Elérkezett a nagy nap, kezdődik az orientációs hét. Illetve szinte el sem érkezett a nap, hiszen olyan korán kellett kelni a reggeli miatt, hogy ez számomra még éjszaka volt. Mint említettem, ezen a héten 8:30-ig van reggeli.

Mivel a Scwarzenegger édesanyjától megtudtuk (Ovizsaru), hogy "a reggeli a legfontosabb étkezés", így ismét két tányérral gazdálkodtam. Az egyikre ment egy kis spanyol rántotta (sima tojás, csak mindenféle zöldséggel van megpakolva), míg a másikra egy kis sült "red" krumpli, meg három kolbászszerű valami. Nyugi, kicsik voltak. Tényleg... Meg ittam valami francia kávészerűséget, ami vaniliás volt. Jah, meg egy muffint is ettem. A könnyű reggeli után vissza a Babcock Hallba, s eldöntöttük, hogy szétnézzünk. Van ping-pong asztal, játékok, nomeg mosoda. Négy bazinagy mosógép, meg egy csomó kisebb, amik elvileg szárítógépek. Még az is le van írva, hogy mikor célszerű őket használni. Hát, ez azért valószínűleg Ákos dolga lesz...

Ezt követően egy kis olvasgatás, kutatgatás, hogy mit miért merre éri meg venni/csinálni. Majd lassan elérkezett a 12:00, s az ebéddel elkezdődött a program. Mi odaértünk ~58-ra, s mi voltunk az elsők.... Mindenki rendes volt, volt vmi check-in, ahol megint csináltak egy fénymásolatot az útlevélről és a vízummal kapcsolatos papírokkal, s megint volt egy form, amit ki kellett tölteni. Ebédnél úgy döntöttem, hogy mivel úgyis diétás reggelit fogyasztottam, gyümölcsnapot tartok. Így ettem egy zöldalmát, s mellé egy sonkás hamburgert, vagy mit. Ebben persze két megaparadicsom volt, amit látványosan kitettem a tányérra, én ugyan nem fogom megtagadni önmagam! Itt már csoportokra voltunk osztva, s hogy-hogynem, nem kerültünk ugyanabba Ákossal. Egyre többen voltunk, beszélgettünk, volt egy group leader, aki tavaly a BME-n tanult (azt mondta, nehéz volt). Beszélgettünk, illetve inkább a leaderek beszéltek. Egyébként hihetetlen, mennyi akcentus van. Kb az első mondat arra megy el, hogy felfogjam, hogy az adott személy mit hogyan ejt... Kínaiból van a legtöbb, de sok az indiai meg a török is. Láttam hollandokat, franciákat, ukránokat, oroszokat, tajvaniakat, de van német, japán, bolgár, kenyai és csílei is. Szóval elég vegyes a társaság. Mondjuk ezek között szerepelnek a PhD-sek, meg a Master képzésre jelentkezők, s szinte csak mi vagyunk cserediákok. Legalábbis nekem eddig ez jött le.

Aztán hamarosan átigazoltam a négyes csoportba (az egyesből), mert ott szimpatikus volt a leader, kevesebben is voltak, nomeg épp annál az asztalnál beszélgettünk Ákossal. Mondjuk ő alapból ott volt. Erről a srácról kiderült, hogy 21 éves, ami azért furcsa, mert nem atléta, de több izom van rajta, mint rajtam, s több szőr, mint Bélán. Mesélt sztorikat, hogy itt mekkora határ a 21. év, szinte két teljesen különböző élet. Alatta semmit nem lehet, felette mindent. Kitért arra, hogy minden szemeszter elején a rendörők átlagban heti hatvan diákot (elsőst, másodiévest) kapnak rajta alkoholfogyasztáson, s visznek be. Azt mondja nagyon vicces. De még 21 alatt azt is büntetik, ha te vezetsz, s a melletted lévő 22 éves srác be van rúgva. Ilyenkor is téged büntetnek meg. Egyébként azt hitte 20 éves vagyok. Meg volt a tájékoztatóban egy füzet (ezt mi már nem kaptuk meg), ami állítólag arról szólt, hogy miképp kell amerikaiként viselkedni. Azt mondta, hogy olyanok vannak benne, hogy mindig figyelj rá, hogy ne késs el sehonnan. Ilyen hülyeséget még sehol sem olvasott...

