Verba volant, scripta manent

those kicks were as fast as lightning (huhh)

In fact it was a little bit frightening (huhh),

but they fought with expert timing (huhh)

Akinek nem ugrana be rögtön, tessék :

A mai napom is a szokásos mederben folyt, de majdnem elkezdtem csinálni a stat házit hétfőre. Azért szerencsére az utolsó pillanatban jött a család, s megmentett egy kis skype-ozással :)

Ezt követően vacsi, majd mozi. Megint szabadtéri vetítés volt, csak most picit hideg volt, a lehelletünk simán látszott. A műsor nem volt a legszuperebb, ugyanis a Kung Fu Panda volt, amit én már láttam, s nem nyűgözött le annyira. Pó megint megtalálta a szent barackfát :) Igazából másodjára mulatságosabb volt, mint elsőre. Viszont ez a zene még mindig óriási, hallgassátok sokat, s énekeljétek, a szöveg ott van! :) Ez a mozi dolog továbbra is nagyon megnyerő. Még mindig lenyűgöz ez a közösségi élet, ami itt van, mennyit megtesznek azért, hogy a diákok jól érezzék magukat...

Ezzel véget is ér a mai bejegyzés, ha nincs miről írni, akkor nincs miről írni. Legyetek jók!

És akkor mindenki hangosan: Everybody was Kung Fu fighting (huhh) ...

2008. szeptember 20. Három érdekes dolog is történik e napon otthon, amiről szeretnék megemlékezni.

Mindenek előtt Erős Melinda és Herczegh Géza esküvője. Bár nyilvánvalóan kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy pont ma ezt a blogot olvassák, azért szeretnék ezúton is nagyon szép és boldog éveket kívánni, remélem, hogy ez a mai nap olyan lesz, amilyennek mindig is elképzelték. Sajnálom, hogy nem lehetek ott, hogy személyesen gratuláljak, de talán igazoltnak tekinthető a hiányzásom. Mégegyszer, csak a legjobbakat az ifjú párnak!

Másodszor ma este lesz Szolnokon az első hivatalos érettségi találkozóm, melyen nagy szívfájdalmamra nem lehetek jelen. Remélem nagyon jól fogjátok magatokat érezni, s ha lehet adjátok át üdvözletem mindenkinek, legfőképp volt tanárainknak.

Harmadszor pedig az eddig egy kommenttel büszkélkedhető Maya ma utazik Dániába, hogy ott töltsön egy félévet. Bízom benne, hogy jól fogja magát ott érezni, s továbbra is olvassa majd a blogot, s talán többet kommentezik :)

Az én napom közel sem volt ennyire érdekes, s valószínűleg a szombati programom sem vetekedhet semelyik fentebb említettel. Egy órám volt ma, ahol Kant filozófiáját boncolgattuk tovább, s meg kellett állapítanom, hogy ezzel sem tudok azonosulni. Olyan alapvető dolgokban nem értek egyet sem vele, sem Mills-szel, hogy még azt sem lehet mondani, hogy majdnem. Ezenkívül sikerült úgy eltöltenem a napomat, hogy még véletlenül se csináljak semmi hasznosat :) Úgy látszik ez a képességem még nagyonis jól működik...

Aztán este elmentem a gym-be. Egész nap nem volt meleg, de legalább sütött a nap. Este már az sem... Olyan hűvös volt, hogy látszott a lehelletem. S nem tudom, hogy ilyenkor ez itt normális, vagy most hidegebb van a szokásosnál, és nincs ok aggodalomra. Mert azért szeptember végén nem biztos, hogy ez a normális. A gymben nem voltak sokan, s az jó, ilyenkor kedvemre garázdálkodhatok a gépek között. De nem voltunk azon a részen sokat, mert mentünk squasholni. Illetve csak mentünk volna, de nem volt laszti, amit köcsönözhettünk volna, s 4 dollárért meg nem voltam hajlandó venni egyet. Így Rocket Ball-oztunk. Ez hasonló, csak itt a pálya teljesen zárt, a labda nagyobb, nem tömör, s nagyon pattog. Mivel a szabályokat nem tudtuk, így csak ütögettünk, de annyira nem fogott meg a játék...

Aztán amikor már mentünk volna átöltözni, láttam, hogy ketten fociznak az egyik pályán. Mivel nem voltak túl ügyesek, megkérdeztem, hogy rúghatok-e kettőt. Már elvonási tüneteim voltak, alig vártam, hogy labdához érhessek. Teremfoci volt, tehát az a picit szőrős labda, s nem is volt rendesen felfújva, de nekem mégis ez volt a Minden abban a pillanatban. Azt hitték, hogy a Teamből jövök :) Mondtam, hogy azért nem... Első lövésemet aztán meg is tapsolták, lévén kilőttem a jobb alsót, s a kapufáról a bal kapufa mögé pattant a labda. Najó, ezt eltaláltam. A másik két lövésem (merthogy megkértek, hogy ugyan lőjek mégegyet) már kevésbé sikerült jól, dehát biztos a szokatlan labda miatt ;) Szerintem azért voltak ilyen kedvesek, mert szeretnek játszani, csak nincs kivel. Az egyik panaszkodott is, hogy itt nem népszerű, ám ők jönnek szinte kétnaponta, s ha gondolom, akkor csatlakozzak. Nem ígértem meg, de azért szivesen rugdosnék majd néha velük.

Hazafelé még vettem egy forrócsokit, s most itt vagyok. Ami az utazási programomat illeti:

• Csütörtökön utazunk New Yorkba, ahol vasárnapig leszünk
• Októberben a holland srác amerikai ismerősével kocsival elmegyünk valamelyik nap Vermontba. Állítólag ősszel nagyon szép. Szerintem csak egy napot fog igénybe venni
• November 4-én (választás) megyünk a nyugati partra, elsősorban Los Angelesbe. Onnan terveink szerint Kovács Bélával pénteken átmegyünk Las Vegasba helyszinelni. Ott maradunk vasárnapig majd jövünk vissza. (Béla, ha ezt olvasod reflektálj már, hogy akkor ez tuti-e, mert foglalnánk jegyet. Vagy valaki, mondjuk Yurij szólhatna neki, hogy szóljon nekem :) )
• November 27-e a Hálaadás napja, s emelett 28-án pénteken sincs munka. Ezért ekkor elmennénk négy napra Washingtonba.
• Közben párszor, de nem túl sokszor elmennék Bostonba, esetleg Portlandbe is

Ezek tehát a tervek. Egyelőre a Nagy Alma az biztos, oda már megvan minden jegy.

A Törpék 0-0-t játszottak a NEFAG-gal. Majd kérnék valami összefoglalót, kik voltak ott, ilyesmi. Mondjuk ez a múltheti meccsről is jöhetne. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, mert a három ponttal most második helyen állnánk. De sebaj, csak vigyázni kell, mert nagyon sűrű a mezőny.

Mivel sokan panaszkodtak arra, hogy nem lehet belépni, ezért mostantól bárki írhat kommentet, regisztrálás nélkül is. Talán így nagyobb lesz az aktivitás. Mára ennyit, kellemes hétvégét mindenkinek!

