Verba volant, scripta manent

Azért írok a mai napról is. Előszöris kösz mindenkinek a tanácsokat. Sokan azt mondjátok, hogy a drágábbat vegyem, de nem vagyok meggyőződve, hogy az lenne a jó választás. Nem biztos, hogy többet tud annyival, hogy $300-zal többet fizessek. Nem is a büdzsével van baj, tudjátok, hogy inkább nem eszem egy hétig, de kigazdálkodom. Arról van szó, hogy nem tudom, megéri-e. De még gondolkodom egy napot.

Az órák unalmasak voltak, így arra nem vesztegetek bytokat. Viszont délután Sanyi, mindenki Sanyija újra bizonyított. Egy gyötrelmesen rossz meccsen idegenben vertük 1-0-ra a nagyrabcsült máltai csapatot. De legalább szereztünk három pontot, s ez számít. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy két éve 2-1-re égtünk itt. S mivel a portugálok képtelenek voltak megverni hazai pályán Albániát (akit mi 2-0-ra "aláztunk"), a telet a selejtezőcsoport második helyén töltjük. Nem tudom, mikor teleltünk ilyen előkelő helyen utoljára...

Egyébként mást nem nagyon csináltam. Vettünk vonatjegyeket, mert szombaton elmegyünk Maine-be, Portlandbe. Állítólag szép város, megnézzük. Pénteken meg valószínűleg megint megyünk hokimeccsre. Jó az. Most meg éppen Anaheim meccset nézek, 2-2 két harmad után. Jó lenne végre megszerezni az első győzelmet...

Mára ennyi, köszönöm a kommenteket!

Eljött a nap, bemutatták az új laptopokat. De erre még visszatérek.

Statisztika laboron nem volt semmi, elemeztem az Apple híreket, de az angol nem volt jó. Csütörtökre megírtam neki a legjobb esszét, amit valaha olvasni fog ezen tárgy keretében, erre mi a reakció "this is a better version." Hát khmmm.. Legalább egy "wow!"-t odabiggyeszthetett volna. Pár mondatomat furcsának találja, s állandóan azt akarja, hogy egyszerűbb mondatokat írjak. Hát de miért? Mert olyan nehéz felfogni az összetett mondatokat? Nem fogok tőmondatokat írni... Szóval ez a mai óra nem tetszett, de amúgy is gondterhelt voltam a már említett okok miatt.

Tehát az esemény. Nagy bánatomra immár nem hófehérek a gépek, köszönhetően annak, hogy műanyag borítás helyett már fém van, nevezetesen alumínium. Ennek azért több az előnye, mint a színnek, ami akár be is sárgulhatott volna. A konfigurációkkal is elégedett vagyok, bár kíváncsi vagyok, mennyire fog tükröződni a kép. Ha neten rendeled meg, akkor ingyenes házhozszállítás. Mondjuk nemtom, hogy meg tudom-e rendelni, mert pár helyről csak úgy lehet rendelni, ha a bankkártyához tartozó cím amerikai. De remélem itt erről nem lesz szó. Csak van egy nagy kérdés: melyiket szeressem. Két konfig van ugyanis, köztük $300. S az erősebb bizony kicsit a tervezett büdzsé felett van. Nem tudom, hogy vajon megéri-e. Ezek az élet igazán nehéz döntései... Egyelőre nem tudok dönteni, mindkettő mellett tudnék érvelni. Alszom még rá egyet, de lehet, hogy szerdán meg is rendelem, ha sikerül megálmodnom a végeredményt.

Ma mosás is volt, nagyon sok mindent mostam, egyszerre három mosógépet kellett használnom. Ez már ipari mennyiség, nem? S továbbra is utálom a pólókat a kezemmel kisimogatni. Babra munka, s a hátam is megfájdul közben. Most nézem az Anaheim meccset, vezetünk 2-1-re talán ma végre győzelem lesz a vége...

Szóval ez történt ma. Kicsit jobban is alakulhatott volna, mégpedig abban az esetben, ha most nem kéne azon agyalnom, melyiket válasszam. Ehh... Na mindegy. Remélem otthon minden rendben!

A tegnapi bejegyzést kihagytam, mert jórészt a mai vizsgára tanultam, s nem akartam az olvasóközönségnek valami olyat adni, aminél ők sokkal többre hivatottak. Így inkább nem írtam semmit.

Szóval a vizsgára tanultam. Tényleg ez a neve, harminc perces "exam". Már az gyanús volt, hogy felsorolta az oktató, hogy miből várhatóak a kérdések. Hát, nem tűnt túl soknak, s nem is volt igazán kedvem a dologhoz, így megcsináltam, amit meg szoktam (igen, ezt így kell írni), egy lapra kiírtam a fogalmakat. Bár nem túl bonyolultak, de azért mégis hasznos angolul kiírni, csak szokom a szerkezeteket. Minden, ami kellett, ráfért másfél lapra. Ezt gyorasn megtanultam, onnantól nem volt mit csinálni.

Reggel, amikor mentem, akkor már az ismerős vizsgahangulat várt, idegeskedő lányok, egymásnak elméleteket felmondó fiúk, magolós diákok. Sosem szerettem ezt, de hozzátartozik. Ugye mivel 50 perces az óra, ezért az első húsz percben haladtunk volna tovább az anyaggal, de folyamatosan hülyébbnél hülyébb kérdéseket tettek föl a vizsgaanyagról, így nem haladtunk. Már csak annyiból fel lehetett volna készülni.

Eljött a vizsga ideje, megkaptuk a papírt. Ez volt a megvilágosodás pillanata. Ezek után nem használnám a "vizsga" szót, mert nem akarom megbántani a jelen pillanatban is egyetemre/főiskolára járó olvasókat, nem akarom erre a szintre degradálni azt, amin ők fognak keresztülmenni. Ez a kérdéssor hihetetlenül egyszerű volt. Már az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy a harmadik kérdésre miért kapok 25 pontot, amikor csak meg kell indokolnom valamit. Persze esszé kérdésnek állították be, de ezek szerint nem tudják, mi is az az esszé valójában. Nem egy bekezdésnyi érvelés, az biztos. Szóval megírtam, nagyon könnyű volt, biztos veszítek majd pontot, de összességében nem volt nehéz. Illetve az bánt egy picit, hogy ennél biztosan többet kellett volna írni egy-két helyre, mert nem lehet ilyen sok pontot adni ilyen egyszerű kérdésre...

Volt matek is. Most olyan dologról volt szó, amit kevésbé ismerek, de megint olyan aprólékosan elmagyarázva, hogy még az is megérti, aki most hallott róla először. Mondjuk azért volt mélypont is, mégpedig az, amikor a "n alatt a k"-t magyarázta, hogy az mit is jelent. Lehet, hogy nem alap, hogy ezt mindenki tudja, de könyörgöm, aki felvesz egy statisztika nevű tárgyat, az legyen már ilyennel tisztában.

A nap legfontosabb eseménye a címben is említett tevékenység volt. Sikeresen megvettem két jegyet a november 5-i Anaheim - St. Luis meccsre. Ami külön pikantériát ad a dolognak, hogy a régi kedvenc játékosom (bizonyos Paul Kariya) most épp a Bluesban játszik (St. Louis Blues), tehát őt is látni fogom. Még nincs a kezemben a jegy, de bízok benne, hogy nem lesz vele gond. Remélem jó lesz.

Voltam még gymben is, jól elfáradtam. Holnap nagy nap lesz, bemutatják az új MacBookokat, s elkezdődik a visszaszámlálás. Remélem olcsók, jók és szépek lesznek. Persze nyilván nem, de azért hátha.

Végül egy videó, angolosok megint előnyben. Az elnökválasztásról van benne szó, érdemes megnézni. A cikk magyarul van, tehát azért mindenki el tudja majd képzelni, hogy miről szól : http://yummie.hu/archives/2008/10/14/politics-is-bullshit/

Jah, s köszönöm a sok kommentet, jó olvasni őket. És bár 15.000-et írtam még két napja, ma már azt olvastam, hogy 25.000-en voltak kint a válogatott meccsen. Jah, lehet, hogy annak is van köze hozzá, hogy most 1000 forintért is lehetett jegyet venni, nem 3000 volt a legolcsóbb...

nem nagyon történt semmi, ismét egy csendes nap. Este elmentünk a hokimeccsre, ami jó volt. Nem mondom, hogy NHL színvonal, mert nem, de azért jobb, mint a semmi. Az egyetemen játszik James Van Riemsdyk, akit a Flyers 2007-ben a második helyen választott a drafton. Ez azért elég nagy dolog. Az én meglátásom szerint ki is emelkedett a mezőnyből, bár páran még voltak, akik ügyesen játszottak. A meccset egyébként megnyertük 5-1-re a Wisconsin ellen, bár ők szereztek vezetést a második harmad elején. Amúgy talán picit nagyobb színvonalat vártam volna. A csarnok viszont nagyon jó, s a hangulatra sem lehetett panasz. Szóval összességében kellemes volt, szertinem a hazai meccsek többségére ki fogok menni.

