Újabb korán kelés. Még mindig nem tetszik. Bár már látom a fényt az alagút végén, szombaton 11-től lesz reggeli, egészen 4-ig. Illetve ez nem is teljesen reggeli, valami brunchnak hívják. Mindegy, legalább nem kell korán kelni. A reggeli a szokásos, a jó helyen volt, mondjuk csak azért, mert mi odamentünk, ez most nem volt szervezett. Ettem francia toastot (ami nagyon hasonlít a bundáskenyérre) valami szósszal leöntve. Talán ez lett volna a juharszirup? Emellé megint ettem egy kis rántottát. Jah, s végre megtaláltam a kakaót!

A reggeli után a jól megérdemelt pihenés, kihagytunk egy unalmas előadást. Ezidőalatt sikeresen telepítettem és használatba vettem a Skype-ot, így ha valakinek van kedve, nyugottan kersehet. Ákossal tovább terveztük az útjainkat, de még nincsenek konkrét dátumok.

Ezt követte az ebéd, amely véletlenül egész korrektre sikeredett, pedig közös volt. Szépen megterített asztalok, te pedig gyakorlatilag egy gyrost készítettél magadnak. Volt pita, két féle sülthús (csirke és borjú, bár az utóbbiban nem vagyok biztos), saláták, öntet. Még három fős személyzet is, akik valódi éttermi szolgáltatást nyújtottak :) (üdvözlöm Zolit...) Sajnos nem sikerült másodjára is a pulthoz mennem, mert kezdődött egy előadás. Egy olyan, amire nem tudtuk, hogy menjünk-e, mert nem tudta megmondani a nő, hogy bennünket érint-e. A téma az adózás volt. A kérdés az ugye, hogy mi a helyzet az egyetemtől kapott 700 dollárral. Másfél óra után kiderült, hogy nem érint bennünket a dolog. Ami jó, mert adózni rossz, viszont nagyon sajnáltuk ezt az időt. Hát még a következő egy órát. Ott maradtunk ugyanis, hisz ha már ott voltunk, gondoltuk igénylünk SSN-t (Social Security Number), mert bár most nem kell, ha valaha munkát akarunk vállalni az államokban, ezért ne kelljen a hivatalokat látogatni, ugyanis ez örök. Tudtuk, hogy a J1-es vízumunkkal csak oda kell majd mennünk a kitöltött formmal, valamint az útlevéllel és a DS2019-es nyomtatványunkkal (ez is vízumpapír). Előtte azonban végigszenvedtük, hogy az F1-es vízumúak mit össze szerencsétlenkednek. Nekik ugyanis kell egy papír, hogy az egyetemen dolgoznak. Viszont jópáruknak (kb felének) nem adta még le a kar, ahol dolgozni fognak, ezt a papírt. S mire mindenki vagy elintézte már a saját SSN-jét, vagy kért egy újabb papírt, s azzal elindult a saját department-jébe, kicsit türelmetlenek voltunk. S amikor sorra kerültünk, kértek tőlünk egy papírt, amink soha nem is volt. Odamentünk a szervezőkhöz, s azok hosszasan beszélgettek az ügyintézőnővel. Ugyanis ez a papír feltétele az SSN-nek, viszont tavaly még nem volt, így ők nem is tudtak róla. Szóval így jártunk, hiába vártunk ennyit, s töltöttünk ki mindent korrektül. Ez a felesleges két előadást nagyon lefárasztott...

Így a tervezett fényképezés elmaradt, pedig már nagyon beígértem mindenkinek. Viszont egy mókust sikerült lefotóznom, de még nem mutatom meg :) Majd egyszer. Ezután elmentünk a Bobbihoz (tudom, nem használunk határozott névelőt személynevek előtt, de így most talán jobban érthető), s ideadta a buszköltséget fedező csekkeket, mi meg kifizettük neki az átalakítót. A probléma az, hogy továbbra sem tudjuk, mit kezdjünk a csekkekkel. Ő sem tudta elmondani, de megtudakolja.

Fél óra megint itt, majd elindultunk az esti programra, ami a Pizza Party névre hallgatott. Előtte nagy fényképezkedés, csoportkép. Ebben az az érdekes, hogy készült vagy 15 kép, de biztos, hogy egyiken sincsenek ugyanannyian, mert mindig érkezett valaki, aki beállt közénk. Hihetetlen pontatlanok... S főleg a kínaiak meg az indiaiak.

Ezt követően jött a pizza. Hát, jól nem laktam, de mivel elöl voltam a sorban (hát hogyafenébe ne lettem volna...), így nekem még jutott repeta :) Ezután nyereményjáték volt, ahol mindenféle ajándékcsomagokat lehetett nyerni. A cédulákat még az egyes előadásokon osztották szét, így minél többen voltál, annál nagyobb esélyed volt nyerni. Csak sajnos mi Ákossal elfelejtettük, hogy ma lesz a sorsolás, így a szálláson hagytuk őket. Na mindegy... A végére maradt egy csomó póló, de ezek már nem a játék keretében kerültek kiosztásra. Megkérdezték ki született szeptemberben. Hát én. Egy holland kislánnyal együtt (tényleg kicsi...) ketten jelentkeztünk, merrt mi nem nyertünk semmit. Fel kellett menni, s én közben azon rettegtem, hogy ne kérdezzék meg a napot... Nem kérdezték, csak annyit mondtak, hogy válasszunk magunknak pólót. Huhh.... Gyorsan választottam egyet (az egyik épület 50. évfordulója alkalmából volt, hurrá), majd lementem. Aztán kábé mindenki kapott, aki addig nem nyert semmit. Én meg itt stresszeltem...

Végül mozizás következett. Az egész kint volt a szabadég alatt. Egy nagy vásznat állítottak fel, ami valami felfújható dolog volt igazából. Egy projektorral vetítették rá a filmet, de nagyon profin volt megoldva. Nagyon nagy vászon, szép kép, jó hang. Viszont sajnálattal vettem észre, hogy egyrészt vannak szúnyogok, másrészt már nyolckor elég hűvös van. Így nem néztük végig a fantasztikus amerikai, nyolcvanasévekbeli kalandfilmet, amelyben az 5 kisfiú (az egyik már nagyobb) kincset keres, hogy ne kelljen a szüleiknek eladni a házat, hogy ott golfpályát építsenek. Teli volt "váratlan" fordulattal...

Más ma nem nagyon történt, így le is teszem a pennám. Rovábbra is remélem, hogy otthon minden rendben. (Most valami égtelen szirénázás van, szerintem tűzoltók.) A bejegyzésekhez fűzött kommentek száma drasztikusan csökken. Ha bárkit bármi érdekelne, amire nem talál választ, kérdezze meg bátran. Akkor legalább tudom, hogy valaki olvassa is, amit én itt összeirogatok. Na, lassan keljetek, kezdődik a munka! ;)

Harjá törpék, nyerni kell!