Verba volant, scripta manent

Egy kis szösszenet a washingtoni szállodából, ezért inkább hálásak legyetek, s ne a hibákat keressétek benne...

Nos, az egész csütörtökön kezdődött. Mivel az egész campus ijesztően kihalt volt, ezért kifejezetten örültem, hogy elhagyjuk a bázist. Pár srác, akit még ismerünk a Babcockból, ugyanahhoz a vonathoz igyekezett, ők New Yorkba mentek.

Igazából picit aggódtunk, hogy elérjük-e a repülőt, mert nem volt sok időnk a vonat beérkezése és a járat indulása között, ezért úgy döntöttünk, hogy taxizunk. Jó döntés volt, kényelmesen és gyorsan odaértünk. Már on-line becsekkoltunk, így még várnunk is kellett egy fél órát.

Maga a repülő baromi kicsi volt. Összesen 18 sor (mi a 17-ben ültünk), az első kettő sorban egy szék, a többiben három… Ilyen kis géppel még nem repültem. Valahogy így a sebesség is jobban érződött, nomeg a kapitány is ralipályán érezte magát, nem fékezte túl a járgányt a kanyarokban. Gyakorlatilag a leszállás után az első kanyarnál el is hagyta a leszállópályát. Nomeg az egyetlen stewardess is vicces volt, összességében egy gyors, kellemes út volt.

A reptérrel minden rendben, könnyedén megtaláltuk a metrót is, majd a szállásra navigáltunk. Elég elegáns hely, a szoba nagyon jó, az ágyak nagyok, és még HBO is van. Viszont nincs net. Illetve napi $10-ért lehetne használni, ha lenne Ethernet kábelünk, de én azt nem hordok magamnál. Meg mondjuk ennyit nem is ér, ha az ablaknál ülve egy másik hálózatot is használhatsz a fantasztikus WiFi technológiának köszönhetően.

Még csütörtök délután elkezdtük a főváros felfedezését. Itt is minden kihalt, gyakorlatilag senki sincs az utcákon. Továbbra is meglep, hogy mennyire különleges hatással van a Hálaadás az emberekre. Lassan kezdem azt hinni, hogy ez nagyobb ünnep, mint a Karácsony. Nem akartunk metrózni, inkább gyalog akartunk eljutni pár híres épülethez. Mivel a Fehérház környéke volt a legközelebb, így azt vettük célba. Ahogy közeledtünk, egyre több ember volt az utcákon, akikről egyébiránt sütött, hogy turisták. Persze itt is többségben voltak azok, aki Ázsia keleti feléből jöttek. Mivel a Pennsylvania Ave felől jöttünk, először a Blair House-t találtuk meg. Erről én nem sokat tudtam, de kiderült, hogy az egyes kormányfők itt szoktak megszállni. Pedig épp azon gondolkoztam, hogy vajon mibe kerülhet egy ilyen helyen lakást bérelni. Aztán nem messze már ott is volt a Fehérház. Hát, tényleg fehér. Mondjuk én már csak tudom, hogy „Nomen est omen”… Egyébként szép. Természetesen kép is készült, de most még nincs rá lehetőségem, hogy feltöltsem.

Utána továbbsétáltunk, s én úgy találtam, hogy az egész környék nagyon kellemes. Elmentünk a Pénzügyminisztérium mellett is, természetesen kép is készült, nomeg a Bank of America előtt is. Gondoltam is rá, hogy ott bizony nem felhőtlen mostanában az élet. Bár kicsit erősödtek a papírok, mióta Obama megnevezte a pénzügyminiszterét. Elsétáltunk a Fehérház mellett, s lefényképeztük a másik oldalról is. Ott már Karácsonyfa is van.

Innen a Washington Monumenthez vezetett az utunk, ami nagyjából egy Obeliszk. 555 láb és 5 inch magas, tehát majd’ kétszáz méter. Nekem tetszett, bár én minden ilyesmit szeretek. Párizsban is ez az egyik legjobb. Nomeg a Diadalív… Ezt követően nyugatnak vettük az irányt, ahol először a National World War II Memorial került az utunkba. Ez picit felháborított, mert ez csak az amerikaiakról szólt. Hogy ők milyen bátrak voltak, stb. Namost egy világháborút nem véletlenül hívnak világháborúnak. Talán illett volna megemlíteni legalább a szövetségeseiket. Utána séta a Reflecting Pool mellett, mögöttünk még mindig ott tornyosodik az Obeliszk, előttünk pedig már a Lincoln Memorial. Hát, az elég megdöbbentő. Gyakorlatilag egy nagy épületben egy nagy Lincoln szobor, de nagyon tekintélyt parancsoló. S innen látszik a tó, a világháborús emlékmű, a Washington Monument, sőt, távol még a Capitolium is.

Miután itt is kifényképeztem magam, a Vietnam Veterans Memorial következett. Szép fal, ahol az összes áldozat neve fel volt tüntetve. Elegáns, fekete fal. Már sötétedett, éhesek is voltunk, így a szálloda felé vettük az irányt. Útközben még felkerestük a Kennedy Centert, de csak kívülről néztük meg. S még beugrottunk egy mexikói gyorsétterembe, ahol fogalmunk sem volt, mit kérjünk, s nem is volt túl jó, de az éhség ellen tökéletes volt. Este tévénézés, volt két Jóbarátok rész, egy Two and a half men (nem tudom a magyar címét, esetleg Törpicur vagy Yurij tudja) meg Hihetetlen család is. Aztán szunya.

Pénteken már nagyobb volt az élet. Ez a péntek nagy vásárlónap az USA-ban, állítólag egyes üzletek ezen a hétvégén meg tudják csinálni az éves bevételük 10%-át. Néztük a reklámokat a TV-ben (volt bőven), s egyes boltok már hajnal négykor(!) kinyitottak.

Most a „Mall” körzetbe mentünk, s igyekeztünk kihasználni, hogy minden múzeum ingyen van. Ez a terület a Washington Monument másik oldalán van, ekkor vettük észre, hogy itt nem olyan nagyok a távolságok. Elkezdtünk sétálni a múzeumok előtt, s mindenről, amiről érdemes volt, fényképet készíteni. A National Air and Space Museumba már be is mentünk. Nos, erről a helyről Édesapám jutott eszembe, ő egészen biztosan egy egész napot itt tudott volna tölteni. Mi is ott voltunk három órát, de ez igazából nekivaló volt. Rengeteg repülő a mennyezeten, űrhajók, rakéták, motorok, turbinák, szétszerelve, összerakva, maketten, életnagyságban, mindenhogy. Természetesen volt ott vadászrepülő, a Wright fivérek repülője, műrepülő, utasszállító gép, Boeing első része (ez baromi nagy volt, pedig 1:8-hoz volt kicsinyítve). Voltak szimulátorok is, de azokat nem próbáltam ki. Szóval Apa, ezt élvezted volna. A bemondó azt mondta, hogy ez a világ legnépszerűbb múzeuma. Nos, tényleg sokan voltak, de azért szerintem egy Louvre vagy a londoni Természettudományi múzeum még látogatottabb. De azért jó volt. Sok fénykép is készült, de ezt mondanom sem kell.

Utána a National Gallery of Art következett, ahol szintén eltöltöttünk nem kevés időt. Szép képek, szobrok, de több időre lett volna szükség. De talán a leglenyűgözőbb az, hogy komplett parkok voltak az épületben… Mivel a múzeumok 5-kor zártak, így aznapra ennyi volt. Sétáltunk még az utcán, s én egyből kiszúrtam, hogy Capitals meccs lesz (washingtoni jégkorongcsapat), annyian voltak mezben. Sajnos most nem volt rá keret, hogy mi is menjünk, pedig Ovechkint megnéztem volna játszani. A vacsorát egy spanyol étteremben költöttük el, s ez bizony lehet, hogy hiba volt. A kaják le voltak fordítva ugyan angolra, de ez nem segített sokat, így kábé találomra választottunk, rosszul. Finom volt ugyan, de kevés, így nem laktam jól, ami különösen a szállodában volt érezhető.

Így a szombatot egy reggelivel kezdtük, ami jó volt ugyan, de nem arányos az árral. De sebaj, útnak indultunk, megint. Ugyanott kezdtünk, ahol pénteken, ugyanis 2005-ben átadtak egy Holokauszt múzeumot, s ezt mindenképpen meg akartam nézni. Nos, itt nem igazán tudok mit írni. Úgy gondolom, hogy a döbbenetes, illetve sokkoló szavak elbagatellizálnák az élményt. Azt hittem, hogy én elég sok mindent tudok a második világháborúról és a holokausztról, de nem. Rengeteg fénykép, videó, rádióadás, minden. Gázkamra ajtaja, cipők, amiket levetettek az áldozatok a gázkamra előtt, ruhák, makettek, s rengeteg információ. S most nemcsak a nácik voltak rossznak beállítva, ez nem arról szólt. Itt igenis nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az egész emberiséget felelősségre vonják. Nem rejtették véka alá az amerikaiak felelősséget, akik ugyanúgy nem engedték be a zsidókat, mint senki más. S érdekes, hogy az egyik korabeli filmben volt egy statisztikai adat, miszerint az amerikaiak 76%-a elítéli a nácik tettét a zsidókkal, még a Kristályéjszaka után nem sokkal, de ennek ellenére 77%-uk nem akarja, hogy az államok befogadja a zsidókat. Hát, no comment. Tényleg nem tudok mit mondani. Döbbenetes. S a rengeteg magyar zsidóról is szó volt. Fel voltak sorolva a városok, ahonnan deportáltak zsidókat, így magyar városok is, fel voltak tüntetve keresztnevek, s nem volt jó őket olvasni. De azért meg kell jegyeznem, hogy nem értem, miért visznek be egy ilyen helyre gyerekeket. Ebből aztán tényleg semmit nem fognak fel, s nem találom túl helyesnek, hogy végigbömbölik vagy esetleg végig röhögik az egészet…

Ez alapján nem voltam a legjobb hangulatban, kicsit lehúzott ez az élmény. Utána elmentünk a Természettudományi múzeumba, ami annyira nem tetszett. Túl zsúfolt volt, rengeteg gyerek, nem sok új. De mégis megérte bemenni, mert volt egy kiállítás az év legjobb természetfotóiról. Az tetszett.