Namost ilyenkor mi van? Nekem elvileg van jegyem a visszaútra...

http://index.hu/gazdasag/vilag/alit080919/

Hát, annyira nem csináltam ma semmit, hogy egy Zorán számot adtam címnek. Egész nap itthon voltam, kivéve amikor órán. Azért kicsit fárasztó 110 perc folyamatos angol. Ráadásul most mondott egy csomó olyat, amit nem tudtam. Mondjuk ez nem nagy szám...

Köszönöm a tippeket a Carnegie Hall-ba, azért még gondolkozom rajta :) Mivel az időm nagy részét itthon töltöttem, s nem akartam tanulni, így Youtube videókat is nézegettem. S hát találtam egy tök vicces videót. Nem tudom, Ti ismertétek a Queen - Breakthru című számának a klippjét? Én jót mosolyogtam rajta... Akit esetleg érdekel, itt megtalálja : https://www.youtube.com/watch?v=Q22oGInO-uo Ez egy késői klippje, látszik is rajta. S ha már nála tartunk, akkor pár szerintem nem olyan ismert tény róla :

• Termékeny dalszerzői mivolta ellenére a saját bevallása szerint csak alig tudott kottát olvasni
• Majdnem négy oktávnyi terjedelmű hangot birtokolt. Természetes hangja bariton volt, de a legtöbb dalt tenorban adta elő.
• Élő előadásokon előfordult, hogy nem tudta kiénekelni a legmagasabb hangokat, részben a rendszeres tréning hiánya miatt.
• Sok Queen-dalban zongorázott. Legszívesebben hangversenyzongorákat használt (nem szerette az elektromos zongorát), a stúdióban pedig csembalót, orgonát és függőleges húrozású zongorát.
• Gitáron nagyon ritkán játszott, annak ellenére, hogy használta dalszerzéskor.
• 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.
• Mercury jellegzetes szépséghibája volt, hogy felső elülső négy foga szabályozatlanul kiállt. Soha nem gondolt a szabályozásukra, állítása szerint nem volt rá elég ideje, de egyes állítások szerint az énekhangját féltette. Gyakran viccelt is ezzel: „Rod Stewart, Elton John és én össze akartunk hozni egy bandát. Hármunk után Hair, Nose & Teeth-nek (Haj, Orr és Fogak) neveztük volna. De nem jött össze, mert nem tudtunk megegyezni a szavak sorrendjében. Én természetesen azt akartam, hogy Teeth, Nose & Hair legyen. Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok”.

Gondoltam, ha már velem nem történt semmi, akkor Ti művelődjetek. A Queen jó!

Ja, mostam ma is, de ez az lehajolva a tenyeremmel kivasalom a pólóim az ágyon dolog nem annyira tetszik...

Holnap a Törpöknek meccs van, nagyon jó lenne nyerni a NEFAG ellen. Ne feledjétek, hogy a Víg Bakter pályán lesz a meccs! Aztán marj értesítsetek.

Ismét nem történt semmi izgalmas. Sőt. Talán az egyetlen érdekes dolog reggel történt, ami az volt, hogy Ákos elfelejtett bejönni filozófiára. Ennyi. A staton sem volt semmi érdekes. Igazából én próbálom pozitívan látni a dolgokat, de akkoris nagyon úgy érzem, hogy akik ott vannak matekon, azok hülyék. Kicsit időpocsékolásnak tartom azt, hogy "kiszámoljuk", mekkora valószínűséggel lesz a dobás értéke 5 vagy annál kevesebb, ha két dobókockával dobunk. S mindezt úgy, hogy fent van a fólián az összes lehetőség. Mindegy, ez van.

Lefoglaltuk a szállást New Yorkban. Mivel jön a két holland is, s ők mindenképpen Hostelben akarnak megszállni, így mi is odamegyünk. Bár nekünk erős fenntartásaink vannak, mert hatágyas lesz a szoba, mi pedig csak négyen vagyunk, meg ezek a helyek, nos, nem véletlenül sokkal olcsóbbak a szállodánál. Dehát egyszer mindent ki kell próbálni... Lefoglaltuk a vonatjegyeket is, valamint szerveztünk egy programot péntek estére. Ekkor elmegyünk a Carnegie Hall-ba, aholis a San Fransisco Symphony előadásában fogjuk meghallgatni Oliver Knussen harmadik szimfoniájának Op. 18-at valamint Beethoven kilencedik szimfóniájából az Op. 125-öt. Remélem jó lesz. Mondjuk azt még nemtom miben megyek, mert a ruhatáramat nem erre terveztem, de majdcsak kitalálok valamit. Illetve szivesen fogadok tippeket... :)

Voltam még a gymben, de más nem történt. Úgyhogy menjetek szépen dolgozni... :)

A mai napom alapjában véve nem különbözött a tegnapitól, ezért most se számítsatok valami hátborzongatóan izgalmas bejegyzésre.

A legizgalmasabb pont a reggel volt, amikor észrevettem, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztőmet. Utána azt sikerült felfognom, hogy hamarabb ébredtem, mint amire az ébresztőt állítottam volna... Ez már a vég, szinte ki vagyok pihenve...

Utána a várva várt e-mailek elolvasása, fórumozgatás, elégedettséggel való tudomásul vettem az M0 új szakaszának átadását, ilyesmi. Ezután elmentem a boltba, mert feléltem javaimat, elfogyott az üdítőm. Mivel valaki még otthon elfogyasztotta az összes samponomat és tusfürdőmet :), ezért beruháztam. Sampon egy csomó volt -, szerencsére olyan is, amilyet használni szoktam-, de tusfürdő nem nagyon. Az Old Spice-t valamiért nem annyira akartam, helyette az egyetlen olyat választottam, amelyen nem valamilyen nő simogatja a lábát. Valami Aveeno a márkája. Baromi drága volt, ha ezt tudom, szétnéztem volna a szappanok fele is. Kicsit sokallok $6.19-et adni egy tusfürőért, úgyhogy remélem ki fog tenni magáért... A kasszánál kipróbáltam, tudok-e kártyával fizetni, s kétszer is égtem. Először, mert a srác kezébe akartam nyomni a kártyát, mire ő odamutatott, hogy tőlem 17,8 cm-re ott van a masina, csak le kéne húzni. Ezt megtettem, s már a kezem szinte a keypadon, hogy gyorsan beüthessem a memorizált számokat, legalább ezzel lenyűgözve a fiatalembert az előzőek után, mire ő kedvesem az orrom elé tartja a blokkot, s elköszön, merthogy most nem volt szükség a PIN kódra. Najó, ennyire azért nem volt égő, kicsit kiszineztem, de nagyjából így volt. (Dumbó fülemmel meghallottam, ahogyan elkészült a számla, s lekaptam a mancsom a gépről)

Mivel 3:10-től volt Stat labor, ezért 2:30-ra akartunk menni ebédelni, hogy utána már ne kelljen visszajönni. Oda is mentünk, de az éppen akkor zárt, mert háromtól piknik, s mindenki menjen oda. Szuper... Úgyhogy odamentünk a büféhez. Mivel én nem akartam kávét inni, ezért a hűtőt választottam, ahol megfogtam egy nagy Nesquickes üveget, majd mivel az tényleg nagy volt (majd egy liter), ezért inkább a mellette lévő barnás üveget választottam. Lévén ez lesz az ebéd, ezért hozzácsaptam egy csokis MilkyWay-t is, hátmá' azért mégiscsak na. Kifizettem, leültünk a fotelekbe (igen, itt ilyen a büfé). Ekkor észrevettem, hogy azért, mert valaminek barna az üvege, s a kakaó mellett van, attól még simán lehet kávé, zsírmentes tejjel. Szuper... S a csoki is inkább volt Mars, mint lágy MilkyWay. De most legalább a labor jó volt, az iMac-ek még mindig varázslatosak... (erról van szó: http://www.apple.com/imac/) Mivel hamarabb vége lett, s így volt fél órám az angolig, mentünk a piknikre.

