Sajnálattal közöljük, hogy a mai bejegyzés az érdektelenség miatt elmarad.

Így kellett volna kezdenem és egyben zárnom is a soraimat, mert bizony nem volt túl nagy a látogatottság. Ám, hogy lássátok fegyelmező jellememet, nem írok sokat.

Najó, ennek inkább az az oka, hogy vasárnap lévén nem történt túl sok minden. Elhatároztam, hogy ma kipihenem magam, s sokáig alszom. De valahogy nem sikerült. Kb ötször ébredtem fel az éjszaka, s már 9:15-kor úgy éreztem nem meg tovább az alvás. Ne ijedjetek meg, azért erőt vettem magamon, s 24 év minden tapasztalatát felhasználva elhatároztam, hogy bizony addig nem látja a talpam papucs, amíg négy számjegyű értéket nem látok az órán. Aztán 10:30-kor már felkeltem.

A napomat a stat házi vitte el. 10 bolondnak való feladat... De legalábbis 9 biztosan. S sajnálom rá az időt, az az igazság. Ha lenne inkább két nehéz, akkor oké, de így... Mindegy, megcsináltam, egy szavuk nem lehet.

A mai klasszikusunk kicsit más stílusú lesz, de mindenkinek kötelező darab. Amennyire ismerem az olvasóközönséget, a többség már ismeri, de azért ez pont olyan dolog, amit nem lehet elégszer megnézni.

("Nem, én vagyok az, Phoebe!" :DDDDDD)