Talán nem volt olyan nehéz a reggele, mint előző nap, de úgy kelt fel, hogy nagyon várja a szombatot. Nyilván épp akkor nem érzi majd szükségét az alvásnak, de biztos, hogy semmiképp sem lesz hajlandó felkelni 9-ig...

Az első meeting 9:30-kor volt, az utolsó 17:05-ig tartott. Az előzetes szerint 6 óra volt lefoglalva a naptárában megbeszélésekre, ezt sikerült 5:15 alatt lehoznia. És ebből egy óra gyakorlatilag úgy telt, hogy fél füllel hallgatta az adózásról szóló prezentációt, közben pedig próbált a saját feladatával haladni. Ami egyébként meglehetősen jól sikerült, úgy néz ki, hogy nagyjából minden be lett állítva, a szerver fut, már csak a remote debuggingot kell belőni, de annak nem kéne sokáig tartania. Mivel péntekente nincs meeting, ezért úgy készül, hogy egy óra alatt ezt megcsinálja, a maradék időben pedig halad tovább a trainingekkel. Muszáj, mert az utóbbi napokban nem sokat tudott velük foglalkozni.

Eléggé elfáradt így a nap végére, ezért jól esett számára, hogy a 4-kor kezdődő Ducks meccsen már az első harmadban sikerült 3-0-ra elmenni, úgy nézett ki, hogy ezen nem kell idegeskednie. Zegras, akinek a beceneve egyszerűen Z, a csapat (és a liga) egyik legtehetségesebb játékosa zseniális gólt szerzett a második harmadban, valószínűleg a Nemzeti Sport Online is leadja majd 2-3 nap késéssel. A vége 5-4 lett, szóval azért nem lett ez olyan sétagalopp... Ugyancsak jó hír volt, hogy Maria, akit ugye a Dwellworks alkalmaz és most az egyik feladata, hogy P ügyes-bajos dolgaiban próbáljon segíteni, felajánlotta, hogy egy Zoom meeting során megmutatja, hol és hogyan tud a tegnapinál jóval kedvezőbb áron lakásbiztosítást kötni. Apró szépséghiba, hogy erre a hívásra péntek reggel 8:30-kor kerül majd sor, így hősünknek a megszokottnál korábban kell felöltöznie... Mielőtt bárki másra gondolna, nem, nem opció a hívás anélkül...

A sakk ma nem ment annyira, fáradt volt, és valójában nem sok kedve volt kimozdulni, de az asztal le volt foglalva, azt meg nagyon rosszul élte volna meg, ha valaki mást hívogatnak telefonon, hogy mikor érkezik, mert ugye rossz számot adott meg. Sebaj, összeszedte magát, a bejáratnál kicsit megváratták, majd elkísérték a helyére. A Cactus szinte tele volt, pedig elég nagy helyről van szó. Az asztalok egész jól el vannak választva egymástól, van egy kis privát zónájuk. Ugyanakkor már az első pillanatban feltűnik a kifejezetten hangos zene, illetve ahogy emiatt a vendégek meglehetősen hangosan beszélnek, hátha úgy megértik egymást. P-nek első pillanattól kezdve bejött a hely.

Sofia jött hozzá, kedvesen bemutatkozott, és mondta, hogy ma este ő fogja kiszolgálni. Sofia szimpatikus lány, P pedig felkészült, így azonnal kért is egy Negronit, valamint egy kis vizet. Tudta, hogy valamit majd az esti blogban is villantania kell, így igyekezett ezt a gyönyörű és nem kevésbé finom italt úgy lefényképezni, hogy minél kevesebbeknek tűnjön fel ez a mutatvány.

A vacsora kiválasztása nem volt könnyű, jó pár fogáson megakadt a szeme (az étlap itt is QR kód segítségével érhető el), de végül azzal a steak-kel ment, amit még szombaton választott ki. Bár volt egy három fogásos "Dine Out Vancouver" menü is, de azt majd legközelebb. A bélszín nem okozott csalódást, nagyon finomnak találta, talán elég lett volna medium-rare-ként kérnie, de a medium is jó választás volt.

Igazából már ezért is megérte volna az egész, de mivel a fáradtsága időközben tovaszállt, a jó hangulat pedig kicsit beszippantotta, valamint -ahogy a mondás tartja- evés közben jön meg az étvágy, Sofia kérdésére nem tudott nemmel felelni, így benevezett még egy fehér csokis cheescake-re is. Ha fordulópontra számítva azt hinné az olvasó, hogy rossz volt, tévedne, mert nagyon is finom volt.

Miután ezzel is végzett, Sofia megkérdezte, hogy volna-e kedve még egy italhoz (a szemfülesebb olvasók már régen kiszúrták, hogy ekkor már legalább kettőnél tartott), és egy kis gondolkozási időt kérvén úgy érezte, hogy az elmúlt lassan négy hét kihívásainak több-kevesebb sikerrel való megfeleléséért megérdemel még egy Old Fashioned címűt, amit egyébként is nagyon szívesen fogyaszt. Sofia ismét nem okozott csalódást:

Szépen lassan elszopogatta ezt is, közben hallgatta a jó zenét, és olvasta az NFL elemzéseket, kifejezetten kellemesen érezte magát. És mivel tartása van, a következő kérdésre már határozott nemmel felelt, és kérte is a számlát.

A Cactus Club Café nagyon jó benyomást tett rá, biztosan vissza fog még térni, és a látogatóinak is javasolni fogja a helyet. Valójában az este után meg is érti, hogy miért kell ide jó előre asztalt foglalni.