Sok mindenről ma sem tudok beszámolni, de a hajnali kálváriámat rögzítem, lássa mindenki, hogy nem csak játék és mese az élet itt sem... Hajnal 5 előtt arra ébredtem, hogy fáj a jobb térdem. Volt már olyan, hogy arra ébredtem, hogy fáj valami, de annak általában volt valami oka, mint például az, hogy belerúgtam a falba... Ám itt erről most szó sem volt, és csak pillanatnyi fájdalmat éreztem. Ezért úgy gondoltam, hogy átfordulok, és alszom is vissza, ám akkor észrevettem, hogy valami nem stimmel... Ugyanis nem tudtam kinyújtani a lábam. Amint az adott állapotnál jobban kiegyenesítettem volna, azonnal elkezdett szúrni. Mintha valami fizikailag nem engedné, mintha lenne ott valami, ami miatt nem tudom kiegyenesíteni, ami miatt feszül valami. Megijedtem, hogy meniscus első része sérült-e meg, esetleg abból tört/szakadt le egy kis darab, és az okozza a problémát. Gondoltam, akkor behajlítom teljesen, hátha az segít. Nos, az sem ment, egy idő után az is fájt. Simogattam, nem tudom mire számítván, hisz közben fejben épp azt vettem át, hogy ugyan mégis mi segíthetne. Visszaaludni nyilván nem tudtam, annyira bosszantott a dolog, és már egyszerűen vágytam arra, hogy kinyújthassam a lábam. Egy idő után gondoltam, hátha a gravitáció segíthet, megpróbálok legalább kimenni a mosdóba. Eleinte le sem tudtam tenni a lábam, hiszen a térdem nem olyan szögben volt, de ez egyre inkább javult. Már úgy mentem vissza az ágyba, hogy szinte ki volt nyújtva a jobb lábam. Itt átestem a ló túloldalára, úgy voltam vele, hogy akkor most be nem hajlítom, inkább így legyen, így legalább tudok bicegni. Mondanom sem kell, hogy az éjszakám nem volt túl pihentető...
Reggel 9-kor meeting, addigra be akartam érni. Nos, mivel nem lehet megvádolni azzal, hogy túl hajlékony lennék, el tudjátok képzelni, mit szenvedtem, hogy a majdnem teljesen kinyújtott lábamra felhúzzam a zoknim... Meg a cipőt. Az úton az elején még bicegtem, de aztán már tudtam relatíve normálisan sétálni. Reggelire így nem volt idő, nyilván nagyon fáradt voltam, szóval szerintem sejtitek, mennyire voltam nyűgős egész délelőtt. Délután vettem is magamnak egy sütit, hátha a cukorbomba segít. Segített...
Munka után elmentünk még sétálni, már csak azért is, hogy a lábamat próbálgassam. Többnyire nem volt vele panasz, de egyszer-kétszer megint elfogott az a bizonytalan érzés, illetve éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem tudom, mi lesz így a holnapi döntővel. Szívesen játszanék, az elmúlt két meccset mát szinte élveztem is, meg egy döntő mégiscsak döntő, de nem tudom, mit lehet most vállalni egy ilyen lábbal. Ráadásul az írek ellen játszunk, akik elég agresszívek, hogy finoman fogalmazzak. Mindenesetre meg kéne majd nézetni a lábam egy hozzáértővel, a cég a 90%-át fizeti a költségeknek.
A séta egyébként jó volt, szépen sütött a nap, bár azért túl meleg nem volt. Mindenesetre jó volt kimozdulni, a fák nagyon szépen virágoznak, a part meg még mindig szép.
Miután hazaértem, ideje volt kipróbálni az új eszközt, most már nem lehetett kifogásom...
Elsőre egész jó lett az eredmény, bár még nyilván szereznem kell egy kis gyakorlatot, mikor hogyan navigáljak, mikor mosson is, mert egy-két alkalommal bizony ott hagyta a koszt. De ettől függetlenül sokkal könnyebben kezelhető, mint a másik, és nagyobb élményt is nyújt. Még akkor is, ha utána ki kell takarítani a szűrőt, meg egy-két tartályt. Ezzel együtt is, bizakodó vagyok, látok esélyt rá, hogy úgy nem sokára úgy érezzem, megérte.
Utolsó kommentek