Előszöris szeretném mindenkinek megköszönni, hogy így is megemlékezett rólam, hogy személyesen nem találkozhattunk. Tényleg jól esett, nagyonis. Valószínűleg SMS-ben is kaptam értesítést, de mivel a telefonom továbrra sem működik, így ezt most még nem olvashattam. Mégegyszer köszönöm.
Mivel ünnepnapom van, ezért úgy gondoltam, nem állítom be az ébresztőórát, megérdemlem a nyugott szunyát. Érdekes, hogy azt álmodtam, hogy hazautaztam egy napra. Az óra hiányának ellenére is felébredtem kilenckor, s éreztem, hogy öregebb lettem, még bölcsebb, még több tapasztalattal. Végülis a férfiaknak jobban áll a kor, nem? Márcsak férfinak kéne lennem :) Aztán a wc után visszafele látom, hogy a szobám ajtajára ki van ragasztva egy papír, melyet az ún. Conversation Partnerem csinált, s felköszöntött. Ahhoz képest, hogy három különböző alkalommal kérdezte meg a nevemet, meglepődtem, hogy az megmaradt benne, mikor van a szülinapom.
Ezt követően megnéztem az e-maileket, kommenteket, fogadtam az msn-es jókívánságokat, amelyeket mégegyszer megköszönnék. Reggeli is jó volt, majd megcsináltam az angolházimat, amihez azért sok kedvem nem volt.
Eztuán netezés, beszélgetés, ilyesmi. Majd épp az egyik gratulációt fogadom, amikor kopogtatnak az ajtómon. El sem tudtam képzelni, ki lehet az. Óvatosan kinyitottam az ajtót, s ott állt két lány, kezükben egy nagy doboz. (Igen Béla, volt a lányokon ruha...) Azt mondták, hogy a doboz az enyém. Én meglepődtem, s megkérdeztem, hogy biztosak-e ebben, de nagyon határozottan mondták, hogy ez bizony az enyém. Itt már sejtettem, hogy valami otthoni trükk van a dologban, s miután kinyitottam, bizony egy tortát találtam benne. Teljesen meghatódtam, nem gondoltam, hogy valaki ennyit fáradozik a szülinapom miatt. Itt is szeretném megköszönni Lillának, s mindenkinek aki kicsit is segített benne, tényleg nagyon kedves, s váratlan ajándék volt. 6700 km-ről...
Majd angol, ahol azért csak bedobtam, hogy szülinapom van, addig is szeretnek, nem mintha ezzel baj lenne. Nem volt rossz az óra, sokat beszéltem a nővel. Olvastam egy cikket a culture shock-ról, ami tipikusan illik a szituációmra. Igazából arról szól, hogy bár mindenki azt mondja az utazónak, hogy mennyire szerencsés, milyen jó neki, hogy megy az USbe, kifejti, hogy azért ez nem is olyan egyszerű, s hogy ezt hogy élik meg az emberek, milyen lépcsői vannak a beilleszkedésnek. Majd a nő hamarabb el is engedett, hogy menjek, ünnepeljem a szülinapom.
Ezt követően elmentem a gymbe Ákossal és Roderickal. Hogy ha kérsz valamit a "szertárból", akkor mindig lehúzzák a kártyádat, s megterhelik azzal, amit használsz, majd amikor visszaviszed, leveszik róla. Amikor mentem, s kértem egy törcsit, meg egy lakatot, akkor a kislány is felköszöntött. (Nem említette meg, hogy no, neked meg szép kis napon van a születésnapod...) Ezekszerint kijelzi neki, hogy ma napom van. Azért is gondolom ezt, mert amikor visszavittem, akkor egy másik csak is felköszöntött, s nem hinném, hogy az a mániájuk, hogy megnézik a dátumot, s ahhoz viszonyítanak. Bár ki tudja. Amúgy a gym sem volt rossz, bár elsőre nem volt szabad futógép. Aztán kábé bebizonyosodott, hogy nem mérnek jól. Már négy perce futok, elég jó tempóban, mire kiírja, hogy 0.5 mérföld. Az 800 métert jelent. Namost ez lehetetlen. Még mikor kissrác voltam (értsd, 12-13 éves), akkor lefutottam ezt a távot két és fél perc alatt, s azóta csak erősebb lettem, nagyobb lábakkal. Szóval nem tudok már ennek a gépnek hinni.
Nagyjából ennyi történt velem. Érdekes nap volt, nem gondoltam, hogy ilyen kellemes lesz. Kár, hogy nem ilyen minden nap az évben... Dehát gondolom ezzel ti is így vagytok. Otthon milyen idő van? Itt sokat süt a nap, de már hűvösebb van annál, mint amikor jöttem. Holnaptól esőt mondanak, főleg szombaton délután és vasárnap lesz nagy zuhi, mert közelít a Ike hurrikán Florida és Texas felé, s ideáig is feltolja a többi cuccot (azt hiszem nem lehet belekötni a tudományos kifejezésbe:) ) Az Ike nagyobb, mint anno a Katerina volt (amit ugye New Orleans bánt), de nem olyan intenzív. Ettől függetlenül továbbra is úgy van, hogy szombaton megyünk Bostonba. Remélem jó lesz. Ti meg addig legyetek jók, írjatok sokat! Ja, s holnap péntek, hajrá Törpök!!! Nyerni kell!
Utolsó kommentek