Hát ez valami egészen elképesztő. A főutca tele emberekkel. Ingyen kaja, pia, minden. Ráadásul sok helyen van, friss, nem kell sokat várni. Van hamburger, hot dog, dinnye, mindenféle üdítő. Közben az egyes klubok standokon hirdetik magukat, hogy csatlakozz, lehet sportolni, de csak úgy simán beszélgetni is. Nagyon jó. Ilyen igazán lehetne Magyarországon is. De ott ilyenre nincs pénz, sőt, mint tudjuk, még arra sincs, amire valóban szükség lenne. Csak tényleg ez olyan közösségépítő dolog, s az ember jó kedvre derül tőle. Mindenki nyugodt, nem tolakszik, nem agresszív, beszélget, nevet...

Megettem gyorsan két hambit egy kólával öblítve, majd irány az angol. Itt leadtam a házit, majd mondta a nő, hogy menjek ki a piknikre, s írjak róla. Hát, ezt csináltam. Majd visszamentem, adott még két feladatot, s vége is volt.

A Babcockban semmi újdonság. Megvacsiztunk, s ennyi. Már régóta akartam írni, de mindig elfelejtettem, hogy furcsa, mennyire kevesen dohányoznak. Szerintem a diákok ötöde sem. Igazából már feltűnő jelenség, ha valakit dohányozni látok... Van egy-két szokás, amit azért átvehetnénk (illetve egyesek átvehetnének) az amerikaiaktól...

Mára ennyit, folytatás holnap. Üdvözlök mindenkit, azt is aki tanul holnap, aki tanít holnap, aki Sopronban oktat holnap, aki dolgozik holnap, stb. Nekem holnap is kb ennyire megterhelő napom lesz, mint a mai volt. Azértcsak legyetek jók! Majd holnap...

Az index jóvoltából eddig nem tudtam blogot írni, ezért a korán munkába indulóktól elnézést. Ha csak az első bekezdésig jutnak el, akkor nyugodjanak meg, nem maradnak le semmi érdekesről.

Lévén a mai nap nem volt túl cselekménydús. A már említett filozófia számonkérés miatt korábban keltem, hogy esetleg még átnézek pár dolgot. Át is néztem, majd beültem az órára, ahol a négy kérdés nem okozott túl nagy fejtörést, így nyugodtan tettem le a pennát. Mondjuk szerintem senkinek sem jelentett problémát. Megkaptuk a múltkori quiz eredményét is, 10/10-et kaptam, de az átlagot figyelve ez nem volt túl kiemelkedő.

Ezt követően kis pihi, majd uzsgyi a Stat előadásra, ahol egy quiz volt, s bevallom, ez kicsit meglepett. Az első kérdésben definíciók voltak, illetve inkább képletek, ahol az okozott gondot, hogy hogy hívják ők a szórásnégyzetet, nehogy összekeverjem a sima szórással, ilyesmi. De végül nem kevertem. A másik feladat pedig egy ábrázolási eszköz leírása volt, ez is viszinylag jól ment. Jobban, mint amennyire a rá fordított felkészülésből adódott volna... Ezen kívül nem történt semmi.

Persze volt ebéd is, meg vacsi is, de csak a szokásos, így nem nagyon részletezném. Az idő kellemes, süt a nap, de már nincs olyan meleg, igazi őszi időjárás. Mást igazából nem tudok írni, nem volt egy produktív nap. Mondjuk Ti sem láttok el túl sok információval, úgyhogy nem is érdemeltek többet... Holnap (illetve nektek már ma) kezdődik a BL, reméljük ugyanolyan végkifejlettel végződik, mint tavaly. Mára ennyit, dolgozzatok ügyesen!

Előszöris leszögezném, hogy valószínűleg nem lesz túl jó minőségű ez az iromány, olyan sok mindent történt velem, vagyis inkább olyan sok mindent éltem át az utóbbi két napon, hogy nehéz rendszerezni, s ezt jól átadni.

Tehát, valahol ott hagytam abba a történetemet, hogy készülök Bostonba, s aggódom az idő miatt. Szombaton 5:50-kor keltem, nem is tudom, mikor volt rá utoljára példa, hogy ennyire nem tiszteltem meg a szombatot az alvásommal. Még egy kis net, reggeli az abszolút szokásos, lévén ilyenkor még a kajáldák sem nyitnak, így a tegnap pénteken vásárolt kakaót ittam meg egy kis Győri Édessel megspékelve. Kinéztem az ablakon, s már világosodott, és csak fátyolfelhőket láttam. Netezés után gyors fogmosás, mindent, ami a kezem ügyébe került, bedobtam a táskámba, majd indulás az állomásra. A levegő nagyon tiszta volt, s oda is értünk 10 perccel a vonat előtt. Igényes vonat jött, szinte IC jelleg, az ülések tán még annál is puhábbak voltak, már-már túl puhák. Persze Wi-Fi alapból van... A kalauz szinte bosszantóan friss, kedves és vicces volt, én nem ilyen kalauzokhoz vagyok hozzászokva... A jeggyel nem volt gond, pedig ugye csak lefoglalnunk sikerült. Egy óra húsz perc volt az út, közben kicsit szunyáltam még, biztos, ami biztos.

Azzal kezdtük, hogy kiváltottuk a lefoglalt jegyünket, majd megittam egy forrócsokit az egyik tipikus amerikai kávézóban. Maga a vonat a Boston North Station-be érkezett, ami másnéven a TD Banknorth Garden. Szerintem ez sokaknak nem mond semmit, de nekünk feltűnt, hogy már az állomáson belül is, de kívül meg pláne sok a reklám, ami a Bruinst (NHL) és a Celticst (NBA) illeti. Hazafele rájöttünk, hogy azért, mert ez az állomás nem azért ilyen bazinagy, mert a sinek fölött pláza van, hanem azért, mert ott egy komplett stadion van. Ott játsza ugyanis a hazai meccseit a bostoni jégkorongcsapat, valamint az éppen bajnok kosrácsapat is. Tehát majdnem 20.000 ember tud ott szurkolni!!! (azt már meg sem említem, hogy kb naponta kell jeget varázsolni meg olvasztani, néha box is van, hisz ez természetes...) Mindenesetre legalább nem kell nagyon közlekednem, ha jönni akarok majd NHL meccset nézni :)

Utána kimentünk egy térre, megittuk amit vásároltunk, majd valamiért megfordultunk. Hát, egy 10 sávos hidat sikerült megpillantani, ami valahogy így nézett ki :

Szerintem nem olyan csúnya. S ez előtt a látvány előtt sikerült reggeliznünk :

Elmegy, bár az építkezésről lemondtam volna...

