München. Szikrázó napsütés, a haj még mindig tart. Csabié legalábbis. Az enyém sosem tartott semmit. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szabad ég alatt nem voltunk, így meg azért ez nem olyan nagy dolog.

Eddig minden rendben. Ami azért picit gyanús... Az út sima volt, a szenya finom. Csabi mondjuk megjegyezte, hogy már szinte nem is emlékezett a sima kóla ízére. Gondolom mindig Zero-t iszik, vagy nem tudom...

Nekem nincs különösebb bajom a Feriheggyel, látom, hogy folyamatosan igyekeznek javítani a szolgáltatást, de azért ez a müncheni, nos, ez azért pár lépéssel előtte jár.

A gépünk délben száll fel, és ha minden igaz, kicsit több, mint 12 órával később fog leszállni Los Angelesben. Így ma már nem lesz több bejegyzés, sorry. Ahogy számoltuk, mi magyar idő szerint 8 előtt nem kerülünk ágyba, így aki reggel, kávé mellett szerette volna olvasni az úton szerzett élményeinket, holnap még nem teheti meg. 

A nap hátralévő részét ezen a behemóton töltjük. Az emeleten :)