy korábbi megjegyezés egy régi blogbejegyzésben igen kellemetlen tudna lenni. (Persze csak egy olyan országban, ahol vannak következmények, szóval annyira azért nem kell aggódnom.)

De hogy mégse úgy hagyd itt az oldalt, Kedves Olvasó, hogy semmilyen érdemi információval ne lássalak el sorsom alakulásáról, hát itt egy kis morzsa, morzsácska: El is felejtettem, hogy a költözési csomagomban volt olyan, hogy segítenek bizonyos dolgokban, és ebben pont volt lakáskeresés is. (Meg egyébként SIN intézése, és bankszámlanyitás is, de ugye azokat kiizzadtam magamtól...) Szóval új front nyílt ezen a téren. (Csábító volt, hogy ezt is egy kis politikai áthallással folytassam, dehát a ****nak is van vége, mint tudjuk...) Kiderítettem, hogy az egyik 10-es lakás június 1-től lenne szabad, szóval lehet, hogy csak addig kötelezem el magam máshol. Ami vicces, hogy azt a lakást látom az ablakomból, a bolt melletti épület. Katie (az egyik ingatlanos) csütörtökre próbálja intézni a megtekintéseket. Holnap meg Maria-val lesz videós megbeszélésem, ő az, akit az a cég bízott meg, amelyik a költöztetésemet is intézette. Egyéb fejlemény ezen a téren sincs.