Holnap tanulni fogok, mert hétfőn vizsga filozófiából. Természetesen semmi kedvem hozzá...

15000 néző!

Néztem a neten, hát izgis volt, pláne, hogy minden negyedik másodpercet nem láttam a szaggatás miatt. De nekem tetszett. Lehet szídni Torghellét, hogy állandóan lesen van, teljesen hülye, és nem túl ügyes, de ő legalább mindig megy, s odateszi magát. A mai teljesítménye meg abszolút rendben volt.

Így most megvertük a csoportelsőt, hehe. Szerdán meg kell verni Máltát is, s akkor nem is állunk olyan nagyon rosszul. Ma a svédek és a portugálok remiztek, ami szerintem nekünk még jó is.

Merthogy erről szólt a nap. De lássuk mi volt előtte.

Bátran kijelenthetem, hogy az október tizedike nem az én sportnapom. Minden kezdődött azzal, hogy az Anaheim kikapott. Van ilyen, jó csapattol szerencsétlen gólokat kapva ki lehet kapni. Aztán jött az otthoni hír, miszerint a Törpök is kikaptak, állítólag szintén elég peches körülmények között. Remélem erről még bővebben is olvashatok majd.

Közben volt egy filozófia. Korán keltem, hogy az abortuszos cikkeket el tudjam olvasni, jött is a menetrendszerű quiz, ám nem erről, hanem Arisztotelészről volt szó. Hát, meglátjuk... Utána elmentünk a hokijegyekért, simán kaptunk, szóval holnap meccsnézés. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

A délutáni foglalatosságom kimerült egy kis skype-ozásban valamint egy másfél órás csendespihenőben. Hétkor elmentünk a gymbe (najó, kicsit később, mert elaludtam), ahol szinte senki nem volt. Így megint bátran garázdálkodhattam a gépek között, volt is minden. Majd mikor mentünk volna öltözni, észrevettem, hogy üres a pálya, amin a focikapu van. Hát, 10 percet rúgdostunk, nagyon jó volt :) Azért még eltalálom a labdát, s ez megnyugtat. Azért csak ennyit maradtunk, mert pénteken és szombaton csak 9-ig van nyitva a kajálda, s azért jó vacsorázni valamit. Ezt követően vissza a Babcockba, ahol néztem egy kis NHL-t, majd lementem Ákoshoz, hogy fixáljuk a novembert.

Hát itt aztán elszabadultak a dolgok. A foglalások szerint november 3-án, kedden elrepülünk San Franciscoba. Ott eltöltünk két éjszakát, s átrepülünk Los Angelesbe. Ott három éjszakát maradunk, majd a tervek szerint Kovács Béláékkal szombaton átmegyünk Las Vegasba helyszínelni. Ott sajnos csak egy éjszakát tudunk maradni, s vasárnap reggel :( utazunk vissza Bostonba. Sajnos vissza kell mennünk, mert nem lehet egy óráról 3-nál többször hiányozni, s ha hétfőn Ákos nem jelenik meg az angolján, akkor nem teljesítené a követelményt. Amúgy erre a Lss Vegasra most nagyon neheztelek. Ez a repülőjegy többe kerül, mint a repjegy Bostontól-SF-ig + SF-LA-ig + a SF-i szállás! Egy hete néztem, s azóta elfogytak az olcsó járatra a jegyek, így $150-nel többe került... Ezt nagyon sajnálom. Így tényleg rengeteget költöttünk. Viszont legalább már ezeken túlvagyok, s tudok tervezni. Kedden kiderül, hogy mennyibe fog kerülni a gép, amit veszek, s onnantól tényleg meglesz minden nagyobb kiadásom értéke. Szóval kedden nagy számolgatások lesznek. De remélem ezekután jól fogjuk magunkat érezni a nyugati parton.

Mára ennyit, folyt köv holnap.

Igen, végre elkezdődik. Gondolom sokan tudjátok, de hátha van valaki, akinek túl sokat kell dolgoznia, s nem tudja, hogy ma kezdődött el az NHL szezon. Najó, már pár napja játszottak négy meccset Európában, de azt most nem számítom. Gyorsan be is fizettem $20-t, így annyi meccset nézek egy hónapig, amennyit nem szégyellek. Azért ez biztos dobni fog egy picit az élményen :) Végre nem kell hajnali négykor kelnem a Ducks meccsek miatt, itteni idő szerint 10-kor elkezdődnek. Najó, általában inkább fél 11-kor, de azért mégis. Most is azt nézem, épp most lett vége az első harmadnak, idegenben játszunk a Sharks ellen (Ricsi, le lesztek lépve! :D ). Ennek egyetlen egy hátránya van, mégpedig az, hogy a két cikket, amit el kell olvasnom a holnapi filozófiára, nos, azt most nem olvasom el :) Majd reggel... Mondjuk az abortuszról szólnak, hurrá. De legalább végre nem valami abszolút elméleti téma.

Amúgy ma nem sok minden történt. Tettem-vettem, de nem vettem semmit. Egy angolom volt, azt azért túl lehet élni. Este még megnéztem a House legújabb részét. Kiderült, hogy valóban kedden lesz az Apple bemutatója, kíváncsi vagyok, hogy mibel változik az a laptop, amit meg akarok venni. Remélem az árában nem :)

Úgy néz ki, hogy szombaton kimegyünk az egyetemi hokimeccsre, holnap próbálunk ingyenjegyet szerezni.

Ma nem kaptok videót, mert csak. Megnézzük mennyire vagytok függők :) Az említett meccs miatt csak későn tudok lefeküdni, s a szintén említett cikkek miatt korábban kell kelnem. Szóval megint fáradt leszek, pedig egész jól kipihentem magam mára (annak ellenére, hogy nem tudtam elaludni hajnal kettőig)

A legfontosabb azonban megint Szolnokon történik majd, hiszen a harmadik helyezett Törpök csapata a második Bujákival játszik. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a meccs a Víg Bakter pályán lesz, mégpedig 16:30-kor! Mindkettő szokatlan. Nagyon jó lenne a győzelem, s abszolút megvan rá az esély. Hajrá, hajrá!

Jelentkezem, mint MZ/X.

Igazából semmi nem történt ma. Egy unalmas filozófia, majd egy még unalmasabb statisztika. Najó, ma lehet, hogy a filó volt a rosszabb. Az idő nagyon változékony. Az egyik nap felhős és hideg, a másik nap napos és meleg. Elég érdekes.

Mivel tényleg nem történt semmi, ezért nem is tudok miről írni. Fáradt vagyok, korán kellett kelnem Arisztotelész miatt, s még fent is kell maradnom egy ideig, mert angol házit csinálok. Kemény az élet itt az új világban...

Igazából ígértetek nekem egy meglepetést, de vagy én voltam figyelmetlen, vagy nem kaptam meg. Vagy ez más jellegű? Pedig nagyon ott motoszkálhatott az elmémben, mert még álmodtam is róla.

Úgy néz ki, hogy az egyetlen, ám de nem túlzottan kedvelt szomszédom elköltözik. Nekem az az érzésem, hogy két emelettel leljebb bútorozik. Jó lenne, ha senki nem jönne a helyére... Nem volt nagy problémám vele sem, csak nem rajongtam a gitárjáért és az énekléséért, valamint az sem volt túl kellemes, amikor nem volt itthon, s több, mint egy óráig szólt folyamatosan az ébresztője. Nomeg nem csukta be az ajtóját, hagyta, hogy becsapódjon. Erről jut eszembe, senki nem válaszolt a számomra olyan érdekes ébresztőórás felvetésemre...

Mára ennyit, megnyugtatok mindenkit, a holnapi is elég nyugis napnap ígérkezik.

A mai nap legérdekesebb eseménye a Törpök-Ferrári meccs volt, s már szinte mindenki tudja, hogy Magyar rendkívüli játékával és góljával (az a kis vékony gyerek is talált kettőt) 3-1-re győzött a jobbik csapat, így tartja harmadik helyét. Ezúton is gratulálunk.

Nézzük, mi volt még ma. A reggeli nem keléssel nem volt gond. :) Mostanában hideg van, pedig süt a nap, s ilyenkor még nehezebb a jó meleg takaró alól kibújni. Nem is ment könnyen ma sem. Aztán olvasgatás, majd angol házi. A stat laboron semmi nem volt, megint hamarabb vége lett. Viszont az angol picit bosszant. Úgy kezel, mint egy hülyegyereket. Najó, ez túlzás, de figyelembe kéne vennie, hogy nem egy átlagos ameriaki vagyok, akinek kihívást jelent a fogalmazás bekezdésekre való bontása. Én igenis tudom, hogyan kell felépíteni egy esszét, tudom, hogyan kell összekötni a gondolatmeneteket (mégha a blogból nem is derül ki...), nem kell ezen csámcsogni. Egyszerűen untat, s feleslegesnek érzem, hogy óráim mennek el azzal, hogy az egyes bekezdésekben a mondatokat jó sorrendbe tegyem, s kijavítsam.