Ezután már a Capitolium következett, természetesen fényképekkel. Nem kicsi. Ellenben nagy. Körbejártuk, majd bementünk a Kongresszusi Könyvtárba, a Jefferson Buildingbe. Itt egyebek mellett megtaláltuk az eredeti Gutenberg-féle Bibliát. Azért ez az épület sem csúnya. Szorosan mellette a Legfelsőbb Bíróság épülete, pipa. Majd mivel ismét ránk sötétedett, irány a Union Station, ahol metrózunk egyet. Azért bementünk ide is, s ez is elég impozáns, nem olyan, mint a szolnoki vasútállomás. Már itt is nagy karácsonyfa, meg valami norvég kisvasút. Utána egy jó vacsi az általunk nagyon kedvelt California Pizza Kitchenben, majd vissza a hotelba, ahol megint egy kis tévézés. Volt ma is Two and a half men, s most lett vége a Charlie Wilson háborújának.

Nagyjából ennyi történt eddig. Holnap még megnézünk egy-két dolgot, s hétkor indul a repülőnk vissza Bostonba. Egyébként a város tetszik, szép, tágas utcák, nem túlzsúfolt. Ez tényleg olyan megtervezett város, kifejezetten a látványosságokra hajaz. Mondjuk hosszútávon biztos idegesítene a sok turista.

Remélem otthon minden rendben, sok hírt nem adtok magatokról…

Nem volt nagy a valószínűsége, de mégis írok még. Történt ugyanis, hogy épp a San Jose Sharks - Chicago Balckhawks meccset nézem, s láttam egy reklámot, ami nagyon tetszik. Rákerestem, hogy ide is betegyem :

Amúgy Toews nagyon jól játszik. Igazi csapatkapitány, pedig még csak 20 éves...

A nagy sikerre való tekintettel -amire a rengeteg kommentből következtetek- újra jelentkezem. Valószínűleg ez lesz az utolsó post Washington előtt, legalábbis ha nem írok a következő 12 órában, akkor mindenképp.

Merthogy igen, holnap utazunk a fővárosba, "Díszíbe". Érdekes lesz, picit másmilyen, mint a nyugati part. Legalábbis azon útikönyv szerint, amit az angoltanárom adott (milyen kedves...), itt mindenhol van valami emlékmű, múzeum vagy tér. Esetleg egy Capitoleum. Szóval lesz mit nézni, s ami a jó hír: minden múzeum ingyenes! Háhá, most jól kihasználom az amerikaiak adóját :)

Ez a Hálaadás egyébként meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ez itt ekkora ünnep. Gyakorlatilag az egész kampusz hazament. Már hétfőn is kevesebben voltak, de ma filozófián kb nyolcan voltunk, az utcákon alig néhány diák, a parkoló teli üres hellyel. Ez azért elég érdekes hangulatot teremt, kicsit talán magányosabbnak érzi magát az ember. Még Mike is hazament! Mondjuk előtte vagy 30szor becsapta az ajtóját, de mindegy. S még engem piszkáltok, hogy hazaviszem a szennyest??? Mike kb 3 kosárnyi koszos ruhát vitt haza! De itt egyébként is megállt az élet. Az étkezők bezártak 2-kor illetve 4-kor, s nem nyitnak ki vasárnapig. A könyesbolt is bezárt délben, így 12:20-kor, amikoris mentem, hogy veszek egy feltöltőkártyát a telefonomhoz, már zárva volt. Így most a magyar számom él igazán.

Mivel nincs hol enni, ezért a boltban vettem ilyen "teddamikróbamásfélpercreésehetedis" kaját. Kettőt, hátha legalább az egyik ehető lesz. Azért remélem, hogy holnap lesz hol ennünk Washingtonban...

Más egyébként nem történt. Az időjárás nem szeret annyira engem. Egészen hétfőig rohadt hideg volt, tegnap el akartam menni gymbe, erre szakadt az eső (nem kicsit), ma meg kellemes 5-7 fok volt...

Hát, mára ennyit, azt hiszem minden kérdést megválaszoltam. A fényképezőgép aksiját ezuttál feltöltöttem. Mivel csak pár napra megyünk, ezért nem is a bőröndöt viszem, hanem csak a hátizsákom. Gondoltam ezt is megosztom veletek :) Na, most megyek, megnézem ehető-e valamelyik műkaja. Majd jelentkezem.

A reklámra. Nem gondolkoztam sokat azon, hogy akarok-e reklámokat a blogra. Pedig állítólag pénz is járt volna hozzá, meg ki lehetett volna kerülni az index címlapjára, de valahogy mégsem vonzott. Gondolom azért ehhez az én blogomnál picit nagyobb látogatottság kellene, nomeg nem is akarok különféle tamponreklámokat látni a már-már tudományos szintű és komolyságú posztok között.

Nézzük, miről is írjak. A legfontosabb, hogy otthon már 25-e van. És mi van november 25-én? Na mi? Hát Katalin nap! Ezúton szeretnék minden Katalin ismerősömnek boldog névnapot kívánni, de legfőképpen Édesanyámnak, aki nélkül ez a blog sem jöhetett volna létre. Legyen szép napotok!

Aztán. Hazatért lábteniszes hősünk a világbajnokságról, s CNN is lehozta a hírt, miszerint hármasban bronzérmet szerzett. Nagy-nagy gratula, mindannyian nagyon büszkék vagyunk. Mondjuk ezen jóindulatunkat azon nyomban elvesztette, mikor kiderült, hogy két meccs között nem ezt a portált látogatta. Ejnye-ejnye.

Első és jóeséllyel utolsó alkalommal kihirdetett (vagy ki sem hirdetett) "Kérdezzetek, válaszolok!" című játékunk győztese "bisti" nevű kommentezőnk lett, így az ő mélyenszántó kérdéseire próbálok hasonló választ adni. Napközben főként olvasok, esetleg tanulgatok. Hó még nincs, sőt az utóbbi időben semmilyen jellegű csapadék nem volt. Mondjuk hideg az van. Gymbe mostanában kevesebbet látnak, de ami késik, nem múlik. Fogok még menni, de nagyon hideg van, s nagyjából 15 perc séta oda (de 10 biztos), s ugyanennyi vissza is. A Törpök pedig "'&#+'%!=+%"!+@{[!!!!!!! Két vereséggel kezdeni a terembajnokságot??? Ennél azért picit többet várnék. Vagy a fejekben nincs minden rendben?

Mike az utóbbi időben jófiú volt, de ma nagyon hangosan nézte a Houset, s nem bírtam tovább, átmentem. Kopogok, semmi. Megint kopogok, semmi. Harmadjára is kopogok, kicsit erőteljesebben, semmi. Ekkor mögülem kilép valaki a mosdóból, s hát ki volt az? Mike... Cseles. Bent sem volt a szobájában, de üvölt a TV. Azt hittem erre csak egy nagymama képes :) Aztán megemlítettem neki, hogy ugyan megtenné-e, hogy lehalkítja a készüléket, amire az "Of course!" volt a válasz, s egy kis mosoly, hogy nem neheztel. Még szép... Majd mondta, hogy bármikor szóljak, mert "I don't give a shit about it." Hát köszi... Én speciel kénytelen vagyok. Azért most alaposan megnéztem magamnak. Nem magasabb szerintem, mint én, talán 5 centivel alacsonyabb (max), de egy olyan 15 kilóval "erősebb", főként hasban. Mindenesetre elfutni el tudnék előle, no nem mintha ez bármikor előfordulhatna, kemény vagyok, mint a szikla :D

Kijavították a múltheti stat quizt, ahol 15 pontból 17-et sikerült szerezni. Így összességében 368/367-en állok, amiből arra bátorkodtam következtetni, hogy valószínűleg meg lesz a tárgy. Még van egy vizsga (kb zh), egy házi, meg egy projekt feladat. Utóbbit Ákossal együtt csináljuk. Majd.

Nagyjából ennyi. A nagy csendből arra merek következtetni, hogy otthon minden rendben. Remélem jól sejtem. Este Ducks meccs és még vacsiznom is kell, nomeg angolra is írnom kéne valamit, szóval megyek. Mégegyszer boldog névnapot a névnapot ünneplőknek! Legyetek rosszak...

Ma olyan igazán semmittevő napom volt, de kellenek az ilyenek is. Viszont elég hideg van. Amikor fél kettőkor elmentem ebédelni, akkor -3 fok volt. Most -7 van. S szerintem nem jó az ablakom szigetelése. Este lefekvéskor teljesen kellemes idő van a szobában, de reggel alig akarok kimozdulni a takaró alól, olyan hideg van.

Lévén nem történt ma semmi, ezért csak egy élményt osztok meg veletek. Elmentem vacsizni, úgy, hogy még a Ducks meccsre visszaérjek. Ettem egy kis pizzát, majd észrevettem, hogy mindenki egy pultnál van, s mintha fagyit szednének. De olyan igazi, gombócosat. Hát, magyar gyerek vagyok, úgyhogy picit odatettem magam a pizzaevésben, nehogy elfogyjon a fagyi, mire odamennék. Odamentem, s tényleg fagyi volt, méghozzá hat féle. Láttam, hogy van olyan zöldes színű is, mondom az biztos pisztá(r)cia, azt meg szeretjük, így gyorsan szedtem három gomboccal. Most használtam először ilyen igazi fagyis szedőkanalat. Azért gondoltam teszek mellé két gombóc csokit, amiben csokidarabok voltak, nehogy magányos legyen az én kis zöld fagyim, s egy kis epret is, ha már arra jártam. Leültem az asztalhoz, s hát jó nagyot kanalaztam. Az első egy kis csoki volt, de már alig vártam a pisztáciát. Nagyot kanalaztam, be a szájba, hmmmmmmm... s majdnem kiköptem. Nem pisztácia volt... Amikor szedtem, akkor néztem is, hogy mintha egy cimke lenne ott, s mintha azon a "Mint" felirat lenne, de nem foglalkoztam vele. Kellett volna. Ugyanis sikeresen menta fagyit szedtem magamnak. Három kanállal. Ki az a barom, aki menta ízű fagyit készít? És az, aki rendel belőle??? Komolyan, mintha 10 winterfresh rágót kaptam volna be... Megpróbáltam a csokit és az epret megenni, de a menta nem ment. A fagyifélék 99%-át szeretem, de ez ehetetlen volt. Ha valakinek rosszat akartok, akkor csak etessetek vele mentafagyit...

Hát, mára ennyit. Egyébként 91-ben november 23-án tudatta közleményben a világgal Freddie Mercury, hogy AIDS-es. Ma is tanultatok valamit. Szép napot, ne felejtsétek, hétfőn ismét munka :P

Mivel annyira özönlöttel a rajongói levelek (mármint ha egyet annak lehet venni), hogy írjak, ezért írok.

