Korán keltem. Megint. Ez fárasztó... Most 8:30-kor volt közös reggeli, ami nagy csalódás volt. A jó kis kéttányéros hely helyett most egy elóadóban voltunk, s összesen volt pár feldarabolt sárgadinnye, ananász, meg muffin várt. Ezzel lakjak jól? Szóval nem indult jól a nap. Ezt követően beszereztük Ákos pénztárcáját, levették a tenyérlenyomatunkat, hogy a meal plant használhassuk (ez gyakorlatilag az ingyen kaja, hiszen ezt a plant kifizették helyettünk), valamit a következő előadás helyére vonultunk.

Itt egy kötelező program volt, végig kellett hallgatni, hogy mik a jogaink, mint J-1 státuszú tanulók. Nem volt olyan izgalmas. Szó volt még az utazásról, munkáról, ilyenekről. Ezt követte a következő előadás, melyben sok mindenről szó volt, de már nem is emlékszem másra, csak a rendőrre. Az valami hihetetlen figura volt. Ha minden rendőr ilyen lenne... Akit esetleg érdekel : unh.edu/emergency/welcome.html Azt mondta, nyugodtan beállíthatjuk háttérképének,vagy akár alá is írja, ha kinyomtatjuk. Büszkélkedett azzal, hogy phd@unh.edu a címe, mert az anyja ezt a nevet adta neki (Paul H. Dean). Sok hasznos dolgot mondott, de a legérdekesebb a sebességtúllépésről volt. Azt mondta, hogy itt nincs olyan, hogy 10%-kal átlépheted a határt, mert minden a körülményektől függ. Ha nagy hóban 40-nel mész ott, ahol 40-nel lehet, megbüntetnek, mert nem a körülményeknek megfelelően vezettél. Ha nyáron, szép időben ugyanitt 55-tel mész, meg sem állítanak még figyelmeztetni sem. Érdekes. Nagyon nagy bűn, ha nem áll meg valaki akkor, amikor a gyalogos át akar menni a zebrán. S addig el sem indulhat, míg az el nem hagyta a zebra egészét. Most hirtelen erről ennyi jut eszembe.

Ezt követte az ebéd, ami a szokásos volt. Ettem pizzát meg olyan paradicsomszószos tésztát, amilyet anya szokott csinálni. Itt is finom. Ebéd közben megismerkedtem egy kanadai (francia-kanadai), valamint egy francia sráccal (lyoni). Meg egy újabb group leaderrel, aki igazinak hitte a pólomon lévő belépőkártyát, s megkérdezte, hogy miért voltam Amsterdamban. Nem esett le könnyen...

Utána elmentünk még egy előadásra, ami nem volt túl izgi, ellenben egy órás. Diákok számoltak be róla, hogy mi kell ahhoz, hogy "sikeres" legyél az UNH-n. Hát jó. Ezt követően el kellett menni az advisorunkhoz, aki ugye az a Bobbi, aki fogadott bennünket. Mivel mi már nyáron felvettük az óráinkat, így nem volt vele dolgunk, de mondta, hogy felvehetjük a csekkjeinket. Elmentünk, felvettük, de most nem tudjuk, mit kellene csinálnunk vele. Valahogy pedig csak meg kellene szerezni azt a 700 dollárt...

Ezután volt egy kis szünetem, majd jött a közös vacsi valami kínai kajáldában. Hát, tudjátok mennyire rajongok ezért az ételért. Most is a fent említett két sráccal ültünk együtt, de most ott volt a másik franciai is. Hát az kérdezett olyat, amit egyszerűen nem értettem meg. Teljesen úgy beszélt, mint a franciák. Nem nyitotta ki a száját, mindent "ú"-san mondott, hihetetlen. A vacsi végére azért kezdtem hozzászokni. A kanadai srác a törénelmünkről érdeklődött, adtunk belőle egy kis ízelítőt, majd rákérdezett Sissire, hogy ő tényleg létezett-e, mert látott róla egy filmet. Jah, találkoztam ma kenyaival és brazillal is, nomeg láttam egy nepáli srácot is. Van olyan nemzet, ami nem képviselteti magát??? A kanadai srác mondta, hogy Montreálba a legcélszerűbben kocsival lehet eljutni, mert a repülő drága (>600 dollár, pedig ugyanannyira van, mint NY, ami meg 175 dollár...), a busz meg 10 óra, mert mindenhol megáll. Aztán rámutatott egy másik kanadaira, aki kocsival szokott hazajárni. Megjegyeztem az arcát...

Utána a kanadaiak kitalálták, hogy igyunk meg egy sört, s mi ezt megtettük. Ákossal kicsit el is kezdtük megpuhítani a Kocsis Kanadait, aki véletlenül pont mellettünk ült. Ő kezdett el beszélni hozzánk, valahogy ez a "from Hungary" mindenkinek "cool". Napersze... Megállapítottuk, hogy két tök ismeretlen órákat tud beszélni az alkoholról és a sportról. Mi azért nem beszéltünk róla ennyit... Viszont nem maradtunk sokat, mert vissza kellett jönnünk a BH-ba, mert kötelező meeting volt. Ez nem volt olyan izgalmas.

Holnap talán már képeket is csinálok. Az előző postban egy kérésre feltettem a campus mapjét. Nem a legélesebb, de a kíváncsiskodóknak jó lesz. A patak mellett kisebb erdős rész található, ami tele van mókusokkal. Érdekes állatok, nagyon aranyosak. De hülyék is. Azt hiszik, nem látjuk őket, majd amikor már rájönnek, hogy de bizony igen, akkor leugranak a hídacska korlátjáról, bele a semmibe, minden lábukat széttárják, s várják, hogy majd jön egy ág. Mondjuk rendszerint jön is...

Végül pedig találtam egy vicces képet, remélem nektek is tetszik:

(most biztos szar lett a tördelés...)

Mára azt hiszem ennyi volt, nagyon elfáradtam. Általában már kora délután fáradt vagyok. Nem tudom, hogy ennek az átálláshoz, a korai keléshez vagy a folyamatos angolhoz van-e köze, de most már tendencia. Remélem otthon minden rendben. A törpök ne bulizzanak sokáig, pénteken nyerni kell!