Ez volt az eddigi legnehezebb reggele. Amikor odanyúlt a telefonjáért, hogy nyomjon egy szundit, rápillantott az órára is. Kiderült, hogy már kétszer élt ezzel a lehetőséggel. És még csak nem is emlékezett rá... Ez baljós árny, veszélyes szokássá válhat, ha nem vigyáz. Persze, mindezt a harmadik szundi ideje alatt gondolta végig. Így beáldozta a kényelmes, hírolvasással egybekötött reggelit, és rögtön a gép elé ült, a táplálkozást, mosdót, öltözést, fogmosást szépen lassan csempészte bele a napjába, lehetőleg minél kevésbé hátráltatva a felkészülését az első meetingre. Biztosan nagy sikerrel járt...

Két megbeszélése volt délelőtt, mindkettőt elég gyorsan letudta. Az első során meg is kapta az első valóban produktív feladatát, egy hibát kell megtalálnia és javítania. Hogy pontosan miről van szó, akkor még nem tudta, mert úgy gondolta, hogy sokkal jobb lesz azt keresgetni, miképp tudja még jobban kicsinosítani a terminálját, mintsem azt hallgatni, mások hogyan haladtak a munkájukkal. Persze, fél füllel figyelt, de azért az nem mindig az igazi. Egyszer csak az ütötte meg a fülét, hogy Amanda azt mondta, ez szerinte jó bevezető feladat lenne az egyik új csapattagnak. Gyorsan átfutott a fején, hogy ő a legújabb, Rajveen és Harpreet valahogy decemberben érkeztek, Kevin egy héttel őt megelőzően, ő már múlt héten kapott egy hasonló apróságot. Nagy csend, senki sem szólt semmit. Majd Kevin mondta, hogy ő hasonlót csinál, de már van egy tickete. Erre Pítör (a továbbiak csak P, mert egyszerűen fáj leírni...) megjegyezte, hogy neki speciel még nincsen. A Manager rákérdezett P mentorára, Johannra, hogy mit szól hozzá, ő azt mondta, hogy oké. Maga a probléma valóban elég egyszerűen tűnik számára, de a fejlesztőkörnyezetet összerakni elég időigényesnek ígérkezik.

A megbeszélések után el akart szaladni a boltba. Már csak egy üveg víz volt kéznél, de nem is ez volt a probléma, hanem hogy a wc papír is nagyon fogyóban volt. A múltkor már bemerészkedett a bolt azon osztályára, ahol ezeket árulják, de nem talált semmi olyat, hogy "toilet paper", vagy ilyesmi. Aminek a csomagolására rá volt írva, hogy "paper", az inkább törlőkendőnek tűnt. Így, gondolta, felkészül rendesen, megnézi, hogy egyáltalán árulnak-e ott ilyesmit. Megnézte a bolt online részlegét, és meglepetésére nem találta meg, amit keresett. Volt viszont olyan, hogy "Bath tissue". Na, az meg mi a fene? Abból van 4-es, 8-as 16-os, 24-es is. A tissue-ból zsebkendőre következtetett, de milyen fura lenne, hogy ilyen kiszerelésekben adják. Náluk otthon van 10-es, meg 100-as... Csak rákeresett arra, mi a fene az a "Bath tissue" és kiderült, hogy az amerikaiak (és ezek szerint a kanadaiak) annyira érzékenyek arra a szóra, hogy "toilet", hogy csak a közeli ismerőseik esetében használják, idegeneknél nem, így nem is írják rá semmire... Hát, ilyenről még életében nem hallott ugyan, de mindig tanul az ember valamit alapon elraktározta ezt is a fejében. Vett még pár apróságot, de a lényeg, hogy "Bath tissue"-t is. Azt mondjuk még nem ellenőrizte, hogy valóban az-e, mint amire szüksége volt...

A délután megkapta a hírt, hogy kiadják neki a lakást, így utalt foglalót, meg egy csekket is kértek tőle, ami bizonyíték lett volna, hogy a megbeszélt összeget rendszeresen utalja, de ezzel nem tudott szolgálni, mert nincs csekk-könyve. Valójában teljesen megdöbbent, hogy 2022-ben ez még létező dolog... Más megoldás után néztek, elvileg találtak is, gyakorlatilag még nem biztos.

Munka után elment egy szokásos sétára, valamint kávéért. Úgy gondolta, hogy most kellően bátor, kipróbálja a pisztáciás lattét. Nem volt rossz, de nem valószínű, hogy legközelebb is ilyet kérne, annyira nem hagyott benne mély nyomot. Azért majd megpróbálja frappuccino formában is. Miközben sétált haza, annyira fellelkesült a bátorságán, hogy azt tervezte, bemegy a Cactusba és megpróbál személyesen asztalt foglalni. Ez az a hely, ahova leginkább ment volna szombaton, de itt is kint állt a sor. Szépen eltervezte, mit fog mondani, bement, és teljesen más mondott... A terv az volt, hogy felvázolja a helyzetet, miszerint nem tudott asztalt foglalni, mert csak legalább két főre lehet, ő meg egyedül jönne, de picit belekavarodott. (Igazából abba, hogy nem megfelelő többes számot használt, ami valószínűleg csak őt zavarta, de miután folyamatosan kijavította saját magát, jó eséllyel nagyot csökkentett az érthetőségen...) A lány azt mondta, hogy jó lett volna az úgy, legfeljebb amikor megérkezik, mondta volna, hogy mégiscsak egyedül van. Aztán felvették a foglalást, a telefonszámnál volt egy kis zűr, majd mentené el, de nem tudja. Bizony, nála is legalább két főt kell megadni, szóval legalább átérezte a problémát. Mindenesetre az asztal lefoglalva csütörtök este 8-ra, előtte Ducks meccs, remélhetőleg egy kellemes este lesz. Apró szépséghiba, hogy a liftben megnézte, jó telefonszámot adott-e meg, és kiderült, hogy nem... Hát ezért kérdezett vissza a lány, hogy ez kanadai szám-e, ugyanis nagy zavarában felcserélte a körzetszámot az első három számmal. (Itt a következő a forma: (yyy) xxx-xxxx) Mivel nem talált semmilyen lehetőséget rá, hogy írásban javíthassa a malőrt, úgy gondolta, nem foglalkozik vele tovább, cikibb lenne, ha ezért felhívná őket. Legfeljebb pofára esik csütörtökön, történt már rosszabb is.

Az estéjét olvasással tervezi tölteni, illetve a fizetési megbízás összehegesztésével. Kicsit szomorú, mert valószínűleg végez a könyvvel, viszont a folytatás abban a csomagban van, amit még nem kapott meg. Amikor még pakolt, nem gondolta volna, hogy kicsit több, mint három hét alatt két könyvet is elolvas... Nem baj, úgyis van pár sorozat a Netflixen, amit szeretett volna már megnézni, így legalább lesz rá alkalma. Sajnos az HBO-s előfizetését egyelőre nem tudta átverni a VPN-nel, hogy elhitesse vele, Magyaroszágon van, pedig ott is lenne néznivaló. Mindig van valami új kihívás...