Csendesen telnek napjaim. Najó, ez nem igaz, mert Mike még mindig itt van. Tegnap azt hittem, hogy megjavult. Negyed kettőkor úgy feködtem le, hogy csend volt. Mire felmelegedett az ágyam, elkezdtem volna az igazi pihit, hallom, hogy csapódik be az ajtaja. Nem javult ő meg, csak nem volt otthon. Hozott egy kislányt is, s vele beszélgetett. Ez még úgy nem is lett volna probléma, mert azért nem várhatom el, hogy meg se mukkanjon, de közben valamit nagyon szerelt... Nagyon érik, hogy beszólok neki, nagyon. Mivel most a Ducks is vesztésre áll, s megint megy az a k*rva tévé, ezért ma lehet, hogy eljön a vendetta.

Ma egyébként volt egy exam filozófiából, meg egy quiz statból, így "nagyon" meg voltam terhelve. Oké, nem sok ez, de egyre kevédsbé vagyok kipihent, köszönhetően a szomszédomnak. (Épp most fejezte be a gitározást...)

Egyébként tényleg nem nagyon történik semmi. Hideg van. Nappal olyan 2-5 fok, este 6-kor már -3, éjszaka pedig -7 is. Legalábbis most annyi van. Pedig egyébként süt a nap.

Mivel tényleg nem tudok miről írni, ezért kaptok egy képet, hátha ezután elmegy a kedvetek a munkától :)

Hát, elég eseménytelen napok követték itt egymást, ezért sem írtam. Jórészt tanulnom kellett (ami vicc, kinőttem én már ebből), így el is fáradtam szépen.

Az egyik legizgalmasabb, hogy mostantól akár reklámokat is megjeleníthetnék a blogon, ami azt jelentené, hogy pénzt is kapnék. Nade én ilyet nem játszom, az én olvasóim nem a reklámokért jönnek ide. Arra ott van az RTL Klub. Meg egyébként sem hinném, hogy az én látogatottságom alapján január 1-ig össszegyűjtenék egy fagyira való pénzt.

Mi is történt még? Tegnap (csütörtökön) elmentem este a bárba, mert már nagyon rámfért egy kis kikapcsolódás. Hát pont a Jets-Pats meccs ment (New York Jets - New England Patriots, NFL, amerikai foci. A New England ezen régió csapata, rivalizálás persze itt is van), s mikor odaértem, 10 másodperc volt hátra, s 7 ponttal ment a Jets. De Cassel adott egy TD passzt, plusz a jutalomrugás is jó volt, így jöhetett a hosszabbítás. De azt az örömöt, mint amikor Moss elkapta a labdát... Mindenki őrjöngött (na én nem) S vagy négyszer megismételték, s minden alkalommal ugyanaz a hatás... (ezek vajon tudták, hogy általában az ismétlésen is elkapják a labdát?) Na mindegy, ugyanis a hosszabbításban meg kikaptak, így kicsit felesleges volt a nagy örömködés :)

Eddig azt hittem, hogy a magyar kocsmákban fellelhető lányok buták. Nos, lehet, hogy azok, de azokhoz képest, akik itt vannak, nos, kb atomfizikusok. Itt ugyanis a "lyányok" úgy öltöznek ki, mintha egy bálba mennének, mindenkivel fényképezkednek, akkor mindig felvesznek valami hihetetlen műmosolyt (szerintem ez az amerikai génállomány része), ha valaki megjelenik az ajtóban, akkor meg integetnek, s sikongatnak. Hihetetlenül idegesítő, mert te meg a bárpultnál néznéd az NFL, NBA vagy NHL meccs egyikét. Ugyanis LCD TV kb 15 lehet, nem tudom, hogy ettől még belefér-e a kocsma kategóriába. Mindegy, azért rám fért már. Mondjuk jól elkoktéloztam 20 dollárt, pedig mindössze 3-at ittam. Vegasban ugye ez három dolláromba került :)

A szomszédom viszont egy állat. Bocsánat a kifejezésért. Ezentúl hívjuk mondjuk Mike-nak (ez van kitéve az ajtójára is...) Ez nem tud aludni! S ha éppen nem alszik, akkor ágyat, de legalábbis szekrénysort tologat. Hajnal kettőkor, illetve tegnap háromkor. És még TV-je is van, ami nyilvánvalóan a közös falunknál van. Kedves tőle, hogy azt akarja, én is halljam, de nins rá szökségem. Most pedig szerintem valamilyen gagyi számítógépes játékkal játszik, mert állandóan pittyeg valami. Ha azt mondom, hogy jobb volt nélküle, akkor nem fejezem ki elég mélyen az érzelmeimet...

Más nagyon nem történt, még említésre méltó sem. Ma elmegyek moziba, megnézem a Dark Knight-ot (harmadjára). Az egyik épületben van két mozi, s ki késésekkel leadnak filmeket. Végülis, nincs jobb dolgom, s két dollárt megér. Éhes is vagyok, szóval még ennem is kéne, jajj de sok teendőm van.

Remélem otthon minden rendben. Nem kommenteltétek szét a blogot, ez kedves tőletek! (Hogy tud Mike egyszerre a gépen játszani és az ágyon ugrálni?????????)

ui.: Aki nem látta a hétfői Shoder Klubot, annak itt van két részlet, Ricsárdkának sok szeretettel :) :

És akkor a záróakkord, amivel teljessé teszem a Nyugati-partról szóló beszámolót: Las Vegas!

Mindenekelőtt nagy-nagy köszönetk Kovács Bélának és kedve családjának, amiért elhozták nekem Kedvesem ajándékát rutinos Vegas járóként a segítségünkre voltak! Köszönjük! (Meg a csokikat is :P )

Tehát akkor a túra. Szombatok hajnalban keltünk, mert majd' két óra volt LA központjából eljutni Riversideba, ahol a fent nevezettek felállították a bázisukat. Az út gyorsan eltelt, minden a legnagyobb rendben zajlott. Megismerkedtünk Marattal (aki egyébként attól eltekintve, hogy alacsonyabb nálam, tényleg hasonlít Szafinra), Rita fehérorosz barátjával. Ő volt a sofőrünk. Én augusztus óta nem ültem autóban, így nem okozott különösebb gondot a majd' négy órás út. Ennyi kellett ugyanis, hogy árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, valamint egy kis sivatagon át, eljussunk Vegasba. Útközben egyszer be kellett iktatni egy kis szünetet, mert baleset volt előttünk.

A város tényleg elég impresszív. Ahhoz képest, hogy a sivatag közepén van, tényleg az. Itt nyilvánvalóan csalódást fogok okozni, mert azon túl, hogy meseszép, fantasztikus, fényűző, nem tudok mit mondani. Ez is egy olyan hely, amit nem lehet szóban, vagy képekkel átadni, egyszerűen ott kell lenni. Én mindenkinek szívből kívánom, hogy ez megadasson neki.

Azért egy pár szót mégis vesztegetnék a témára. Először kajáltunk, majd voltunk egy M&M's házban. Hát az nagyon vicces volt :) Mindent, amit el lehet képzelni, felruháztak vagy M apó vagy M anyó tulajdonságaival. Pólók, golflabdák, labdák, kulcstartók, Szabadságszobor, tényleg minden. Ja, s legalább 80 féle cukorka. Tudjátok, ami csak a szádban olvad, nem a kezedben...

Utána elmentünk a mini Velencébe, ahol bárki gondolázhatott egyet. Najó, gondolom az a bárki azért fizet is érte. Itt is láttam menyasszonyt... Minden hotel aljában kaszinó van, így már délután kaptam egy kis ízelítőt belőle. Utána felmentünk a Stratosphere-re, ami egy kilátó. Már sötétedett, így még látványosabb volt. Egyébként itt még vannak játékok is, mint pl "körhinta", de nem a kis langyos, pónilovas (mármint nem a póniló langyos, hanem a zene és a sebesség), hanem a baromigyors, hányatós változat. De még ez volt a három közül a legenyhébb. Hihetetlen, hogy az emberek azért fizetnek, hogy halálra rémüljenek... Najó, majdnem én is felültem :)

Után szépen elkocsikáztunk a Bellagiohoz, ahol megnéztük az óriási szökőkutat. Ebben az a pláne (merthogy a sima óriási szökőkűt Vegasban elég snassz lenne), hogy zenére irányítják, s azt az érzést keltik az emberben, mintha a szökőkút táncolna. Ez egyébként a mini-Eiffel toronnyal szemben volt, de még a Piramistól innen. De itt tényleg van minden, a New York, New York nevű hotel tetején hullámvasút (ezen is menni akartunk, de túl nagy volt a sor), az MGM-ben két oroszlán.

Visszamentünk a hotelbe, gyors fürdés, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Elsőként a Hooters nevű kaszinóba mentünk. Igen, ez is egy olyan hely, ahol a lányok nem viszik túlzásba az öltözködést, s biztosan van egy alkalmassági a pincérkedéshez. Az egészben az a jó, hogy ha egy gép előtt ülsz, s játszol, akkor egy aranyos lányka odajön hozzád, és megkérdezi, nem innál-e esetleg valamit. Te rendszerint innál (kivéve, ha Ákosnak hívnak), ő kihozza, s csak borravalót kell adnod. Így történt, hogy míg eljátszottam kb 10 dollárt, megittam 3 Long Island koktélt, amikért 1-1 dollár borravalót fizettem. A bárban egy ilyen koktél kb 8 dollár lenne. Najó, azért kicsit csúsztatok, mert gondolom ott nem műanyagpohárba adják, s lehet picit többet, de akkor is megéri. A harmadik alkalommal már azt kérdezte a pincér, hogy hozhat-e egy Long Island-et. Hát, najó :) A második alkalommal egy másik pincér jött oda, s Ákos klasszikusan kólát kért. Ennek eredményeképpen mindkettőnknek az útlevelünkkel kellett igazolnia az életkorát. Kösz Ákos :)

Persze nem csak itt voltunk, de ez volt talán a legjobb. Ezen a részen kicsit csalódtam is Vegasban, mert én nagyobb éjszakai életre, tömöttebb kaszinókra számítottam. De lehet, hogy csak később került erre sor, mert mi fél 12-re már vissza is mentünk, lévén vasárnap is 5:40-kor kellett kelnünk a repülő miatt.

Vegas tehát nagyon nagy élmény, viszont csak akkor érdemes jönni, ha van mit költened, s nem számolgatod a pénzed. Akkor viszont szinte garantált a kellemes időtöltés.

A repülőút nem volt épp kellemes, mert az előttem lévő teljesen hátradöltötte az ülését, a mellettem lévő rám tehénkedve olvasott, a mögöttem lévő pedig horkolt. S mindezt gyakorlatilag négy és fél órán keresztül. De végül mégiscsak megérkeztünk.

