Előszöris leszögezném, hogy valószínűleg nem lesz túl jó minőségű ez az iromány, olyan sok mindent történt velem, vagyis inkább olyan sok mindent éltem át az utóbbi két napon, hogy nehéz rendszerezni, s ezt jól átadni.

Tehát, valahol ott hagytam abba a történetemet, hogy készülök Bostonba, s aggódom az idő miatt. Szombaton 5:50-kor keltem, nem is tudom, mikor volt rá utoljára példa, hogy ennyire nem tiszteltem meg a szombatot az alvásommal. Még egy kis net, reggeli az abszolút szokásos, lévén ilyenkor még a kajáldák sem nyitnak, így a tegnap pénteken vásárolt kakaót ittam meg egy kis Győri Édessel megspékelve. Kinéztem az ablakon, s már világosodott, és csak fátyolfelhőket láttam. Netezés után gyors fogmosás, mindent, ami a kezem ügyébe került, bedobtam a táskámba, majd indulás az állomásra. A levegő nagyon tiszta volt, s oda is értünk 10 perccel a vonat előtt. Igényes vonat jött, szinte IC jelleg, az ülések tán még annál is puhábbak voltak, már-már túl puhák. Persze Wi-Fi alapból van... A kalauz szinte bosszantóan friss, kedves és vicces volt, én nem ilyen kalauzokhoz vagyok hozzászokva... A jeggyel nem volt gond, pedig ugye csak lefoglalnunk sikerült. Egy óra húsz perc volt az út, közben kicsit szunyáltam még, biztos, ami biztos.

Azzal kezdtük, hogy kiváltottuk a lefoglalt jegyünket, majd megittam egy forrócsokit az egyik tipikus amerikai kávézóban. Maga a vonat a Boston North Station-be érkezett, ami másnéven a TD Banknorth Garden. Szerintem ez sokaknak nem mond semmit, de nekünk feltűnt, hogy már az állomáson belül is, de kívül meg pláne sok a reklám, ami a Bruinst (NHL) és a Celticst (NBA) illeti. Hazafele rájöttünk, hogy azért, mert ez az állomás nem azért ilyen bazinagy, mert a sinek fölött pláza van, hanem azért, mert ott egy komplett stadion van. Ott játsza ugyanis a hazai meccseit a bostoni jégkorongcsapat, valamint az éppen bajnok kosrácsapat is. Tehát majdnem 20.000 ember tud ott szurkolni!!! (azt már meg sem említem, hogy kb naponta kell jeget varázsolni meg olvasztani, néha box is van, hisz ez természetes...) Mindenesetre legalább nem kell nagyon közlekednem, ha jönni akarok majd NHL meccset nézni :)

Utána kimentünk egy térre, megittuk amit vásároltunk, majd valamiért megfordultunk. Hát, egy 10 sávos hidat sikerült megpillantani, ami valahogy így nézett ki :

Szerintem nem olyan csúnya. S ez előtt a látvány előtt sikerült reggeliznünk :

Elmegy, bár az építkezésről lemondtam volna...

Nah, ezt követően úgy döntöttünk, útra kelünk. Megállapítottam, hogy ahogy az a képeken is látszik, Amerikában is annyi közük van az időjárás-előrejelzéshez, mint otthon, s felhő sem nagyon volt az égen, nemhogy eső. Baromi meleg volt, én meg még pulcsit is vittem...

Lévén mérnökök vagyunk, vagy mi, nem is lehetett volna más az első cél, mint a híres MIT. Gyalog mentünk, mert Boston a "gyaloglók városa", legalábbis állítólag. Végülis nem volt olyan nagyon messze, de ebben a hőségben kicsit nehezebben ment a séta. Amíg odaértünk az volt a feltünő, hogy itt mindenki fut. Rengetegen. Nők, férfiak, öregek, fiatalok, mindenki. Szerintem az emberek csak azért futnak, mert más is fut... Nagy nehezen odataláltunk, s hát szép. Az egyetem a Charles River partján fekszik, kb úgy, mint ahogy a Műegyetem a Duna partján. Csakhát azért picit más volt az ember érzése, mint amikor a Műegyetem rakparton sétál... Szép széles füves terület. Az épületek is elég megkapóak voltak, s hát gondoltunk egyet, s bementünk a főépületbe. Vannak nagyon szép részei, de azért nem gondoltuk, hogy helyénvaló lenne ott fényképezni... Amúgy egész sokan voltak ott. Aztán kimentünk, s ott már fényképeztünk, de nem akarok minden képet ide betenni, így legalább otthon is kíváncsiak lesztek. Visszamentünk a folyópartra, onnan is fényképeztünk még párat, majd megint be az MIT-ra, mert pisilni kellett. Utána nagy nehezen találtunk egy táblát, amire rá volt írva, hogy MIT, azzal le is fényképezkedtünk.

