Azért meg kell állapítanom, hogy semmi sem tökéletes. Otthon azért kelek alkalomadtán hajnalban, hogy NHL meccset nézzek. Erre itt vagyok, most meg hajnal 4:30-kor kellett volna kelnem, hogy a United meccsét lássam. Még jó, hogy nem keltem fel rá, a hosszabbítás 6. percében gólt kapni, és ezzel bukni a győzelmet, nos, eléggé fájt volna élőben átélni.

A szállást Santa Mariaban (azt hittem, viccesebb a tegnapi post első sora) is úgy választottuk meg, hogy tartalmazza a reggelit, így indulás előtt még falatoztunk egy kicsit. Nem mondom, hogy életem legjobb reggelije volt, de azért nem volt vészes. Reggeli után kicsekkoltunk, majd folytattuk utunkat az óceán mellett. Most már nem volt olyan festői a táj, mint a tegnapi részen, de így is el tud veszni az ember a látványban. Balra, az út mellett barnás sziklák, jobbra zöld mező, majd a kék óceán. Ahogy egyre közelebb értünk Los Angeleshez, olyan helyeken haladtunk át, mint Malibu vagy Santa Monica. Malibun már előkerültek a hihetetlen villák, gyönyörű kilátással, sportkocsikkal a kapuk előtt. Nyilvánvaló, hogy itt is dübörög a NER :)

Los Angelesbe érvén kapásból elég nagy dugóban találtuk magunkat. Az utolsó 8 mérföldet kb. 35 perc alatt sikerült megtennünk. Nem tudom, hogy az olvasók közül ki járt már Los Angelesben, de a repülőtér egyik kifutópálya alatt elvezet az 1-es út, amin nekünk is minden nap el kell mennünk a szálláshoz (amit nyilván elég közel van a reptérhez). A másik pedig közvetlenül a főút mellett van. Így történt, hogy amikor rákanyarodtunk az út ezen részére, láttuk, hogy ez bazi nagy Boeing épp velünk szemben száll le. Majd amikor elkanyarodtunk jobbra, az aluljáró felé, a másik kifutón szállt le egy másik. Nem volt csúnya :)

Azt kell mondanom, hogy a szállás megint nagyon jó. Oké, nem sajnáltuk a pénzt a hotelekre, de nagyon jókat találtunk, mindketten nagyon elégedettek vagyunk vele.

Pihentünk egy kicsit, mégiscsak több, mint 300km-t vezettünk most is pár óra alatt, majd elindultunk Venice Beachre. Látni kellett volna Csabit, úgy kivirult az óceánpart látványától, és hogy végre bele tud menni a vízbe! :) Papucs a kézbe, majd sétáltunk egy jót, közben bámészkodtunk.

Vissza a parkolóba a kocsiért, hogy átmenjünk Santa Monicába. Itt megint belefutottunk egy nagy dugóba, gyakorlatilag mindenki a partra tartott. Nagy nehezen leparkoltunk, majd felmentünk a híres mólóra. Közben bealkonyodott, és megint olyan zseniális színekben pompázott minden, mint 10 éve. Az óriáskerék még mindig ott van, csináltam is róla megint pár képet. Nagyon hangulatos ez a part, bár a helyieket, gondolom, kicsit bosszantja a sok turista.

Útközben belefutottunk Bubba falatozójába is :D (Forest Gump)

Kerestünk egy helyet, mert már eléggé megéheztünk. Találtunk egy elég tetszetőset, ahol végre Csabi is ehetett egy steaket. Kértünk két előételt, ez itt amolyan "Made to share", leteszik középre, és lehet falatozni. Mindkettő nagyon finom volt.

Aztán hozták a húst. Hát... Amint a képen is látható, a közepe nagyon szép, de kérge fekete. Úgy gondolom, hogy ez szándékos volt, mert egyrészt más asztaloknál is ezt láttuk, másrészt még arra is megkért bennünket a pincér, amikor kihozta, hogy vágjuk ketté a húst, hogy elégedettek vagyunk-e az átsütéssel (én rare, Csabi medium módon kérte). A hús rendben volt, de az odaégett részek bizony hagytak egy kis keserű utóízt, ami miatt nagyon csalódott voltam. Enélkül sem lett volna olyan finom, mint mondjuk Pesten a Pampasban, de azért nem ezt várja az ember... Bár mondom, lehet, hogy itt ezt így szokás?

Hazafelé már egész jól lehetett haladni, most pedig igyekszünk időben lefeküdni (nem fog sikerülni...), mert holnap lesz a csúcsnap! Addig is, ahogy szokták mondani, lájkoljatok, kommenteljetek, osszátok meg, iratkozzatok fel! :)