A mai napom alapjában véve nem különbözött a tegnapitól, ezért most se számítsatok valami hátborzongatóan izgalmas bejegyzésre.

A legizgalmasabb pont a reggel volt, amikor észrevettem, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztőmet. Utána azt sikerült felfognom, hogy hamarabb ébredtem, mint amire az ébresztőt állítottam volna... Ez már a vég, szinte ki vagyok pihenve...

Utána a várva várt e-mailek elolvasása, fórumozgatás, elégedettséggel való tudomásul vettem az M0 új szakaszának átadását, ilyesmi. Ezután elmentem a boltba, mert feléltem javaimat, elfogyott az üdítőm. Mivel valaki még otthon elfogyasztotta az összes samponomat és tusfürdőmet :), ezért beruháztam. Sampon egy csomó volt -, szerencsére olyan is, amilyet használni szoktam-, de tusfürdő nem nagyon. Az Old Spice-t valamiért nem annyira akartam, helyette az egyetlen olyat választottam, amelyen nem valamilyen nő simogatja a lábát. Valami Aveeno a márkája. Baromi drága volt, ha ezt tudom, szétnéztem volna a szappanok fele is. Kicsit sokallok $6.19-et adni egy tusfürőért, úgyhogy remélem ki fog tenni magáért... A kasszánál kipróbáltam, tudok-e kártyával fizetni, s kétszer is égtem. Először, mert a srác kezébe akartam nyomni a kártyát, mire ő odamutatott, hogy tőlem 17,8 cm-re ott van a masina, csak le kéne húzni. Ezt megtettem, s már a kezem szinte a keypadon, hogy gyorsan beüthessem a memorizált számokat, legalább ezzel lenyűgözve a fiatalembert az előzőek után, mire ő kedvesem az orrom elé tartja a blokkot, s elköszön, merthogy most nem volt szükség a PIN kódra. Najó, ennyire azért nem volt égő, kicsit kiszineztem, de nagyjából így volt. (Dumbó fülemmel meghallottam, ahogyan elkészült a számla, s lekaptam a mancsom a gépről)

Mivel 3:10-től volt Stat labor, ezért 2:30-ra akartunk menni ebédelni, hogy utána már ne kelljen visszajönni. Oda is mentünk, de az éppen akkor zárt, mert háromtól piknik, s mindenki menjen oda. Szuper... Úgyhogy odamentünk a büféhez. Mivel én nem akartam kávét inni, ezért a hűtőt választottam, ahol megfogtam egy nagy Nesquickes üveget, majd mivel az tényleg nagy volt (majd egy liter), ezért inkább a mellette lévő barnás üveget választottam. Lévén ez lesz az ebéd, ezért hozzácsaptam egy csokis MilkyWay-t is, hátmá' azért mégiscsak na. Kifizettem, leültünk a fotelekbe (igen, itt ilyen a büfé). Ekkor észrevettem, hogy azért, mert valaminek barna az üvege, s a kakaó mellett van, attól még simán lehet kávé, zsírmentes tejjel. Szuper... S a csoki is inkább volt Mars, mint lágy MilkyWay. De most legalább a labor jó volt, az iMac-ek még mindig varázslatosak... (erról van szó: http://www.apple.com/imac/) Mivel hamarabb vége lett, s így volt fél órám az angolig, mentünk a piknikre.

Hát ez valami egészen elképesztő. A főutca tele emberekkel. Ingyen kaja, pia, minden. Ráadásul sok helyen van, friss, nem kell sokat várni. Van hamburger, hot dog, dinnye, mindenféle üdítő. Közben az egyes klubok standokon hirdetik magukat, hogy csatlakozz, lehet sportolni, de csak úgy simán beszélgetni is. Nagyon jó. Ilyen igazán lehetne Magyarországon is. De ott ilyenre nincs pénz, sőt, mint tudjuk, még arra sincs, amire valóban szükség lenne. Csak tényleg ez olyan közösségépítő dolog, s az ember jó kedvre derül tőle. Mindenki nyugodt, nem tolakszik, nem agresszív, beszélget, nevet...

Megettem gyorsan két hambit egy kólával öblítve, majd irány az angol. Itt leadtam a házit, majd mondta a nő, hogy menjek ki a piknikre, s írjak róla. Hát, ezt csináltam. Majd visszamentem, adott még két feladatot, s vége is volt.

A Babcockban semmi újdonság. Megvacsiztunk, s ennyi. Már régóta akartam írni, de mindig elfelejtettem, hogy furcsa, mennyire kevesen dohányoznak. Szerintem a diákok ötöde sem. Igazából már feltűnő jelenség, ha valakit dohányozni látok... Van egy-két szokás, amit azért átvehetnénk (illetve egyesek átvehetnének) az amerikaiaktól...

Mára ennyit, folytatás holnap. Üdvözlök mindenkit, azt is aki tanul holnap, aki tanít holnap, aki Sopronban oktat holnap, aki dolgozik holnap, stb. Nekem holnap is kb ennyire megterhelő napom lesz, mint a mai volt. Azértcsak legyetek jók! Majd holnap...