Az egész túra jól sikerült, nagyon nagy élmény volt. Mondjuk rengeteget költöttünk, s itt most tényleg rengetegre kell gondolni. Kb kétszer annyit, mint amennyit akartam, s ez bizony most kihat a büdzsémre elég rendesen. Mosntatól jobban be kell osztanom minden egyes doboz kólát :)

Nagyjából ennyi lenne, ha kérdés van, szívesen válaszolok. S végül pár kép, a teljesség igénye nélkül. Direkt nem sokat rakok be, hogy legyen mit mutogatni majd otthon is.

Azt hiszem ezt nem kell részleteznem :)

Akvárium...

Long Beach...

Itt a naplemente, egy kis "rondítással". Direkt nektek mosolyogtam :) (mondjuk pont nem látszik :D)

Szintén Santa Monica.

És tényleg ott van a hegyen, nem csak trükk!

Las Vegas felülről, sötétedés után. Nem spórolnak a villannyal...

Las Vegas, Párizsi negyed...

Most nagy...

... most trükkös

És végül, de nem utolsósorban a két Hős :)

Nem lehet egy szavatok sem, kaptatok ma mindent. Most lehet, hogy csak a kommentekre válaszolok pár napig :) Legyetek rosszak! ;)

(megjegyezném azért, hogy baromi nagy sz.pás a képekkel szórakozni, tehát tessék értékelni!)

Öööö, nem is tudom miért, de történt itt egy kis kavarodás, amiért egészen biztosan meg van a felelős, s az is egészen biztos, hogy az nem én vagyok. :)

Tehát Long Island az valóban New York-nál van, Long Beachből van több is, de az igazi az LA-től délre található (itt voltunk csütörtökön), a Long Island Ice Teat pedig mindenki máshonnan ismeri. Szombat van, este tessék inni egyet.

A hibáért elnézést kér a szerkesztőség, blomey nevű olvasónkat egy ingyen képpel fogjuk jutalmazni. Mea culpa...

Ismét kaptok egy szösszenetet, az előző postban megfogalmazottak érvényesek most is: az idő hiányában nem biztos, hogy kellően színvonalas lesz. So here it is:

Folytatom a blogot. Most éppen a Los Angeles-i szállodában vagyok, s a baromi nagy és jó ágyamon fekve nézem a nagy tv-n (azért annyira nem nagy) a Ducks meccset. Egy harmad után a Dallas vezet 2-1-re de még bármi lehet.

Tegnap érdekes napunk volt. Reggeli után felkerekedtünk, s elmentünk a Pacific Aquariumba, Long Islandbe. Fura volt, mert picit öregnek éreztem magam. Szinte nem volt ott olyan, aki ne a gyerekeivel jött volna, nomeg pár iskola is képviseltette magát. Viszont mivel a 21 dollárt már kifizettük, így nem fordulhattunk vissza. Maga az akvárium érdekes volt. Készítettem jópár képet, de mivel a halak rendszerint üvegen keresztül voltak láthatók, így a képminőség finoman szólva sem garantált. A fókák nagyon viccesek voltak. S emellett egyértelműen értelmesebbnek is tűntek, mint ott pár ember… Láttam cápákat, rájákat, medúzákat, fókákat, valamint természetesen halakat minden mennyiségben. Még cápaetetés is volt, de sajnos nem a nagyobbacska cápákat, hanem csak a kicsiket etették. Pedig megnéztem volna, ahogyan mondjuk egy tehenet bedobnak nekik… Sebaj, talán majd legközelebb.

Miután végeztünk, kicsit leültünk az óceánpartra, majd eldöntöttük, hogy eszünk egyet a Steakhousban. Nos, ez egy nagyon jó döntés volt. Kiültünk a kerthelységbe, s élveztük a kellemes napot, a finom szellőt és a gyönyörű látványt. Ez az élmény tényleg leírhatatlan, s ezt még tetézi, hogy mindez novemberben történt. Jah, s a bélszín is tökéletes volt, a második kóla meg ingyenes. De tényleg, egyszerűen nem lehet leírni, milyen volt ott ülni. Valahogy olyan felhőtlennek tűnt akkor minden, mondjuk tényleg egy darab felhő sem volt az égen… Ott ülni, egy napszemüvegben, érezni azt a kellemes időt, majd enni egy nagyot, hát mindenkinek át kellene ezt élnie.

Miután tele lett a bendő, újabb útra indultunk, ezúttal Santa Monica volt a cél. Ehhez majd 2 órát kellett utazni, de hát ha ez az ára, akkor nincs mit tenni. Ott még éppen elcsíptük a naplementét, így valóban láttam egy igazit a Csendes-óceán felett. Mit mondjak, nem volt rossz látvány. Santa Monica egy igazi tengerparti, akarom mondani óceánparti városka. Igazából LA-hez tartozik, de ez bonyolult. Kiépített strand, nagy móló, hogy még közelebb legyél a naplementéhez, rengeteg hotel, vidámpark, élet. Tetszett. Az előbb magasztalt Long Islandnek gyorsan vetélytársa akadt…

Ami viszont ezután jött, nos, az már egyáltalán nem tetszett. Fél hatkor kimentük a buszmegállóba, mert el akartunk menni a Sunset boulevard-ra. Miután fél órát álltunk ott, úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a másikba, hátha csak a tábla maradt ott, olyan igazi „magyar módra”. Hát nem. A másik buszmegállóban is álltunk 45 percet, mire végre jött a busz. Ekkorra már eldöntöttük, hogy inkább visszamegyünk a szállásra. Az útnak nagyságrendileg 50 percig kellett volna tartania. Dugó volt. Nem kis dugó, hanem nagy. Röpke 180 perc után már le is szálltunk. Nem volt vicces. De legalább nem volt messze a szálloda, ahol fürdés, majd szunya.

Ma a reggelit követően megvettük a holnapi vonatjegyet, majd meglátogattuk Hollywoodot. Őszinte leszek, nem olyan nagy durranás. Itt jegyezném meg, hogy majd három órát sétáltunk a 31 fokos hőségben. Mi lehet itt augusztusban? Erdőtűz? Lefényképeztem a „dombot” a felirattal, sétáltunk a Hollywood boulevard-on, meg a Sunseten, megvolt a Walk of Fame nagyja (tudjátok, a járdán egy csillag, s benne egy név), de nem volt semmi extra. Kicsit csalódás volt. Sétáltunk itt két órát, mert állítólag az igazi LA a Sunset boulevard-on található a Doheny streettől keletre. Nos, ettől nem voltam elájulva. Végül egy késői ebédet fogyasztottunk el a California Pizza Chicken nevű helyen. Ez a franchise nekem nagyon tetszik, ilyen helyen ettünk Bostonban és Friscoban is. A Jamaican Jerk Pizza helyett (még mindig vicces a neve) most a Thai Chicken Pizzát próbáltam ki. Jó volt, pedig szerintem egy fél répamező rá volt reszelve…

Végül visszametróztunk, majd beestünk az ágyba. Még nem volt túl késő, de kicsit kimerültünk az utóbbi napokban. Ezzel LA-vel szinte végeztünk is. Érdekes az összkép. Maga város különösebben nem tetszik. Többen beszélnek spanyolul, mint angolul, az emberek, akikkel találkoztam az utcán, nos az esetek többségében nem tettek rám túl jó benyomást, s ez az idő nekem már túl meleg. Bár az is lehet, hogy a fáradtság miatt érzem így. Viszont Anaheim, Long Island és Santa Monica nagyon nagy élmény volt. Ott valahogy egészen máshogy néz ki az élet…

Holnap kelünk korán, mert fél 10-re Riverside-ba kell érnünk, ott találkozunk Kovács Béláékkal, s megyünk Vegasba. Nagyon kíváncsi vagyok!

Pálmafát fényképeztem, óceánvizet nem palackoztam :) Döntsd el Yurij, mi kell, Cola vagy víz :) A meccsnek nemsokára vége, s Dallas 5-2-re vezet. Még jó, hogy nem ezen a meccsen voltam kint :)

Mivel most van egy kis időm, ezért kaptok egy postot. Remélem díjazzátok, mert elég sokáig tartott megírni. Idő hiányában valószínűleg tele van helyesírási és stilisztikai hibákkal, de most ez van. Ha egy kritika is ér emiatt, nem lesz több bejegyzés hétfő előtt! :) S képek is csak akkor lesznek, mert most nincs időm ezzel szenvedni. tehát akkor :

Ezt a bejegyzést éppen a San Franciscóból Los Angelesbe tartó repülőn írom, bár nyilvánvalóan csak akkor tudom majd feltenni, amikor már netközelben leszek. Két okból ragadtam billentyűzetet. Az egyik, hogy még addig akarok az eddigi élményekről írni, amíg nem felejtem el őket, s viszonylag élénken vannak meg bennem. A másik már egy kicsit személyesebb, hiszen még sosem volt alkalmam a Nyugati Part felett irkálni. Hát, nem rossz, próbáljátok ki ti is :)

Nos, mi történt eddig? Hétfőn minden a tervek szerint alakult, időben kiértem a vonathoz is, s még reggelizni is volt időm. Ez azért is különösen nagy tett, mert a várakozásoknak megfelelően csak reggel pakoltam be. (Most egy picit kinézek az ablakon, s a Sziklás Hegységet látom fölülről. Legalábbis szerintem ez az. A másik oldal a Csendes óceánt szemlélheti…) Tehát a vonatot elértük, Bostonig a már szinte megszokott módon el is jutottunk. Ákos vasárnap felderítő munkát végzett, s ennek köszönhetően minden probléma nélkül, könnyedén jutottunk el a reptérre. Ott a becsekkolással sem volt semmi probléma, a bőröndöt is fel tudtuk hozni a fedélzetre. A gép elég pici volt, s nem feltétlenül olyan, mint amilyeneket a filmekben lát az ember. De mivel csak Philadelphiáig mentünk, nem volt különösebben probléma.