Nah, ezt követően úgy döntöttünk, útra kelünk. Megállapítottam, hogy ahogy az a képeken is látszik, Amerikában is annyi közük van az időjárás-előrejelzéshez, mint otthon, s felhő sem nagyon volt az égen, nemhogy eső. Baromi meleg volt, én meg még pulcsit is vittem...

Lévén mérnökök vagyunk, vagy mi, nem is lehetett volna más az első cél, mint a híres MIT. Gyalog mentünk, mert Boston a "gyaloglók városa", legalábbis állítólag. Végülis nem volt olyan nagyon messze, de ebben a hőségben kicsit nehezebben ment a séta. Amíg odaértünk az volt a feltünő, hogy itt mindenki fut. Rengetegen. Nők, férfiak, öregek, fiatalok, mindenki. Szerintem az emberek csak azért futnak, mert más is fut... Nagy nehezen odataláltunk, s hát szép. Az egyetem a Charles River partján fekszik, kb úgy, mint ahogy a Műegyetem a Duna partján. Csakhát azért picit más volt az ember érzése, mint amikor a Műegyetem rakparton sétál... Szép széles füves terület. Az épületek is elég megkapóak voltak, s hát gondoltunk egyet, s bementünk a főépületbe. Vannak nagyon szép részei, de azért nem gondoltuk, hogy helyénvaló lenne ott fényképezni... Amúgy egész sokan voltak ott. Aztán kimentünk, s ott már fényképeztünk, de nem akarok minden képet ide betenni, így legalább otthon is kíváncsiak lesztek. Visszamentünk a folyópartra, onnan is fényképeztünk még párat, majd megint be az MIT-ra, mert pisilni kellett. Utána nagy nehezen találtunk egy táblát, amire rá volt írva, hogy MIT, azzal le is fényképezkedtünk.

Ehh, ezzel a képpel most nagyot esett a színvonal, dehát ez van.

Hamár ott voltunk, gondoltuk elsétálunk a Harvardra is, lévén valahonnan ismerős ez a név, biztos jó lesz. Na ez egy baromi hosszú séta volt... Közben megtapasztaltuk egy picit a bostoni életet, olyan helyeken mentünk, ami nem annyira túristalátványosság, de meg voltunk elégedve a látottakkal. Innen is sok kép, amelyet most nem mutatok meg :) Feltünő volt, hogy itt nem metró van, hanem földalatti...

Mikor odaértünk, azt láttuk, hogy ez a Harvard tér egy látványosság. Rengeteg ember, s a felének fényképezőgép a kezében. Hát, mi inkább akartunk egyetemistának tűnni, mint kínai túristának, ezért nem a sűrűjében voltunk, amikor fényképeztünk. Egyébként gyönyörű a campus a városban, nagyon inspiráló környezet. A könyvtár nagyon szép. Aztán engedtem, hogy az öreg Johnynak végre legyen velem egy közös képe, így készült el az alábbi :

Miután a Harvardon is végeztünk (ezek szerint már három diplomám van...), úgy döntöttünk, nem sétálunk vissza a központba, hanem a tömegközlekedést használjuk. Ott volt úgyis a Red Line, ami olyan, mint a piros metró, csak földalatti. Vettünk egy jegyet (ami Charlie Card), s feltöltöttünk rá $2-t, mert ennyibe kerül egy út. A metró egyébként itt sem olyan húdeszuper, mármint a szerelvény. Azért a pestinél jobb. Viszont maga a megálló csinos, a jegykezelés a londonihoz hasonló. Éppen Red Sox meccs lehetett, mert sokan voltak ilyen pólóba. A Red Sox a bostoni baseball csapat, amely tavaly vagy tavalyelőtt hosszú várakozás után legyőzte a Yankeest (NY) a döntőben, s bajnok lett.

A városközpontba megérkezve pihetnünk egy kicsit, mert már órák óta csak sétáltunk. Szereztünk egy térképet is, ki tudja, még jól jöhet. Aztán mivel meg akartam nézetni a telefonom egy hozzáértővel, elmentünk az egyik olyan helyre, amit felírtam magamnak. Ez a Washington Streeten volt, ami olyan, mint a Váci utca, csak hosszabb. A srácnak elmeséltem mi történt, s mondta, hogy az aksi az biztos rossz, azt már látja. Tetszett neki nagyon a telefon. Azt mondta, hogy menjek vissza három körül, meglátja, mire megy vele. Addig elmentünk a Wendy's-be, nehogy már egy mezei McDonaldsban ebédeljünk. Ez kábé egyébként ugyanaz, de azért mégis amerikai, s ha már itt vagyunk... Nem volt semmi extra, bár a hely nem volt túl jó, kicsit büdös volt, meg erősen minimalista.

Utána sétáltunk egyet Bostonban, viszont nem a túristáknak kijelölt Freedom Trail-en, hanem csak úgy a magunk feje után mentünk. Az említett Freedom Trail nagyon híres, egy piros csík, mely végigvezeti a túristát a város összes látványosságán. Majd legközelebb mi is megnézzük. Egyébként be lehet fizetni, s akkor korhű jelmezbe öltözött hangos írek vezetnek körbe, akik egy csomót énekelnek és kiabálnak. Vicces látvány. Szóval sétáltunk egy nagyot a Downtown-ban (kb a belváros), s rengeteget fényképeztünk. A teljesség igénye nélkül itt van pár:

Igazából az utolsóról tudom azt, hogy az a South Station. A többiről sokat nem tudok. Az egyik valamilyen bank, meg tán az egyik másik is az, de gondolom főként csak irodaházak. De én, mint aki nem nagyon szokott hozzá, hogy ilyet lát, érdekesnek találtam.

Ezt követően bementünk egy óriási ruhaboltba, melynek a földszintjén voltak a férfi cikkek, a másik hármon meg a nőiek. No comment. Egyébként elég jó áron vannak dolgok, erősen kísértésbe estem, de ellenálltam. Majd ezzel végezvén visszamentünk a telefonomért, s sajnos azt mondta az ürge, hogy darabokra szedte, de nem tudta megcsinálni. Hát, szomorú vagyok, pedig nagyon szerettem ezt a telefont. S most ugye még az SMS-eimet sem kapom meg. Így elmentünk egy RadioShockba, s vettem egy $10-os telefont, hogy legalább szükség esetén el tudjak érni bárkit. Persze a telefonszámokat sem tudom... A telefon nem kártyafüggetlen, így nem tudom beletenni a Vodafone kártyámat. Illetve bele tudom, csak nem fog működni... A számomat azért nem írom le ide, akinek kell, írjon e-mailt, s majd megadom. Lehet, hogy elküldetem a régi Sony telefonomat, hogy a Vodafone-os számom is éljen. Viszont a memóriakártyás adataimat nem tudom addig elérni, amíg Tánci kölcsön nem adja az övét. Vagy tud erre valaki valami más megoldást?

