Na, most, hogy a blog FB oldalán mindenki arcot is társított a szenvedéstörténeteimhez, mehetünk is tovább. Annyi még, hogy szerencsére P. Sándor szolnoki lakos írta, hogy "Inkább mégsem kérjük.", ami nagyon jó hivatkozási alapul fog szolgálni a következőkben az olvasói nyomásnak való ellenállásomhoz. :)

Mint említettem, tegnap voltam focizni. Hát, az odaút meglehetősen kalandos volt. Rávettem ugyanis magam, hogy veszek végre egy Compass kártyát. Ez a kártya lényegében a tömegközlekedéshez való, lehet rátölteni bérletet, vagy csak simán pénzt, amiből minden egyes alkalommal a megfelelő mértékben levon a rendszer. És bár ez a kártya $6-ba kerül, mégis megéri, mert szemben a sima kártyás fizetéssel, olcsóbb tarifával lehet utazni. Nem akarok hülyeséget írni, de nagyjából fél áron ahhoz képest, mintha csak simán hitelkártyát használna az ember. Megvettem tehát a kártyát, szóval pénzt kellett rá tölteni. Két lehetőség van: a) online, b) az állomásoknál lévő kioszkoknál. Online kényelmesebb, viszont a tranzakció átfutási ideje akár 2 óra is lehet. Bár nekem nem volt két órám az indulásig, gondoltam, töltök rá online, és majd hazafelé már azt használom. Megadtam szépen a debit kártyám adatait, tölteném fel az összeget, hiba. Még egyszer, ugyanez. A hitelkártyámmal meg ugye még nem tudok próbálkozni, mert nincs meg. Sebaj, majd később, indulni kell. Odamegyek az állomáshoz, használnám a telefonommal a hitelkártyámat, ugyanúgy, ahogy eddig mindig, nem fogadja el a rendszer, nem nyílik a kapu. Hmm... Sebaj, van még 5 percem, ott a kioszk, töltök a kártyára pénzt. Megadom, hogy hitelkártya, erre észreveszem, hogy a kártyát be kell dugni, nincs paypass. A kártya viszont nyilván nincs meg. Ehh... Sebaj, ott a debit kártya, azzal majd átmegyek a kapun. Nem-nem, ugyanúgy piros X. Akkor használom a debit kártyát, onnan töltök fel pénzt a Compassra. Ahhoz tudni kéne a PIN kódot, ami rémlik ugyan, de nem akartam ott próbálgatni, hiszen még sosem használtam. Nem baj, úgyis van készpénzem, lévén még a költözésen kívül sosem kellett használni, ide pont jó lesz. Közben egy szerelvény elment... Próbálom a pénzt, kiadja. Majd megint. Majd harmadjára is. Rájövök, hogy ez nem fog menni... Na, most mi a fenét csináljak? Megpróbáljam a magyar bankkártyám? Miért ne... Teljes meglepődésemre kinyílik a kapu. Sietek a metróhoz, épp elérem. Utólag lehet, hogy a Visával volt valami? Ugyanis az itteni kártyáim azok, az otthoni meg MasterCard.

Oké, fent vagyok a metrón, minden oké, igaz? Persze. Van pár percem, akkor töltök fel pénzt a telefonomon a magyar bankkártyáról a Compassra. Megy, mint a karikacsapás. Azon túl, hogy kényelmetlen ezt állva pötyögni. És, azt hiszem, pont sikerült is befejeznem, mire a megfelelő megállóhoz értem, bármelyik is legyen az. Leszállok, megyek fel, ott a bazi nagy kereszteződés, átmegyek a zebrán, jön a busz... Nem az enyém. Ránézek a telefonra, hogy melyik is kell nekem, az R4-es és a 110-esen kívül jó-e még valami. Valami nem stimmel, a Google Maps szerint még 22 percre vagyok. Biztos eltévedt az a szar. Bezárom, megint megnyitom ugyanaz. Fura. Szétnézek, bazi nagy kereszteződés stimmel, de picit fura, nem teljesen ilyenre emlékeztem múlt hétről. Megint a Maps, mit is ír pontosan. Basszus, egy megállóval korábban szálltam le a metróról a nagy Compass kártya feltöltés miatt. Így nem érek oda időben az alkalmazás szerint. Sietek vissza a metróba, megint kifizetem az 5+ dollárt, majd felszállok a nemsokára érkező szerelvényre. Az irány jó, még mielőtt...

