Úgy tűnik, nekem sem sikerült elkerülnöm a jetlaget. Az éjszakám is elég zaklatott volt, de a tény, hogy 7:30-kor már úgy döntöttem, inkább megnézem mi a helyzet Twitteren, szerintem jól szemlélteti, mi is a probléma. Este hat óra óta pedig arra várok, mikor aludhatok már végre... Amúgy elég meglepő volt sirályok rikácsolására ébredni, erre nem igazán számítottam.
Köszi szépen a sok reggeli üzenetet, nagyon jól estek. Utána elgondolkodtam, milyen jó kis blog bejegyzést lehetett volna írni ezekből a beszélgetésekből, illetve ezeket felhasználva, de most már nem lenne olyan frappáns. 9 után lemásztam reggelizni (amit nem fizet a cég, khmmm...), és megnéztem, mit tud egy tradicionális kanadai reggeli (értsd, ez a neve). Hát, nem gondoltam, hogy még éhes leszek a nap folyamán...
Ezt követően unalmas adminisztrálás, levelek, ilyesmik, ezekkel nem is untatnék senkit, legfőképpen magamat nem, elég volt egyszer. Mivel addig elvileg karanténban kell lennem, amíg nincs meg a reptéri teszt eredménye, pontosabban a negatív eredmény, így a szobában maradtam, és néztem ki az ablakon, ahogyan esik az eső. Délután arra döbbentem rá, hogy még nem láttam a napot, mióta itt vagyok. Szóval inkább a szobáról készítettem képeket.
Aztán kettő körül megjött az eredmény, szerencsére negatív, így nem lett belőle gond, hogy rossz hotelcímet adtam meg. Úgyhogy vettem is a cipőm, gondoltam szétnézek a környéken. Vancouvernek ez a része a Downtown névre hallgat, amit szerintem kb. úgy kell elképzelni, mint Manhattant New Yorkban, tehát egy központi városrész, de ezen kívül is vannak fontos/modern környékek a városban. Ja, és mire elindultam, a nap is kisütött. Nagyjából... Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem volt beborulva.
Először megnéztem, hova fogok holnap költözni, nincs messze. (Ez volt egyébként az oka, hogy ezt a hotelt válaszoltam, hogy ne kelljen sokat sétálni a bőröndökkel. Pont azt elkerülvén, amit tegnap sikerült prezentálnom...)
Utána megnéztem, hogy onnan hány perc alatt érek a céghez gyalog. Nagyjából 12, szóval ezt ki fogom bírni. Így néz ki egyébként az épület:
Innen már egy kicsit véletlenszerűre sikerült a túra. Először elmentem az északi partra, ahonnan West Vancouver és North Vancouver látszik, amelyek egyébként külön települések. Azok a házak a hegyoldalon West Vancouverben elég menők... Illetve még látszik a Stanley Park egy része is, ahol a legenda szerint majd én is mozogni fogok...
Közben pár kép csak úgy...
Innen lesétáltam délre, az English Bay Beachre, majd végig a parton. Itt nem volt szerencsés a fehér cipő... És megint kellett volna a sapka. Jobb, ha tudjátok, azért mert süt a nap, még lehet nagy szél. Pláne egy óceánparton. Ja és láttam olyan állatokat csak úgy, amiket őszintén szólva nem ismertem fel. De azokat nem mertem lefényképezni, az már túl ciki lett volna. (Amúgy lehet, hogy csak fura vadlibák voltak...)
A majdnem két órás séta után vissza a hotelbe, újra pár doksit átnézni, beküldeni, illetve megnézni, miként lehet most társadalombiztosítási számot igényelni. Közben egyszerre megy az NHL, NBA és NFL meccs, tiszta nyomor.
A hotelben vacsiztam, mert már nem volt erőm elmenni sehová. Annak érdekében, hogy ne legyen gond az alvással, kértem 6oz argentín vörösbort. Nem volt rossz.
Mára ennyi. Remélem, elégedettek vagytok a képek mennyiségével... Nem vagyok egy nagy fotós, de most épp volt miről képet készíteni, és jó pár megkeresésem is volt emiatt. Azért ne szokjatok hozzá!
Utolsó kommentek