Ez egy stresszes napnak ígérkezett, mert bár csak két programunk volt, mindkettő időhöz volt kötve, ám a kettő közötti távolság a lehetséges dugófaktorral megspékelve aggodalomra adhatott okot. Éppen ezért időben keltünk, hogy egy kényelmes reggeli is beleférjen. A reggeli nem volt semmi extra, ettem már jobbat is (az egyik stockholmi szálloda reggelijét SEMMI sem fogja tudni felülmúlni...), rosszabbat is. De legalább láttuk a Hertha meccs végét.

10-re kellett a Warnernél lennünk, 9 köröl indultunk el, az út nagyjából 35 percesnek ígérkezett. Az első kanyarig így is volt... A lényeg, hogy 50-re már le is parkoltunk, bár Csabi érhetően kissé feszült volt út közben, hogy odaérünk-e időben. Neki ugyanis ez a stúdiólátogatás volt a hab a tortán, a pont az i-n, a pók a sarokban. Ja, nem, ez nem idevaló... 55-kor már meg is kaptuk a fekete A betűnket, ami majd biztos jó lesz valamire. A hölgy mondta, hogy egy kis csúszás várható, kb. 20 perc, mire mi jövünk. Ennek ellenére 10:05-kor jött egy hölgy, hogy az A betűsek az első sorba, a B betűsek a másodikba, C-sek a harmadikba. Beálltunk, bementünk a terembe, majd kiderült, hogy most még nem a fekete betűsökön van a sor, hanem a fehéreken. (Fehér > fekete, ugyebár) Szuper, kimentünk, várakoztunk. Közben megnéztem, hogy amúgy mennyi ideig fog ez tartani. Itt esett le, hogy ez nagyobb rendezvény, mint amire én számítottam, 3-3,5 órát írtak. Lévén 3:15-kor már Anaheimban a ceremónia kezdődik, oda pedig eljutni 40-60 perc a forgalomtól függően, azaz 2 körül csak el kéne indulni, hogy parkolóhelyet is találjunk, kezdtem kicsit ideges lenni. Pláne, hogy 10:30-kor sem történt még semmi. (Innen oldjátok meg a matekot, nem segítek.) Oda is mentem az egyik lányhoz, hogy "Mi lesz má', he?", mire azt mondtam hogy pár perc.

Pár perc múlva tényleg kezdődött is. Érdekes volt. Egy csomó helyre elvittek bennünket, és az egészből az volt számomra a leghangsúlyosabb, hogy milyen egyszerű alapanyagokból (házak, utcák, eszközök) mennyi mindent ki tudnak hozni. Azaz hogy vágással, ugyanannak az utcának a különböző sarkaiból készített felvételekkel, két snitt közötti apróságok változtatásával hogy eladják a nézőnek, hogy egyébként teljesen más helyszínek, vagy éppen azok sokkal nagyobbak. Ugyanaz az utca gyakorlatilag megtalálható a Gilmore Girlsben (Szívek szállodája, azt hiszem), mint a Szárnyas fejvadászban. Szóval itt aztán tényleg nagy szükség van a kreativitásra.

Láttunk egy csomó ikonikus ruhát (Batman), autokat (Batmobil), motorokat (Batpod), megmutatták hol veszik fel a Big Bang Theory (Agymenők) című sorozat legtöbb jelenetét, láttuk a kelléktárat, szóval tényleg sok mindent. A túra végén készült rólunk fénykép a Jóbarátok kávézójának másában, sőt, még a Batpodra is felülhettünk, hogy egy jelenetet újravegyenek velünk. Hát, nekem ez a motor kicsit kicsi volt, így pedig elég idiótán nézek ki rajta, de ez nem tartott vissza attól, hogy egy vagyont fizessek ezért a videóért. Hiába is lett volna belőve a hajam, a szélgép elrontotta volna, de így, hogy nem volt belőve, nem javította ki... :) Fájó felismerés volt, hogy nem vagyok olyan menő a Batpodon, mint Ben Affleck, de azzal bíztatom magam, hogy csak a hiányzó smink, illetve a rosszul beállított motor miatt. A fájdalmamat enyhítette, hogy erről a helyről a parkolóba úgy juthattunk el, hogy elvittek minket olyan golfautó szerűséggel (a túra nagyján ilyennek furikáztak minket). Úgy alakult, hogy Csabival ketten voltunk csak utasok, és egy lány volt a sofőr. Miután elmondtam neki, hogy voltunk ezen a batmanes cuccon, és megegyeztünk abban, hogy mennyire rossz ez a térdnek, beértünk a parkolóházba (oké, a kettő között volt más téma is, de az most nem érdekes), és értelemszerűen levettem a napszemüvegem. Majd ekkor megkaptam a hónap (sőt, év!) bókját, hogy most már érti a Batman vonalat, olyan a szemem, mint Christian Bale-nek. :D :D Oké, tudom, hogy ez nem igaz, de attól még jól esett. :) Csabiéra azt mondta, hogy az ő tekintete meg Val Kilmerére hasonlít. Szerintem ez sem igaz, de mindegy. Mostantól nyugodtan szólítsatok csak Chrisnek. ;)