Viszon a rossz mellett ki kell emelnem, hogy legalább érdekes dolgokat is tanultam. Vannak ezek a tipikus szerkezetek, mint például "ravasz, mint a róka" vagy "úgy eszik, mint a disznó". Nos, ezek megvannak itt is, de van pár olyan, amire magamtól nem jöttem rá. Ilyenek, hogy "as quite as a mouse" (olyan csendes, mint egy egér) valamint "as flat as a pancake" (olyan lapos, mint egy palacsinta). Azért ezek érdekesek.

Angol után gym. Nem voltam már majd' két hete, így egy kicsit fura volt. De azért jól helytálltam. A holland gyerekkel (akinek ma valami baja volt, mert nagyon nyűgösnek tűnt) squashoztunk egy rocketball pályán. Hiába mondtam neki, hogy nem lesz jó, ragaszkodott hozzá. Hát, miután nem nagyon ment neki, belátta, hogy igazam volt. De olyan fürge voltam, hogy magam is meglepődtem, miket értem el...

Gym után vacsi, majd szállás. Itt kipróbáltam a már sokat emlegetett hulu.com-ot. Először az amerikai elnökválasztás miatti második vitát néztem, majd amikor elegem lett belőle (nekem túl sok volt benne a személyeskedés), megnéztem a House-t, legálisan!:) Mondjuk, kis trükkel kellett élnem, hogy magyar feliratom is legyen, dehát mérnök vagyok, megoldom. Úgyhogy most megyek fürdeni, majd megnézem a második részt is. Ezzel az a baj, hogy holnap reggelre el kell olvasnom 10 oldalt Arisztotelésztől, s úgy terveztem, hogy ma ma este, de a House közbeszólt. Majd kelek holnap korábban. (persze...)

Ma nem kaptok videót, mert így éreztetem veletek, mekkora hatalmam van. Adhatok is, meg el is vehetek :) Csak ügyesen!

A nagy rangadó ma délután 17:45-kor kezdődik. Nagyon fontos lenne megszerezni a három pontot! Hajrá, hajrá!

Mindig elhatározom, hogyha nem volt érdekes napom, akkor nem írok. De aztán ez sosem sikerül.

Most, hogy hétfő van, s időben kelni kellett, nyilván tovább szerettem volna még aludni. De nem lehetett, várt az "izgalmas" filozófia. Nem hiszem, hogy lett volna ma 15 fok, de így is volt olyan, aki papucsban jött órára. Én komolyan mondom, ezek nem normálisak. Azért van egy határ, ahol már nem a divat lenne a legfontosabb. Az órán természetesen nem volt semmi extra, jövő hétfőn egy 30 perces exam lesz. Valamiért azt nem várom túlzottan.

Utána bolt, ahol okosan elköltöttem $10.01-et. Vettem rajta egy zacskó Haribot, egy két literes Nestea-t, egy két literes Canada Dry-t, egy csomag nagyonfinom kekszet, meg két 8-as KitKat-ot. Szóval legalább egy hétig betáraztam édességből, a többi kaját meg úgyis megkapok az étkezőkben.

Délután Stat, ami ismét hihetetlenül szájbarágósra sikerült. Természetesen már meg is van a következő házi, ismét két hét múlva lesz a leadás, valamint 22-én exam itt is. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz az előtte lévő órákon, gondolom szépen lassan beleveri a fejünkbe, hogy a valószínűség az egy nullánál nem kisebb, egynél nem nagyobb érték... Jah, az examre be lehet vinni egy A4-es lapot, aminek mindkért oldalára lehet jegyzetet írni. Ez a színvonal döbbenetes. Volt már olyan tárgyam, ahol lehetett ilyet, de ott legalább 50-60 komoly képlet volt, s rengeteg definíció meg összefüggés. De itt? Semmi...

Az este hátralévő részében pedig tanulgattam. Nomeg félszemmel néztem a Red Sox - Angels baseball meccset. Most kezdődött a Playoff, s így mindenki baseball lázban ég errefele. Ugye a Red Sox bostoni csapat, így mindenki nekik szurkol. Amikor két éve, vagy mikor nagy nehezen huszonxév után megnyerték a bajnokságot, épp a nagy rivális Yenkees ellen, állítólag a campuson is nagy volt az öröm. Ugye Boston és NY egyébként is nagy riválisok mindenben, de baseballban aztán tényleg. Állítólag azon az ominózus estén a nagy örömben a diákok megláttak egy autót a parkolóban, aminek NY-ig volt a rendszáma, felborították, s felgyújtották. Hát, ilyet a magyarok is tudnak.

Mára ennyi. Azért ma is kaptok egy klasszikusat, csak hogy vidáman induljon a napotok:

Sajnálattal közöljük, hogy a mai bejegyzés az érdektelenség miatt elmarad.

Így kellett volna kezdenem és egyben zárnom is a soraimat, mert bizony nem volt túl nagy a látogatottság. Ám, hogy lássátok fegyelmező jellememet, nem írok sokat.

Najó, ennek inkább az az oka, hogy vasárnap lévén nem történt túl sok minden. Elhatároztam, hogy ma kipihenem magam, s sokáig alszom. De valahogy nem sikerült. Kb ötször ébredtem fel az éjszaka, s már 9:15-kor úgy éreztem nem meg tovább az alvás. Ne ijedjetek meg, azért erőt vettem magamon, s 24 év minden tapasztalatát felhasználva elhatároztam, hogy bizony addig nem látja a talpam papucs, amíg négy számjegyű értéket nem látok az órán. Aztán 10:30-kor már felkeltem.

A napomat a stat házi vitte el. 10 bolondnak való feladat... De legalábbis 9 biztosan. S sajnálom rá az időt, az az igazság. Ha lenne inkább két nehéz, akkor oké, de így... Mindegy, megcsináltam, egy szavuk nem lehet.

A mai klasszikusunk kicsit más stílusú lesz, de mindenkinek kötelező darab. Amennyire ismerem az olvasóközönséget, a többség már ismeri, de azért ez pont olyan dolog, amit nem lehet elégszer megnézni.

("Nem, én vagyok az, Phoebe!" :DDDDDD)

Mielőtt a mai napomról írnék, itt a mai klasszikus, ami megintcsak klasszikus. Speciel ez az egyik nagy kedvencem, s mivel nem találtam róla koncert előadást, így túl sok néznivaló nincs rajta, de amíg hallgatjátok, végigolvashatjátok a postot.  

(mondjuk sokkal jobb lett volna, ha nem Mozart képét teszik oda... Hanem kiét kellet volna???:) )

Nos. A napot ugye alapvetően meghatározta, hogy hajnali hatkor kellett kelni. A tervezett indulás 7:15 volt, amiből persze kb 7:45 lett. Az egész szervezéssel már csak azért sem értek egyet, mert szombaton minden étkezde 8:00-kor nyit, így esélyünk sem volt egy jót reggelizni, mielőtt elindulunk. Jah, s baromi hideg volt.

A busszal olyan két órát utaztunk. De az valami kínzás volt. Már a busz oldalán megjelenő "Kids Quest" felirat nem engedett sok jóra következtetni, de minden világos lett, amir megpróbáltam leülni. Egyszerűen nem fér el az ember lába. Nagyon kényelmetlen. S ugye ha egyszer leül, onnantól nem is nagyon tud mozogni, így záros határidőn belül a fenekét is iszonyatosan elüli. Szóval itt azért erős kétségek merültek fel bennem, vajon teljesen normális vagyok-e, hogy én ezért még fizetek is...

Nos, mint egy beszélgetésben meghallottuk, ez az egyik "easiest hike", amit itt lehet találni. Hát jó, legalább nem fogunk nagyon megizzadni. Hát a f... fenét nem. Olyan kemény volt, hogy azt most így elmondani nem tudom. Ugye erdőbe mentünk, ott meg szart sem ér, hogy egyébként süt a nap. Így jó hideg volt. Eközben viszont Te mégiscsak egy szép nagy hegyre próbálsz felmenni, hol sziklákon, hol folyón keresztül. A végén már a patakmederben mentünk szinte felfele. Nem vagyok benne biztos, hogy jót tett nekem, hogy leizzadtam abban a hidegben. Ákossal jót mentünk, tartottuk magunkat az élbollyal, így az elsők között értünk fel. A látvány viszont személt dolog, mert kárpótolja az embert, s nem tudja utána tovább szídni az egészet, hogy ilyet soha többet nem csinál... Kábé egyébként ilyen volt, bár tudom, hogy egy kép nem tudja átadni az élményt :

Itt persze baromi hideg volt, mert többnyire felhők takarták a napot. Volt olyan, aki csak ~30 perccel utánunk ért fel. Itt mindenki mindenkivel fényképezett, "halál" izgalmas volt. Ezek a kínaika szörnyűek, minden fát képesek lennének külön-külön lefényképezni, majd úgy újra az egészet, hogy odaállnak mellé. Itt volt ebéd is, aholis jellegzetes amerikai szendvicset sikerült választanom. Hát, magyarul kábé földimogyorókrémes-lekvároskenyér. Érdekes volt...