Ehh, ezzel a képpel most nagyot esett a színvonal, dehát ez van.

Hamár ott voltunk, gondoltuk elsétálunk a Harvardra is, lévén valahonnan ismerős ez a név, biztos jó lesz. Na ez egy baromi hosszú séta volt... Közben megtapasztaltuk egy picit a bostoni életet, olyan helyeken mentünk, ami nem annyira túristalátványosság, de meg voltunk elégedve a látottakkal. Innen is sok kép, amelyet most nem mutatok meg :) Feltünő volt, hogy itt nem metró van, hanem földalatti...

Mikor odaértünk, azt láttuk, hogy ez a Harvard tér egy látványosság. Rengeteg ember, s a felének fényképezőgép a kezében. Hát, mi inkább akartunk egyetemistának tűnni, mint kínai túristának, ezért nem a sűrűjében voltunk, amikor fényképeztünk. Egyébként gyönyörű a campus a városban, nagyon inspiráló környezet. A könyvtár nagyon szép. Aztán engedtem, hogy az öreg Johnynak végre legyen velem egy közös képe, így készült el az alábbi :

Miután a Harvardon is végeztünk (ezek szerint már három diplomám van...), úgy döntöttünk, nem sétálunk vissza a központba, hanem a tömegközlekedést használjuk. Ott volt úgyis a Red Line, ami olyan, mint a piros metró, csak földalatti. Vettünk egy jegyet (ami Charlie Card), s feltöltöttünk rá $2-t, mert ennyibe kerül egy út. A metró egyébként itt sem olyan húdeszuper, mármint a szerelvény. Azért a pestinél jobb. Viszont maga a megálló csinos, a jegykezelés a londonihoz hasonló. Éppen Red Sox meccs lehetett, mert sokan voltak ilyen pólóba. A Red Sox a bostoni baseball csapat, amely tavaly vagy tavalyelőtt hosszú várakozás után legyőzte a Yankeest (NY) a döntőben, s bajnok lett.

A városközpontba megérkezve pihetnünk egy kicsit, mert már órák óta csak sétáltunk. Szereztünk egy térképet is, ki tudja, még jól jöhet. Aztán mivel meg akartam nézetni a telefonom egy hozzáértővel, elmentünk az egyik olyan helyre, amit felírtam magamnak. Ez a Washington Streeten volt, ami olyan, mint a Váci utca, csak hosszabb. A srácnak elmeséltem mi történt, s mondta, hogy az aksi az biztos rossz, azt már látja. Tetszett neki nagyon a telefon. Azt mondta, hogy menjek vissza három körül, meglátja, mire megy vele. Addig elmentünk a Wendy's-be, nehogy már egy mezei McDonaldsban ebédeljünk. Ez kábé egyébként ugyanaz, de azért mégis amerikai, s ha már itt vagyunk... Nem volt semmi extra, bár a hely nem volt túl jó, kicsit büdös volt, meg erősen minimalista.

Utána sétáltunk egyet Bostonban, viszont nem a túristáknak kijelölt Freedom Trail-en, hanem csak úgy a magunk feje után mentünk. Az említett Freedom Trail nagyon híres, egy piros csík, mely végigvezeti a túristát a város összes látványosságán. Majd legközelebb mi is megnézzük. Egyébként be lehet fizetni, s akkor korhű jelmezbe öltözött hangos írek vezetnek körbe, akik egy csomót énekelnek és kiabálnak. Vicces látvány. Szóval sétáltunk egy nagyot a Downtown-ban (kb a belváros), s rengeteget fényképeztünk. A teljesség igénye nélkül itt van pár:

Igazából az utolsóról tudom azt, hogy az a South Station. A többiről sokat nem tudok. Az egyik valamilyen bank, meg tán az egyik másik is az, de gondolom főként csak irodaházak. De én, mint aki nem nagyon szokott hozzá, hogy ilyet lát, érdekesnek találtam.

