Valójában csak egy burgert akartam enni az SC-ben (Social Corner), de aztán megakadt a szemem azon a bélszínen. Innentől pedig csak sodródtam a történésekkel. A lány, aki most kiszolgált bemutatkozott ugyan, de már akkor sem értettem a nevét. Viszont megdicsért a borválasztásomért, állítólag ez a kedvence. Feltételezem, ahány vendég, annyi kedvenc bora van. A steak igazán finom volt, a bor pedig továbbra is nagy kedvenc. És hát, ahogy mondani szokás, ha egy üzlet egyszer beindul... Már régóta nézegettem a koktéllapot, de konkrétan egy sem tűnt ismerősnek, így aztán arra jutottam, kihasználom, hogy állítólag közös az italízlésünk, és megkérdezem, mit ajánlana koktél fronton. Gondoltam, így elkerülöm, hogy valami női koktélt kapjak szívecskékkel meg mindenféle lányos díszítéssel. (Oké, most nem jut más az eszembe...) Két választási lehetőségem volt, egy erősebb, és egy gyümölcsösebb. Úgy voltam vele, hogy a gyümölcsöt már letudtam a Pinot-ban lévő szőlővel, szóval jöhet az erősebb. Bár a pohár azért egy picit nekem már túl kecsesnek(?) hat, ezáltal talán lányosnak, ami benne volt, az zseniális. A képen nem látszik, de valaminek a héja is benne van. Egyébként ezt tudja: The Good King - Auchentoshan 12 year Scotch, Punico Amaro, Apricot & Vanilla, Angostura bitters. Nagyon örült, hogy ízlik... Aztán pedig csak rá tudott beszélni még egyre... (Nem, ő sem hajtott rám, legalábbis az alapján, ahogy viselkedett egy pár férfi tagjával a másik asztalnál, nem hiszem, hogy különleges elbánásban részesített volna, sőt...) Nem fogok hazudni, a pohár bor és két koktél megtették a hatásukat, igazán felszabadultan sétáltam haza. :)
Mára pedig az volt a terv, hogy az ebéd helyett (tényleg, enni kéne már valamit!) elmegyek a címre, ahol elvileg a hitelkártyámat tartalmazó levél van. Nos, kicsit fejbevágott a tudat, hogy oda-vissza $70-ba kerül ez a kiruccanás, így odafelé végig azon győzködtem magam, hogy nem lehetek ennyire garasoskodó, tömegközlekedéssel sokkal olcsóbb lett volna ugyan, de a 75 perc helyett kb. 180. És mivel munkaidőben kell menni, minél kevesebb időt akartam erre vesztegetni. Nagy nehezen megtalálta az Uber sofőr a címet, majd mondtam neki, hogy ha gondolja, maradjon, mert kb. 5 perc és megyek vissza. A lány a pultnál nem értette mit akarok, mondjuk nem is magyaráztam túl érthetően. Aztán jött egy srác, az kapásból tudta, mi a helyzet. Ideadta a levelet, amiben rögtön éreztem, hogy nincs kártya. Megkérdeztem, hogy más nincs-e, de egyelőre nincs, ha majd kiköltözik a jelenlegi lakó, újra meg tudják nézni. A kocsiban kibontottam a levelet, és valóban a TD-től jött, de csak a PIN kód van benne, a kártyát külön levélben adták fel a biztonság kedvéért. És az gondolom egy nappal később érkezett... Na, odafele úgy zavart ez a kiadás, hogy azt hittem, legalább lezárom ezt az ügyet. Visszafelé pedig kiderült, hogy dehogyis zárom le. Valahogy el kell érnem, hogy legközelebb ne kelljen ide kiutaznom. Sőt, azt kellene elérnem, hogy mihamarabb adja ide a jelenlegi lakó, ne kelljen megvárni a távozását... A hazaúton azért láttam a helyi Diószegi Sámuel utcát. Illetve, nem is tudom, mert a Diószegin inkább veszélyes arcok voltak anno, itt meg inkább hajléktalanok. Bár, jó pár sátor is volt a járdán. Nem is tudtam eldönteni, hogy itt most árulnak (voltak olyanok, az biztos) vagy mit csinálnak? Sokan a házak tövében ültek, mások aludtak. Nem volt egy szívderítő látvány. Kiszállásnál Sukhvinder mondta, hogy 5 csillagot adjak. Nem szeretem, ha megmondják, milyen értékelést adjak, szerintem ez elég kontraproduktív. Miért nem lehet egyszerűen megjegyezni, hogy ha elégedett voltam, akkor legyek szíves ezt a csillagokkal kifejezésre juttatni? (Persze a borravalón kívül...)