Ami miatt viszont leesett az állam, az a következő volt. Volt egy család, ahol az apuka-anyuka kábé 27 éves lehetett, de már volt két kis poronty (Ethan és Micah vagy valami ilyesmi). Az egyik négy és fél, a másik kettő. S feljöttek velük a szülők! Ám a terep nem volt arra alkalmas, hogy felsétálj a gyerekeddel. Volt valami eszközük, amivel a hátukra erősítették őket. De akkoris. Volt olyan rész, ahol mi alig tudtunk feljönni, s az egész azért kimerített bennünket is rendesen, az élmezőny majd' két óráig ment fel, s ezek mégis feljöttek a gyerekükkel. Hát, le a kalappal! De ami még jobb volt, hogy valaki a kutyájával jött fel. Nem tudom, hogy csinálta, mindenképpen ügyes kutya volt. Utána jött egy idősebb hapsi, az meg két kutyával jött. Nagyon értelmesek voltak! Bár kicsit ijesztő volt nézni, ahogy ott rohangáltak a sziklákon a szakadék mellett...

Lefele én voltam a legjobb, legügyesebb :P Hát, már nagyon vágytam a buszra (még gondoltam is, hogy milyen fura, hogy tudom, hogy szar lesz a busz, de már várom), így diktáltam a tempót. Persze a családra most is várni kellett. Aztán nagy nehezen elindultunk. Nem sokára meg kellett állni pisilni. Azt hittem, hogy itt megüt a guta... Egy wc volt ugyanis, így végig kellett állnom, ahogy ~8 lány pisil előtem. Ez majd' 20(!) percig tartott. Mi a szart (már bocsánat) csinálnak ennyi ideig? Tudom, hogy le kell húzni a nacit, meg utána fel, de azért ez nem több, mint plusz 10 másodperc... Egyszerűen nem hittem a szememnek. Még mindig nem tudtam túltenni magam rajta... Nem mintha nekem nagyon kellett volna pisilnem, de kellhetett volna! S akkoris, hadd ne ácsorogjak már ott mögöttük ennyi ideig.

A visszaút így több, mint három óra volt. Utána kaja, majd szállás. Nagyon fáradt vagyok, de azért még írtam Nektek, tessék értékelni. A nagyvilágban sok minden nem történt. Tessék megnézni Rooney szépségdíjas gólját, de igazából Ibrahimovics lőtte a forduló legszebb gólját. Itt van, már-már a mágikus Okoskára emlékeztet :P

De ha már Ibrahimovics, akkor itt van az egyik legszemtelenebb gól, amit valaha láttam. Ezt nem tudom már melyik év (2006 talán) legszebb góljának választották. Ezzel mára be is fejezem, holnap stat házi, hurrá. Legyetek jók. 

Ma persze rögtön megtaláltam azt a Bolero előadást, amit tegnap kerestem, s ami véleményem szerint klasszisokkal jobb. Akinek van ideje, az hallgassa, nézze meg. Szombat van, 15 perc pihenés belefér. Különösen ajánlom azoknak, akik nem szoktak egyébként klasszikust hallgatni, ez még nekik is tetszeni fog. A véleményüket különösen szívesen olvasnám! 

A mai nap igazán fontos eseményei ugyanis pont ilyen távolságban zajlottak. Sajnos a Törpék kikaptak a listavezető Stabiltól, de ahogy látom, a többi eredmény kedvezően alakult, így nem lerültünk igazán nagy lépéshátrányba. Sőt, a legnagyobb ellenlábasaink, a Ferrari, Borovi, Eurotrend, ZT még elég szép kis meccsek elé néznek, szóval jó esély mutatkozik egy igazán szép szezonra! Csirip csapata viszont magabiztos, egygólos győzelmet aratott, s ez a három pont még kulcsfontosságú lehet a végelszámolásnál...

Én ma sikeresen vettem egy akadályt a postán, s rendkívül büszke voltam magamra, hogy egyedül képes vagyok feladni valamit egy teljesen idegen országban. Az egész azért érdekes, mert csomagot speciel még otthon sem adtam fel soha, így igazi debütálásról beszélünk. A filozófia a szokásos volt, utána skype. Majd egy kis pihi, mostanában nagyon fáradt vagyok.

S ez valószínűleg a hétvégéig ki is fog tartani, mert mint írtam, holnap túra a hegyekbe. Most nem érzem teljesen normálisnak magam, hogy én erre jelentkeztem, s még fizetek is érte... Reggel kelhetek hatkor, szuper! De remélem legalább tudok egy pár jó képet készíteni.

A mai fejlődésetek érdekében egy klasszikussal folytatom. Én ezt gyerekkoromban rengetegszer láttam a TV-ben, nem tudom miért. Vagy lehet, hogy nem is olyan sokszor, mindenesetre nagyon megmaradt bennem. 

Ennyi idő után picit vicces Richard gyönyörű tekintetét ennyi ideig bámulni, de ez akkoriban még nem tűnt fel. Nem hosszú, úgyhogy az erre kevésbé fogékonyak is nyugodtan végighallgathatják. Na, én megyek is pihenni, holnap szurkoljatok...

És ne feledkezzünk meg arról, hogy ma délután 5-től a Törpök a listavezető Stabillal játszanak. Reméljük a legjobbakat, amint van valami hír, kivele! Hajrá, Hajrá!

Ma végre megpróbáltam kipihenni az elmúlt hét fáradalmait. Volt is rá lehetőségem, mert csak egy angol volt, amire nem volt sok házi. Legalábbis azt hittem, majd fél órával az óra előtt megtaláltam a másik felét. Hát, éppen hogy be tudtam fejezni.

S igen, ez volt a nap legizgalmasabb pillanata. Egyéb nem is történt. Szombaton megyünk valami túrára a White Mountains-be. Állítólag ott nagyon szép az ősz, s szép időt is mondanak szombatra. Úgyhogy viszek fényképezőt is. Mondjuk ez azt jelenti, hogy a stat házit majd csak vasárnap csinálom meg, mert ugye hétfőn kell leadni.

A tegnapi feladványt nem sikerült senkinek sem megfejteni, szégyelljétek magatokat. Így még azon is elgondolkoztam, hogy ma nem írok (nem lett volna nagy veszteség, hisz nem maradtatok volna le semmiről). Azért azt hittem, hogy a 20-25 éves korosztály ismeri ezt a dalt. Próbálok majd valami kultúrát beléteg csepegtetni, mert ez így nem állapot :)

Kezdetnek talán megteszi ez is :

Kellemes zenehallgatást, reggeli mellé kiváló!

Aki megmondja, hogy miből van a cím, azt nagy elismerésben részesítem! Nem hiszem, hogy bármelyik olvasó ismerné, keresni nem ér! :)

Egyébként valami nem stimmel, mert mostanában nagyon nehezemre esik felkelni. Ma reggel tízszer nyomtam le az ébresztőt. Ebből egy bele van számítva, de a többi nincs. Aprópó. Tudja valaki, hogy az ébresztőkön ez a "szundi" mód miért mindig 9 perc? Ennyi volt az utóbbi két telefonomon, de ekkor még azt hittem, hogy ez valami Sony sajátosság. De hogy itt is találomra veszek egy ébresztőt, s ez is 9 percenként csörög újra, ez már arra enged következtetni, hogy valami sumákolás van a háttérben... Nektek hány percenként csörög újra az ébresztőtök?

Mondjuk most nem is volt olyan sürgős az ébredés, mert filozófiára kivételesen nem volt olvasnivaló. Megkaptam az előző quiz eredményét, s csak 9/10-es lett. S azért vonta le a pontot, mert nem jutott eszembe angolul egy szó, s egy hasonló jelentésűt írtam... Legalábbis nagyjából hasonló. Tanulság: ne egy hosszú túra után, fél órával az óra előtt olvasd el a házit... Amúgy most picit mélyponton van ez az óra (is).

Merthogy délután stat volt. Ismét egy quizzel, ami ismét nem volt megeröltető, így itt is jó eredményt várok. Annyira szájbarágós a módszer, hogy az alvással küzködöm. Mert speciel ez az anyag ismeretlen volt, de azért nem annyira bonyolult, hogy ötször elismételje egymás után. Mindegy. Lényeg, hogy jól megy. Viszont most már egyre ritkábban olvasom el a könyvet az órákhoz, mert nem nagyon szükséges.

