Megint nem aludt jól. Nehezen is jött szemére az álom, és éjszaka során is gyakran felébredt. Az okokon gondolkozva arra jutott, hogy valószínűleg fizikailag nem elég fáradt, csak szellemileg merül ki a nap végére. Ettől függetlenül nem kelt olyan nehezen, mint egy nappal korábban, mégis várta, hogy végre hétvége legyen, ezzel majd lekerül egy kis nyomás a válláról.

Végre nincsenek megbeszélések, mégis nehezen halad, mert a mai anyag nem nagyon köti le. Mégis gyorsan eltelik az idő, és indulhat a délre megbeszélt találkozóra, hogy megnézze azt a lakást, amelynek képei eléggé felkeltették az érdeklődését. "Are you Pítör?", szólt hozzá az épület előtt egy alacsony, 40-es srác. Pítör. Itt így hívják. Erre hallgat. Mégis furcsa egy kicsit. A ház jól nézi ki, legalább három lift van. Csak a harmadik emeletig mennek, ami egy picit lelombozza, kíváncsi lett volna, milyen a kilátás magasabbról. Háromszor is kopog a kísérője, ezek szerint van esély rá, hogy még bérlik. Nem nyit ajtót senki, a kísérő résnyire benyit, majd beszól. Egy nő jön ajtót nyitni és próbál betessékelni. Csak próbál, mert már három IKEA-s doboz van az ajtóban alig lehet becsusszanni. Picit kellemetlen egy idegen családhoz így betoppanni, hogy a látogató az életterüket méri fel, és próbálja eldönteni, tetszik-e neki vagy sem. A kanapén a nő fia fel sem néz a laptopjából. Rögtön az ajtó mellett van egy tároló, benne a mosógéppel és a szárítógéppel. Ez jó pont. Beljebb mennek, már amennyire ezt a sok doboz engedi. A konyha szép, bár jobban megnézni nem lehet, ott áll a nő, meg arra is jó pár szállítandó hever a földön. A nappali nem túl nagy, de alapvetően jól néz ki. A kísérő bemutatja az egyik hálószobát. Nem nagy, de az ágy jó méretű, a célnak teljesen megfelel. De itt is ott a kellemetlen érzés, hogy egy idegen által használt ágyat vizslat az ember, a hálószoba mindig is egy intim tér volt. A terasz óriási, külön bútorok vannak hozzá. Megnézni ugyan ezt sem lehet, odakint kő van, a cipők pedig lekerültek a bejárati ajtónál. A kísérő mondja, hogy ott a másik hálószoba is. Rákérdez, hogy van-e ott valaki, és kiderül, hogy igen, egy fiatal lány jön ki végül onnan, nem lehet több 12-nél. A helyzet még egy kicsit kellemetlenebbé válik. Pár pillantás a szobájára, illetve a fürdőre. Utóbbi rendben van, nem nagy ugyan, sőt, inkább kicsi, de igényes. Még egyszer megnézik a nappalit, majd Pítör rákérdez, hogy szerettek-e itt élni. A nő nem érti. Megkérdezi a kísérő is, de ő sem jár sikerrel. A nő megkéri a lányát, hogy fordítson, de inkább válaszol, hogy azért költöznek el, mert messze van az iskolájuk. Ez is lehet egy indok, de nem biztos, hogy az igazság egészét felfedte a látogatók előtt.

A lakást és a kicsit kínos szituációt maguk mögött hagyva a kísérő megmutatta a ház egyéb szolgáltatásait is, amik ugyancsak a harmadik emeleten vannak. Egy nagyon nagy edzőterem, egy kb. 25 méteres medence és szauna is van. Plusz egyéb helyiségek, amikben szociális életet lehet élni. Összességében egyébként jó helyen lévő kifejezetten szép lakásról van szó. Ami nem a legoptimálisabb benne, hogy alapvetően nincs külön dolgozó helyiség, illetve a fürdő lehetne nagyobb.

Pítör visszafelé a hosszabb úton ment, hogy legalább egy kávét magához tudjon venni, mielőtt visszaül a gép elé. Tudta, hogy még nem lesz ideje ebédelni, egy kávé pedig segíthet egy picit az éhségén. A Starbucks sora viszonylag gyorsan lepereg, már kapja is a Lattét. Fura, most nem tették rá azt a karton papírt, amit fogni szokott. Sebaj, minek is az... Hát, hősünk erre gyorsan választ kapott, mert épp, hogy kiért a kávézóból, már égette a kezét az átforrósodott papírpohár. Úgy telt a hazaútja, az a nagyjából 10 perc, hogy fél percenként váltogatta a kávét a kezeiben.

