Nos, előre is elnézést a következőkért, de nehéz egy postban írni az elmúlt négy-öt nap eseményeiről. De nem is célom mindent leírni, mert így legalább tudok majd újat mondani, ha arra kerül a sor.

Csütörtökön keltem, s megpróbáltam a legszükségesebbeket összeszedni a nagy út előtt. Így utólag visszagondolva a napszemüveg speciel felesleges volt. Az indulás zökkenőmentesen zajlott, a vonatot simán elértük, ezzel mentünk ugyanis Bostonig. Ott a North Stationön leszálltunk, majd átmetróztunk a South Stationbe, ahonnan a buszunk indult. Nos, a pályaudvart leginkább egy repülőtérhez tudnám hasonlítani... Óriási váró, az egyes buszokhoz úgy kell becsekkolni, nagyjából 20 helyről indulnak a buszok, elég sűrűn. Nos, odaértünk ~30 perccel a tervezett indulás előtt, majd negyed óra múlva közölték, hogy a buszunk előreláthatólag 45 percet késik. Szuper. Úgy gondoltuk Ákossal, hogy nem fogunk ott több, mint egy órát üldögélni, így elindultunk sétálni egy kicsit. 10 perc múlva azonban a holland lány hívott, hogy azt mondták, nemsokára ott lesz a busz. Visszasétáltunk, s persze, hogy vaklárma volt. Nagy nehezen felszálltunk, s elindultunk.

Nagyjából négy és fél órás út várt ránk, így kézenfekvő volt, hogy a frissen feltöltött iPodom muzsikájára alszom egy kicsit. Hát, az iPod az első szám (Kinston Town - na, ki az előadó, az első megfejtő jutalma egy gratuláció!) első másodpercében lefagyott. Ilyet még sosem csinált, nem tudtam, mihez kezdjek. Semmire nem reagált, csak világított. Később, már a szálláson a holland srác megmutatta, hogy ilyenkor mi az eljárás. Természetesen szinte teljesen lemerült... Így némileg felzaklatva aludtam két órát, majd arra ébredtem, hogy nem érzem a lábam. Ugyanis az előtte lévő hátradöltötte az ülést, s hiába van itt sokkal nagyobb hely, mint a piroscsíkos Ikarus buszainkon, az én nagy lábamnak bizony nem volt kényelmes. Közben a sofőr nyomta rendesen, de nagyon lassan akart eltelni az a maradék két óra. Merthogy négy óra alatt ott voltunk. Az utolsó fél órában már NY-ban, ekkor kezdett el esni az eső. Remek, mi jöhet még.

Leszállás után azonnal esernyő, majd gyorsan megtaláltuk a metrót. Itt vettünk egy-egy hetijegyet, mert megérte. Természetesen nem tudtam kártyával fizetni. Ezután szépen elmetróztunk a 125. utcáig, ami már Harlem déli csücske. Hát, mit mondjak, nem a legszebb környék. A szállásunk a 126-on volt. Ez volt a kegyelemdöfés. Soha többet nem vagyok hajlandó hostelban lakni. Az egy dolog, hogy a hatágyas szobában mások is vannak, s az első nap egy színesbőrű, medve felépítésű srác úgy horkolt, hogy csak na, de a fürdő az maga volt a rémálom. Mindenki gondoljon el egy 1m×2m-es lyukat, ablak nélkül, ami fejmagasságig le van csempézve. Nyilvánvalóan tiszta penész, s bűz, mert az ajtó folyamatosan zárva. Hajak a padlón, bármihez hozzányúlni rettenetes élmény. S én barom, hülye, eszetlen marha, nem vittem papucsot! A wc-t, illetve azt, hogy a folyosók szűkek, az ajtokat csapdossák, a szoba kicsi, nem is említem. Illetve talán még azt, hogy takarónak egy lepedőt adtak. Azért annyira már nem volt meleg, éjszakánként fáztam. Ja, s hogy jobban el tudjátok képzelni a dolgot, második éjszaka a holland lány táskájában egér lehetett, mert reggel azt vette észre, hogy a Cerbona-szelet-szerű csokiját valami átrágta, s megdézsmálta. Egyszerűen számoltam vissza a napokat, hogy mennyit kell még ott lennem, Ákossal próbáltuk minél tovább húzni a belvárosban töltendő óráinkat, hogy minél kevesebbet kelljen ott lennünk. Egyszerűen szörnyű volt!