A Babcockban semmi extra, programozgatok. A bl totóban ma nem volt túl nagy szerencsém, mindenhol, ahol vaciláltam, a másik eredmény jött be. Pl az Inter - Werder meccs. Az egyetlen német csapat, amit szeretek, az a Bréma. Mondom, jók lesznek 1-1-re. De aztán csak rábeszéltem magam, hogy az Inter a hétvégi fiaskó miatt most még talál egy gólt a végén, s 2-1-re nyer. Hát nem talált. Vagy a Barca. 1-1-et raktam, jó az a Shakthar, erre Messi a 94. percben lő még egy gólt. Hát mi van itt? Mindenki elkanászodott? Így nem lehet...

Aztán vacsi után mosás. Semmi gond nincs a mosással és a szárítással, egészen addig, amíg nem kell az összes pólót a tenyeremmel az ágyon "kivasalni". Ez elég nagy szopás szívás. Az ember hátát eléggé igénybe veszi... De ez is megvan, már csak öt mosás van hátra elvileg... Mondjuk, lehet, hogy hat lesz belőle. Egyéb nem történt, s a holnapi nap sem tűnik túl izgalmasnak. Mint e-mailben írta az egyik hűséges olvasóm, ez nem feltétlenül rossz. Hát, nem is. De hasznosabban kellene eltöltenem az időmet... Csak olyan sok apró-cseprő dolgom van. Mindegy, nem panaszkodom. :) Mára ennyit, remélem otthon minden rendben!

Mivel tegnap nagyon elkényeztettelek titeket, ezért ma nem írok sokat. Mondjuk, nem is történt igazából semmi.

Elfelejtettem beállítani az órámat, hogy ébresszen, de nem lett belőle galiba, mert 5 perccel később felébredtem. Egész délelőtt neteztem, végre sikerült behoznom a lemaradásomat. Mondjuk nem sok minden történt a hétvégén...

A házik megírása után Stat labor, ahol kikaptam a házimat, aminek a pontszáma fentebb található. Igazából azt írta a srác, hogy részletesebben vezessem le a dolgokat. De minek? Minek írjam fel, hogy egy szumma milyen elemekből áll? Hihetetlen... Az angolon sem volt semmi különös.

Igazából az egyetlen érdekesség a mai nap a BL volt. A United hozta a kötelezőt, de speciel jobb lett volna, ha csak 2-0-ra nyernek, azt tettem meg a góltotón. De legalább Berbatov betalált, bár a három sérült kicsit soknak tűnik...

Mivel tényleg nem történt semmi, ezért azt hiszem most csalódást fog okozni a mai bejegyzés. Dehát nincs mit tenni, szerintem a következő napokban csendesen fognak telni a napjaim. Akinek nem volt elég a mai, az olvassa el az előzőt megint :)

Nos, előre is elnézést a következőkért, de nehéz egy postban írni az elmúlt négy-öt nap eseményeiről. De nem is célom mindent leírni, mert így legalább tudok majd újat mondani, ha arra kerül a sor.

Csütörtökön keltem, s megpróbáltam a legszükségesebbeket összeszedni a nagy út előtt. Így utólag visszagondolva a napszemüveg speciel felesleges volt. Az indulás zökkenőmentesen zajlott, a vonatot simán elértük, ezzel mentünk ugyanis Bostonig. Ott a North Stationön leszálltunk, majd átmetróztunk a South Stationbe, ahonnan a buszunk indult. Nos, a pályaudvart leginkább egy repülőtérhez tudnám hasonlítani... Óriási váró, az egyes buszokhoz úgy kell becsekkolni, nagyjából 20 helyről indulnak a buszok, elég sűrűn. Nos, odaértünk ~30 perccel a tervezett indulás előtt, majd negyed óra múlva közölték, hogy a buszunk előreláthatólag 45 percet késik. Szuper. Úgy gondoltuk Ákossal, hogy nem fogunk ott több, mint egy órát üldögélni, így elindultunk sétálni egy kicsit. 10 perc múlva azonban a holland lány hívott, hogy azt mondták, nemsokára ott lesz a busz. Visszasétáltunk, s persze, hogy vaklárma volt. Nagy nehezen felszálltunk, s elindultunk.

Nagyjából négy és fél órás út várt ránk, így kézenfekvő volt, hogy a frissen feltöltött iPodom muzsikájára alszom egy kicsit. Hát, az iPod az első szám (Kinston Town - na, ki az előadó, az első megfejtő jutalma egy gratuláció!) első másodpercében lefagyott. Ilyet még sosem csinált, nem tudtam, mihez kezdjek. Semmire nem reagált, csak világított. Később, már a szálláson a holland srác megmutatta, hogy ilyenkor mi az eljárás. Természetesen szinte teljesen lemerült... Így némileg felzaklatva aludtam két órát, majd arra ébredtem, hogy nem érzem a lábam. Ugyanis az előtte lévő hátradöltötte az ülést, s hiába van itt sokkal nagyobb hely, mint a piroscsíkos Ikarus buszainkon, az én nagy lábamnak bizony nem volt kényelmes. Közben a sofőr nyomta rendesen, de nagyon lassan akart eltelni az a maradék két óra. Merthogy négy óra alatt ott voltunk. Az utolsó fél órában már NY-ban, ekkor kezdett el esni az eső. Remek, mi jöhet még.

Leszállás után azonnal esernyő, majd gyorsan megtaláltuk a metrót. Itt vettünk egy-egy hetijegyet, mert megérte. Természetesen nem tudtam kártyával fizetni. Ezután szépen elmetróztunk a 125. utcáig, ami már Harlem déli csücske. Hát, mit mondjak, nem a legszebb környék. A szállásunk a 126-on volt. Ez volt a kegyelemdöfés. Soha többet nem vagyok hajlandó hostelban lakni. Az egy dolog, hogy a hatágyas szobában mások is vannak, s az első nap egy színesbőrű, medve felépítésű srác úgy horkolt, hogy csak na, de a fürdő az maga volt a rémálom. Mindenki gondoljon el egy 1m×2m-es lyukat, ablak nélkül, ami fejmagasságig le van csempézve. Nyilvánvalóan tiszta penész, s bűz, mert az ajtó folyamatosan zárva. Hajak a padlón, bármihez hozzányúlni rettenetes élmény. S én barom, hülye, eszetlen marha, nem vittem papucsot! A wc-t, illetve azt, hogy a folyosók szűkek, az ajtokat csapdossák, a szoba kicsi, nem is említem. Illetve talán még azt, hogy takarónak egy lepedőt adtak. Azért annyira már nem volt meleg, éjszakánként fáztam. Ja, s hogy jobban el tudjátok képzelni a dolgot, második éjszaka a holland lány táskájában egér lehetett, mert reggel azt vette észre, hogy a Cerbona-szelet-szerű csokiját valami átrágta, s megdézsmálta. Egyszerűen számoltam vissza a napokat, hogy mennyit kell még ott lennem, Ákossal próbáltuk minél tovább húzni a belvárosban töltendő óráinkat, hogy minél kevesebbet kelljen ott lennünk. Egyszerűen szörnyű volt!

Az első nap 7:30-kor keltünk, majd nagy nehezen elindultunk. Az eső szakadt. Először a jegyeinket próbáltuk felvenni, sikertelenül. Utána elmentünk az Empire State Buildinghez, majd a Macy's-be. Ez utóbbi egy baromi nagy bolt, főleg ruhákkal van tele. Ralp Loren, Gucci, Armani, Lacoste, Levi's, minden megtalálható itt. Ezt követően két csapatot alakítottunk, a holland párossal szemben mi magyarok más utakat választottunk. Azzal kezdtük, hogy elmentünk a New York Public Library-ba. Ám közben bementünk még pár boltba, mert Ákos cipőt keresett. Így jutottunk el a Zara-ba is, ahol beleszerettem egy kabátba, s megvettem. A kártyám tökéletesen működött, nyilván ilyenkor működik, amikor nagy pénzről volt szó... Tehát a könyvtár. Elsőre sikerült a normális könyvtárat lefényképeznünk, még csodálkoztunk is, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán egy kis kerülő után szembejött velünk "Az igazi". Óriási épület, csak sajnos épp felújítás alatt volt. Bementünk, mindenhol lépcső. Szép freskók, nagyon kellemes hangulat. Itt pihentünk is egyet, ránk fért.

Ezután a Chrysler Building-et vettük célba. Ez ugye NY második legnagyobb épülete, pár hónapig a legmagasabb volt, csak ugye jött az Empire SB. Sajnos a tetején nem látszódott a lényeg, a csodás díszités, mert annyira felhőd volt az ég. Azért lefényképeztem, de ide nem illesztem be.