Phillybe menetrendszerűen érkeztünk, gyorsan megtaláltuk azt a kaput, ahonnan a következő repülőnk indult, s vártunk nagyságrendileg fél órát. Ez a reptér különösebben nem nyerte le a tetszésemet, mint ahogyan a város sem. Persze nem volt alkalmam a várost túlságosan mélyrehatóan elemezni, egyszerűen az alapján írok, amit felülről láttam. Node sebaj, nem is tetszhet minden. Szépen felszálltunk a repülőre, s amikor indulnunk kellett volna, a kapitány szólt, hogy a SF-i nagy szél miatt majd másfél óráig nem fogunk még felszállni. Namost ezt nem olyan vicces egy őt és fél órás út előtt, mert az én lábaimnak igenis szükségük van a nyújtózkodásra.  Végül „csak” 50 perccel szálltunk fel később, de nem örültem ennek sem. Az út elég hosszú volt, s mivel fizetni kellett volna a kajáért és az üdítőért is, jó magyar turista módjára csak egy vizet vettem, s azért is sajnáltam a 2 dollárt…

Este nyolc körül szálltunk le, így lehetőségünk volt megfigyelni az éjszakai várost fölülről. Impresszív… Az egész reptér jól néz ki, igényes, egyértelmű, így megint nem okozott problémát, hogy megtaláljuk a BART-ot (Bay Area Rapid Transit), amivel egészen a város közepéig mentünk, nagyságrendileg harminc perc alatt. Nem annyira hasonlítható az otthoni 200-as buszhoz, amivel a Ferihegyre lehet eljutni. Kis keveredés után eljutottunk a szállásra, becsekkoltunk, letettük a csomagokat. A szálloda az igényeinknek teljesen megfelelt. Szerintünk a fürdőszoba teljesen felújított lehetett, tehát mindenkinek, értsd mindenkinek az igényeit kielégítő tisztaság uralkodott benne. Kicsit sétáltunk még az utcákon, amik meglehetősen kihaltnak tűntek este 10 magasságában.

Kedden 9kor akartunk felkelni, de már 8kor felébredtünk. Hiába, tényleg lehet valami ebben az átállásban, hiszen megint három órányival arrébb vagyunk, így a testem már valószínűleg azt hitte, hogy 11 óra van. A reggeli nem túl fényes, de hát azért fogyasztottam rendesen. Sikerül pár percre nethez is hozzájutnunk, így e-maileket nézek, valamint tippeket adok fel az esti BL- meccsekre. Mint utóbb kiderült, kár volt, legalábbis a hatékonyság nem a várt szinten volt.

Ezek után útra keltünk, s mi is lehetett volna az első célpont, mint a Golden Gate. Az egyik buszról kicsit korábban sikerült leszállni, mint kellett volna, így egy fél órás gyaloglásra is szükség volt, de sebaj, hisz San Franciscóban vagyunk! Végül odaértünk, s itt nem is nagyon tudok mit írni. Szép híd a Lánchíd, tényleg, de ez valami egészen más. Hatalmas, s valami furcsa hatással van az emberre. Lenyűgöző, hogy ekkora építményt voltak képesek alkotni már a század elején. Legalábbis engem megfogott. Mint a repülőn megtudtam, hetente több, mint 1000 gallon festéket használnak el azzal a céllal, hogy szép legyen. Ja, s állítólag a közhiedelemmel ellentétben nem piros, hanem sötét-narancssárga. Hát, én nem tudom… A híd annyira leköti az embert, hogy az egyik leghíresebb börtönt már alig vesszük észre. Azért az Alcatrazról is készítünk pár képet. Apropó, fényképek… Sikeresen nem töltöttem fel az aksit (tudom, hogy szóltál Anya…), így itt csak Ákos készített képeket. Sétáltunk egy kicsit a hídon is, majd felkerestük azt a helyet is, ahonnan egy csomó filmben mutatják a hidat.

Miután elhatároztuk, hogy indulunk, egy nagy parkot vettünk célba. A park szép, s úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az ott található Japanise Tea Gardenbe. Még sosem voltam ilyen helyen. Tetszett, s a végén még egy teát is ittunk.

Ezt követően visszamentünk a szállásra, mert úgy voltunk vele, hogy már most elég hűvös van (a nap sütött, de szél volt), s egy kis pihenő után a dzsekinkkel indulunk tovább. Közben legalább feltöltöttem a fényképezőgépemet is.

Este elmentünk a Csendes óceán partjára, ahol 10 perccel lekéstük a napnyugtát. Hát, ez van, lehet amúgy is félreérthető lett volna, hogy két srác kettesben a napnyugtát figyeli… Pár fényképet készítettem, majd vissza a centrumba. Megállapítottuk, hogy hatkor még van élet. Sétáltunk, majd beültünk egy jellegzetesen amerikai étterembe, ahol ettünk egy jót. Nagyon jó hely volt, nagyon figyeltek a vendégekre, s a kaja is hibátlan. Én „Jamaican Jerk Chicken pizza”-t ettem. Igen, tényleg ez a neve, nem csak elírás volt J

(most szálltunk le LA-ben)

(Immár a szállodában írok)

Este még sétáltunk egy kicsit, majd vissza a hotelba, ahol megnéztük a „történelmi” szavazást, utána pedig szunya. Reggel korán keltünk, s a cél a reptér volt. Az egyik legigényesebb reptér, ahol valaha megfordultam. Nagynak nagy, de mégis tiszta, egyértelmű, modern. A csekkolás rendben ment, ezúttal feladtuk a csomagot, mert most ingyen volt J

A repülő az egyik legjobb, amelyen eddig utaztam. Talán az A320-as névre hallgat. Kívülről nem tűnt nagynak, de belül tágas volt. A szokásos fények helyett rózsaszín és lilás megvilágítás volt, ami sajátos hangulatot varázsolt az egész fedélzeten. Minden szék hátoldalán egy érintőképernyős tv, amelyen bármit lehet. Lehet zenét hallgatni, tv-t nézni, filmet választani, kaját rendelni, stb. Én, mivel az út közben Nektek írtam, csak simán a Google Maps-t néztem, hogy amikor felnézek, tudjam, hol járunk. Ja, és ami még fontos, ingyen volt az üdítő! J

LA-be hamar leszállunk, az idő több, mint kellemes, amit először meglátok, az egy pálmafa. Később rájöttem, hogy itt szinte több van ebből a típusból, mint a nem pálmából. A reptér óriási, de a csomagok felvétele után mégis könnyedén kitaláltunk. A busszal a United Station megállóig mentünk, ahol viszont komoly kihívást jelentett kijutni az utcákra. Nagy nehezen sikerült, s már a szállodában is vagyunk. Simán bejelentkeztünk, majd mivel még nem volt kész a szobánk, elmentünk ebédelni. Miközben sétálunk, néha úgy éreztem, mintha Mexikóban lennék. Végül találtunk egy indiai helyet, s ott ebédeltünk. Visszamentünk a szállodába, s kiderült, hogy remek választás volt. A szoba teljesen megfelelő, nem nagyon van benne hiba.

Egy órányi pihenés után elindultunk az állomásra, a cél a Ducks-Blues meccs Anaheimban! Az állomáson persze nem ment minden simán, mert nem volt kiírva, honnan is megy a vonat, de az információs pultnál kapásból megmondta a néni. Ettől függetlenül kicsit bizalmatlanul szálltunk fel, mert a peronon nem volt semmi jele ennek, csak annyi, hogy San Diego a végállomás. Hát, azt tudtam, hogy az irány jó, de ez valahogy mégsem nyugtatott meg. Nos, jó fele ment.

A meccs parádés volt, volt minden, mint a búcsúban: korai gólváltás, bunyó, emberelőnyös gól, egészpályás gól, győzelem. Erről most nem is tudok mit írni, mert elég nehéz megfogalmazni. A show, a hangulat, az egész elég megfoghatatlan. A meccs közben volt egy játék, amely pont a mi szektorunkat érintette. Egy nőnek kellett egy kérdésre felelnie, hogy a leírtak alapján melyik játékosról van szó. Természetesen én az első után tudtam, hogy Rob Niedermayer, de végülis a néninek is sikerült megadnia a helyes választ. Ezért az egész szektor nyert egy hot dogot. Persze nem egyet, hanem mindenki egyet. Meg kell mondanom, egy elég jólszituált hölgyemény osztotta szét a papírokat, s hát szegény kénytelen volt áthajolni felettem… Nem értem, hogy hogy nem fázott meg, mégiscsak egy jégcsarnokról van szó. Ezeket természetesen csak a történeti hűség kedvéért írtam meg. S mivel Getzlaf az utolsó percben a saját alapvonala mögül ütött góljával 5 gólt szerzett a Ducks, így kaptunk még egy (illetve kettő) kupont, amely ezúttal ingyen sültkrumplit jelent. Egyébként jó volt látni a csapatot, s Kariyát is.

Mikor visszafele sétáltunk az állomásra, olyan fura érzés fogott el. Nem is tudom… Valahogy olyan érdekes volt. Nagyon tetszett az élmény, s érdekes volt ott sétálni, ahol ezen emberek többsége olyan sokat sétál meccsről meccsre. Rendezett kertek, széles járda, s egy csomó emlék. Azon gondolkoztam, hogy igen, el tudnám képzelni itt az életem. Milyen lehetett volna mondjuk itt felnőni, ilyen élmények közepette? Végül arra jutottam, hogy „Ha volna két életem” (Piramis)…  De így semmiképpen sem cserélném el azt, ami nekem jutott. Érdekes, de nem biztos, hogy hasznos ilyeneken gondolkodni.

Még visszavonatoztunk LA-be, s itt tartunk most. Lassan szunya, holnap városnézés.

Hát, úgy néz ki, hogy erre is sor kerül. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy ide mindenképpen el akartam jutni. Lehet, hogy nem lesz olyan jó, mint amilyennek elképzeltem, de mindenképpen megtapasztalom. Holnap reggel 9:10-kor megy a vonat Bostonba, ahonnan 1-kor száll fel a gép, amivel Philadelphiába megyünk. Ott nem lesz sok időnk, mert hamarosan indul is majd a járatunk San Franciscoba.

Kicsit mérges vagyok, mert ugye egy csomó áldozatot hoztam, hogy meglegyen az a bőrönd, de csak most tudatosult bennem, hogy a 9/11 egyik utózöngéjeként korlátozva van a fedélzetre felvihető folyékony anyag mennyisége. S mivel én tényleg nem akarom feladni a csomagom, ezért kénytelen vagyok tusfürdő és sampon nélkül menni. Remélem a hotelben lesz, különben kénytelen leszek venni egyet, amit vissza sem hozhatok. Természetesen még nem pakoltam össze, majd az utolsó pillanatban.

A 70-es telefonomat nem viszem magammal, az amerikait viszont igen. Azon bárki elérhet, bár azért nem kell tulzásba esni, mert minden egyes SMS-ért 15 centet fizetnem kell. Elvileg lesz net a hotelekben, de hiszem, ha látom. Éppen ezért lehet, hogy most egy hétig nem is lesz bejegyzés... Gondolom azért valahogy csak ki fogjátok bírni...

Újra van szomszédom, és ennek nagyon nem örülök. Éjfél van, s ez még most is itt hangoskodik. Állandóan pakol, sosincs nyugton. Olyan jó volt, hogy üres az a szoba...

