Megérkeztem. Sőt, már eltöltöttem itt egy egész napot is. De az elejéről kezdem.

Reggel 4:15kor ébresztő, 45kor indulás a Ferihegy 2A terminálba. Ott check-in, csomagok rendben, így az első próbát átvészeltem. Szegény kislánynak a mellettem lévő pulton bizony átt kellett tennie egy pár ruhadarabot a kézipoggyászába. Node ilyen az élet. Ezt követően búcsú, majd egy harminc perces sorbanállás. A gép Rómába ment, ott lett volna elvileg 2:55 perc az átszállásra. Természetesen nem sikerült elindulni, mert valakinek az átszállására vártunk. Itt eldobtunk ~30 percet, amit egy-két kanyarban behozhattunk, mert csak 15 percet késtünk.

A római reptéren gyorsan kiderült, hogy nem kell aggódni, már 9:30-kor ki volt írva, hogy a 12:10-es bostoni járat csak 13:00-kor indul. Hurrá. Bejártuk a bejárható részt, ahol mindössze egy kávézó volt (persze tele), de vagy három parfüméria, két-három táskabolt, s egy Ferrari üzlet. Persze autó nem volt, de akkor is... Miután visszaértünk a székekhez (kb. 5 terminálhoz volt ~200 szék) rájöttünk, hogy ott nem fogunk tudni leülni. Átmentünk egy másik várórészbe, s ott már sikerült. Pont egy olyan arab származású nővel szemben, akinek csak három porontya volt, és együtt sem voltak tizenhárom évesek (mármint a gyerekek). S nem voltak fáradtak... Majd jött a felismerés, a babakocsira BOS volt írva. Amúgy kábé többen feküdtek a váróban, mint ahányan nem, ami picit felháborító akkor, amikor alig lehet széket találni... Gondoltam, elmegyek pisilni, ott legalább nem ordítanak a fülembe. Nos, voltam már pár reptéri mellékhelységben, de ez elég elszomorító volt. A hat wc-ből három le volt zárva, a maradék meg egyszerűen foglalt. Amikor sorra kerültem, akkor meg azt kellett konstatálnom, hogy valami folyékony izé van az egész fülke alján. A wc a szokásos olasz stílus (ami nagyjából megegyezik a szerb vagy macedón formának). Nem vagyok túl érzékeny ezekere, de azért nem ezt vártam. Ismerek olyat, aki ilyen körülmények között képtelen lett volna pisilni :)

Ezután egy jó félrórás sor a boarding során, majd busszal kivittek a 767-eshez. Nagynehezen kijött a takarítószemélyzet (addig nem nyitották ki a busz ajtaját, s nemcsak oxigén nem volt, hanem öt gyerek mellett álltam a zsúfolt buszon), felszálltunk. A helyeket előre lefoglaltam, tökéletes volt. Induláskor a kapitány bemondta, hogy miért késtünk ennyit, s nem volt túl bizalomgerjesztő, hogy az ok a repülőgép cseréje volt... Az út nem volt rossz, a kaja türhető. A gyerekek többsége jól bírta. Mivel kilenc óra az út, így ki kellett mennem a wc-re. (Egyedül mentem...) Persze nem volt sok hely, de azért tudtam mi a dolgom. Egészen addig, amíg le nem kellett húzni. Ott minden ki volt írva, hogy mit nem szabad, csak az nem, hogy mit kéne. Nagy nehezen rájöttem. Aztán mossak kezet úgy, hogy a csapot folyamatosan nyomni kell a víz miatt... Mikor leszálltunk, megértettem, hogy miért tartott ennyi ideig kitakarítani a gépet. Hihetetlen, mit hagynak maguk után a "civilizált" emberek...

Az út végén azonban jött valami, amire nem annyira számítottam. Azt tudtam, hogy Boston az óceán partján van, meg hogy vannak ott hajók, de az élmény mégis óriási volt. Sok öböl, rengeteg hajó, jacht, rengeteg ház (úszómedencével), majd egy nagy repülőtér egy szigeten (szinte). http://maps.google.com/maps?f=q&hl=hu&geocode=&q=Boston,+Logan+Airport&ie=UTF8&ll=42.363808,-70.999403&spn=0.050671,0.087547&t=h&z=14 Persze meg kellett fodulni a leszálláshoz, s így még jobban szemügyre lehetett venni mindent. A folyamat során elmentünk egy nagyobb vitorlás mellett, s állítom, hogy nem volt 200 méter a vitorla és a gép szárnya között...

Leszállás után jött a vízumellenőrzés, itt nem volt gond, beengedtek. Poggyász is megvolt, majd kimentünk, s egy fél órát vártunk a buszunkra. Hát, ez is más dimenzió... Utána egy 70 perces utazást követően leszálltunk, s kijött elénk a Bobbi, aki ezután autóval vitt el a campusra. Vett nekünk egy kis csomagot, amiben csoki és víz volt, meg egy ventillátort a szobánkba, ahol ő már meg is ágyazott nekünk. A campus is gyönyörű helyen van, de ezt már mondani sem kell...

A szoba türhető, a restroom épp vele szemben van. A wc-k érdekesek. Igényesek, csak furcsa a csésze, meg nem túl diszkrét a hely. A fürdés során Farnheitben kell megadni a víz hőmérsékletét, de teljesen mindegy hova tekered, úgyis tök hideg a víz, kivéve ha maxon van, mert ekkor forró. Ezt követően eljött a szunya ideje helyi idő szerint kilenckor. S véget is ért az első nap. Majd' 23 órányi utazgatás után...