A címben kb. benne van minden. Picit alulmotivált voltam ma, nem erre a munkanapomra leszek a legbüszkébb, amikor majd évek múltán visszatekintek az első hetekre. Van ilyen. Az egész napban az volt a legjobb, hogy Jad mondta, felírt +1-nek, holnap foci. Szuper, csak kéne szerezni egy pár cipőt. 4 sportboltban voltam, ebből 3-ban foci cipő sem volt. Abban az egyben pedig mindösszesen 1 fajta műfűre való, az pedig nem az én lábtípusomra lett kitalálva, ezeket fel sem tudom venni... Szóval most nem tudom, mi lesz. Olyan csalódott lettem ettől az egésztől... Nyilván izgul az ember, hogy ennyi idő után tud-e még egyáltalán futni, mennyire fognak elpattanni tőle a labdák, lesz-e valami hasznos megmozdulása, de ez olyan kellemes izgulás. Aztán most meg úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, mert nincs miben játszani. Ez nagyon elkeserítő. A futócipőmben nem hiszem, hogy jó lenne, annak nagyon vékony a felső része, mintha mezítláb rúgnék a labdába, és a talpa sem biztos, hogy jól viselné az irányváltásokat, egyszerűen az nem erre lett kitalálva. Ugyanakkor ennyi idő után már talán nem is érdekelne, tényleg képes lennék cipő nélkül is játszani... 

Ez az egész úgy megviselt, hogy még a kávé sem esett olyan jól. Végig bosszankodtam a sétányon. A mai terv még egy kis sakk, olvasás, a kettő között meg le kéne vinni a szemetet. Nem tudom, hogy ez utóbbit hogy lehet a legkevésbé ciki módon csinálni, még senkit sem láttam szemeteszsákkal a liftben. Viszont már nem nagyon lehet tovább halogatni a dolgot... Várok este 9-ig, akkor lefelé már csak kevesebben mennek.

Ehh...