Miután megírtam a tegnapi bejegyzést, lefeküdtem. Éppen elhelyezkedtem az ágyban, s kezdtem volna a jól megérdemelt szunyámat, amikor a szomszéd elkezdett valami műsort nézni a gépén, ami persze az én falamnál van. Még szerencse, hogy csak egy szomszédom van, s az sem a szobának azon a falán, amelynél az ágy van. De fáradt voltam, ígyhát elaludtam viszonylag gyorsan. Hogy aztán hajnal négykor a szomszéd ébresztőjére keljek. Tütü-tütü, tütü-tütü, tütü-tütü... Ez majdnem 30(!) percig ment. Szerintem nem ébredt fel rá. Aztán 26-kor észrevettem, hogy végre nem szól az óra, már csukom le a szemem, amikoris hallom, hogy bekapcsolja a gépét, s elkezd filmezni. De még ráadásul valami erőszakos film is volt, teli effektekkel. Fél6-kor már ott tartottam, hogy átmegyek. Kimentem, bekompogtam, semmi. Mégegyszer, semmi. Mondjuk kicsit halkabb lett. Aztán hatkor nagy nehezen elaludtam.

Hogy aztán 8-kor kelljek. Azért szundiztam fél kilencig. Elmentem reggelizni (pehely), majd mégegyszer átfutottam a filozófia órára a readinget. Maga az óra nem volt túl izgalmas, de túl lehetett élni. Mivel a Babcockban hagytam a papírt, amin az van, hogy mi a neve az angolkönyvnek, amit meg kell vennem, vissza kellett jönnöm, majd megint vissza, csak most távolabb a könyvesbolthoz. Aztán itt párszor el kellett magyaráznom, hogy nekem nem kell a könyvekért fizetni, mire a második nő felhívott egy irodát, amely alátámasztotta az elhangzottakat. Majd megint vissza, s kis elkezdtem olvasni a statra az első leckét.

Így kimaradt az ebéd, s korgó gyomorral mentem órára. Páran már tudják, hogy az én gyomrom igenis kiáll önmagáért, s kifejezi, ha éhes. Hát, meg is tette. Amúgy az egész óra arról szólt, amit a könyvben elolvastunk, szinte szóról szóra. Itt így tanítanak??? Mert akkor minek az óra? Namindegy. Óra után vissza a Babcockba (nem a kajáldába), mert elkezdődött a döntő. Három csokival ideiglenesen elhallgattattam a gyomromat...

...közben néztem, ahogy Federer dominál. Az első szettben oktatott. A második szettben 5-5-ig Murray volt érzésem szerint a jobb, akit egy téves vonalbírói döntés (és az, hogy nem mert megállni és chalange-et kérni) megfosztott egy breaktől. Itt azt mondtam, hogy ez 7-5, 6-2 lesz. S így is lett. Innentől megint csak a svájci volt a pályán, a harmadikban 5-0-ra is vezetett, de a skót ekkor is mindent megtett. Minden elismerésem az övé. Tényleg. Eddigis nagyon szimpatizáltam vele, de ezek után méginkább. Kedvenc lett, persze a svájci mellett. A díjátadon megint mondta, hogy összességében nagyon jó két hete volt, s jó volt itt lenni, ahol a szerinte valaha élt legnagyobb játékos megérdemelten győzött. Hát, az egyik legnagyobb, az vitathatatlan. Legalábbis szerintem, bár a tegnap említett fórumokon nem osztja ezt mindenki. Tényleg jól játszott Federer, véleményem szerint is megérdemelten nyert. S egyébként nem mondtam eddig, de nagyon jó közvetítéseket csináltak. McEnroe nagyon jópofa:) Kint volt Paul Simon (Simon & Garfunkel) is a meccsen, kicsit megöregedett :)

Ezután vacsi, aholis egy szelet pizza, pehely, kakaó volt az étlapomon. Meg valami fura olaszos cucc, ami pizzatészta, s benne, mint egy töltelék, sajt, s ez az egész megsütve. Finom...

Azóta csak netezgetek, pedig a holnapi és holnaputáni órákra is készülni kéne. Úgy néz ki, hogy szombaton megyünk Bostonba, 27-én meg New Yorkba. Persze még semmi sem biztos. A telefonom meg még mindig néma.

Nagyon fáradt vagyok, így megyek, bízom benne, hogy éjszaka most egy kis alvás is jut. Szép napot!