Más egyébként nem nagyon történt. Nem írtam még meg, de mégis volt egy kicsinyke Hollewean-em. A conversation partnerem ugyanis eljött a partiból, s elhívott engem, meg Ákost egy bárba. Nos, ezek az amerikaiak tényleg hülyék. Legalábbis ami az öltözködést illeti. Értem én, hogy beöltöznek, s az még nagyon is korrekt, amikor valaki Sweany Toddnak, M&M's cukorkának vagy Harry Potternek öltözik, de nem biztos, hogy ez az az időpont, amikor kurvás nővérkének kell beöltözni. Félre ne értsetek, semmi bajom a kurvás nővérkékkel (már elnézést a kifejezésért, de hát mindenki tudja, miről van szó), de nem biztos, hogy az október 31-i ~-5 fokban túl okos ötlet ez. Mondjuk látszott rajtuk, s a hasonlóan jól "felöltözötteken", hogy már nem fáznak... Meg kell jegyeznek, hogy fiúk közül is volt pár barom, aki félmesztelenül rohangált... Amúgy a hangulat jó volt, bár gondolom a többség ilyenkor házibuliba megy. Érdekes élmény volt, de ezt most nem boncolgatnám tovább.

Na, így hirtelen ennyi, lassan megyek pakolni. Remélem otthon is minden rendben (dehogy van renben, nem szabadott volna kikapniuk a Törpöknek!) Igyekszem majd jelentkezni, de nem ígérek semmit. Aki nézi a csütörtök hajnali Ducks meccset, az akár láthat is :D

Mindenekelőtt azonban a Törpökről. Sajnos nem sikerült pontot szerezni, egy kései találat eredményeképp 3-2-es vereséggel fejeztük be az szezont. Nagyon sajnálom, hogy beigazolódott a félelmem, hiszen én 2-1-es vereséget álmodtam. Többet nem tudok a meccsről, szívesen vennék minden információt.

Ami pedig az én napomat illeti. Reggel quiz, miért is ne, viszont én megint későn feküdtem, ezért fáradt voltam, ami szerintem abban nyilvánult meg, hogy nem teljesen hibátlan a válaszom. Mármint jó, csak nyelvtanilag nem biztos, hogy minden igényt kielégítő. De nem aggódom miatta különösebben.

Koradélután elmentem bőröndöt venni, s sikerrel jártam. Nehéz döntés volt, mert nem csak azt kellett eldöntetni, hogy szürkés legyen vagy fekete, hiszen a méret kiválasztása is nagy feladat. A kisebbnek az volt az előnye, hogy biztosan fel lehet vinni a fedélzetre (márha a súlykorlátot nem vesszük figyelembe), míg a nagyobba értelemszerűen több mindent lehet belegyömöszölni. Végül utóbbi mellett döntöttem, s bízom benne, hogy a mérettel sem lesz gond. És a szürkét vettem meg, lévén mindenkinek fekete van. Nomeg azért mégiscsak Fehér vagyok...

Na, a hazafele út viszont már picit érdekesebb volt... Elég sokat kellett sétálnom, s már késéssel is indultam el. Át kellett kelnem az egyik főúton, s én, mint szabálytisztelő diák, megnyomtam a gombot a zebránál, s vártam, hogy zöld legyen (ami egyébként fehér). Vártam, és vártam. Majd ~5 perc után realizáltam, hogy ez bizony nem működik. Nagy nehezen átevickéltem, ám így már biztosnak véltem, hogy nem érem el a buszom, mert a tíz perces időhátrányt nem lehetett már ledolgozni. De nem is kellett volna. A buszmegálló egy épület mögött volt, s amikor én 10 méterre voltam a saroktól, akkor egyszercsak elment a busz előttem. Ugyanis késett... Így kénytelen voltam egy órát várni, s persze az a busz is késett. Tisztára mint otthon... Utána meg még sietnem is kellett, hogy ne zárjon be a kajálda, mire odaérek (ugyanis pénteken-szombaton hamarabb zárnak).

Javában tart a Hallowean, néhányan nagyon fura jelmezt választottak. Kicsit sajnálom, hogy nem vagyok részese a dolognak, de a Ducks úgyis játszik 10-től (még hat perc), szóval azért elleszek. Fényképet meg csak nem készítettem az étkezdéről, kicsit hülyén néztem volna ki közben... :)

Nagyjából ennyi történt ma. Tényleg nagyon sajnálom, hogy a Törpöknek nem jött össze a győzelem. Így ötödik helyen zártuk az őszt, hét pontra vagyunk a dobogótól. Azt figyelembe véve, hogy mennyi hiányzó volt, egyáltalán nem rossz eredmény. Talán azért a tavasz még ennél is jobb lesz.

Nincs itt semmi látnivaló, kérem lépjenek hátrébb. Mindössze egy aljas spekuláció volt, hogy a géppel bármi gond is lenne. Sose volt még ilyen jó.

 Sok minden az utóbbi két nap során sem történt, de ezt én olyan vihar előtti csendnek veszem. Ugyanis egyre csak közeleg a nagy utazás, már nagyon várom. Itt most hozávetőlegesen -3 fok van, míg Los Angelesben 15 körül. A Ducks is jó formában, így minden adott egy nagyon kellemes héthez.

Még mindig tart a Hallowean őrület, holnap lesz maga az ünnep. Az étkezdékben a díszítés hihetetlen... A pultok olyanok, mintha évszázadok során beszőtte volna a pókháló (igazából nyilván a pókok...), s nagy fekete pókok vannak rajta. Gondolom a nővérem inkább éhenhalna, minthogy vegyen az alatta lévő sültkrumpliból. :) Úgy néz ki, hogy nem megyek partiba, amit kicsit sajnálok, mert azért ez mégiscsak elég speciláis ünnep, de eléggé egyedül érezném magam. Öreg vagyok én már ezekhez :) Ugye Béla?

Szolgálati közlemény : Pultosnak üzenem, hogy megérkezett az "árú", azon vagyok, hogy "szétszórjam".

Holnap a Törpék befejezik az őszi idényt, remélhetőleg sikerrel. Fontos három pontról van szó, de nem hiszem, hogy egyszerű lenne megszerezni. Bízom a sikerben, mert azért bőven nagyobb tudást képviselnek, mint az ellenfél. Csakhát ugye a sportban ez nem mindig elég. Rajtam mindenesetre nem fog múlni a siker! :)

Én még mindig drogozom, azaz róla olvasok. Érdekes is, meg nem is. Olyan "érvek" hangzanak el néha, hogy szinte röhögnöm kell. Be kell vallanom, vesztettem egy pontot a matek vizsgán. Szégyellem, de igaz, csak 99 pontot szereztem. Az egy pontot ott buktam el, hogy figyelmetlen voltam, s az 1.666666-ot 1.6 és pont a tetején jelöltem, majd később elhagytam a pontot, így rossz eredmény olvastam ki a táblázatból. Ez van. S meg kell védenem a többieket is, mert 91%-os lett az átlageredmény, így azért annyira hülyék mégsem lehetnek. Illetve csak azt nem sikerült bebizonyítani, hogy nagyon hülyék :)

Egyszer, még egyetemista koromban az egyik előadó mesélte, hogy az egyik külföldi kollégája mennyire meg volt lepődve, amikor kiderült, hogy Magyarországon több vizsgaalkalom is van. Ezt persze az én előadóm olyan stílusban adta elő, hogy mennyire szerencsések vagyunk, pedig nem is érdemeljük meg. Namost lehet, hogy több vizsgaalkalom van, de a 91% jellemzően inkább a bukási arány... Otthon normális vizsgák vannak, amik kihívást jelentenek, mégha ez nem is mindig olyan kellemes. De ennek speciel nincs értelme, ami itt van. A vizsga szó helyében ezt kikérném magamnak...

Mindegy, nem panaszkodom. Remélem otthon minden rendben, hajrá Törpök!!!

Pénteken itt a Hallowean, s már most nagy a készülődés. Gondoltam, hogy ez nagy mulatság errefelé, de arra nem számítottam, hogy a kajáldákban már három nappal korábban elkezdik a díszítést. Most éppen csontvázakat, pókokat raktak ki, de már láttam többeket tököt faragni. A conservation partnerem azt akarja, hogy öltözzek be (valamiért búvárnak akar... Miért pont búvár?), de nem nagyon hajlok a dologra. Szerintem elég idétlennek érezném magam, nomeg azt sem hiszem, hogy lehetne még normális jelmezt kapni. Valamelyik amerika-szakértő leírhatná, hogy pontosan mit is ünnepelnek ilyenkor. Tudom, hogy könnyű lenne rákeresni, de most inkább nem tenném.

Ami azt illeti, én egy szóval sem mondtam, hogy mindennap lesz új bejegyzés. Jó sokáig volt, de egyrészt az igényt sem érzem rá, másrészt nekem sincs erőm és időm minden este erre. Pláne, ha még impulzus sem ért. Csak azért, hogy legyen új post, nem fogok írni, így is romlott a színvonal az utóbbi időben. Az az igazság, hogy el lettetek kényeztetve.

Ma sem nagyon történt semmi, s ezt szerintem eléggé alátámasztja a tény, hogy leginkább a magyar gazdaság és az IMF kapcsolata kötötte le a figyelmemet. Az idő ma rossz volt, bőröndöm még mindig nincs. Mármint olyan kicsi. Megint mosás volt, továbbra is utálom ezt a "vasalást". Nem tesz jót a hátamnak.

Mára ennyit, legyetek jók.

Hát, a látogatószámból kiindulva majdnem mindenkivel beszéltem ma, igy nemigen tudok mit irni. Viszonylag hasznosan telt a napom, rendet raktam (nem keverendő össze a kitakaritással), tanulgattam, beszélgettem. Egy hét, és irány Kalifornia!

Azért hogy mégse mondhassátok, hogy nem tudtatok meg semmi újat, elárulom, hogy döntetlen lett az Anand-Kramnyik 9. parti. Parádés küzdelem volt, izgalmas jó parti, ahol a végletekig játszottak. Mindez azt jelenti, hogy a következő három partin Anandnak egy fél pont is elég ahhoz, hogy megnyerje a párosmérkőzést. Bázelben magabiztosan nyert Federer Nalbandian ellena döntőben, mig Murray a szentpétervári versenyt nyerte. Az IMF megállapodott Magyarországgal, kapunk egy jó nagy támogatást, Csányi szerint az Euró mihamarabbi, soron kivüli bevezetése lenne talán az egyetlen megoldás. És most mutassatok egyetlen helyet, ahol ez a pár hir egy bekezdésben össze van foglalva nektek :)

Most megyek vissza filozófiázni, új téma van a láthatáron, mégpedig a "Drugs" fedőnevű. Good Night and Good Luck! (ez is jó film...)