Utána pihentünk egyet, mert már mindketten nagyon fáradtak voltunk. Sétáltunk még egy kicsit, megnéztük egy ürge mutatványát az egyik téren, hogy hogy mászik ki egy kényszerzubbonyból, miközben fejjel lefele lóg 5 méter magasban, megnéztük, hogy bizony itt is vannak órisái dugók, ahol ész nélkül dudálnak az emberek, valamint egy piacra is elkeveredtünk, ahol iszonyú nagy tömegen kellett átverekednünk magunkat. Ezt követően beültünk az első kávéházba, hogy most már ott bekkeljük ki a hátralévő egy szabad óránkat. Itt végre megnézte nekem Ákos, hogy mit játszott a United, s láttam, hogy sikeresen kikaptak a Pooltól. Aztán megtudtam, hogy nem is érdemeltek pontot, mert bohózatba illő gólokat kaptak... A telefonom és a Manchester miatt itt kicsit úgy éreztem, hogy nem volt jó napom. Miután végeztünk a kávéval, teával, lassan útnak indultunk. Egy kis kerülővel mentünk, hogy még készíthessünk pár képet, majd megérkeztünk az állomásra, s szépen hazavonatozunk. Mivel már nagyon fáradtak voltunk, így egy gyors vacsi után le is feküdtünk.

Összességében azért elmondhatom, hogy pozitív benyomást tett rám Boston. Szép város, kultúrált, nagyon rendben van. Bár kicsit hülyén néz ki, hogy csak épületeket fényképeztem, legközelebb azért ennél többre is vágyom. El akarok menni a tudományos múzeumba, állítólag az jó, nomeg ha elkedődik a szezon, feltétlenül el akarok menni egy-két meccsre is.

A mai napom főleg a pihenéssel telt, így tízig aludtam. Utána netezés, majd ebéd. Háromkor a Conversation Partneremmel kellett lennem egy órát, s beszélgetnem. Sosem volt túl jó véleményem az ilyen kötelező beszélgetésekről, s hát ez azért rányomta a bélyegét erre is. Azért a végére már normális lett. Most pedig ugye a blogot írom, amit majd egy kis tortázás, s tanulás követ majd végül pedig a gym. Holnap egy short exam lesz filozófiából, "nagyon" izgulok... De azért jó volna pár percet szánni rá.

Mára befejezem, panasz nem érhet, írtam sokat, s képeket is kaptatok. Remélem Ti is jól vagytok. A szüret jól sikerült, ennek örülök, jövőre nem ússzátok meg nélkülem... Aztán csak óvatosan a musttal! S hallom Gulyásfesztivál is volt...

Legyetek jók!

Ha Párizsba nem is, Durhambe biztosan. A levelek srágulnak, az eső esik. Igazából én mindekttőt szeretem, de most nem tudok örülni az esőnek a holnap miatt. (Meg mondjuk igazából ehhez a hurrikánnak is van némi köze...)

A reggel a szokásos módon telt, 11:10-től volt filozófia. Most nem kellett semmit elolvasni, viszont volt egy reading quiz, ami bizony meglepett. Ettől függetlenül szerintem jól válaszoltam. A utilitarianiusmuról volt szót, aminek kábé az a lényege, hogy morálisan akkor cselekszünk helyesen, ha az esemény után keletkezett jó (öröm) - a keletkezett rossz (fájdalom) az éppen aktuálisan végrehajtható lehetőségek közül a legnagyobb. Vannak ennek modernebb változatai is, amelyet az egyik princeton-i filozófia prof is "vall". Eszerint például fel kell ajánlanod az egyik vesédet, merthogy ezzel életet mentesz, s te is tovább élsz egy vesével. Ez a prof így is tett... Igazából ennyi erővel két ember életét is megmenthetné az ember, csak akkor neki nem marad veséje. Ez nem jobb? Mindegy...

Ezután elmentünk vonatjegyet venni holnapra, de nem sikerült. Semmilyen kártyát nem fogadott el a kioszk, nem tudjuk miért. Ákosnak is VISA-s van, nekem is, a nevünket leolvasta, de fizetni nem tudtunk vele. Aztán a MASTERCARD-ossal sem ment. Másnak meg igen. Szóval ez nem jött össze, de aztán telefonon végül foglaltunk, s majd a vonaton kell kifizetnünk.

A délután pihengetéssel és levelezgetéssel telt, mindkettő nagyon kellemes volt. Csak ez az eső bosszant picit, mert azért csak nagyobb élmény lenne napsütésben sétálni Bostonban. Csak sajnos erre kicsi az esély. Most este még el akartak hívni bulizni, de nem megyek, mert holnap a vonat 7:04-kor megy. Hurrá... S mivel este jövünk csak haza, így nem tudom garantálni a holnapi blogot sem. (micsoda csalódott moraj... :) )

Szóval ennyi volt a mai nap, volt már izgisebb is, de most ez így pont jó volt. Szüreteljetek, tanuljatok, focizzatok.

Sajnos a Törpök kikaptak 3-1-re. Még nem kaptam róla semmilyen beszámolót, érdekelne. Azért fel a fejjel!

Előszöris szeretném mindenkinek megköszönni, hogy így is megemlékezett rólam, hogy személyesen nem találkozhattunk. Tényleg jól esett, nagyonis. Valószínűleg SMS-ben is kaptam értesítést, de mivel a telefonom továbrra sem működik, így ezt most még nem olvashattam. Mégegyszer köszönöm.

Mivel ünnepnapom van, ezért úgy gondoltam, nem állítom be az ébresztőórát, megérdemlem a nyugott szunyát. Érdekes, hogy azt álmodtam, hogy hazautaztam egy napra. Az óra hiányának ellenére is felébredtem kilenckor, s éreztem, hogy öregebb lettem, még bölcsebb, még több tapasztalattal. Végülis a férfiaknak jobban áll a kor, nem? Márcsak férfinak kéne lennem :) Aztán a wc után visszafele látom, hogy a szobám ajtajára ki van ragasztva egy papír, melyet az ún. Conversation Partnerem csinált, s felköszöntött. Ahhoz képest, hogy három különböző alkalommal kérdezte meg a nevemet, meglepődtem, hogy az megmaradt benne, mikor van a szülinapom.

Ezt követően megnéztem az e-maileket, kommenteket, fogadtam az msn-es jókívánságokat, amelyeket mégegyszer megköszönnék. Reggeli is jó volt, majd megcsináltam az angolházimat, amihez azért sok kedvem nem volt.

Eztuán netezés, beszélgetés, ilyesmi. Majd épp az egyik gratulációt fogadom, amikor kopogtatnak az ajtómon. El sem tudtam képzelni, ki lehet az. Óvatosan kinyitottam az ajtót, s ott állt két lány, kezükben egy nagy doboz. (Igen Béla, volt a lányokon ruha...) Azt mondták, hogy a doboz az enyém. Én meglepődtem, s megkérdeztem, hogy biztosak-e ebben, de nagyon határozottan mondták, hogy ez bizony az enyém. Itt már sejtettem, hogy valami otthoni trükk van a dologban, s miután kinyitottam, bizony egy tortát találtam benne. Teljesen meghatódtam, nem gondoltam, hogy valaki ennyit fáradozik a szülinapom miatt. Itt is szeretném megköszönni Lillának, s mindenkinek aki kicsit is segített benne, tényleg nagyon kedves, s váratlan ajándék volt. 6700 km-ről...

