Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy ez volt a legjobb éjszakám, de azért nem volt vészes. Este még megnéztem pár videót arról, mik a tipikus hibák, amik bukáshoz vezetnek, illetve milyen tanácsokat adnak. Volt köztük egy-két hasznos.

Reggel keltem időben, gyors ellenőrzés, hány perc alatt érek North Vancouverbe. 23 perc, mondja a Google Maps. A vizsga 9:30-kor kezdődik, 9:15-re kérték, hogy legyek ott. Akkor, ha 35-40 körül indulok, minden rendben lesz. Kis reggeli is belefért még, illetve ellenőriztem, mit kell vinnem.

Hát, a 23 perces út kb. 40 lett, mert a West Georgia-n lévő dugót picit elszámolta az applikáció. Különösebben nem érdekelt egyébként, nem lettem tőle feszültebb, úgy voltam vele, hogy ha nem érek oda, és emiatt nem tudok vizsgázni, semmi baj, annyira azért nem vágyom rá. Meg úgy a kocsiban eljutottam a "fuck it" állapotba, amikor már nem érdekelt különösebben, mi lesz. Van ez a vicc is a nyuszikáról meg a medvéről... Úgy voltam vele, hogy alapvetően szeretek vezetni, és igazából tök szívesen csinálnám egyébként, hogy csak úgy össze-vissza megyek, amerre az utas mondja. Csak utána ne mondana valamit, ami rám nézve komoly következményekkel jár...

Megérkeztem, talán még épp időben, leparkolok a kijelölt helyek egyikére. Bemegyek az irodába, majd hallom, hogy az előttem lévőtől megkérdezik, hova parkolt, ugyanis számozottak az állások. Proaktív módon kimegyek, megnézem, enyém a 12-es. Vissza, rögtön sorra is kerülök. A hapsi kéri az autó biztosítását. Hát, mondom, nekem olyan nincs, az autó bérelt. De neki kell valami, akár a rendszámtábláról is egy kép. Ezt így nem teljesen értettem, de kimentem, hátha van valami a kesztyűtartóban. Nem volt... Szerencsére reggel eltettem a papírt, amit a bérléskor kaptam (nem vagyok benne biztos, hogy tudatosan), azon rajta volt a rendszámtábla, illetve a biztosítás szó is szerepelt. Hátha elég lesz... Mivel látjátok, hogy hosszabb a bejegyzés, így gondolom rájöttetek, hogy elég lett. Mondta, hogy akkor elveszi a jogsimat, és nem adja vissza, ez így megfelel-e nekem. Mondtam, hogy azt hiszem nincs más választásom... Aztán egy pillanattal később csak rákérdeztem, hogy akkor ugye visszaadják, ha nem sikerült? Nem, akkor sem, kapok helyette egy ideiglenes sárga lapot, ami a Learner License-szel egyenértékű, majd küldik a kártyát. Igen ám, de a Learner License-szel nem lehet egyedül vezetni, csak úgy, ha van az autóban egy supervisor, akinek van full, azaz teljes értékű jogsija. Mondtam, hogy ezen gondolkodnom kell. Ugyanis ez nem csak az esetleges további gyakorlásomat nehezíti meg eléggé, hanem a hazajutásomat is, hiszen így nem tudnék a bérelt autóval visszamenni Vancouverbe... Legalábbis, hivatalosan. Gondolkoztam 2 percet, aztán visszamentem az ablakhoz, és mondtam, hogy üsse kavics, próbáljuk meg. Kifizettem a vizsga díját, majd mondták, hogy várjak az autónál, nem sokára megy valaki.

Várakozás közben figyeltem, hogy mások mit csinálnak. Mindenkinek ellenőrizték a lámpáit, ergo fel kellett kapcsolni, meg kellett mutatni, hogy a reflektor is működik, irányjelzők, féklámpa, ablaktörlő, duda. Gyorsan le is csekkolyam, hogy nálam ezek hol vannak, ablaktörlőt és távolsági fényszórót nem kellett korábban használnom. Ja, és meg kellett mutatni a karjelzéseket, ha az irányjelzővel történne valami. Ilyen otthon is volt??

Megjött a vizsgáztató, elsőre nem utáltam meg, ezt azért nagyjából pozitívnak értékeltem. Kérdezte, hogy vagyok, mondom, kicsit idegesen, a határidő miatt. Ellenőrizte a lámpákat, majd beszállt, és indultunk is. Covid miatt maszkban kellett lenni, neki le kellett engednie az ablakát, illetve még az ülésre is valami nejlont kellett húznia...