Az első nap 7:30-kor keltünk, majd nagy nehezen elindultunk. Az eső szakadt. Először a jegyeinket próbáltuk felvenni, sikertelenül. Utána elmentünk az Empire State Buildinghez, majd a Macy's-be. Ez utóbbi egy baromi nagy bolt, főleg ruhákkal van tele. Ralp Loren, Gucci, Armani, Lacoste, Levi's, minden megtalálható itt. Ezt követően két csapatot alakítottunk, a holland párossal szemben mi magyarok más utakat választottunk. Azzal kezdtük, hogy elmentünk a New York Public Library-ba. Ám közben bementünk még pár boltba, mert Ákos cipőt keresett. Így jutottunk el a Zara-ba is, ahol beleszerettem egy kabátba, s megvettem. A kártyám tökéletesen működött, nyilván ilyenkor működik, amikor nagy pénzről volt szó... Tehát a könyvtár. Elsőre sikerült a normális könyvtárat lefényképeznünk, még csodálkoztunk is, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán egy kis kerülő után szembejött velünk "Az igazi". Óriási épület, csak sajnos épp felújítás alatt volt. Bementünk, mindenhol lépcső. Szép freskók, nagyon kellemes hangulat. Itt pihentünk is egyet, ránk fért.

Ezután a Chrysler Building-et vettük célba. Ez ugye NY második legnagyobb épülete, pár hónapig a legmagasabb volt, csak ugye jött az Empire SB. Sajnos a tetején nem látszódott a lényeg, a csodás díszités, mert annyira felhőd volt az ég. Azért lefényképeztem, de ide nem illesztem be.

Ezt követően elmentünk a Grand Cenrtal Terminalhoz, amit nagyjábül annyit tesz, hogy elmentünk a központi pályaudvarra. Mit is mondhatnék. Nem kicsi. Állítólag napi 300.000 ember átutazásáért felel. Szép, igényes, tágas. Ilyenhez fogható tényleg nincs az országban. A vonatok a föld alatt jutnak el a pályaudvarhoz, így a sok plusz helyet sem foglal. Valahogy így néz ki:

Itt már nagyon fáardtak voltunk, de még nem volt idő pihenni. Az eső kisebb szünetekkel folyamatosan esett, de emelett a magas páratartalom miatt az ember még izzadt is. Ez az az időjárás, amit az egyik legkevésbé szeretek. Következő célpontunk a United Nations épülete volt, ami ugyebár az ENSZ főhadiszállása. Legalábbis azt hiszem. Mindegy, tehát azt is megnéztük. De az az épület óriási! Mi a fenét csinál abban az a sok diplomata? Ennyi kényes ügy nincs is a világon! Hihetetlen nagy!

Ennél közelebb nem sikerült hozzá menni (a legtöbb épülettel szemben ide nem mertünk csak úgy besurranni), de nem is fért volna rá a képre több. S itt, ahol voltunk, volt egy felirat is, ami olyannyira megnyerte a tetszésemet, hogy le is fényképeztem. Töri faktosoknak biztos nem újdonság, meg azoknak sem, akik frissen érettségiztek (értsd három éven belül). Angolosok előnyben, de ha nem tudja valaki, hogy mit jelent, akkor tudok ajánlani két remek angoltanárt! Nekem bejött :P A képet is megtaláljátok itt valahol alul, csak az Index néha érdekesen tördeli a hozzászólásokat...

Ekkora megint elkezdett esni az eső, s már baromi éhesek és fáradtak voltunk, így visszamentünk a központi pályaudvarra, s ott ebédeltünk. Kétszer körbejártuk a nagy termet, mire találtunk magunknak egy asztalt... Igen, sokan voltak, sok éhes ember.

Innen elmetróztunk a Rockefeller Centerhez. Emellett van a Radio City nevezetű hely is, ahol elég sok híres fellépő fordul meg. A Rockefeller pláza előtt van egy tér, ahol van egy csomó zászló. Ellenőriztük, ott van a magyar is. Itt is készítettünk pár képet, s egyet be is rakok, ezen én magam is ijesztgetem a kamerát. Már előre mondom, hogy ezt az egyetlen képet rakom be, amin rajta vagyok, mert hajat kellett volna mosnom, hogy később is kinézzek valahogy, de egyszerűn abban a lyukban nem mertem...

Útközben készítettünk egy csomó képet egyébként, de nem akarom képregényt csinálni a blogból, így is sok kép fog még szerepelni. A Rockefellerben kicsit megpihentünk megint, mert sokat sétáltunk már. Leültünk egy Starbucks kávézóban, s olvasgattunk. LAssan közeledett az este, s nekünk ugye jelenésünk volt. Úgy terveztük, hogy előtte még elmegyünk a Time Square-re, csak megnézzük, hogy milyen. Hát, milyen volna... Lenyűgöző. Óriási fény, rengeteg reklám, hihetetlen kivetítők. A színek és a képminőség tökéletes, jobb, mint az én TV-m. Rengeteg ember, óriási nyüzsés, egyszerűen sokkoló volt átélni azt a pár percet. Mindenfelé taxik, túristák, villanások, Coca-cola, óra, Chevrolet reklám, különböző sorozatok bemutatói, egyszóval hihetetlen. Nem biztos, hogy mindenkinek tetszene egyébként, a holland srác bevallása szerint ő úgy érezte magát, amikor először ott találta magát, hogy ő onnan minél gyorsabban el akar menni. Hát nem tudom, engem magával ragadott... Egy képet azért beszúrok róla.

