Huh. Igazából azt sem tudom, hol kezdjem... Nyilván, a szombatom leginkább a Ducks meccs körül forgott. Arról picit lecsúsztam, hogy elmenjek egy szombati brunchra, így inkább rendeltem magamnak ebédet. Délután 3-kor. De mire kitaláltam, hogy mit ennék... Ez a baj, ha túl sok a lehetőség. Nem vágytam most távol-keletire, sem halra, de még csak burgerre sem. Aztán egyszer csak szembe jött a lasagna. Na jó, de azt honnan? Végül, ezt a versenyt úgy lehetett megnyerni, hogy a Boston Pizza nevű hely első ajánlata egy brownie volt. Na, innen már nem volt kérdés. Az adag megint akkora volt, hogy nem tudtam jóízűen megenni, legalább a negyedét félretettem. Mivel hős vagyok, ezért a brownie-t még csak benyomtam. Kétféle szósz is volt hozzá, mindkettőt önmagában is befaltam volna, de a süti is remek volt. Még gyors kávé, kis séta, aztán már 6 óra is lett.

Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy üsse kavics, csak felveszem az egyik Ducks mezem. Mivel Kariya kanadai, és egyébként is Vancouverhez közel született, ezért az egy kicsit biztonságosabb megoldásnak tűnt. Azért kabátot is vettem, hátha nem úgy alakulnának a dolgok... Kapásból jól jött, mert egyébként elég rendesen esett az eső, amikor elindultam. Ez sokakat nem zavart, és kabát nélkül, Canucks mezben igyekeztek az arénához. Nagyjából 13 perc séta, plusz még meg kellett találnom a megfelelő kaput. Nem mondom, hogy nem néztek meg, de semmi különös nem történt. Sokan még a csarnokon belüli éttermekben, én azonban rögtön beültem a 9-es székre, a bemelegítés is érdekelt. Közelbe sem volt senki, aki a Ducksnak drukkolt volna... Pár perccel a meccs kezdése előtt jött egy 4 fős társaság, pont mögém. Remek, gondoltam, hangosak, már a meccs előtt is ittak, nem hagynak majd nyugodtan meccset nézni. Ezen a szinten lehetett italt/nasit rendelni. Ez úgy működött, hogy odajött egy lány, felvette a rendelést, kifizetted kártyával, majd valaki hozta, amit kellett. Szegény lányt úgy piszkálták, hogy utána jó darabig oda sem nézett, mások meg is jegyezték ennek a társaságnak, hogy most ők sem tudják odahívni. Persze nem volt vészes, csak viccesedtek.

Még meccs előtt aztán hallottam egy megjegyzést a Ducksról, így hátrafordultam, és kiderült, hogy a leghangosabb, aki pont mögöttem ült, szintén Anaheim drukker. Hát, nagyon megörült nekem, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, eddig mindig egyedül volt. A többiek is kedvesek voltak, meg is jegyezték, hogy mennyire jó a mezem (már nem ebben játszanak, átalakult a logo is, de én a klasszikus Mighty Ducks mezben voltam). Jól van, gondoltam, így legalább nem lesz olyan ciki az este, ha esetleg egy nagy verésbe futnánk bele, az előző négy meccset ugyanis bukta a csapat. Aztán itt egy percbe sem telt, és már vezettünk is :) Mindketten felugrottunk, pacsi, minden, miközben az egész szektor bennünket néz. Én ugyan nem vagyok az a hangosan, látványosan ünneplős, de a srác az volt... :D Az első harmadban teljesen a dominált a Ducks, 3-0 lett a játékrész, szóval egész jó hangulatban voltam. Jó helyen is ültem, a körülöttem lévő drukkerekkel sem volt semmi gond. Aztán a második harmad előtt pár pillanattal visszajött a srác, és mondta, hogy majdnem verekedésbe került, mert páran belekötöttek a mosdóban a Ducks, sucks, fuck szavak rímelését kihasználva. Erre válaszolta, hogy ez aranyos piszkálódás, csak egyébként az állás meg 3-0. Erre már ment is a veréssel való fenyegetőzés. Ekkor elhatároztam, hogy nem is kell annyira pisilnem, illetve akkor mégsem kérek rumoskólát... 

5-0-nál lőtte az első gólt a Cancuks, de a szurkolók úgy megünnepelték, mintha 0-0 lett volna. Aranyosak voltak... :D Jó, 5-2-nél azért átfutott az agyamon, hogy nagyon rosszul fogok járni, ha ezt a meccset nem a Ducks nyeri, de aztán végül minden jól alakult. 7-4 lett a vége, Az Anaheim még sohasem ütött idegenbeli meccsen ennél több gólt. A helyem tényleg nagyon jó volt, ahogy az egész hangulat is. Minden játékmegszakításnál szórakoztatják a közönséget, sokan táncolnak. A legjobb az volt, amikor pár perccel a vége előtt elkezdték játszani a Sweet Caroline című slágert, amit a megfelelő részeken a közönség énekel. Valahogy így (bár az állás miatt azért ennyire nem volt hangos):

Mi azért minden gólt megünnepeltünk a sráccal, de valahogy úgy éreztem, túlzás lenne megemlítenem, hogy elfáradok már ebbe a folyamatos felugrálásba, nem kell több gól. Lehet, a többiek nem találták volna olyan viccesnek. Mondjuk, őket sem kellett félteni, a harmadik és negyedik hazai gólnál ránk borítottak egy-egy vödör pattogatott kukoricát. Na jó, inkább a srácra, én csak járulékos veszteség voltam. Mondhatnám, hogy nem szolgált rá, de minek hazudjak. :) Szívta a vérüket rendesen. De nem volt probléma, ő is mondta, hogy ez csak egy hoki meccs, nem kell ezt túl komolyan venni, és a többiek is így álltak hozzá.