Ja, majd elfelejtettem, kipróbáltuk a Teszlek Süveget is (fogalmam sem volt, hogy ez a neve, most néztem meg), és mindketten a Ravenclaw házba kerültünk. Ha jól kerestem rá, ez a Hollóhát. Azért az megkapta a fülem, amikor azt mondta, hogy éles elmém van, ezzel engem meg is vett, innentől minden szavát elhittem. :D

Ez pedig a napi Csabi :)

A túrával fél 2 felé végeztünk, időben voltunk tehát, de nem késlekedtünk, el is indultunk Anaheimba, ami kb. 1 órás útnak nézett ki. Tegnap elfelejtettem írni, de itt tényleg van carpool, ami egy dedikált sáv azon járműveknek, amelyek legalább két embert szállítanak. Buszokat mondjuk nem láttam rajta. Mivel mi ezt a feltételt teljesítettük, amikor volt értelme (sőt, néha akkor is, amikor nem), én bizony kihasználtam. És igen, Ricsi, énekeltem is. :) Még az elején. Csabi csak dúdolt...

Megérkeztünk a csarnokhoz, parkolóhelyet kerestünk/találtunk, bementünk, és 3:10-kor már el is foglaltuk a helyünket, pedig még egy-egy hot-dogot is vettünk. (Amit mondjuk úgy meglocsoltak csiliszósszal, hogy az ember minden méltóságát elvesztette evés közben... Mármint, nem lehetett szépen enni, még mielőtt valaki másra gondolna.) Ha esetleg valaki nem tudná, főként azért vagyunk most itt, mert az egyik kedvenc játékosom mezét vonultatta vissza a kedvenc csapatom. Maga a ceremónia nagyon jó volt. Hol vicces, hol megható, de végig érdekes. Csináltam pár videót is róla, de persze feleslegesen, mert azóta fent van -valószínűleg jobb minőségben- a Youtube-on. Mindenesetre, örültem, hogy ott vagyok, és részese vagyok ennek az egésznek.

Ezt követte maga a meccs. Ha a szívemre teszem a kezem, és teljesen őszinte akarok lenni, nem ez volt minden idők legmagasabb színvonalú NHL mérkőzése, de még csak a legizgalmasabb sem. Ettől függetlenül én nagyon élveztem, és nekem úgy tűnt, Csabi is. Utána még azt is mondta, hogy konkrétan izgult, hogy a végén összejön-e az egyenlítés. Ja, mert hogy a Ducks 2-0-s előnyről 4-2-re kikapott, az utolsó gól már üres kapus volt, de 40 másodperccel a vége előtt még az egyik Buffalo védő (Larsson?) a gólvonalról húzta ki a korongot.

Azért én nem keseredtem el teljesen, vagy legalábbis nem ennek a számlájára írom, hogy a meccs után ész nélküli költekezésbe kezdtem a team store-ban :D Ennek eredménye két póló, egy "emlékkorong", és egy téli sapka lett. :)

A hazaút teljesen sima volt, majd Csabinak volt egy kalandja a lifttel, de ezt nem merem leírni... :D Aztán eszembe jutott, hogy ma este 10-től holnap reggel 6-ig áramszünet van, mert a közelben valami felújítást végeznek. Szóval most itt írom a tök sötétben a posztot, miközben Csabi már alszik. Szóval mára ennyi, holnap még kimegyünk két bohóccsapat kosármeccsére, de egyébként már eléggé a túra finisében vagyunk.