Ezt követően bementünk egy óriási ruhaboltba, melynek a földszintjén voltak a férfi cikkek, a másik hármon meg a nőiek. No comment. Egyébként elég jó áron vannak dolgok, erősen kísértésbe estem, de ellenálltam. Majd ezzel végezvén visszamentünk a telefonomért, s sajnos azt mondta az ürge, hogy darabokra szedte, de nem tudta megcsinálni. Hát, szomorú vagyok, pedig nagyon szerettem ezt a telefont. S most ugye még az SMS-eimet sem kapom meg. Így elmentünk egy RadioShockba, s vettem egy $10-os telefont, hogy legalább szükség esetén el tudjak érni bárkit. Persze a telefonszámokat sem tudom... A telefon nem kártyafüggetlen, így nem tudom beletenni a Vodafone kártyámat. Illetve bele tudom, csak nem fog működni... A számomat azért nem írom le ide, akinek kell, írjon e-mailt, s majd megadom. Lehet, hogy elküldetem a régi Sony telefonomat, hogy a Vodafone-os számom is éljen. Viszont a memóriakártyás adataimat nem tudom addig elérni, amíg Tánci kölcsön nem adja az övét. Vagy tud erre valaki valami más megoldást?

Utána pihentünk egyet, mert már mindketten nagyon fáradtak voltunk. Sétáltunk még egy kicsit, megnéztük egy ürge mutatványát az egyik téren, hogy hogy mászik ki egy kényszerzubbonyból, miközben fejjel lefele lóg 5 méter magasban, megnéztük, hogy bizony itt is vannak órisái dugók, ahol ész nélkül dudálnak az emberek, valamint egy piacra is elkeveredtünk, ahol iszonyú nagy tömegen kellett átverekednünk magunkat. Ezt követően beültünk az első kávéházba, hogy most már ott bekkeljük ki a hátralévő egy szabad óránkat. Itt végre megnézte nekem Ákos, hogy mit játszott a United, s láttam, hogy sikeresen kikaptak a Pooltól. Aztán megtudtam, hogy nem is érdemeltek pontot, mert bohózatba illő gólokat kaptak... A telefonom és a Manchester miatt itt kicsit úgy éreztem, hogy nem volt jó napom. Miután végeztünk a kávéval, teával, lassan útnak indultunk. Egy kis kerülővel mentünk, hogy még készíthessünk pár képet, majd megérkeztünk az állomásra, s szépen hazavonatozunk. Mivel már nagyon fáradtak voltunk, így egy gyors vacsi után le is feküdtünk.

Összességében azért elmondhatom, hogy pozitív benyomást tett rám Boston. Szép város, kultúrált, nagyon rendben van. Bár kicsit hülyén néz ki, hogy csak épületeket fényképeztem, legközelebb azért ennél többre is vágyom. El akarok menni a tudományos múzeumba, állítólag az jó, nomeg ha elkedődik a szezon, feltétlenül el akarok menni egy-két meccsre is.

A mai napom főleg a pihenéssel telt, így tízig aludtam. Utána netezés, majd ebéd. Háromkor a Conversation Partneremmel kellett lennem egy órát, s beszélgetnem. Sosem volt túl jó véleményem az ilyen kötelező beszélgetésekről, s hát ez azért rányomta a bélyegét erre is. Azért a végére már normális lett. Most pedig ugye a blogot írom, amit majd egy kis tortázás, s tanulás követ majd végül pedig a gym. Holnap egy short exam lesz filozófiából, "nagyon" izgulok... De azért jó volna pár percet szánni rá.

Mára befejezem, panasz nem érhet, írtam sokat, s képeket is kaptatok. Remélem Ti is jól vagytok. A szüret jól sikerült, ennek örülök, jövőre nem ússzátok meg nélkülem... Aztán csak óvatosan a musttal! S hallom Gulyásfesztivál is volt...

Legyetek jók!