Ezt követően egy pizza az egyik olasz gyorskajáldában (az egyik legjobb pizza, amit valaha ettem, s hihetetlen jófej olasztól vettük), majd rohanás a Carnegie Hallba. Gyorsan rájöttünk, hogy a Broadwayen nem fogunk odaérni időben, mert ott háromszor annyi ember sétál, mint bárhol máshol. Így késtünk is egy három percet. Innen is van képem, de azt majd talán máskor. Maga az előadás érdekes volt. Az első mű nekem túl kaotikus volt. A IX szimfónia viszont parádés. Volt négy szóló, meg egy kórus is, de maga a zene is nagyon jó volt. Nagy tapsot kapott a "zenekar", én is felállva tapsoltam. Mondjuk azért is, mert az ember lába nagyon keservesen fért el, s csak a Beethoven 65 perces volt, így minden lehetőséget meg kellett ragadni, hogy kinyújthassam :)

Utána még egyszer elmentünk a Time Square-re, majd pedig egy déli egyetemi körzetbe. Hát, érdekes volt. Minden szórakozóhely tele, s érdekes figurák vannak ott. Mindegy, ilyet is látni kellett. Majd vissza a lyukba, kb 1-re érhettünk oda.

A második nap hasonlóan telt. Először a Central Parkot vettük célba. Odafele elmentünk a Guggenheim múzeum mellett, persze fényképet ért. Utána a Metropolitan Museum következett. Itt nincs konkrét belépő, megmondják, hogy mit javasolnak, de annyit fizetsz, amennyit gondolsz. Én annyit fizettem, mint amennyi egy felnőttnek volt a javasolt, mert hülye voltam... Szórom a pénzt, pedig nagyon fogy... Megnéztük az egyiptomi gyűjteményt, a japán részleget, valamint az iszlámot. Érdekes volt. Ez is egy olyan jellegű múzeum, amihez rengeteg idő kell, s hát nekünk nem volt túl sok.

Már itt fáradtak voltunk, de keresztül sétáltunk a Central Parkon, mert ott meg az American Museum of Natural History volt, ami nagyjából a természettudományi múzeum. Közben felmentünk egy kilátóra, s mivel a múzeumokról most nem kaptok képet, ezért a kilátásról illesztek be egyet (a fene egye meg, hát nem csak olyan volt, amin rajta vagyok...) :

Az utóbbi múzeumban igazából a dínókra voltunk kíváncsiak, s kattintottam párat, hátha Robinnak tetszeni fognak. A planetáriumba sajnos nem volt időnk/erőnk elmenni, pedig biztos nagyon érdekes lett volna, sok jót olvastam róla.

Ezt követően kis séta a West Side-on, csak hogy nagyjából el tudjuk képzelni, hogy milyen lehet ott élni. Hát, nem lehet rossz. Van jópár része Manhattannek, ami nem tetszik, de ez pont jó hely... Utána irány az ötödik sugárút, ami kb a Váci utca, csak nagyban. Rögtön ott volt egy Apple store, ahova bementünk. Jó hely. Rengeteg Apple termék kitéve, s mindet szabadon használhatod. Természetesen mindenki a laptopokon lógott, ahol neteztek az emberek, én is :) Legalább megnéztem pár e-mailt, többre nem volt időnk. Kipróbáltuk az új iPhone 3G-t. Tetszik, s ha már úgyis elromlott a telefonom... De nem hiszem, hogy most lenne rá keret, sajnos ez van.

Miután ezzel végeztünk, sétáltunk egy nagyon a sugárúton. Hát, amelyik divatcég itt nem nyit legalább egy üzletet, az nem is számít. Szerintem a nők álma lehet ez az utca. Persze ha elég vastag a pénztárca. Olyan nevű boltok, amikről én még nem is hallottam. Rengeteg ember itt is, csak úgy folyik a pénz...