Ezt követően elmentünk a Grand Cenrtal Terminalhoz, amit nagyjábül annyit tesz, hogy elmentünk a központi pályaudvarra. Mit is mondhatnék. Nem kicsi. Állítólag napi 300.000 ember átutazásáért felel. Szép, igényes, tágas. Ilyenhez fogható tényleg nincs az országban. A vonatok a föld alatt jutnak el a pályaudvarhoz, így a sok plusz helyet sem foglal. Valahogy így néz ki:

Itt már nagyon fáardtak voltunk, de még nem volt idő pihenni. Az eső kisebb szünetekkel folyamatosan esett, de emelett a magas páratartalom miatt az ember még izzadt is. Ez az az időjárás, amit az egyik legkevésbé szeretek. Következő célpontunk a United Nations épülete volt, ami ugyebár az ENSZ főhadiszállása. Legalábbis azt hiszem. Mindegy, tehát azt is megnéztük. De az az épület óriási! Mi a fenét csinál abban az a sok diplomata? Ennyi kényes ügy nincs is a világon! Hihetetlen nagy!

Ennél közelebb nem sikerült hozzá menni (a legtöbb épülettel szemben ide nem mertünk csak úgy besurranni), de nem is fért volna rá a képre több. S itt, ahol voltunk, volt egy felirat is, ami olyannyira megnyerte a tetszésemet, hogy le is fényképeztem. Töri faktosoknak biztos nem újdonság, meg azoknak sem, akik frissen érettségiztek (értsd három éven belül). Angolosok előnyben, de ha nem tudja valaki, hogy mit jelent, akkor tudok ajánlani két remek angoltanárt! Nekem bejött :P A képet is megtaláljátok itt valahol alul, csak az Index néha érdekesen tördeli a hozzászólásokat...

Ekkora megint elkezdett esni az eső, s már baromi éhesek és fáradtak voltunk, így visszamentünk a központi pályaudvarra, s ott ebédeltünk. Kétszer körbejártuk a nagy termet, mire találtunk magunknak egy asztalt... Igen, sokan voltak, sok éhes ember.

Innen elmetróztunk a Rockefeller Centerhez. Emellett van a Radio City nevezetű hely is, ahol elég sok híres fellépő fordul meg. A Rockefeller pláza előtt van egy tér, ahol van egy csomó zászló. Ellenőriztük, ott van a magyar is. Itt is készítettünk pár képet, s egyet be is rakok, ezen én magam is ijesztgetem a kamerát. Már előre mondom, hogy ezt az egyetlen képet rakom be, amin rajta vagyok, mert hajat kellett volna mosnom, hogy később is kinézzek valahogy, de egyszerűn abban a lyukban nem mertem...

Útközben készítettünk egy csomó képet egyébként, de nem akarom képregényt csinálni a blogból, így is sok kép fog még szerepelni. A Rockefellerben kicsit megpihentünk megint, mert sokat sétáltunk már. Leültünk egy Starbucks kávézóban, s olvasgattunk. LAssan közeledett az este, s nekünk ugye jelenésünk volt. Úgy terveztük, hogy előtte még elmegyünk a Time Square-re, csak megnézzük, hogy milyen. Hát, milyen volna... Lenyűgöző. Óriási fény, rengeteg reklám, hihetetlen kivetítők. A színek és a képminőség tökéletes, jobb, mint az én TV-m. Rengeteg ember, óriási nyüzsés, egyszerűen sokkoló volt átélni azt a pár percet. Mindenfelé taxik, túristák, villanások, Coca-cola, óra, Chevrolet reklám, különböző sorozatok bemutatói, egyszóval hihetetlen. Nem biztos, hogy mindenkinek tetszene egyébként, a holland srác bevallása szerint ő úgy érezte magát, amikor először ott találta magát, hogy ő onnan minél gyorsabban el akar menni. Hát nem tudom, engem magával ragadott... Egy képet azért beszúrok róla.

Ezt követően egy pizza az egyik olasz gyorskajáldában (az egyik legjobb pizza, amit valaha ettem, s hihetetlen jófej olasztól vettük), majd rohanás a Carnegie Hallba. Gyorsan rájöttünk, hogy a Broadwayen nem fogunk odaérni időben, mert ott háromszor annyi ember sétál, mint bárhol máshol. Így késtünk is egy három percet. Innen is van képem, de azt majd talán máskor. Maga az előadás érdekes volt. Az első mű nekem túl kaotikus volt. A IX szimfónia viszont parádés. Volt négy szóló, meg egy kórus is, de maga a zene is nagyon jó volt. Nagy tapsot kapott a "zenekar", én is felállva tapsoltam. Mondjuk azért is, mert az ember lába nagyon keservesen fért el, s csak a Beethoven 65 perces volt, így minden lehetőséget meg kellett ragadni, hogy kinyújthassam :)

Utána még egyszer elmentünk a Time Square-re, majd pedig egy déli egyetemi körzetbe. Hát, érdekes volt. Minden szórakozóhely tele, s érdekes figurák vannak ott. Mindegy, ilyet is látni kellett. Majd vissza a lyukba, kb 1-re érhettünk oda.

A második nap hasonlóan telt. Először a Central Parkot vettük célba. Odafele elmentünk a Guggenheim múzeum mellett, persze fényképet ért. Utána a Metropolitan Museum következett. Itt nincs konkrét belépő, megmondják, hogy mit javasolnak, de annyit fizetsz, amennyit gondolsz. Én annyit fizettem, mint amennyi egy felnőttnek volt a javasolt, mert hülye voltam... Szórom a pénzt, pedig nagyon fogy... Megnéztük az egyiptomi gyűjteményt, a japán részleget, valamint az iszlámot. Érdekes volt. Ez is egy olyan jellegű múzeum, amihez rengeteg idő kell, s hát nekünk nem volt túl sok.

Már itt fáradtak voltunk, de keresztül sétáltunk a Central Parkon, mert ott meg az American Museum of Natural History volt, ami nagyjából a természettudományi múzeum. Közben felmentünk egy kilátóra, s mivel a múzeumokról most nem kaptok képet, ezért a kilátásról illesztek be egyet (a fene egye meg, hát nem csak olyan volt, amin rajta vagyok...) :

Az utóbbi múzeumban igazából a dínókra voltunk kíváncsiak, s kattintottam párat, hátha Robinnak tetszeni fognak. A planetáriumba sajnos nem volt időnk/erőnk elmenni, pedig biztos nagyon érdekes lett volna, sok jót olvastam róla.

Ezt követően kis séta a West Side-on, csak hogy nagyjából el tudjuk képzelni, hogy milyen lehet ott élni. Hát, nem lehet rossz. Van jópár része Manhattannek, ami nem tetszik, de ez pont jó hely... Utána irány az ötödik sugárút, ami kb a Váci utca, csak nagyban. Rögtön ott volt egy Apple store, ahova bementünk. Jó hely. Rengeteg Apple termék kitéve, s mindet szabadon használhatod. Természetesen mindenki a laptopokon lógott, ahol neteztek az emberek, én is :) Legalább megnéztem pár e-mailt, többre nem volt időnk. Kipróbáltuk az új iPhone 3G-t. Tetszik, s ha már úgyis elromlott a telefonom... De nem hiszem, hogy most lenne rá keret, sajnos ez van.

Miután ezzel végeztünk, sétáltunk egy nagyon a sugárúton. Hát, amelyik divatcég itt nem nyit legalább egy üzletet, az nem is számít. Szerintem a nők álma lehet ez az utca. Persze ha elég vastag a pénztárca. Olyan nevű boltok, amikről én még nem is hallottam. Rengeteg ember itt is, csak úgy folyik a pénz...

Ezt követően elmentünk ebédelni, s sikerült egy igazi amerikai helyet kifogni. Nem tudtunk választani, így különféle burgert ettünk. A név csalóka, mert azért nem egy hamburgerről van szó. Kábé háromszor akkora. Mellé még egy nagy adag sültkrumpli. Akkora volt, hogy mikor megettem, teljesen telelettem, s nem ettem már többet aznap! Najó, egy kis csoki lefekvés előtt. Ez ott volt a Madison Square Garden mellett, így épp láttam, hogy jövő hónapban New Kids on the Block koncert lesz. Mond még valakinek valamit ez az együttes? :)

Végül megint a Rockefeller Centerhez jutottunk ki. Ennek a tetején van egy kilátó, oda vettünk jegyet, de mivel megint esett, ezért kb semmit nem lehetett volna látni, így elnapoltuk a dolgot. Még éjszaka átmentünk Brooklynba, hogy onnan készítsünk pár képet az éjszakai Manhattanről. Nem csúnya... Csak sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt kevés jó képet sikerült készítenem. Mivel már úgyis elb@sztam, s sok képet tettem fel, amin rajta vagyok, így már úgyis mindegy...

Majd még csavarogtunk egyet a SOHO negyedben, majd végül vissza a szállásra, ahol az utolsó éjszaka következett, ezt már csak kibírtam valahogy...