Majd angol, ahol azért csak bedobtam, hogy szülinapom van, addig is szeretnek, nem mintha ezzel baj lenne. Nem volt rossz az óra, sokat beszéltem a nővel. Olvastam egy cikket a culture shock-ról, ami tipikusan illik a szituációmra. Igazából arról szól, hogy bár mindenki azt mondja az utazónak, hogy mennyire szerencsés, milyen jó neki, hogy megy az USbe, kifejti, hogy azért ez nem is olyan egyszerű, s hogy ezt hogy élik meg az emberek, milyen lépcsői vannak a beilleszkedésnek. Majd a nő hamarabb el is engedett, hogy menjek, ünnepeljem a szülinapom.

Ezt követően elmentem a gymbe Ákossal és Roderickal. Hogy ha kérsz valamit a "szertárból", akkor mindig lehúzzák a kártyádat, s megterhelik azzal, amit használsz, majd amikor visszaviszed, leveszik róla. Amikor mentem, s kértem egy törcsit, meg egy lakatot, akkor a kislány is felköszöntött. (Nem említette meg, hogy no, neked meg szép kis napon van a születésnapod...) Ezekszerint kijelzi neki, hogy ma napom van. Azért is gondolom ezt, mert amikor visszavittem, akkor egy másik csak is felköszöntött, s nem hinném, hogy az a mániájuk, hogy megnézik a dátumot, s ahhoz viszonyítanak. Bár ki tudja. Amúgy a gym sem volt rossz, bár elsőre nem volt szabad futógép. Aztán kábé bebizonyosodott, hogy nem mérnek jól. Már négy perce futok, elég jó tempóban, mire kiírja, hogy 0.5 mérföld. Az 800 métert jelent. Namost ez lehetetlen. Még mikor kissrác voltam (értsd, 12-13 éves), akkor lefutottam ezt a távot két és fél perc alatt, s azóta csak erősebb lettem, nagyobb lábakkal. Szóval nem tudok már ennek a gépnek hinni.

Nagyjából ennyi történt velem. Érdekes nap volt, nem gondoltam, hogy ilyen kellemes lesz. Kár, hogy nem ilyen minden nap az évben... Dehát gondolom ezzel ti is így vagytok. Otthon milyen idő van? Itt sokat süt a nap, de már hűvösebb van annál, mint amikor jöttem. Holnaptól esőt mondanak, főleg szombaton délután és vasárnap lesz nagy zuhi, mert közelít a Ike hurrikán Florida és Texas felé, s ideáig is feltolja a többi cuccot (azt hiszem nem lehet belekötni a tudományos kifejezésbe:) ) Az Ike nagyobb, mint anno a Katerina volt (amit ugye New Orleans bánt), de nem olyan intenzív. Ettől függetlenül továbbra is úgy van, hogy szombaton megyünk Bostonba. Remélem jó lesz. Ti meg addig legyetek jók, írjatok sokat! Ja, s holnap péntek, hajrá Törpök!!! Nyerni kell!

Igen, úgy néz ki, ez lesz az utolsó bejegyzésem 23 évesen. Igazából otthon már négy órája öregebb lennék. Nincs olyan lehetőség, hogy én nem öregszem, csak ti? Adok érte ajándékot! Nincs kedvem egy újabb páros számhoz... :(

Felkeltem, s neki is estem a filozófiának, mert (nem nagy meglepetésre) tegnap inkább lefeküdtem, minthogy ezzel töltsem az időm. Hát, ez az anyag most nem volt jó. Rossz volt a cikk, érthetetlen, ötsoros mondatok, stb. Épp el tudtam olvsasni, mire menni kellett az órára. Ami egyébként nem volt rossz, de persze nem jutottunk el addig, hogy az új anyag (amit olvastam) sorra került volna. Ehelyett befejeztük az etikai egoizmust. Ugye itt elég gyakori szavak a selfish, self-interested és egoism. Ákossal kis vitába is kerültünk, hogy melyik a rosszabb, ők mit értenek rajta, stb, ezért óra után odamentünk a tanárhoz, s mondtuk, hogy mivel nekünk nem az angol az első nyelvünk, nem vagyunk biztosak benne, hogy a selfish az ugyanazt az önzőt jelenti-e ebben a kontextusban, mint a mi anyanyelvünkön, s hogy kell ezt értelmezni. Erre mondta, hogy nem tudja, hogy pontosan hogy értelmezik magyarul (mi meg sem említettük, hogy magyarok vagyunk...), de fontosnak tartja, hogy mindig elmagyarázza, hogy mit jelent, mert valószínűleg sokan máshogy értelmezik a diákjai küzül (tehát az amerikaiak is). Ezt követően már mentünk ki, amikor egy srác utánunk szalad, s az mondja, hogy "Sziasztok!". Azt hittük, hogy valami magyar hallott meg bennünket, de kiderült, hogy a srác tavaly a Corvinuszon tanult. Teljesen jól ejtette ki a köszönést. Tudta, hogy hol van a BME, volt Esztergomban, Egerben, Pécsett, s azt mondta, hogy nagyon tetszett neki minden. S aztán kiemelte, hogy mennyrie jó nekünk, hogy 24 órás órákat használunk, s nem kell szenvedni a PM-mel :) De szinte megdöbbentünk, amikor ránk köszönt...

Ezt követően haza, majd egy kis netezés után ebéd (megint McNuggets, sült krumpli, s saláta. Mekkora salátás lettem...), utána irány haza, mert el kellet olvasnom a második fejezetet stat-ra. Ahol ismét nem türtént túl sok minden. Néha kétségbe vonom az órák színvonalát... Mondjuk úgy nagyjából minden óra után...

Azóta semmi hasznosat nem csináltam, még véletlenül sem :) Nem szeretném így eltölteni az utolsó óráimat... Illetve hát ezt a bejegyzést írtam. Ja, meg megborotválkoztam! Ez az új borotva nagyon penge! :) Valami Café Night van ma este itt a Babcockban, de nem hinném, hogy lenézek, nem vagyok valami nagy kávés. Még 112 nap van az évből, ma írta a CNN. Több okosságot most nem tudok írni, úgyhogy lassan leteszem a pennát. Legyetek jót, egyetek jót, többet akkor sem írok nektek ilyen fiatalon :(

Talán így lehetne egyszóval leírni a mai napot. Ma két perccel szólt korábban a szomszéd órája, mint az enyém. Bosszúból pihiztem még egy fél órát. Csak hogy lássa, velem nem lehet packázni...

Szokásos reggeli után vettem egy esernyőt és egy ébresztőórát (lévén a telefonom továbbra sem műkodik, s azt szoktam ébresztőnek használni). Ezt követően olvasás és házikészítés az angolra. Előtte volt egy stat labor, ami elég unalmasra sikeredett. Egy 65 oldalas pdf-et néztünk át, hogy hogy működik egy program. Wow... Majd jött az angol, amire a házit csináltam. Azért eközben elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. Nem tartom magam perfektenek, de azért nehogymár azt csináljam, hogy a mondatokon belül aláhúzgáljam a főneveket... Az órán mondjuk mondta is a tanár, hogy csak azokat a feladatokat csináljam meg, amikben valami kihívást érzek. Huhh. Egyébként eddig úgy néz ki, hogy jól jártam azzal, hogy maradtam, mert most már csak hárman vagyunk a csoportban. A másik kettő pedig a már említett két dominikai nő, akik nem sokat tudnak. De így legalább sokat fog velem beszélni a tanár, s hát nekem most ez a lényeg.

