Ismét kaptok egy szösszenetet, az előző postban megfogalmazottak érvényesek most is: az idő hiányában nem biztos, hogy kellően színvonalas lesz. So here it is:

Folytatom a blogot. Most éppen a Los Angeles-i szállodában vagyok, s a baromi nagy és jó ágyamon fekve nézem a nagy tv-n (azért annyira nem nagy) a Ducks meccset. Egy harmad után a Dallas vezet 2-1-re de még bármi lehet.

Tegnap érdekes napunk volt. Reggeli után felkerekedtünk, s elmentünk a Pacific Aquariumba, Long Islandbe. Fura volt, mert picit öregnek éreztem magam. Szinte nem volt ott olyan, aki ne a gyerekeivel jött volna, nomeg pár iskola is képviseltette magát. Viszont mivel a 21 dollárt már kifizettük, így nem fordulhattunk vissza. Maga az akvárium érdekes volt. Készítettem jópár képet, de mivel a halak rendszerint üvegen keresztül voltak láthatók, így a képminőség finoman szólva sem garantált. A fókák nagyon viccesek voltak. S emellett egyértelműen értelmesebbnek is tűntek, mint ott pár ember… Láttam cápákat, rájákat, medúzákat, fókákat, valamint természetesen halakat minden mennyiségben. Még cápaetetés is volt, de sajnos nem a nagyobbacska cápákat, hanem csak a kicsiket etették. Pedig megnéztem volna, ahogyan mondjuk egy tehenet bedobnak nekik… Sebaj, talán majd legközelebb.

Miután végeztünk, kicsit leültünk az óceánpartra, majd eldöntöttük, hogy eszünk egyet a Steakhousban. Nos, ez egy nagyon jó döntés volt. Kiültünk a kerthelységbe, s élveztük a kellemes napot, a finom szellőt és a gyönyörű látványt. Ez az élmény tényleg leírhatatlan, s ezt még tetézi, hogy mindez novemberben történt. Jah, s a bélszín is tökéletes volt, a második kóla meg ingyenes. De tényleg, egyszerűen nem lehet leírni, milyen volt ott ülni. Valahogy olyan felhőtlennek tűnt akkor minden, mondjuk tényleg egy darab felhő sem volt az égen… Ott ülni, egy napszemüvegben, érezni azt a kellemes időt, majd enni egy nagyot, hát mindenkinek át kellene ezt élnie.

Miután tele lett a bendő, újabb útra indultunk, ezúttal Santa Monica volt a cél. Ehhez majd 2 órát kellett utazni, de hát ha ez az ára, akkor nincs mit tenni. Ott még éppen elcsíptük a naplementét, így valóban láttam egy igazit a Csendes-óceán felett. Mit mondjak, nem volt rossz látvány. Santa Monica egy igazi tengerparti, akarom mondani óceánparti városka. Igazából LA-hez tartozik, de ez bonyolult. Kiépített strand, nagy móló, hogy még közelebb legyél a naplementéhez, rengeteg hotel, vidámpark, élet. Tetszett. Az előbb magasztalt Long Islandnek gyorsan vetélytársa akadt…

Ami viszont ezután jött, nos, az már egyáltalán nem tetszett. Fél hatkor kimentük a buszmegállóba, mert el akartunk menni a Sunset boulevard-ra. Miután fél órát álltunk ott, úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a másikba, hátha csak a tábla maradt ott, olyan igazi „magyar módra”. Hát nem. A másik buszmegállóban is álltunk 45 percet, mire végre jött a busz. Ekkorra már eldöntöttük, hogy inkább visszamegyünk a szállásra. Az útnak nagyságrendileg 50 percig kellett volna tartania. Dugó volt. Nem kis dugó, hanem nagy. Röpke 180 perc után már le is szálltunk. Nem volt vicces. De legalább nem volt messze a szálloda, ahol fürdés, majd szunya.

Ma a reggelit követően megvettük a holnapi vonatjegyet, majd meglátogattuk Hollywoodot. Őszinte leszek, nem olyan nagy durranás. Itt jegyezném meg, hogy majd három órát sétáltunk a 31 fokos hőségben. Mi lehet itt augusztusban? Erdőtűz? Lefényképeztem a „dombot” a felirattal, sétáltunk a Hollywood boulevard-on, meg a Sunseten, megvolt a Walk of Fame nagyja (tudjátok, a járdán egy csillag, s benne egy név), de nem volt semmi extra. Kicsit csalódás volt. Sétáltunk itt két órát, mert állítólag az igazi LA a Sunset boulevard-on található a Doheny streettől keletre. Nos, ettől nem voltam elájulva. Végül egy késői ebédet fogyasztottunk el a California Pizza Chicken nevű helyen. Ez a franchise nekem nagyon tetszik, ilyen helyen ettünk Bostonban és Friscoban is. A Jamaican Jerk Pizza helyett (még mindig vicces a neve) most a Thai Chicken Pizzát próbáltam ki. Jó volt, pedig szerintem egy fél répamező rá volt reszelve…

Végül visszametróztunk, majd beestünk az ágyba. Még nem volt túl késő, de kicsit kimerültünk az utóbbi napokban. Ezzel LA-vel szinte végeztünk is. Érdekes az összkép. Maga város különösebben nem tetszik. Többen beszélnek spanyolul, mint angolul, az emberek, akikkel találkoztam az utcán, nos az esetek többségében nem tettek rám túl jó benyomást, s ez az idő nekem már túl meleg. Bár az is lehet, hogy a fáradtság miatt érzem így. Viszont Anaheim, Long Island és Santa Monica nagyon nagy élmény volt. Ott valahogy egészen máshogy néz ki az élet…

Holnap kelünk korán, mert fél 10-re Riverside-ba kell érnünk, ott találkozunk Kovács Béláékkal, s megyünk Vegasba. Nagyon kíváncsi vagyok!

Pálmafát fényképeztem, óceánvizet nem palackoztam :) Döntsd el Yurij, mi kell, Cola vagy víz :) A meccsnek nemsokára vége, s Dallas 5-2-re vezet. Még jó, hogy nem ezen a meccsen voltam kint :)