Utolsó nap keltünk pakoltunk, majd a táskát otthagytuk megörzésre 5(!) dollárért. És még csak felelősséget sem vállalnak, ha ellopják. Hát köszi. Mindegy, legalább nem kellett cipelni. A program szerint délnek mentünk, s megint egy igazi amerikai kajáldával nyitottunk, tipikus reggeliző hely volt. Itt sandwichet ettem. Node nem simát. Olyan volt, mint két bermuda, csak négyszer akkora, mindennel megrakva. Csodafinom volt. S megint akkora, hogy a sült krumplit már meg sem tudtam enni mellé. Azért itt már érezhetően ízesebbek a kaják, ezekszerint csak a campusban van minden fat-free. Akkora volt a kaja, hogy egészen este 7-ig nem voltam éhes...

Utána átmentünk Brooklynba, hogy visszasétáljunk a híres Brooklyn Bridge-en. Természetesen szakadó esőben. Maga a híd is nagyon szép, hát még a látvány. Talán ez a kép lett a legjobb, de ismét nehéz körülmények voltak, így nézzétek el, ha esetleg silány a minőség.

Utána a WTC Ground Zero-nál voltunk. Igazából nekem nem esett le, hogy pontosan mi is volt ott a lényeg, mindenesetre megnéztük, hogy hol volt régen a két torony. Utána lementünk a sziget déli csücskébe, a Battery Parkba. Itt is fényképeztünk, többek között a Szabadság szobrot is, de a rossz idő miatt ezen képek sem lettek túl jók. Itt már nagyon fáradtak voltunk. Innen viszont nem volt messze a Wall Street, lévén ez a rész az üzleti negyed. Gondoltam, fényképezek, lehet, hogy épp ebben a pillanatban mélyült el megint a világgazdaság:

Innen visszametróztunk a Rockefellerhez, s most már fel is mentünk a kilátóba. A lift kb 30 másodperc alatt fent volt a 67. emeleten... Innen még fel lehetett menni kettőt, ami már a 70. emelet volt, szerintünk marketing okokból a 68-at kihagyták. Itt is készült persze egy temérdek kép, s itt már az időjárás is kegyesebb volt, noha nem ideális.

Az Empire State Building és az alattvalói...

Ezt követően még elmentünk a Columbia egyetemre, majd a csomagokért, s irány a busz. A hazaút nem volt érdekes, egyszerűen megvolt. Persze közben is szakadt az eső. Másnap már sütött...

Összességében nagy élmény volt, kár, hogy a szállás ennyire rossz volt. Nomeg az idő sem volt túl jó. A város érdekes, ezer arca van. Sétálsz egy utcában, ami hihetetlen eleganciával bír, Ferrarik és Mercedesek vannak a kirakaton túl, elmegy melletted egy Posche az utcán, majd a következő sarkon egy lerobban társasházat látsz. Megint arrébb pedig egy családias környezetet. Szóval érdekes, nem tudom még, hogy milyennek értékelném összességében. Viszont nekem nagyon tetszett, hogy a metrón táncoltak, énekeltek az emberek. Néha picit túl rámenősek voltak, de volt olyan is, aki nagyon jól énekelt. Az aluljárókban volt, hogy teljes kvintettel találkoztunk, nagybőgővel, mindennel, de simán volt olyan is, hogy valaki öltönyben leült az utcán a ház tövében, s elektronikus gitárral játszott. Szóval rengeteg impulzus ért.

Így mára ennyit, ezt is nagy munka volt összehozni. Gondolom van benne egy csomó félregépelés és értelmetlen mondat, de most nem volt erőm újra átolvasni, így is másfél óra volt szinte, s nagyon fáradt vagyok, hajanl 1-kor értem haza, 8-kor keltem, még készülni kellett filozófiára, ahol megint egy quiz volt. A múltkori 8/10-es lett, tehát leáldozóban van a csillagom... Remélem elégedettek vagytok, valamint otthon is minden rendben. Legyetek jók!

Korábban keltem a szokásosnál, mert még készülni akartam a filozófiára. Legalábbis ez volt a terv. Viszont a kivitelezésbe egy kis hiba csúszott, mert nagyon nehezemre esett elhagyni az ágyat... Aztán a levelek és hírek után olvasgattam még egy kicsit a filozófiát, s rájöttem, hogy ez egy nagyon rossz cikk. Nem is azért, mert a téma rossz, hanem azért, mert össze-vissza van. Folyamatosan azt mondja, mit írtak más filozófusok, de nem érvel egyik mellett sem. Mindenesetre bejött a sejtésem, volt quiz. Amire vagy jó választ adtam, vagy nem. Pár pontot biztos kapok.

Utána ebéd, s most valami Harvester napok vannak, s ilyen helyi különlegességeket is kínálnak. Volt valami kolbászféleség is, így arra lecsaptam. Hát, nem egy csabai volt, de azért ehető. Mondjuk köménymag is volt rajta, de most még azt is elnéztem neki.

Délután volt még egy rettentően unalmas Stat is. Hát, túl sok szót nem érdemel a dolog. De legalább megint picit hamarabb vége lett. Vacsi után vettünk pár dolgot az útra, s csináltunk szendvicseket. Jah, majd elfelejtettem, nagyon finom volt a krumpli a vacsoránál. Hajában sült(!) krumplinak mondanám, de ezen végre látszódott, hogy normális olajban sütötték. Szerintem ezek egyébként mindent fat-free dologban csinálnak, azért olyan ízetlenek a kaják. Értem én, hogy nem akarnak elhízni, de ízeket sem akarnak érezni??? Ehh...

Vacsi után pedig lefoglaltuk a repülőjegyeinket, valamint a szállást Washingtonba. Noha még két hónap, jobbnak láttuk ezt mielőbb megtenni, ugyanis ,mint említettem, hálaadáskor megyünk, akkor pedig nagyon szoktak vándorolni a népek. A repjegy picit drága volt, mert a Reagan reptérre akartunk menni, mert az van igazán Washingtonban, nem akartunk még Baltimore-ból tömegközlekedni. Viszont a szállás nagyon jó helyen van, s hát nem éppen egy hostel :) Remélem jó lesz. Mindenesetre most ez így kicsit fejbe vágott, hogy ennyi pénzt költöttem hirtelen.

Úgy döntöttem, hogy ha októberben valóban bemutatják az új MacBookot, akkor már a hó végén vagy november legelején megveszem. A mostani ugyanis haldoklik. Naponta csinál olyat, hogy egyszercsak kikapcsol. Nem pittyeg előtte, nincs felmelegedve, csak úgy dönt, hogy akkor most ennyi. S ez azért elég kellemetlen volt, amikor éppen házit csináltam vagy e-mailt írtam. De ezt a picit már csak kibírja.

Most egyébként attól tartok, hogy nem fogok beférni a hátitáskámba. Nem akarom a nagy bőröndöt vinni NY-ba... S még össze is kell szednem, amit vinni akarok. Holnap is kelhetek emiatt korán, pedig már nagyon rám férne egy kiadós alvás. Mára ennyit, más nem is nagyon történt. Valószínűleg most egy ideig nem jelentkezem, de szerintem ki fogjátok bírni a bejegyzések nélkül is. Azért ha esetleg beszabadulok egy net-café-ba, akkor lehet beköszönök. Legyetek jók!

Reggel nagyon nehezen sikerült felkelnem, ki tudja hányszor nyomtam le az órát. Egyébként valaki tudja, hogy miért pont kilenc percenként ébresztenek újra? A Sony telefonok is erre vannak beállítva, meg ez a Timex ébresztőóra is. Mi ennek az oka?

Aztán miután a délelőtt különböző ügyeket intéztem (még véletlenül sem unatkoztam...), megtaláltam, hogy sajnos meghalt Illovszky Rudolf. Bár koromnál fogva nem láthattam játszani, sőt az igazán eredményes edzői pályafutásáról is lemaradtam, s egyébként sem szerettem különösebben soha a Vasast, mindig is tudtam, hogy olyan legendája ő az angyalföldi klubnak, mint a Fradinak Deák (http://zona.hu/article/597/deak-ferenc-az-evszazad-elfelejtett-golkiralya.html) vagy Albert, a Kispestnek Puskás vagy Bozsik, az MTK-nak Hidegkúti vagy Sándor Csikar, az Újpestnek Törő vagy Szusza. (Czibort és Kocsist nehéz ugye itt elhelyezni, mindketten a Fradiban játszottak sokáig, majd a Honvédhoz kellett igazolniuk). Szóval nagy ikon volt ő, s ezt még én is tudtam. Találtam egy szerintem elég jól sikerült írást, akinek van három perce, olvassa el, úgy gondolom ennyit talán megtehetünk. http://fanzone.blogzona.hu/mindenamifoci/archives/2008/09/23/Meghalt_Illovszky_Rudolf__Isten_Onnel_Mester/

Délután aztán már jött a Stat labor, amin megkaptuk a quiz eredményeket. Az első 19/20 lett, a második 15/15. Hát, mondom csak megnézem, mert nem lehet, hogy Ákos több pontot kapott az elsőre, mint én, amikor tudtuk, hogy ő hülyeséget írt. Megnéztem, s hát persze, hogy igazam volt. Nem vette észre a srác, hogy én is rájöttem, hogy felcseréltem a standard deviation (szórás) és variance (szórásnégyzet) képletét, s átnyilaztam. Ő is rakott egy nyilat, csak ő a lap másik oldalára. Szóval megküzdöttem a pontért... Egyébként nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy túl pontos legyél. Ákos n helyett n-1-gyel osztott le, s a srác kijavította, majd ugyanúgy max pont. Szóval a javítási szinvonal is olyan, mint amilyen a dolgozat írásáé...