Balra indultunk, látványos váll mögötti hátranézés, óvatos indulás. Ügyesen megállok a járda vonala előtt (itt ez a szabály), szétnézek alaposan, hátra megint a kanyar előtt, majd szép balkanyar. A becsapós az volt, hogy nem látszódott rendesen (vagy legalábbis én nem láttam), hogy hol van a két sáv határa, így, bár maradtam abban, amiben kellett, kicsit közel kerültem a másikhoz. Látom, ír valamit... Fasza... Mentünk szépen, voltunk suli övezetben (láttam a táblát a 30-as limittel), park övezetben (tábla, 30), mentünk autópályára, volt egyenrangú útkereszteződés, minden. Figyeltem rá, hogy mindkét kezem a kormányon legyen végig, mindig nézzek hátra, ha sávváltás vagy kanyarodás van, és ne menjek túl gyorsan. Ja, és hogy kanyarodáskor addig szinte el se induljak, amíg a gyalogos nem ért át a zebrán, nem szabad őket siettetni... Tudtam, hogy ha ezek megvannak, akkor nagy baj nem lehet, mert alapvetően szerintem nem vezetek rosszul, pár 10ezer kilométeren már túl vagyok szerte Európában és az Államokban, 19 és fél éve vezetek és még nem volt balesetem, szóval ebbe lehet valamennyire kapaszkodni. Egy idő után azonban zavart, hogy nem ír semmit. Mivel itt nem mindig állítanak le, ha megbuktál, egyre inkább attól tartottam, hogy az első kanyarnál valamit úgy elszúrtam, hogy már feleslegesnek tartja, hogy jegyzeteljen.

Visszaértünk a parkolóba, mondja, hova álljak be tolatva. Szépen sikerült volna elsőre is, de azért tökéletesítem, ne érje szó a ház elejét. Leállítottam az autót, mondja, hogy szálljunk ki, beszélgessünk. Az autó mögé megyünk. Rákérdezett, miért voltam ideges. Mondtam, hogy a tény, hogy három hónapon belül le kell tennem a sikeres vizsgát, én pedig már az utolsó hónapban vagyok, extra nyomást helyezett rám. Mondta, hogy szinte tökéletes vezetés volt, átmentem. Két hibám volt, az első kanyarnál túl közel kerültem a másik sávhoz, illetve a legvégén a tolatáskor nem néztem 360 fokban körbe. Ezekre majd figyeljek. Utána még beszélgettünk egy kicsit a városról, hogy mit csinálok, ő mit szeret itt, stb., mikor egy másik tanuló próbált mellém parkolni, és majdnem elvitte az autó orrát, meg utána kis híján nekitolatott az oszlopnak...

Utólag belegondolva, azt hiszem alapvetően jól teljesítek nyomás alatt. Legalábbis, ez sok mindent megmagyarázna a korábbi vizsgáimmal kapcsolatban is. Nem tudom, hogy ez objektívan nézve is így van-e, vagy ez csak egy érzet, aminek nincs valós alapja, de mindegy is, mert valószínűleg ez utóbbi sokat számít. Sokkal rosszabb lenne, ha az lenne a konklúzió, hogy megdermeszt a "téthelyzet", és nem tudom azt nyújtani, amire képes vagyok. Egyrészt azért, mert ez azt jelentené, hogy több a negatív élmény, másrészt erre kevésbé lehet építeni, kevésbé lehet belőle önbizalmat meríteni.

Vissza az irodába, kifizettem a jogsi díját, elmondta, hogy két hónapon belül érkezik a címemre a kártya, addig használhatom azt a lapot, amit ad. Csinált egy fényképet is, de az... Úgy nézek ki, mint aki frissen szabadult a börtönből. Ez még a szokásos igazolványképeimnél is rosszabb! Pedig nincs alacsonyan a léc... Mindegy, a lényeg, hogy éreztem, nagy tehertől szabadultam meg. Mielőtt visszavittem volna a kocsit, tankolnom kellett, ahol nyilván bénáztam kicsit, de voltam olyan jó hangulatban, hogy nem érdekelt. Elbúcsúztam az autótól, ami egyébként teljesen jó volt, elégedett voltam vele. Nem mondom, hogy álmaim autója, de igazából bele sem tudnék kötni. Praktikus volt, nagyon jól fordult, a gyorsulása is tetszett, szóval jó élmény volt vezetni. Azért az mondjuk meglepett, hogy a srác csak elvette a kulcsot és megkérdezte, mivel fizettem. Mondtam, hogy hitelkártyával, erre a válasz, hogy akkor két napon belül visszakapom a letétet. Meg sem nézte, nem lett-e valami baja az autónak, meg van-e tankolva, ilyesmi...

Utána iroda, rögtön egy megbeszélés, majd ettem egy finom Rament. Maga a leves kiemelkedően jó, a tészta rendben volt, a hús, nos, az lehetett volna jobb. Nem mondanám rossznak, de azért jónak sem. De maga a leves miatt megérte. Mivel délelőtt nem voltam, így ráhúztam kicsit, fél 7 körül indultam haza. Itthon kis sakk, kis olvasás, majd elindultam megünnepelni a sikert. Na, azért annyira nem mentem messzire, egészen a sarokig... A bejáratnál már ökölpacsi van az egyik managerrel... :D Ezen mondjuk én lepődtem meg a legjobban. Úgy éreztem, hogy most tényleg megérdemlem a kellemes estét, szóval steak lett a menü, méghozzá Tajima Wagyu. Tökéletes volt. Amúgy lassan úgy érzem, hogy itt tényleg kedvelnek. De nyugalom, kitartok, nem hagyom magam megtéveszteni...

Most még fürcsi, és remélhetőleg még lesz erőm befejezni a könyvet. Holnap péntek, már le is beszéltük Kevinékkel, hogy melyik japán helyre megyünk munka után, állítólag nagyon jó a csirkéjük. Szóval csak valami minimál ebéd lesz, vagy lehet, hogy ki is hagyom.

Ja, és köszi a támogató üzeneteket a forgalmival kapcsolatban, jól estek. :)