Ma harmadjára voltam Bostonban, s most már megállapithatom (tudom, hogy hosszú i lenne, de még nem megy), hogy nagyon tetszik. Nagyváros, de mégis barátságos és tágas. Ellentétben Manhattannel itt van tér, ezáltal nem tűnik olyan zsúfoltnak a dolog. Határozottan tetszik.

Amúgy sok minden nem történt, igazából egy pláza szerűségben voltunk, ami több épület pár emelete. Az épületek mégcsak nem is ugyanazon utak ugyanazon oldalán vannak, mégis össze vannak kötve pár emelet magasságban. Hát, nem olyan csúnya látvány. Bőröndöt nem sikerült vennem, mert túl sokat kértek érte, ennél jóval olcsóbban szerzem be a netről. Viszont igyekeznem kell, mert nemsokára már szükségem lenne rá.

A kacsák nyertek, gondolom ez mindenkit izgat, de hogy ne legyen tökéletes a napom, a United csak remizett. A sakk vb-döntőben 8 parti után Anand 3 ponttal vezet, igy már csak 1 pont kell neki a győzelemhez a következő négy alkalomból. Elég jó esélye van, pláne a játékát nézve.

Mára akkor ennyi elég is lesz.

Igen, az utóbbi két nap nem igazán volt esélye másnak, ezért sem irtam. Egyébként köszönjük szépen, jól vagyunk, kezdjük megszokni egymást.

Ami talán eltér az eddigiektől, hogy tegnap este belevetettük magunkat az egyetemi éjszakába. A conservation partnerem azért kisegitett, mondta, mit hol igyunk. Igy két dollárba került a Rum&Coke, ami állitólag elég amerikai. Gondolom olyan lehet, mint nálunk a boroskóla. Emelett ittam még Bay Breeze-t is. Ma már utána néztem, hogy mi is volt benne :) 3 rész vodka, 1 rész vörösáfonya (ettől rózsaszin lesz) és egy rész ananászlé. Akármilyen furcsának is hangzik, jó volt! A koktélt a táncos helyen ittam, mig a rumoskólákat a pubban. Igen, nem nevezném kocsmának. Teli van TV-vel (most megy ugye a World Series, azaz a baseball döntő), igényes és füstmentes! Érdekes, hogy itt minden piát úgy adnak, hogy először teleöntik a poharat jéggel. De tényleg tele! Utána meg nem mérnek semmit, hanem egyszerre elkezdik nyomni bele a kólát meg a rumot, a kólát ilyen slagszerűséggel. A feleseket (ezeket nem ittam) meg ahogy a filmekben. Egymás mellett a poharak, megdönti az üveget, s csak önti-önti.

A táncos hely ezzel szemben már más műfaj. Ott tényleg azt látni, mint az ifjúsági filmekben, azaz televan részeg fiatalokkal. De úgy igazán részegek... Nem is maradtam ott sokáig, mondjuk a zene sem volt túl jó. Volt vagy három jó szám (az egyik a Duft Punk - Around the world remix), a többi meg rap. Nem tudom, mit imádnak ennyire rajta. De mégcsak nem is az a dallamos rap...

Összeségében jó volt. Azt még meg kell jegyeznem, hogy minden ilyen helyre csak őgy lehet bemenni, hogy az ajtónál igazolod a korod. S vagy személyit adsz vagy útlevelet. S a srác tényleg meg is nézi, hogy Te vagy-e a képen, s hogy mikor születtél. Igy nincs is tele 14-15 évesekkel a hely, tényleg vigyáznak a korhatárra.

Holnap (azaz ma) megyek Bostonba, de csak délután. Most nem városnézés lesz, hanem venni akarok egy kisebb bőröndöt. Mondjuk azért ha már ott vagyok, igyekszem nyitott szemmel járni. Remélem otthon továbbra is minden rendben. Legyetek jók!

Ez meg ugye mindig jó hir. (na, aki figyelmes, már itt észrevett valamit...)

Szóval ma nem volt unalmas napom. Tegnap ugye volt egy kis hiányérzetem, mert nem jött meg a táska, amit vártam. A hibában az szerepelt, hogy vagy az üzlet volt zárva vagy az ügyfél nem volt elérhető. A félelmem az volt, hogy itt voltak, de nem tudtak bejönni a Babcockba. Mondjuk azt nem értettem, hogy ebben az esetben miért nem hivtak, de mindegy. Úgy gondoltam, hogy ma cseles leszek, amikor látom, hogy úton van a csomag, lemegyek, s az üvegajtónál várok.

Amikor keltem, első dolgom volt, hogy megnézem, mi újság. Látom, hogy a csomag már úton van egy fél órája, igy gyorsan felöltöztem, s a filozófiakönyvet megragadva rohantam le és ott vártam. És csak vártam. Még mindig vártam. Mivel ideje volt órára mennem, ezért addig Ákos átvette az őrséget, amig normálisan felöltöztem. Ekkor megnéztem, van-e valami fejlemény, s látom, hogy megint a tegnapi üzenet van a neten. Hát elmehetnek a fenébe... Itt voltak, éppen nem értem le, s megint nem hivtak fel... Elég pipa lettem, de rohannom kellett. Amint becsuktam az ajtót, tudtam, hogy hibát követtem el. Benthagytam a kulcsot. S ezeket az ajtókat nem lehet ám kinyitni kivülről kulcs nélkül... Szuper, az addiginál is feszültebb lettem... Pedig annyira büszke voltam magamra, hogy még sosem zártam ki magam.

A filozófián rögtön quiz volt, de szerintem jó lett. Maga az óra sem volt olyan unalmas. Utána ebéd, majd egy iroda, ahol pótkulcsot kértem, s kaptam. Mikor a liftnél voltunk, ránéztem a boxomra, hátha valamelyikőtök küldött nekem levelet. Ekkor láttam, hogy jé, egy kulcs van ott, ergo csomagot kaptam. Elkezdtem szenvedni a számzárral, már majdnem kifeszitettem, amikor megkérdezi a kislány bent, hogy kiadja-e a csomagot. Hát mondtam, esetleg akár meg is tehetné. Hozott egy nagy dobozt, ekkor már tudtam, hogy megvan a mai program. Utána hozott mégegyet, ugyanis a gépet is meghozták! Najó, én ezt már reggel tudtam, hogy együtt hozzák a kettőt, igy nem ért meglepetésként.

Hát, irtam tegnap, hogy nem kivánok nagyon készülni a mai stat vizsgára, de esélyem sem volt... Már a csomagolás is kivételesen igényes. A gép csodaszép és csodajó. A billentyűzet kicsit fura, de majd megszokom, nincs hosszú i. De tényleg, minden a legnagyobb rendben van, nagyon úgy érzem, hogy minden centet megért. Még csak most kezdem testreszabni, de nagyon élvezem. Ezzel egy élmény dolgozni. Ugye az egész aluminium, s ezért baromi hideg volt a gép, amikor kivettem a dobozból :) Tényleg, csak ódákat lehet zengeni a dologról, emellett még Géza új gépe is elhomályosodik ;) A táska is praktikus, igazából nem is táska, de olyan, amilyet akartam.

A vizsgára azért kiirtam a képleteket, s el is mentem rá. Furcsa volt, hogy most már félig volt a terem, amikor odaértünk, pedig korábban is mentünk. A vizsga nagyon egyszerű volt... Nincs jó véleményem a matek érettségiről, de a szinvonal nem volt nagyobb. Najó, azért nagyobb tudás kellett hozzá, de ezt meg bőven kompenzálta a papir, amit be lehetett vinni. De most valahogy nem is sajnálom, hogy ilyen kis primitiv volt :)

Azóta csak a gépet nyüstölöm, van már rajta Vista is (ugye a Leoparddal adják, ami a Mac OSX), s kezdem beállitani a dolgaimat. Holnapra irnom kéne egy csomó angol cuccot, de nem tudom, hogy lesz rá időm :) Remélem otthon minden rendben, kitört a négy napos szünet, ráadásul még egy órával többet is aludhattok szombaton... Mázlisták...

A végére egy személyes üzenet : Puszilom Eta mamát és Teri mamát! :)

Ez sosem jelent jót, így most sem. Ám ennek nem lesz egyéb következménye hónapok múlva, legalábbis remélem. Ugyanis a táskáról van szó. Ugye délután 4:30-ra volt kiírva, de már reggel 11-kor azt látom, hogy exception történt. Nem volt egyértelmű az ok, mindenesetre engem nem hívtak, s ha itt lettek volna, csak megteszik... Legalábbis remélem. Így most holnap este 7 szerepel a lapon, bár a maiból kiindulva nem biztos, hogy ezt az időpontot olyan komolyan kell venni. A laptop pedig elvileg csütörtökön reggel 10:30-kor jön, hát meglátjuk. Várom már, pláne, hogy tegnap megint csak úgy kikapcsolt ez a gép, minden figyelmeztetés nélkül...

Ma nem sok minden történt, csinálgattam a házikat, voltam órákon. Az angol most kivételesen egész jó volt, sokat beszélgettünk. Azt hiszem, lassan ideje lenne neki megmondanom, hogy novemberben két órán nem leszek. Ehhez azonban még erőt kell gyűjtenem.

Nyertek a Kacsák Torontóban, végre. Továbbá nyert a United sálálálá, nyert a United sá-lálálálá. Kiütöttük a Celticet, hehe. A Madrid meg béna, s ezen elment egy jó kis tippem a BL-totóban. Szerencsétlen banda nem tudott pontot szerezni a Juve ellen. Csabika most biztos boldog :)

Holnap reggelre megint el kell olvasnom egy 10 oldalas abortuszcikket, mert miért ne. Pro és kontra érvelnek, de úgysem tudják meggyőzni egymást... Engem meg pláne ;) Mindegy. Holnap lesz egy vizsga is statból, majd pár órával előtte kiírom a képleteket egy papírra. Több készülést szerintem nem igényel a dolog, bár ilyenkor szokott az lenni, hogy olyan kérdést kap az ember a vizsgán, amire nem számít, azt hiszi, hogy triviális, s mégsem. De valamiért tényleg nem hiszem, hogy túlságosan nagy gondot okozhatna. Mindegy, azért egy félórát legalább készülni fogok rá, Ricsi is tanul, így nincs kivel beszélgetni :) Jah, ez egy féléve volt aktuális... :) (aki nem tudná, ő volt a szobatársam...)

