Fáradtan ébredt. Nem tudta, hogy ez annak köszönhető-e, hogy később tudott csak lefeküdni, vagy inkább annak, hogy nem aludt túl jól, többször is felriadt. Néha nem tudja még ilyenkor, hol is van pontosan, és beletelik pár pillanatba, mire tudatosul benne a város, a helyzet. Kikelvén az ágyból úgy zárta le ezt a témát, hogy valószínűleg mindkét körülmény szerepet játszott a dologban.
Mezitláb kimenni a konyha kövére még nem esik annyira jól, így a lehetőségekhez képest gyorsan rakja össze a pelyheket, az asztalnál ülve pedig elkezdi nézegetni a telefonját, hogy valamelyest képbe kerüljön a világ dolgaival még munka előtt. A pelyhek csakúgy ropognak a fogai között, a tej pedig már át is vette a fahéj finom ízét. Pár pillantás az utcára, száraz idő van, különösebben ijesztő felhők nem látszódnak, és már kel is fel a nap.
Gyors öltözést követően már a gép előtt is van, hadd lássa mindenki, hogy már elérhető. A napi első kódolási feladatnak gyorsan nekiesvén van esély arra, hogy már a 10:30-as stand up-ra kész legyen a Bootcamp traininggel, nincs tehát vesztegetnivaló idő. Az idő gyorsan telik, a videókon fontos és kevésbé fontos témák váltják egymást könnyen és nehezen érthető akcentussal rendelkező narrátorokkal. Még a meeting előtt fogmosás, biztos, ami biztos...
A megbeszélést követően egyre-másra pipálja ki a heti feladatokat, továbbra is él a halvány remény, hogy mindennel végez, ami a hétre volt kiírva, bár tudja, hogy a sok extra prezentáció miatt teljesen érthető, ha nem érne a végére. Kellemesen telik a nap, a reggeli fáradságból már mit sem érez, a két videó között még az üzenetekre is próbál válaszolni. Gyönyörű idő van, a nap annyira süt, hogy már szinte zavaró. Az ember legszívesebben fogná magát, és elmenne egy nagy sétára, miközben egy nagy adag kávét szürcsölne. Sebaj, egyre hosszabbodnak a nappalok, nincs már olyan messze, hogy munkaidő után is fent legyen még a csillagunk.
Délután három előtt észbe kap, hogy napok óta szeretné levinni a szemetet a -1. szintre, így gyorsan felpattan a gép elől. Kicsit elszámolhatta magát, mert két szatyor is megtelik a sok sima és műanyag üveggel, az a kevés szemét már szinte nem is fér a szatyorba. Ennek köszönhetően a műanyag tál, amiben a hajdanán a rukkola volt, simán a kezébe kerül, és abban bízván, hogy ilyen kora délután nem találkozik senkivel, már indul is a lifthez. Hát, ez majdnem úgy sikerült, ahogy eltervezte... A 14. emeleten lévő lakás fölött már csak a Penthouse van, és az elmúlt 16 nap alatt senkivel sem találkozott a szinten. Eddig. Nem kellett sokat várni a liftre, nyílik az ajtó, üresnek tűnik, így már lépne is be, amikor hirtelen egy lábszárközépig érő kutya jön szembe nagy lendülettel. Meglepetésében hátraugrik, mire a kutya gazdája nevetés közben elnézést kér. Hősünk legalább azt megúszta, hogy a szemetet elejtse, bár így is biztosan rendkívül pozitív benyomást kelthetett... Természetesen még a hulladéklerakóban is találkozott másik emberi lénnyel, miközben szerencsétlenkedve próbálta kinyitni a a megfelelő szemetesládát.
Munka után irány kávéért és egy kis séta. Visszaérvén kézmosás közben az jutott eszébe, hogy mennyire kikapcsolódik egy ilyen séta közben az agya, gyakorlatilag nem tudná felidézni, mi járt a fejében miközben az utcákat járta. Ezt már máskor is észrevette, és máskor is jön ilyenkor automatikusan a morfondírozás, vajon nem lehetne-e hasznosabban eltölteni ezt a sétára szánt időt. De gyorsan elhesegeti a gondolatot, hiszen nem lehet mindig haszonorientáltan élni. És mi van, ha épp abban rejlik a dolog haszna, hogy nem gondolkodik semmi "fontos" dolgon?
Az estéje csendben telik, sajnos semmi sport nincs a TV-ben, legalábbis, amire van előfizetés. Sakkozik egy kicsit, majd megnézi, Maria milyen lakásokat talált. A háromból kettő egész jól néz ki, az egyiket pénteken délben meg is lehet tekinteni. Ez ígéretesen hangzik. Január 21-e lesz, Ágnes névnap. Meglátjuk, jó ómen-e...
Utolsó kommentek