Mivel a cég támogatja az otthoni munkavégzést, rendeltem egy monitort. Bazi nagy. $500 dollárt költhettem rá. Mivel használnom kellett a 10%-os kedvezményem, különben több lett volna, így pofátlanul a 2 napos szállítást választottam, így $496 lett a vége. A holnapi kiszállítással $501 lett volna, és én semennyit nem akartam ráfizetni... 32"... Az nagyon sok... Remélem megjön vasárnap a Superbowlig, mert kénytelen vagyok stream-en nézni, akkor meg már könnyebb lenne a monitoron, mint a TV-re átlőni, mert az is egy plusz hibapont, mennyire stabil az AirPlay.
Végre megint szép napsütés volt, az elmúlt napok ratyi időjárása után itt volt már az ideje. Munka után mentem is a lattémért, majd egy kis sétára. Jó zene a fülben, a pisztáciás latte ma kifejezetten jól sikerült, az idő kellemes. (Bár egyébként becsapós, mert hűvösebb van, mint ahogy arra az ablakon keresztül számítana az ember.) Eszembe is jutott, hogy milyen menő lenne, ha ezt át tudnám adni egy videóval, de mivel nincs Go Pro-m (és nem is venném fel egy sétához) így ez sajnos nem jön össze. Szóval képzeljétek el ezt a sétát olyan zenékkel, mint a You Get What You Give. A parton megint leültem kicsit, gondoltam, jó fej leszek, és csinálok a Kedves Olvasónak képet. Kettőt is készítettem, nem tudom, melyiket tegyem ide... Talán ezt?
Vagy inkább ezt?
Oké, holnap tuti nem lesz kép!
Beérve az épületbe megyek a lifthez, két lány ott áll a lift előtt, két palack borral és két pohárral. Nocsak-nocsak. Mint kiderült, volt ott más is, és az a lift érkezett meg, amihez ő állt közel. Úriemberhez méltóan engedtem a lányokat beszállni, hogy csak utánuk, aztán egyszer csak visszafordultak. Viszont mindezt úgy, hogy én már nem tudtam beszállni. Szuper. Aztán megjött egy másik lift, vele pedig a házigazdájuk, így beszállnak. De megint olyan lassan, hogy pont az orrom előtt csukódik az ajtó... Aztán észbe kaptak, és ismét sűrű elnézést kérve és nevetve megvártak. Szóval a 12. emeleten bulika lehet. Nem, nem hívtak.
Úgy éreztem, itt az ideje legalább a porszívózásnak. Hát, elég fura ez a cucc. Oké, sosem fognak megválasztani a takarítás pápájának, de azért alapvetően tudom kezelni ezeket az eszközöket. Itt egy picit bajban voltam. Olyan hangja van, mint egy erőműnek, de a szívóhatástól nem estem hasra. A vezeték sokkal rövidebb, mint otthon, nincs rajta kerék, szóval fura. Annyira megviselt a dolog, hogy miután végeztem, abba is hagytam a takarítást.
Hát így. Most megy a zene, meg a chill. Még lehet, hogy pakolászok egy kicsit, de semmi konkrét terv nincs. Ja, de van, végre vannak könyvek! :)
Utolsó kommentek