Utána közvetlenül a gym. Most egy másik futógépet használtam, s ez talán jobb, mert bár nincs rajta tv (de van 5 előtte 10m-rel a falon), de vastagabb a gumi rajta, s ez kellemesebb a térdemnek. De ez is csal, az biztos! Mellettem megint az a futóbolond srác futott. Kicsit illúzióromboló, hogy milyen könnyedén milyen sokáig fut... Aztán a szokásos gépek. Most viszonylag sokan voltak, én meg egyedül, de nem volt rossz.

Ezt követően visszajöttem, vacsi, majd olvasás holnapra. De mivel nincs kedvem, ezért inkább netezek. Igazából ennyi történt velem összesen, nem véletlenül írtam azt az elején. Remélem nektek azért izgalmasabb volt...

Miután megírtam a tegnapi bejegyzést, lefeküdtem. Éppen elhelyezkedtem az ágyban, s kezdtem volna a jól megérdemelt szunyámat, amikor a szomszéd elkezdett valami műsort nézni a gépén, ami persze az én falamnál van. Még szerencse, hogy csak egy szomszédom van, s az sem a szobának azon a falán, amelynél az ágy van. De fáradt voltam, ígyhát elaludtam viszonylag gyorsan. Hogy aztán hajnal négykor a szomszéd ébresztőjére keljek. Tütü-tütü, tütü-tütü, tütü-tütü... Ez majdnem 30(!) percig ment. Szerintem nem ébredt fel rá. Aztán 26-kor észrevettem, hogy végre nem szól az óra, már csukom le a szemem, amikoris hallom, hogy bekapcsolja a gépét, s elkezd filmezni. De még ráadásul valami erőszakos film is volt, teli effektekkel. Fél6-kor már ott tartottam, hogy átmegyek. Kimentem, bekompogtam, semmi. Mégegyszer, semmi. Mondjuk kicsit halkabb lett. Aztán hatkor nagy nehezen elaludtam.

Hogy aztán 8-kor kelljek. Azért szundiztam fél kilencig. Elmentem reggelizni (pehely), majd mégegyszer átfutottam a filozófia órára a readinget. Maga az óra nem volt túl izgalmas, de túl lehetett élni. Mivel a Babcockban hagytam a papírt, amin az van, hogy mi a neve az angolkönyvnek, amit meg kell vennem, vissza kellett jönnöm, majd megint vissza, csak most távolabb a könyvesbolthoz. Aztán itt párszor el kellett magyaráznom, hogy nekem nem kell a könyvekért fizetni, mire a második nő felhívott egy irodát, amely alátámasztotta az elhangzottakat. Majd megint vissza, s kis elkezdtem olvasni a statra az első leckét.

Így kimaradt az ebéd, s korgó gyomorral mentem órára. Páran már tudják, hogy az én gyomrom igenis kiáll önmagáért, s kifejezi, ha éhes. Hát, meg is tette. Amúgy az egész óra arról szólt, amit a könyvben elolvastunk, szinte szóról szóra. Itt így tanítanak??? Mert akkor minek az óra? Namindegy. Óra után vissza a Babcockba (nem a kajáldába), mert elkezdődött a döntő. Három csokival ideiglenesen elhallgattattam a gyomromat...

...közben néztem, ahogy Federer dominál. Az első szettben oktatott. A második szettben 5-5-ig Murray volt érzésem szerint a jobb, akit egy téves vonalbírói döntés (és az, hogy nem mert megállni és chalange-et kérni) megfosztott egy breaktől. Itt azt mondtam, hogy ez 7-5, 6-2 lesz. S így is lett. Innentől megint csak a svájci volt a pályán, a harmadikban 5-0-ra is vezetett, de a skót ekkor is mindent megtett. Minden elismerésem az övé. Tényleg. Eddigis nagyon szimpatizáltam vele, de ezek után méginkább. Kedvenc lett, persze a svájci mellett. A díjátadon megint mondta, hogy összességében nagyon jó két hete volt, s jó volt itt lenni, ahol a szerinte valaha élt legnagyobb játékos megérdemelten győzött. Hát, az egyik legnagyobb, az vitathatatlan. Legalábbis szerintem, bár a tegnap említett fórumokon nem osztja ezt mindenki. Tényleg jól játszott Federer, véleményem szerint is megérdemelten nyert. S egyébként nem mondtam eddig, de nagyon jó közvetítéseket csináltak. McEnroe nagyon jópofa:) Kint volt Paul Simon (Simon & Garfunkel) is a meccsen, kicsit megöregedett :)

Ezután vacsi, aholis egy szelet pizza, pehely, kakaó volt az étlapomon. Meg valami fura olaszos cucc, ami pizzatészta, s benne, mint egy töltelék, sajt, s ez az egész megsütve. Finom...

Azóta csak netezgetek, pedig a holnapi és holnaputáni órákra is készülni kéne. Úgy néz ki, hogy szombaton megyünk Bostonba, 27-én meg New Yorkba. Persze még semmi sem biztos. A telefonom meg még mindig néma.

Nagyon fáradt vagyok, így megyek, bízom benne, hogy éjszaka most egy kis alvás is jut. Szép napot!

"Te tetted ezt, király!"

Még le sem fekszem, s a nép már itt követeli jussát. Mi ez a bátorság, mi ez a hangzavar? El vagytok kényeztetve, s ez a hála? :)

A tegnapi szakadó esőt ma erős napsütés követte. Ez ébresztett, mert a telefonom továbbra sem működik. Ez nagyon aggaszt, kezdek a legrosszabra gondolni... Az a baj, hogy még azt sem tudom, mi mehetett tönkre. Talán az akkumulátor? Talán maga a telefon? Pedig igazából konkrétan víz nem érte, vagy csak egy nagyon kicsi, de ennyit már korábban többször is átélt. Azért még bízom a csodában...

Aztán elmentem reggelizni, s egy pelyhet ettem egy kis kakaóval (hamár ennyire nagy az igény az étrendem iránt). Utána kitettem az ablakba a cipőt, ott rásütött a nap, s szerintem holnap már akár használhatnám is. Aztán elkezdtem olvasni a hétfői filozófia órára. Itt állandóan olvasni kell, más házi nincs. Minden filozófia órára (három alkalom egy héten) el kell olvasni egy cikket, ami kb. 8-10 oldal. Holnap lesz statisztika, a tanár nem bonyolította túl, el kell olvasni az első fejezetet (20 oldal). Szerdára a másodikat... Keddre is van egy kötelező reading, de abból még a könyv sincs meg.

Ezt követte az ebéd, amin egy kicsit túlvállaltam magam. Ettem 7 Chicken McNuggetst, egy hamburgerhúst, meg sültkrumplit. Meg egy salátát. A hamburgerhúsnak csak a harmadát tudtam megenni, ez a hét kis szar (ami egyébként finom) úgy telít, hogy csak na!