Meccs után elköszöntem a srácoktól, majd rohantam a mosóba. Ott is kiszúrták a mezem, és mondták, hogy a legjobb. Kikeveredtem a csarnokból, elindultam rossz irányba, de még a kávézóból is kiszúrták, és mosolyogtak. Mások gratuláltak a meccs miatt, aztán már a házban egy liftbe kerültem egy 4 fős társasággal. A srácon Canada mez. A kulcstartó Canucks-os. Mondta a barátnője, hogy nem hozott szerencsét a mez. Erre a válasz, hogy a kulcstartó sem. Mire megjegyeztem, hogy azért nem volt ez olyan rossz meccs... Rám néz, meglátja a kabát alatt a Mighty Ducks logo-t, majd nagy "Fuck you" mellett elneveti magát. Szóval nagyon jó volt minden, ezután egész este csak mosolyogtam, mint a tejbe tök.

Befejeztem a lasagna-t, majd lementem a Social Cornerbe, hátha van hely. Eléggé tele volt, de a pultnál még akadt számomra bárszék. A lány, aki odakísért (mi annak a neve, aki fogadja a vendégeket, és az asztalukhoz kíséri őket?), kérdezte, hogy jöhet-e egy Good King, mint a múltkor. Mondtam neki, hogy persze, és hogy meglep, hogy emlékszik. Erre mondta, hogy naná, hogy emlékszik, hisz múlt héten ő szolgált ki, és megmutatta, melyik szanál ültem. Úgy gondolom, hogy alapvetően jó a memóriám (kivéve, ami az arcokat illeti), de ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy a vendéglátásban dolgozók milyen emlékezőképességgel rendelkeznek. Otthon is elképedtem, amikor egyikük-másikuk elmesélte, hogy egy ismerősöm mikor volt ott, mit evett, hol ült... Le a kalappal.

Négy vagy öt felszolgáló is úgy jött oda köszönni, mint egy ismerősnek, ami azért mindig jól esik az embernek. Volt, aki megjegyezte, hogy ilyenkor már nincs brunch, ketten arról érdeklődtek, hogy amúgy honnan jöttem, mások megjegyezték, hogy jó, hogy újra látnak. Azt hiszem, kezdenek rádöbbeni, hogy nem tudtak lerázni... Persze, most lehet ezen nevetni, de amikor az ember egy teljesen új városba/országba kerül egészen pontosan 0 ismerőssel, akkor nagyon is jól esik, ha van egy hely, ahova úgy tudsz beülni, hogy ismerős arcokat látsz, és várhatsz pár kedves szót. Persze, tudom, hogy nem feltétlenül őszinte az érdeklődésük, vagy a kedvességük, de ez is több, mint a semmi.

A ma reggeli brunchot már nem sajnáltam magamtól, a szokásos asztalomhoz kísértek, de mondta a lány, hogy ez az utolsó vasárnapja, mert új munkája lesz. Kifelé még váltottunk pár szót, és mondta, hogy tuti látjuk egymást még itt, mert sok barátja dolgozik a SC-ben, és emiatt is jön majd.

A mai napi program viszonylag egyszerű volt, el kellett mennem pár dolgot vásárolni, mint pl. fogkefe fejet. Hát, kicsit rosszul esett, hogy mennyibe került, úgy hogy vettem is magamnak pár édességet, hogy legyen mibe fojtani a bánatom. Utána Starbucks majd séta. A srác is megismert, mondta, hogy Peter. Majd hogy Peter Parker. Mondtam, hogy majdnem... Erre ezzel a névvel ütött be:

Azért picit fura, amikor a kávé elkészültekor hangosan mondják a vevő nevét, és arra mész oda, hogy Pókember... 

Sétáláshoz pont jó idő volt, bár tudtam volna értékelni, ha nem útközben derül ki, hogy lemerültek a fülesek. De sebaj, azért készítettem képet, mert ennyire jó fej vagyok. (Belegondolva, ezt már elsütöttem párszor. Nem baj, hátha így, hogy gyakran mondom, igazzá válik!)

Egyéb híreink, röviden:

• Remélem, szombaton mindenki felköszöntötte a Zsuzsa nevű ismerőseit. Vagy legalább nővéremet.
• Számomra most derült ki, hogy itt nem lehet az élelmiszerboltokban alkoholt kapni. Eddig nem is kerestem, szóval nem volt fura, de pénteken a munkatársak mondták, hogy alkoholt csak a liquor store-okban lehet vásárolni. Szóval nincs olyan, hogy csak úgy bevásárlás közben belecsúszik egy palack bor a kosaradba... Dedikáltan alkoholért kell indulnod, ha azt akarod, hogy legyen otthon egy kis finomság.
• Azt hiszem, még nem említettem, de vannak ilyen kis kompok, amik egyik partról elvisznek a másikra. Illetve nem pont szembe, hanem vannak dedikált megállóhelyek. Gondolom, hasonló, mint Pesten. Állítólag $2 egy jegy, és elég praktikus. Majd kipróbálom, ha jobb idő lesz.