Felszaladok a mozgólépcsőn, igen, ez így már ismerősebb. A pirosnál ott az R4-es. Én meg a zebránál. A megálló a zebra után. A sávok száma sok, 6 vagy 8. Verseny indul. Mivel a zebrán átkelők fele sietett a buszhoz, egy laza kocogás elég volt. Felszállok, lehúznám az otthoni kártyám, érvénytelen. Basszus. Érzem a tekinteteket az egyébként tömött buszon. Próbáljuk meg a Compasst, hátha... És működött! Wow. És pont 7-re oda is értem...

A foci nem volt jó. A csapattársaim két dolgot nem akartak: védekezni, és passzolni. (Tisztelet a kb. két kivételnek a 6-7-ből) Valamiért mindenki cselgépnek hitte magát, de rossz volt nézni. És akkor, maikor feljövünk 1 gólra, hátrakiált, hogy nyomjuk meg. Az ellenfél kezd, de hátra nem jönnének... Szöglet, kicsi, ketten vannak ott, a szélsőnk a felezővonalnál. Kérdőn nézek rá, hogy ott meg mi a ***** *****-t csinál, majd mondja, hogy a kontrára helyezkedett. Sírni tudtam volna. Mondjuk, ha néha hátra is ette őket a fene, abban sok köszönet nem volt, egy kényszerítő után elfejeltettek a támadóval futni... Katasztrófa volt. A japán gyerek megint rálépett a lábamra, és még mindig nem szerzett műfüves cipőt.

Foci után Kevin, a csoporttársam mondta, hogy kivisz a vonathoz, ne kelljen átszállnom. Hát, nem teljesen odavitt, ahova számítottam... Olyan környékre kerültem, aminek még a közelében sem jártam. Ezért nem volt ismerős, amikor rákérdezett, hogy az adott vonal jó lesz-e. Kicsit már úgy érzem, bárhonnan hazatalálok... Az meg hogy nem öltöztem át, csak felvettem egy pulcsit meg egy kabátot (plusz nyilván a baseball sapkát) és így, rövidnadrágban vonatozok és sétálok a belvárosban? Egy ilyen foci után nagyon nem érdekelt... Azt hiszem, ez azért részben megmagyarázza, miért olyan lett a kép, amilyen.

Ma reggel meg mentem az elméleti tesztre. Nem nagyon volt hozzá kedvem, a készülést sem vittem túlzásba, de a végére egész jól ment. Bár az nem esett jól, hogy este nem tudtam emiatt olvasni, mert még akkor is teszteket csináltam. Ehh... Odamentem, a becsekkolás egész flottul ment, a jogsimat is visszakaptam, még egy hónapig használhatom, bárhogy is sikerül. 50 kérdésből 40-et kellett tudni. Amint megvan a 40 helyes vagy a 11 rossz, vége a tesztnek. 41 kérdést kaptam végül. És nem, nem lett 11 hibám. Az az 1 is, ami lett, bosszant, mert finoman szólva is tudnék vitatkozni vele. A kérdés úgy szólt, hogy az adott motorosra nézve, aki épp a kereszteződés közepén jár, melyik autó jelenti a legkevesebb kockázatot. És persze a kép volt még mellékelve. Szóval nem egy abszolút objektív kérdés. Mindegy, de azért na... Kicsit meglepődtem, hogy utána jött még egy szemvizsgálat, én meg okosan nem vittem magammal szemüveget. Azért így is megugrottam. 

Hát, nagyjából ennyi. Most este még foglaltam időpontot forgalmi vizsgára. Ennek nem sok esélyét látom elsőre, mert bár majd' 20 éve vezetek, azért már nem biztos, hogy betűről betűre követem az összes szabályt... De mivel nehéz időpontot találni, így foglaltam egyet, hátha. Kocsit vinni kell, szóval bérelnem kell egyet. Mondjuk, nem árt, ha legalább teszek előtte pár kört ott, ahova megyek (North Vancouver) mert még sosem voltam arra...

Most pedig szerintem meglepem magam egy burgerrel, mégiscsak tettem egy sikeres vizsgát!