Az órának 55 perccel korábban vége lett, mint kellett volna, így még haza tudtam ugrani angol előtt. Ott nem volt túl nagy izgalom, most csak ketten voltunk, s megint állandóan velem foglalkozott a nő. Emiatt mindenképpem megérte ebben a csoportban maradni. Viszont végig is tartotta az órát... Így csak hétkor tudtam elmenni a gymbe. Persze megint összesen 8-an kosaraztak, de azt négy palánknál. Hülye kosarasok... Kellően elfáradtam, mire hazaértem.

Ma trayless tuesday volt az étkezdében (tálcamentes nap). Gondoljuk, hogy azért, mert így akarják rávenni az embereket, hogy nem kell mindenáron teljesen megpakolni a tálcát, elég ha annyit veszel, amennyit meg is fogsz enni.

Mint már bizonyára tudjátok, a Törpök nyertek, aminek nagyon örülünk. Ezekután pénteken is nyerni kell. Holnap szerintem lesz egy quiz filozófián, úgyhogy át kéne nézni ezeket a feminista gondolatokat, kelhetek holnap is korán. Mondjuk, a néhány olvasóm többsége már most talpon van. Hát, ez van, ez volt.

Ez még ugyan nem hivatalos, csak az szvsi.hu folyamatos frissítése után látom, de remélem igaz! Beszámolókat azonnal!

No nem megint öregedtem, csupán megkaptuk a a múltheti filozófia vizsga eredményét. S hát nekem ez volt a tetejére írva, nomeg valami "Excellent"... Aki tudja, hogy ez mi a fenét akar jelenteni, az írja már meg, legyen olyan kedves! Mindegy no, ez is megvolt... :)

Ezt követően volt még egy stat, ahol le kellett adni a házit. Mivel felhívták a figyelmünket, hogy vigyünk számológépet, ebből sejtettük, hogy lesz egy quiz is az órán. Mivel én jól otthon (értsd Európában) felejtettem a számológépemet, ezért kénytelen voltam venni egyet. Nagyon vaciláltam egy HP überjó üzleti kalkulátor és egy szokványosabb, de annál praktikusabb és ismerősebb SHARP között. Végülis az utóbbi mellett döntöttem, mert a HP 40 dollárjával szemben ez csak 14 volt, nomeg néztem pár percig a HP-t (tényleg nagyon szép volt), s nem sikerült megfejtenem, hogy mégis hogy kell négyzetre emelni, vagy gyököt vonni... Gondoltam, most egy ilyen kalandra nincs szükségem.

Node visszatérve a statra. Mindenki sikeresen leadta a háziját, majd fél órán át gyorsan átfutottuk azt a kétségbeejtően "összetett" újdonságot, amiről szerdán több, mint egy órát beszélt. Ezután jött a "meglepetés" quiz. Na most nem akarom magam fényezni (pedig tudnám) a matekom alapján, de azért ez nem az én szintem. Már-már zavarbaejtően nem. Három aprócska feladat volt, amelyből az első annyi volt, hogy a normáleloszlás eloszlásfüggvényéneik értékeit ki kellett keresni egy táblázatból, a másokdiknál vagy a megkeresett értéket kivontad egyből, vagy észrevetted, hogy ez a fránya függvény, bizony szimmetrikus, s így elég egy másikat megkeresni. A harmadik már bonyolult volt, mert ott kettőt kellett megkeresni, s kivonni egymásból... (najó, az egyik pont a P(Z<0) volt, ami ugye épp 0.5, s ezt mindenki tudja... Oké, kicsit egyszerűsítettem, mert az egész elején standardizálni kellett. De! Most jön az igazán megalázó. Az egészre volt kb 20 perc(!) és lehetett használni bármilyen jegyzetet!!! Könyvet, füzetet, bármit. S rengetegen tovább dolgoztak, mint 5 perc. Hihetetlen... Én elfogadom, hogy ezt nem mindenki tudja ennyi idősen (bár illene), de akkoris, könyörgöm, mit tanult az órára, ha ez nem megy kapásból? Nem viccelek, tényleg csak ki kellett keresni egy értéket egy táblázatból! Ráadásul a nő meg is mondta kb, hogy ezt kell csinálni. S a standardizálásnál is egy kivonásról és egy osztásról volt szó... Mindenesetre így kellően megismertem a számológépemet, s tudom, hogy kell időt bevinni, s osztani akár, magabiztosan kezelek törteket és más számrendszereket is a gépen, szóval nem volt hiábavaló az óra...

Aztán visszajöttünk, s épp egy fontos sakkjátszma közepén vagyok, amikor furcsa hangot hallok. Már megijedek, hogy a nemrég vásárolt ébresztőórám döglött be, de akkor elkezdett szirénázni az épület. Tűzriadó. Fasza. És a sakkal mi lesz? 5 percet csak tudnak várni, nem? Nem... Cipőt és nadrágot húztam, majd lebattyogtam a lépcsőn (az ötödikről), mert mégcsak liftet sem lehetett használni. Mivel a szituációról ordított, hogy csak teszt, ezért nem volt túl nagy ijedtség. Mondjuk azért volt olyan, aki hozta a laptopját, más meg zokniban jött le, mert nem volt ideje cipőt húzni... Aztán a tűzoltóbácsi mondta, hogy teszt volt, s hát nem sikerült a szintidőn belül mindenkinek leérnie (én még így is három percen belül voltam, bőven), ezért valamikor még jönnek, s ezt addig folytatják, amíg át nem megyünk a teszten. Húdejó.

Más nem is nagyon történt. Holnap játszanak a Törpök a Borovi ellen. Remélem jó eredményt sikerül elérni, mindenesetre nem lesz könnyű. De ha sikerül odafigyelni és küzdeni, akkor a három pont is elérhető lenne, ami kulcsfontosságú lenne a végelszámoláskor. Szóval hajrá!

Miután úgy gondolom, hogy sikerül minden kérdést megválaszolnom, amit a kommentek között találtam, írok egy rövid bejegyzést.

Korán lektem, mert volt egy határidős dolgom a Zinterneten, amit szerencsére sikerült megoldani. Ezt követően megnéztem a Chelsea-United meccs második félidejét. Igazából jogos az X, mert a Chelsea nagyon támadott, a United elszórakozta a meccslabdákat, néhol látványosan húzta az időt is, majd miután ez a Chelsea az életbe nem szerzett volna gólt, egy szabadrúgásnál mindenki elaludt, főleg a kapus. Persze az még szomorúbb, hogy van der Sar megsérült és le kellett cserélni.

Az ebéd után aztán elkezdtem csinálni a Stat házit, amit holnap (illetve már ma) kell leadni. Annyira utálom az ilyet. A feladatok túl könnyűek, ám mégis rengeteg pepecselést vesz igénybe, hogy az ember elkészítsen egy doksit. 6 körül meg is untam, s elmentünk Ákossal megenni egy sütit. Azért ez tök jó, hogy 5 percet kell érte sétálnunk, s ingyen eszünk :) Valami cheescake-et vagy mit ettem. Nekem olyan volt, mint egy túrótorta, legalábbis ahhoz hasonlított az íze meg az állaga.

Aztán elmentünk a gymbe is. Szokásos dolgok, futás, utána pár gép terrorizálása. Aztán Ákos még akart egy kicsit bicajozni, én meg úgy láttam, hogy az egyik kosárpálya egyik oldala szabad, s ott épp bent van a kézilabdakapu. Hát mondom, itt az időm, kérek egy soccer ballt, s játszom egy picit. Hát nem ott volt mégis egy csaj, akik kosarazott??? Hülye kosarasok. Összesen négyen kosaraztak, de ezt természetesen két pályán, három palánknál. Hülye kosarasok...

Gym után vacsi, majd befejeztem a statot. Holnap 11-től filozófia, s el kéne még olvasnom egy 8 oldalas cikket, ami a feminizmusról szól. Hát, szép lesz a reggel...