Péntek-szombatra az volt a terv, hogy meglátogatjuk Berlinben a volt conversation partneremet. No nem kell izgulni, nem mentünk át ezért Euróbába, "csupán" New Hampshirebe.
Nem volt rövid... Odafele az út 10 óra volt, visszafele 9 és fél. Az egyetlen pozitívum, hogy szép tájakon mentünk, s hogy vezethettem :) Gyönyörűen sárgulnak, barnulnak, vörösödnek a levelek, s van egy-két olyan útszakasz, amit biztosan lefestenék, ha csak egy csöpp érzékem is lenne hozzá. Kétszer két sávos út, középen elválasztva, s mindkét oldalon a már említett fák, s néha-néha középen is egy-egy. S a távolban szép hidak, amik nem betonból épültek, hanem szép téglából, s olyan klasszikusan szép formájuk van. Ezért megérte! Nem fényképeztem le, mert ilyet mindenkinek személyesen kell látnia.
Amúgy visszafele szinte végig szakadt az eső, ami azért nem volt olyan jó. Ami pedig a közlekedést illeti, egész jó. A sávváltást engedik, igaz, a sávokat gyakran nem lehet követni... Viszont ami New York közelében van, na az valami horribilis. Olyan csomópontok tucatjai, amiket esélyem sem volt átlátni. Itt még az is GPS-t használna, aki egyébként soha nem tenné (szerintem van, aki érti a célzást ;) ), anélkül nem tudom elképzelni, hogyan jutottunk volna haza. Ja, s a George Washington híd, ami Manhattant köti össze Jerseyvel, egyszerűen elképesztően óriási. Két szintes, kétszer három (vagy négy) sávos... Mivel más nem nagyon történt, amiről írhatnék (lévén az elmúlt két nap háronegyedében vagy utaztam vagy aludtam), teszek fel mondjuk három képet... (A képek kicsínyítve vannak, ezért talán rosszabb a minőségük.) Jó mulatást!
Utolsó kommentek