Ezt követte egy újabb túra a campuson, ahol többek közt kiderült az is, hogy minden sporttal kapcsolatos dolog ingyenes. Ezalatt értsd, hogy nem kell fizetned sem a meccsek megtekintéséért, sem a konditerem vagy a szertár használatáért, semmiért. Döbbenet. Mint említettem tegnap, van két olyan pálya, ami kisebb kosárpálya, s lehet benne görhokizni is pl. Itt rendszeresen rendeznek olyat, hogy az egészséges embereket is tolószékbe ültetik, s így kosaraznak a mozgássérültekkel. Nos, szép... Persze azt mondanom sem kell, hogy mindenhol maximálisan meg van oldva az akadálymentesítés...

A túra után elmentünk Portsmouthba egy kikötői étterembe. Hát, ez is érdekes volt. Az utat természetesen a klasszikus sárga iskolabusszal tettük meg. Mikor odaértünk, sikeresen leültünk Ákossal egy nyolc fős asztalhoz, s csak öt group leader ült le mellénk, nomeg egy kanadai srác. Nem beszéltek lassan... Ugye előre le kellett jelenteni, hogy mit eszünk, s emellé még a salátabárban mehettünk egy kört, meg választhattunk desszertet. Én sült almát ettem, elvégre gyümölcsnap van. De ez a vége. A salátabár hihetetlen volt. Nagyon népszerű lehet, ha megéri egy ilyet üzemeltetni... Már a tányért is egy hűtött helyről kellett elővenni, majd pedig egy ~6m*6m-es asztal körül (najó, csak három oldalán) kellett végigmenni, s közben mindenféle bigyót rátehettél a tányérodra. Tudjátok, hogy nem szoktam ilyet enni, de azért megpakoltam, fő az egészség. S finom volt! Mondjuk a többségéről nem tudtam, hogy micsoda, de úgy tettem, mintha tudnám. Ezután jött a stake, amihez hajában főtt krumpli volt, s ez nem volt felvágva, hanem egy alumíniumpapírba vagy mibe (tudjátok, az a fényes...) volt becsomagolva. Hát, itt sem hagytam meg semmit, már teljesen televoltam. S még ekkor jött a sült alma. Ezután mindenkinek adtak egy borítékot, benne egy kulccsal, s ezek közül valamelyik nyitotta az ajándékboltban lévő kincsesládát. Nos, mire kiértem (nem kapkodtam...), egy indiai srác már hozta ki az ajándékait. Így visszafordultam, s az ott lévő Ford Mustanggal próbálkoztam, de az sem nyert. Hát, ilyen az én formám... Ezt követően jött az egyik szervező, s mondta, hogy akkoris le kell adni a kucsot, ha már megvan a nyertes. Mivel alig fértem be az ajándékboltba, egy kínai srácnak adtam a két borítékot, hogy tegye le valahova. Gondolom ő még nem tudta, hogy már van nyertes, mert megtapogatta, s mikor érezte, hogy van benne kulcs, nagyon megörült. Nem akartam megfosztani ettől, így inkább kimentem. De azért nem semmi, hogy veszik rá a népet, hogy menjenek az ajándékboltjukba...

Hazafelé megálltunk a Wal-Martban. Nem nagy durranás. Vettem szemeteszsákot, mosó- és öblítőszert, műanyagpoharat (de tartósat), valamint mikrofonos fejhallgatót, így hamarosan mehet a skype.

Most itthon vagyok, jól elfáradtam, Ákos meg valószínűleg a buszon hagyta a pénztárcáját. Reméljük megtalálják... Lassan megyek feküdni, mert holnap sem lesz könnyű napunk, 8:30-kor reggeli. Remélem otthon minden rendben!