A nap szokásosan lassan indult, de ezzel semmi gond nem volt, könnyen meg lehet ugyanis szokni. Viszont várt egy fontos döntés: vigyek-e kabátot, vagy se. Úgy döntöttem, kemény vagyok, meg mutatom a New Yorkereknek, nomeg a legalább ennyi túristának, mi az a magyar virtus, s nem vettem. Utólag elmondhatom, hogy nem volt rossz döntés, mégha néha egy picit hűvös is volt.

Először a 42. utca nyugati végére mentünk, ugyanis onnan indult a három órás hajótúránk. Mivel kis késésben voltunk, nem kellett sokat várnunk, s már indultunk is. A hajó egész Manhattant körbejárta, nagyon szép, mondanom sem kell. Csináltam sok képet, de jó párat a hajóból, mert azért egy idő után már elég hideg szél fújt odakint. Közben a hapsi folyamatosan beszélt, s szerintem mindent elmondott, amit tudni érdemes, talán még többet is. Elmondta, hogy hol élt Heath Ledger, mennyi ideig építették a Szabadságszobrot, milyen magas a Colgate épület, de persze elcsukló hangon hosszú perceken keresztül beszélt szeptember 11-ről is.

Miután ezzel végeztünk, ettünk egyet egy közeli, hangulatos helyen. Az étlapra az volt írva, hogy az első éttermek egyike volt ezen a környéken, s hogy azóta milliókat kínáltak érte, de nem adták el, mert ilyen otthoni ízeket máshol nem kapnak a környékbeliek. A kaja rendben is volt, drága sem volt, szóval minden oké. S a végén kiderült, hogy a felszolgáló lányka magyar... Mondjuk nem értem, hogy nem tűnt fel neki, hogy magyarul beszélünk egészen addig, amíg a fizetésnél a bankkártyát hozta vissza...

Utána séta, a Post Office és a Madison Square Garden érintésével eljutottunk az Empire State Buildingig. Ott találkoztunk Levivel, majd már mentünk is fel a 86. emeletre. Úgy intéztük, hogy már sötét legyen (szóltunk a napnak, hogy ugyan menjen már le...), így ugyanis egészen más a város. A látvány, élmény leírhatatlan, a képek, amelyek nagy számban készültek, biztosan nem tudják majd ezt átadni. (Pláne azok, amelyeket én készítettem.) A vége már egy kis butáskodásba ment át, s készült egy pár vicces kép is. Ilyet akartam feltölteni, de ez most elmarad, mert nem kaptam meg azokat.

Otthon meg már 23-a van, szép péntek, munka nélkül. Mázlisták... Én meg kényt... Várjunk csak! Még nem is péntek van, igaz? Akkor még vár a munka tieteket! Én ezt annnnyira sajnálom :) Najó, ez most egy kicsit gonosz volt, de nézzétek el nekem, innen könnyű. Holnap viszont NHL! :) A fényképezőt töltöm is, sokat kell bírnia :P

Az egyik leggyakrabban kommentezőnk kedvéért pedig szerepeljen itt egy, najó, két kép (thx to Maya, mert én még nem töltöttem fel a sajátjaimat) :