Egy kis telefonos intermezzo után vissza a gép elé, 3:30-ra volt megbeszélve a következő lakás, addig haladnia kéne. Bármennyire is unalmasak voltak a videók, gyorsan eljött a délután, már 25-re ott volt, nem akart késni. Megnézte a leveleit, az ingatlanos 10 percet késik... Lelkesedése úgy fogyott, mint a munkahét hátralévő óráinak száma. A nő végül csak 5 percet késett, apróbb szépséghiba, hogy beszállva a liftbe nem tudta, melyik emeletre kellett volna menni. Kicsit szétszórtnak tűnt. És ameddig nincs meg a megfelelő szint, addig nem indul a lift, mert a csipet oda kell tartani a vezérlőpulthoz, és meg kell nyomni a megfelelő számot. A nem a csiphez tartozó számot a vezérlő nem érzékeli. Így ott álltak a földszinten, mígnem egyszer csak elindult a lift. Pítör sejtette, hogy nem az lesz az oka, amit a nő mond, azaz hogy biztos nem jó a gomb mögötti lámpa, hanem inkább valaki hívta a liftet, és nyilvánvalóan lefelé akar majd jönni. Így is lett, a felvonó a 15. emeleten állt meg, és jelezte, lefelé megy az útja. A fiatal magyar srác jelezte, hogy szerinte ki kéne szállni, amit kísérője jó ötletnek talált. Nagy nehezen megtalálja az e-mailt a nő, a 21. emelet lesz az övék.

A lakás üres, azazhogy épp nincs lakója. Mint kiderült, a tulajdonosék Európába költöztek egy időre. Ez is egy szép lakás, két hálószoba, két fürdő. A nappali is jó méretű, és még van egy kis dolgozó helyiség is. Rengeteg a fény, szinte a lakás egész oldala ablak. Van egy kis terasz is. Hősünk pozitívan csalódik a helyben, összesen csak pár olyan apróságot tud felhozni ellene, mint hogy az egyik fürdő nem annyira tetszetős számára, a másikban meg folyamatosan megy a ventillátor. Állítólag mennie is kell, de ki akarják cserélni egy halkabbra. A konyha szép, minden van, edények, evőeszközök, mosogatógép... Ami még lehetne jobb, az a mosó- és szárítógép, azok egy generációval idősebbek, mint az előző helyen. Pítör úgy jön el, hogy kifejezetten tetszik neki a lakás, és itt is van ingyenesen használható medence és edzőterem. 

A kb. 5 perces sétát követően ismét a gép elé kerül, még mindig nem ebédelt, de még haladni akar az anyaggal, így egyre kedvetlenebbül, de folytatja. Egészen negyed hétig, amikor is végére ér a szekciónak, a felét megcsinálta tananyagnak, hétfőn be fogja tudni fejezni. Még átszalad a boltba, vesz pár apróságot. Meglepődik, hogy a csirkemell drágább, mint a bárányhús, amit akkor is furcsának talál, ha a csirke "organikus". Inkább nem vesz húst.

Visszaérve végre megebédel, és bekapcsolja a Ducks meccset. Még délután kapott egy SMS-t miszerint e-Transzferrel küldtek neki 193.33-at. Hogy mit, azt nem írta az üzenet. Kiskacsát? Matricát? Rizsszemet? Úgy sejtette, hogy valami átveréssel van megint dolga, de a meccs szünetében csak megnézi a számláját, van-e valami igazságtartalma az üzenetnek. Nem, nem volt. Viszont a cége utalt, két tételt is, ami meglepte a magyar fiút, egyre számított csak. Még próbálja megfejteni, miért kettő, és miért annyi, amennyi. Ugye kap fizetést is, illetve van aláírási pénz is, azonban ezeknek csak az éves, bruttó összegét ismeri, ő pedig már a nettót kapja és számára sem világos, milyen leosztásban. Egyelőre elfogadja, hogy így van, és abban bízik, hogy egy hónap múlva már átlátja a rendszert.

A Ducks 5-1-re megverte a címvédő Tampát, Pítör pedig elfáradt. Még leírja napja történéseit, elmegy fürdeni, majd fogmosás, olvasás, és ágy. A holnapi nap során ismét megnéz egy lakást (ugyanabban az épületben, ahol ma a második alkalommal látogatást tett), illetve az NFL szombati rájátszás meccseit tervezi nézni. Esetleg egy steak vacsora még összejöhet, attól függően, milyen hangulata lesz.