Vasárnap este, nem sokkal azután, hogy befejeztem az aznapi bejegyzést, olyan hangot hallok, mintha kopogtak volna. Ugyan ki kopogna, gondoltam, de azért csak felkeltem és megnéztem a kukucskálón, van-e valaki azaz ajtó előtt. És volt! Mint később kiderült, Noah volt (ha jól emlékszem a nevére) és aziránt érdeklődött, tudok-e neki kölcsönözni egy dugóhúzót. Lecsekkoltam a fiókokat, és megmentettem az estéjüket. Amikor visszahozta, váltottunk pár szót, és kaptam egy Ferrero Roche-t. Persze, elsőre nem fogadtam el (tudtam, hogy győzködni fog), de végül hagytam magam... :) Szimpatikusnak tűnt, bár nyilván jó helyzetből indul az, aki vasárnap este még kinyit egy palack bort és pizzázik a párjával.

A mai nap már kifejezetten hasonlított egy munkanapra. Már 11:40-re bementem (előtte is dolgoztam, még mielőtt...), mert Amandával elmentünk kajálni. Elvitt egy helyre, ahova elvileg sokat járnak, ha épp nem home office van. Az egységet Kokoro Tokyo Mazesoba néven jegyzik. Ki nem találnátok, japán étterem. Mondtam neki, hogy nem vagyok túl erős a távol-keleti konyhában, szóval lehet hülyének fog nézni, de igazán csak akkor nevetett ki, amikor kértem egy villát. Nem tehettem mást, 45 perc múlva meeting kezdődött... Ami az ebédet illeti... Sajnos elfelejtettem lefényképezni, valószínűleg mert még sokkban voltam. Nem is a látvány miatt, bár az is meglepő volt, de arra az étlap után számítottam, de olyan halszaga volt, ami picit megrendített. Mindezt úgy, hogy a Cheese Mazesobában nincsen hal! Íme, amit kihoztak:

Ami nem látszik, hogy az egész alatt tészta van. De igen, az ott egy tojás sárgája. Az egészet össze kellett kutyulni, és úgy enni. Amúgy teljesen jó volt! Nem tudtam mind megenni, mert elég nehéz kaja, de egyébként tényleg ízlett, miután megszoktam a szagot, és már nem éreztem. Csak azon aggódtam, hogy mennyi zöldség lehet a fogaim között...

Kiderült, hogy az irodában csütörtökön ingyen avokadós szendvics is lesz, így nem kérdés, hogy akkor is ott leszek :D Szerdán meg valami megbeszélés lesz, konferencia teremben, személyesen. Nem kötelező, de úgy néz ki, bemegyek. Az ingyen ebédnek nehezen állok ellen. Nem, nem ezért, azt hiszem meg kell ragadnom az alkalmakat arra, hogy személyesen is megmutassam magam. Na, nem mintha annyira szeretném ezeket a szituációkat, szóval azért nem rossz, hogy ott van az olyan ösztönző is, mint az ebéd. Bár, ha olyan kaja lesz, amit pálcikával kellene enni, akkor nem biztos, hogy éhes leszek, annyira azért nem vagyok ügyes. :D

Amanda is kedves, ő kicsit több, mint 4 hónapja van a cégnél, és nagyon segítőkész. Ráadásul ő is úgy beszél, hogy elég könnyű éretni, mit mond. Hazafelé megmutatta, hogy milyen öltöző, illetve biciklitároló van az épületben. Ezek után nem csak az ingyen kávé miatt megfontolandó bemenni, hanem a fürdés miatt is. Nagyon igényes, teljesen jól felszerelt öltöző van ugyanis azoknak, akiknek szükségük van rá mondjuk egy futás vagy biciklivel érkezés után.

Hazaérkezés után még el kellett mennem boltba, mert leapadtak a készletek, szóval elég eseménydús nap volt ez, el is fáradtam. De közben kiderült, hogy hétfőn nemzeti ünnep lesz: Family Day.