Ezt követően elmentünk ebédelni, s sikerült egy igazi amerikai helyet kifogni. Nem tudtunk választani, így különféle burgert ettünk. A név csalóka, mert azért nem egy hamburgerről van szó. Kábé háromszor akkora. Mellé még egy nagy adag sültkrumpli. Akkora volt, hogy mikor megettem, teljesen telelettem, s nem ettem már többet aznap! Najó, egy kis csoki lefekvés előtt. Ez ott volt a Madison Square Garden mellett, így épp láttam, hogy jövő hónapban New Kids on the Block koncert lesz. Mond még valakinek valamit ez az együttes? :)

Végül megint a Rockefeller Centerhez jutottunk ki. Ennek a tetején van egy kilátó, oda vettünk jegyet, de mivel megint esett, ezért kb semmit nem lehetett volna látni, így elnapoltuk a dolgot. Még éjszaka átmentünk Brooklynba, hogy onnan készítsünk pár képet az éjszakai Manhattanről. Nem csúnya... Csak sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt kevés jó képet sikerült készítenem. Mivel már úgyis elb@sztam, s sok képet tettem fel, amin rajta vagyok, így már úgyis mindegy...

Majd még csavarogtunk egyet a SOHO negyedben, majd végül vissza a szállásra, ahol az utolsó éjszaka következett, ezt már csak kibírtam valahogy...

Utolsó nap keltünk pakoltunk, majd a táskát otthagytuk megörzésre 5(!) dollárért. És még csak felelősséget sem vállalnak, ha ellopják. Hát köszi. Mindegy, legalább nem kellett cipelni. A program szerint délnek mentünk, s megint egy igazi amerikai kajáldával nyitottunk, tipikus reggeliző hely volt. Itt sandwichet ettem. Node nem simát. Olyan volt, mint két bermuda, csak négyszer akkora, mindennel megrakva. Csodafinom volt. S megint akkora, hogy a sült krumplit már meg sem tudtam enni mellé. Azért itt már érezhetően ízesebbek a kaják, ezekszerint csak a campusban van minden fat-free. Akkora volt a kaja, hogy egészen este 7-ig nem voltam éhes...

Utána átmentünk Brooklynba, hogy visszasétáljunk a híres Brooklyn Bridge-en. Természetesen szakadó esőben. Maga a híd is nagyon szép, hát még a látvány. Talán ez a kép lett a legjobb, de ismét nehéz körülmények voltak, így nézzétek el, ha esetleg silány a minőség.

Utána a WTC Ground Zero-nál voltunk. Igazából nekem nem esett le, hogy pontosan mi is volt ott a lényeg, mindenesetre megnéztük, hogy hol volt régen a két torony. Utána lementünk a sziget déli csücskébe, a Battery Parkba. Itt is fényképeztünk, többek között a Szabadság szobrot is, de a rossz idő miatt ezen képek sem lettek túl jók. Itt már nagyon fáradtak voltunk. Innen viszont nem volt messze a Wall Street, lévén ez a rész az üzleti negyed. Gondoltam, fényképezek, lehet, hogy épp ebben a pillanatban mélyült el megint a világgazdaság:

Innen visszametróztunk a Rockefellerhez, s most már fel is mentünk a kilátóba. A lift kb 30 másodperc alatt fent volt a 67. emeleten... Innen még fel lehetett menni kettőt, ami már a 70. emelet volt, szerintünk marketing okokból a 68-at kihagyták. Itt is készült persze egy temérdek kép, s itt már az időjárás is kegyesebb volt, noha nem ideális.

Az Empire State Building és az alattvalói...

Ezt követően még elmentünk a Columbia egyetemre, majd a csomagokért, s irány a busz. A hazaút nem volt érdekes, egyszerűen megvolt. Persze közben is szakadt az eső. Másnap már sütött...

Összességében nagy élmény volt, kár, hogy a szállás ennyire rossz volt. Nomeg az idő sem volt túl jó. A város érdekes, ezer arca van. Sétálsz egy utcában, ami hihetetlen eleganciával bír, Ferrarik és Mercedesek vannak a kirakaton túl, elmegy melletted egy Posche az utcán, majd a következő sarkon egy lerobban társasházat látsz. Megint arrébb pedig egy családias környezetet. Szóval érdekes, nem tudom még, hogy milyennek értékelném összességében. Viszont nekem nagyon tetszett, hogy a metrón táncoltak, énekeltek az emberek. Néha picit túl rámenősek voltak, de volt olyan is, aki nagyon jól énekelt. Az aluljárókban volt, hogy teljes kvintettel találkoztunk, nagybőgővel, mindennel, de simán volt olyan is, hogy valaki öltönyben leült az utcán a ház tövében, s elektronikus gitárral játszott. Szóval rengeteg impulzus ért.

Így mára ennyit, ezt is nagy munka volt összehozni. Gondolom van benne egy csomó félregépelés és értelmetlen mondat, de most nem volt erőm újra átolvasni, így is másfél óra volt szinte, s nagyon fáradt vagyok, hajanl 1-kor értem haza, 8-kor keltem, még készülni kellett filozófiára, ahol megint egy quiz volt. A múltkori 8/10-es lett, tehát leáldozóban van a csillagom... Remélem elégedettek vagytok, valamint otthon is minden rendben. Legyetek jók!