Azt hiszem, most kifejezetten jól osztottam be az alvásidőm. Továbbra is tartom a 22:30-as fekvést, ami meglepő, így pedig nem olyan vészes fél 8 körül felkelni. A baj az, hogy ez nem tudom meddig lesz tartható. Mert most még elintézem a dolgaimat úgy, hogy este még tudjak olvasni, de ha meló lesz, akkor félő, hogy nem fog beleférni ugyanígy minden. Na mindegy.

Szóval, miután felkeltem, és elolvastam a híreket, gondoltam, ideje felöltözni. Irány tehát a gardrób, ahol a ruháim 95%-a van. Nehezen nyílik... És mintha valami potyogna is... Nem tudom, mennyire van előttetek a kép, de ez amolyan "harmonika ajtó", csak azokkal ellentétben, amikkel eddig én találkoztam, ez két elemből áll és fa. Valószínűleg nem volt túl nagy segítség ez a magyarázat, de a lényeg, hogy az ajtó két eleme egy sínben mozog. Mármint ideális esetben. Mert nálam valamiért az egyik fele kijött a sínből, és mellette próbált meg közlekedni, ahol nyilván annyira szorult, hogy még a festéket is potyogtatta. Szuper. Dehát ismertek, ilyenkor felcsillan a szemem, alig várom, hogy bizonyíthassam rátermettségem, mérnöki vénám, és higgadtan, türelmesen megoldhassam a problémát. (LOL...) Valójában hagytam a fenébe, és leültem a gép elé... Majd egy kellemes videó chat után (nem, nem Gattyán-féle videó chat) csak rászántam magam, hogy jobban megnézzem, és hát mi tagadás, profin megoldottam, szinte már-már büszkén sétáltam ki a nappaliba.

Ebből a kis szösszenetből sejthetitek, hogy nem ez volt a legizgalmasabb napom, mióta útra keltem... Egyéb délelőtti, kora délutáni programként elkezdtem nézegetni azt a programnyelvet (Java), amit a legtöbbet kell majd használnom, és amivel gyakorlatilag egyetem óta nem foglalkoztam. Hát, nem most szerettem meg... Nyilván, ez csak egy programnyelv, meg fogom szokni, de nagyon nem lelkesedem érte. Elég új dolog lesz enélkül is, nagyobb lett volna a komfortérzetem, ha valami olyasmit kell használni, amiben otthonosan mozgok.

Délután kis séta, megnéztem, hogyan kell eljutni a csarnokhoz, ahol a Canucks (NHL) játszik. Most nem esett semmi, de az éjszakai hó miatt még elég latyakos volt az út, nem tetszett. Utána elmentem még a boltba, vettem még holnapra csirkemellet, meg tikka masala szószt, kíváncsi vagyok, lesz-e olyan finom, mint Princz Sanyiéké. (Mondhatnám, hogy olyan, mint az enyém, de nem vagyok ilyen nagyképű...)

Aztán még egy kis sakk, valamint elkezdtem picit jobban utánanézni az albérleteknek. Hát, ez nem olyan könnyű... Van a fejemben egy kép, hogy mit szeretnék, és van egy szándék, hogy mennyit költenék rá. Attól félek, hogy mindkét szempont esetén kompromisszumot kell kötnöm, ami nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy nem lesz olyan a lakás, mint amilyet szeretnék, de legalább többe is fog kerülni, mint amennyit rá terveztem költeni... Yaaaay...

Valamint, a mai naphoz tartozik, hogy mivel két és fél napja itt volt a konyhapulton a piros szatyor tartalma, amihez nem nyúltam hozzá (kivéve a sót), úgy éreztem, itt az idő, hogy úgy tegyek, mintha nem hagyott volna itt semmit... Így hát eltüntettem a bizonyítékokat. Értsd, elpakoltam a kávékat, teákat, szószt, tésztát, és a többit, majd felbontottam a csokit és a gumicukrot :) Amúgy a boltban olyan dolgokat is akartam venni, mint mosogatószer, mosogatószivacs, mosószer, de ezeket találtam a lakásban. Nem tudom, hogy ezeket használhatom-e, illetve milyen feltételekkel, de elég fura lenne, ha nem... Nem hiszem, hogy ezek olyan csalik lennének, mint a hotelekben a minibár tartalma.

Még mielőtt rátérnék arra, ami mindenkit érdekel, gondoltam készítek egy esti képet arról mi látszik a teraszról, hátha egy képpel picit érdekesebbé tudom tenni ezt a mai, nem éppen túl izgalmas bejegyzést.

Na és akkor a játék. Először is köszi, hogy ilyen sokan játszottatok, féltem, hogy az érdeklődés hiányában a nyereményhez fel kell ajánlanom az utazás költségének fedezését is, de látom, nincs szükségetek ilyen extra motivációra :) Tehát. A legközelebb mgyrbci és Porsee voltak (a tippelésük ideje alapján vannak ebben a sorrendben, még mielőtt...), a valódi összeg épp a két általuk megadott tipp közé esett, majdnem pont középre. De mégsem. Emlékeztetőül az általuk leadott tipp 107, illetve 80 kanadai dollár volt. Tehát, ha a végösszeg 94 dollár vagy afeletti, akkor mgyrbci a győztes, ellenkező esetben Porsee. A végösszeg pedig nem más.... Nem más, mint.... És itt jegyezném meg, hogy bármilyen támogatást szívesen fogadok, nem gond ilyenkor megjegyeznem, hogy a játékot ez és ez támogatta. Ha valaki esetleg ezen a platformon szeretne hirdetni, beszélhetünk róla. Tehát a játék. Az izgalom meg egészen a tetőfokára hágott, a két versenyző egymás körmét rágja, mindaddig, míg el nem olvassák a következő számot, amikor is egyikük öklét rázva kiállt fel győzelmi mámorban, míg a másik teljesen összeomlik, mert nem tudja még feldolgozni, mennyire közel került egy ingyen kávéhoz itt, Vancouverben. Tehát, a szám, amire mindenki kíváncsi, amely eldönti ezt a legendás párviadalt, az nem más... Nem más mint... a kilencvenhét. A győztesnek gratulálok, kérem vegye fel velem a kapcsolatot, hogy adatokat egyeztessünk. Még egyszer mindenkinek köszönöm a játékot!

(Itt szeretném megjegyezni hogy állítólag mobilról nem nagyon vagy csak nehezen lehet bejelentkezni. Régi már ez a blog motor sajnos, és úgy néz ki, nem annyira fejlesztik, mint kéne... Javaslom a laptop/asztali számítógép használatát, amíg legalábbis nem találok ki valami alternatív megoldást.)

Ennyi volt tehát a móka mára, zárul... Erre most hirtelen nem jutott a nyilvánvalónál semmi frappánsabb eszembe. Holnap újult erővel vetem magam a rengeteg teendőmbe. Jó lenne, ha megkapnám végre a SIN-emet, vagy akár csak látnám mondjuk a napot.