Egyébként esik, s hideg van. Egyre jobban várom Kaliforniát, ott mégiscsak meleg lesz. Szóljatok rám, hogy ne felejtsek el fürdőgatyát vinni! :D Mára ennyit, legyetek jók!

Mivel ma tényleg nem történt semmi, ezért nem írok semmit. Hogy alátámasszam a mai nap eseménytelenségét, azt kell mondanom, a legizgalmasabb pillanat az volt, amikor kiválaszottam az új tusfürdőmet. Igen, a nem is olyan régen vett baromit drága tusim elfogyott, így most vettem egy Oldcpájsz Megapakkot, legalábbis valami olyasmit. Szerintem ezzel egy egész futballcsapat ellenne egy hónapig... Szóval most nagyon illatos leszek, bizonyítok mindenkinek.

Lassan elérkezünk a választásokhoz. Ez a Palin nagyon buta. Biztos vagyok benne, hogy többet árt McCainnek, mint használ. Node nem is akarok itt politizálni, csak meg akartam említeni, hogy itt is beindult a negatív kampány. Nem most, hanem már vagy két hete. Most mást sem hallani a tv-ben (meg látni), hogy McCain elmondja, miért roszz Obama, s fordítva. Ezekkel a reklámokkal nekem mindigis az volt a bajom, hogy olyan, mintha azt sugallaná, én vagyok a kevésbé rossz. Nem a jobb, hanem a kevésbé rossz.

Hogy mégis vidám legyen a reggel, tessék megnézni ezt a videót. És már csak két munkanap a szünetig!

Szombaton voltam Portlandben, ami ugye Maine állam székhelye, s legnagyobb városa, pedig mindössze ~60.000-en lakják. Kedves, szép városka, el tudom képzelni, ahogy ott élik az életüket az emberek. Lévén Maine az USA északkeleti csücske, ezért már most is elég hideg volt. Na nem mintha itt Durhamben nem lenne hideg... Olyan igazi novemberi időjárás, amikor a levegő nagyon tiszta, viszont csípősen hideg. Én speciel kedvelem. Szóval Portlandben sok mindent nem tudtunk csinálni, olyan, mint Szolnok. Sétáltunk egyet, de nagyon nem volt sem látnivaló, sem tennivaló. Így még fénykép sem készült...

Aztán este nekiestem a Stat házinak, ennek áldozata lett a tegnapi bejegyzés is. A házit fégül ma fejeztem be, továbbra sem nagyon élvezem, túl egyszerű, monoton munka, ami túl sok időt vesz igénybe. Most megnéztem a Ducks meccset, megint zakó, pedig a Carolina az utolsó két harmadban szinte át sem jött a félpályán. Nulla szerencséje van eddig a csapatnak...

Viszont újabb mérföldkőhöz érkezett az amerikai pályafutásom, megjöttek a jegyek! A jegyek, amelyek a november ötödikei Ducks-Blues meccsre szólnak! S különleges a dolog, mert így láthatom Kariyát is, aki ugye már a St. Louisban játszik. Szóval már a jegyek is megvannak, még egy szuvenír :) (Említettem már ebben a bekezdésben, hogy megkaptam a jegyeket?)

A gép érkezéséről még nincs hír, ám a táska, amit rendeltem hozzá, az elvileg kedden érkezik. A Fedex szerint 4:30 PM-kor. Hát izé, nem értem, hogy másodpercet miért nem lehetett megadni... Ez így elég tág időpont :)

Ma voltam megint gymben, squashoztunk egy jót. Valami focibajnokság lehet egyébként mostanában, legalábbis csapatok játszanak egymás ellen, van spori, s számolják az eredményt :) A színvonal azonban nem túl magas, ezek alapján értem, miért erőltetik inkább a baseballt és a kosárlabdát.

Mára ennyi, mert még el kell olvasnom egy újabb cikket az abortuszról. Ennek továbbra sem látom értelmét, de legalább már tudom, hogy mikortól számít az az izé magzatnak. Na, mikortól? Az első helyes megfejtő elismerésben részesül! Mintha lenne itt az olvasók között orvosnövendék is... Meg tudja előzni valaki? :)

Igen, ez a nap picit uncsi volt. Mondjuk ennek oka talán az is, hogy későn keltem fel. Utána egy kis netezés, majd megnéztem a Kramnyik-Anand partit. Aki nem tudná, most van a világbajnoki döntő. Azért ők játszanak, mert Anand a világbajnok, miután tavaly megnyerte a tornát, de Kramnyik volt a címvédő, így ő nem is indult el ott. S most csapnak össze. Ez volt a harmadik parti, s Anand sötéttel nyert, így a két remi után 2-1 neki. Nagyon érdekes parti volt, akinek van affinitása hozzá, az töltse le az ingyenes playchess programot, s ott meg is tudja nézni. Mondjuk tudom, hogy senki nem fogja ezt megtenni, de gondoltam, hátha.

Fél 12-kor megvettük az esti hokimeccsre a jegyeket, majd elmentünk reggelizni. Utána internet és skype volt a program. A furcsa az, hogy elfáradtam! Majd közeledett az este, vacsi, majd hokimeccs.

Hát, mit mondjak, nem volt jó meccs. 1-0-ra nyertünk ugyan, de egy gyenge ellenfél ellen, egy tényleg kifejezetten unalmas meccsen. Most a student sectorban voltunk, így kb végigálltuk az egészet. Eljött még az Andrea is, a conversation partnerem. Na, hát ő vicces. Az egész este legszórakoztatóbb pillanata volt, amikor "véletlenül" (persze) kiköpte a rágóját, s a szomszédja lábán landolt. Most képzeljetek egy egy undorító zöld rágót egy fekete vászonnadrágon. Csak néztük másodpercekig, nem mertem röhögni sem, pedig nagyon vicces volt. Persze ő azt állítja, hogy ki akarta venni a rágót, amikor én meglöktem... Na persze... :)

Most itthon, lassan kezdődik az Anaheim meccs. Eddig négy meccsen nulla pont, az ellenfél a San Jose, 4 meccsen 4 győzelem. Vajon mi lesz... Előbb-utóbb csak nyerünk! :)

Holnap Portland. Látom, senkit nem hozott tűzbe, hogy már a régi telefonomra is írhat. Ejnye. A Törpök ma nem játszottak, ám sajnos az eredmények nem a mi szájízünk szerint alakultak, így az utolsó fordulóban mindenképp nyerni kell! Még egyszer köszi midenkinek a MacBook-javaslatokat. Ma megnzétem, mennyiért fogják otthon adni a gépet, s majdnem 200.000 forintot spóroltam rajta így. Azt hiszem így tényleg jó bizniszt csináltam. Más nem történt, így megyek, nomeg kezdődik a meccs is.

Megrendeltem a laptopot, amelyet terveim szerint évekig használni fogok. Észérvekkel meggyőzött a nép, s a drágábbat vettem. Még plusz memóriát is vettem bele.

Azért kíváncsi vagyok, hogy majd mennyiért lehet ezt otthon kapni. Nagy mázli, hogy dolláralapú számlát használok, s még 160 forintért vettem rá a dollárt...

A mai legfontosabb (és szinte egyetlen) hírem, hogy megjött a csomag! Édesanyám volt oly kedves, s elküldte nekem a régi telefonomat, így újra él a 70-es számom. Tessék nyugodtan SMS-t küldeni, immár el tudom olvasni. S itt, az egész világ előtt akarok köszönetet mondani az asszonynak, aki fáradtságot (és pénzt) nem kímélve végrehajtotta eme veszélyekkel és csapdákkal teletűzdelt küldetést. Szóval köszönöm, Anya! Ugyanitt remélem mindenki mélyen magába néz, hogy lehet az, hogy még nem küldött nekem sem levelet, sem csomagot! De még van idő mindezt jóvátenni.

Ha pedig már az elismeréseknél tartunk, akkor nagy tapsot a szegedi hölgynek, aki megszerezte első anatómia ötösét! Mindezt úgy, hogy tegnap gólyabálon volt, s a ma demózó hallgatók 75%-a megbukott. Nagyon gratulálunk, csak így tovább. Apró szépséghiba, hogy immáron csak latinul tudja a csontokat, magyarul nem :)

Egyébként nagyszerűen végigcsináltam a napot anélkül, hogy bármi izgalmas ért volna. Újabb tanácsokat kaptam MacBook ügyben, amelyeket nagyon köszönök. Vártam ma egy fényképet is, de nem kaptam meg, remélem most picit szégyelli magát az illető. Bár lehet, hogy a nagy pezsgőzés mellett nem érzi ennek szükségességét ;)

Volt egy angol, nagyon ügyes voltam. Utána gym, ahol a futógép random fokozata megint felkergettett a Mont Everestre, így már teljesen leizzadva vágtam neki az egyéb gyakorlatoknak. Dehát ezért mentem, nem igaz? Utána vacsi. Nos, ez érdekes volt. Előszöris azért, mert ettem ún. Cinemon Breadet. Olyasmi mint a Cheese Bread, de ez nyilván nem sajtos, hanem inkább fahéjas. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy kenyér tésztát sütnek, de nem annyira keményre, mint egy rendes kenyeret, s nem is akkora méretben, hanem inkább olyan 2.5cm*5cm-es darabkákban. Nagyon finom volt. Az igazán érdekes rész viszont ezután jött. Épp beszélgettünk Ákossal, amikor egy konyharuhás kínai nő szép kuktasapkában megkérdezte tőlünk, hogy kérünk-e banánt. Hát, nem kértünk, mert tapasztalatunk szerint ezek baromi éretlen gyümölcsöket esznek. Beszélgetünk tovább, Ákos elmegy valamiért, erre a nő megint hozzám fordult, s megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Hát megmondtam neki, s ezzel elkezdődött a nagy társalgás. Nagyjából fél órán át beszéltünk hárman, a néni nagyon érdeklődő típus volt, de aranyos is. Nagyon megörült, amikor mondtam neki, hogy magyarok vagyunk, s Magyarországról jöttünk, mert az egyik konyhán dolgozó nő is magyar. Menjünk vissza vasránap, s a salátabárnál megtaláljuk. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy 56-ban jött ki a magyar nő, s a fia az egyetemen prof. Tényleg kicsit a világ. Így leírva természetesen már nem tűnik olyan érdekesnek, de akkor ott az volt.

Azóta itthon vagyok, immáron tisztán, fényesen. A hajam nagy ütemben nő, de nem akarok itt elmenni fodrászhoz, mert már láttam két srácot is, milyen fejjel jöttek ki onnan. Szóval kösz, de kösz nem. A holnapi meccsre még nincs jegyünk, így kicsit bizonytalan, de a szombati Portland már tuti.

Mára ennyit, többet nem is érdemeltek :)