Ebéd után elmentünk Ákossal, készítettünk pár képet a campusról, ezeket majd meg is mutatom. Ezt követően megnéztem a Murray-Nadal elődöntő mai részét. Hát ugye, hogy ugye! Murray nagyon megverte Nadalt. Ma csak 1-1 lett, de ez a spanyol számára hízelgő. Az egész meccsen 20(!) bréklabdája volt a skótnak, igaz, hogy ebből csak 4-et értékesített. A negyedik szettben a negyedik game-ben (ami 15 percig tartott) 7 breaklabdát puskázott el, s ezt követően Nadal semmire vette el az adogatását, tehát break-hátrányból nyerte azt a szettet. De nagyon tetszetős a játéka (eddig is szurkoltam neki), Federernek nagyon nehéz dolga lesz a döntőben, ami így holnap lesz. A meccs után azt nyikatkozta Murray, hogy egy megtiszteltetés, dicsőség Federer ellen játszani a döntőt, akit a valaha élt talán legnagyobbnak titulált. Ami nyilván részben csak illem volt, de azért érdekes hallani, hogy mennyire elismerik az ellenfelei, míg pl. a Nemzeti Sport online változatában a sok "hozzáértő" miket mond róla. Egyébként 185 cm magas, és 85 kg. Akinek kell, az tudja miért mondom. Nyáron még 88 is volt... :)

Utána befejeztem az olvasást, majd elmentünk Ákossal a gym-be. Jól elfáradtam, sok mindent csináltam, persze a végén squashoztunk egy jót. Kezd fejlődni, de még mindig én vagyok a király :) Ezt követően hazajöttünk, s úgy döntöttem, hogy mivel a pulcsi még mindig nedves, s az egész szobám kicsit (khmm) büdös lett a sok elázott holmitól, kimosok mindent, majd megszárítom őket. Így is lett, s közben meg is vacsoráztam (pehely, meg egy szelet pizza) A szárítóban most a normál fokozatot használtam (ez a legmelegebb), s amikor kivettem a ruhákat, szinte égették a kezemet... Remélem nem ártott neki. Mosásnál a közepes fokozatot választottam, egyszer már bejött. Most még a kezemmel szépen kivasaltam a pólókat, úgyhogy szinte minden cuccom tiszta.

Nagyjából ennyi történt ma, jöjjenek a képek:

Ez maga a Babcock Hall, itt lakom.

Ez az ötemeletes könyvtár, oldalról. Maga a földszint a középső szint.

Ez az egyik sportcenter, itt van a jégkorongcsarnok (ez látszik), jobbra tőle, de ugyanabban az épületben a gym. Előtte egy gyeplabda/lacrosse pálya.

Ez az iskola jelképe, a Wildcat (vadmacska). Mindenen ez van... Sportmezek, buszok, stb.

Ez csak egy kép. Ezen a tisztáson volt a szabadtéri mozi.

Ez a T-Hall, azaz a Thompson Hall. A főépület, természetesen a legrégibb. A harang félóránként szól...

Ez is egy fontos épület, a Hamilton Smith Hall. Itt is sok főmufti van, s itt vannak az angolórák is.

Végül pedig még egy kép a Babcockról. A legfelső emeleten, jobbról a második ablak az egyém. Látszik, hogy fel van húzva az ablak (csak nálam a szinten)

Nos, mára ennyi volt, remélem megérte várni rá. Kellemes hetet mindenkinek!

Najó, ez nem igaz, mert szakad. Node ne szaladjunk ennyire előre...

Nem aludtam jól, mert nagyon meleg volt a szobában, ezért nyitva volt az ablak (mindig nyitva van). Viszont így mindent hallottam, ami a ház 50m-es sugarában történt. S hát bizony péntek este lévén jártak is arra páran. Még fél négykor is... Ennek ellenére fél tízkor már fel is keltem, majd elmentem reggelizni. Néztem egy kis teniszt, Federer ismét döntős, sorozatban ötödjére a US Openen. Az első szettet láttam élőben, ott egyértelműen jobb volt, majd a harmadik szett végétől felvételről. Óráisi pontokat csinált. Volt, hogy Djokovic a hálónál volt, s lecsapta a labdát, Federer jó fele mozdult, s így felugorva elérte, és átemelte a szerbet. Itt megtekinthető, hihetetlen : www.youtube.com/watch. A másik elődöntőben Murray 6-2, 7-6-ra vezet Nadal ellen, a harmadikban 3-2-re megy a spanyol, s break előnye van. Ekkor elkezdett esni az eső, így nem tudták befejezni a meccset, valamint a női döntőt is elhalasztották. Kíváncsi vagyok mi lesz így, mert elvileg holnap lenne a férfi döntő, de amelett, hogy holnapra is esőt mondanak, nem biztos, hogy nagyon jó dolog lenne, ha aznap fejeznék be az elődöntőt, amikor a döntőt is játszák... Federer a meccse után mondta is, hogy örül, hogy be tudták fejezni az eső előtt, s hogy bízik benne, hogy a másik meccsen is így járnak, mert ez így lenne fair. Hát, nem így történt. De azért én megmondtam, hogy ez a Murray igenis esélyes Nadal ellen... Én megmodtam...

Aztán ebéd, majd elmentem a könyesboltba, visszavittem azt a könyvet, ami a leadott tárgy miatt nem kellett. Majd lazítottam, hogy a holland sráccal megbeszéltek szerint 8-kor elmenjek a gymbe.

Láttam én a hírekben reggel, hogy valami hurrikánszerű közelít a keleti part felé, de nem teljesen felénk jön, szóval nem foglalkoztam vele. Lehet, hogy nem ide jön pont, dehogy órák óta szakad az eső az tény. Illetve ömlik. Esernyőt meg persze nem hoztam, így a kapucnis melegítőmben mentem, s jöttem. Nemhogy facsarni lehetett a felsőmből a vizet, hanem ha hozzáértem folyt(!) belőle... Elázott a pulcsi, a nadrág, a zoknik, nomeg a cipő. Megpróbáltam őket kiakasztani legalább, meglátjuk, hogy mire megyek vele. A cípőkbe beletettem egy-egy papírt, de nem olyan jó kis nedszívó Néplap papír... A telefonom is jól elázott, szétszettem, megtörölgettem, s most hagyom száradni. Szegény, ahogy öregszik, úgy éri annál több megpróbáltatás... Amúgy a gym jó volt, szinte senki nem volt, így egy csomó gépet kipróbáltam. Még az is rájuk van rajzolva, hogy milyen izmokat erősít. Persze futottam is egy jót, megint random terepen, átlag 6-os emelkedőn (talán 9 fokozat van)... Aztán squasholtunk egyez, ahol én voltam a jobb :)

Nagyjából ennyi volt a mai nap. A gym miatt nem tudtam elmenni vacsizni, így az itt lévő csokikkal kell beérnem. Mára ennyit, legyetek jók!

Korán kellett kelnem, mert a 11:10-es filozófia órára el kellett olvasni 12 oldalt, s gondoltam elég furán nézne ki, ha már az első házit nem "csinálnám meg". Amúgy az óra érdekes volt. Ugye beszélgettünk a témáról, s az amerikaiak a felvetésekre gyakorlatilag azzal válaszoltak, amit a könyvben olvastak. Ahelyett, hogy mondjuk annak a jogosságát firtatták volna. Az volt az ember érzése, mintha büszkék lennének arra, hogy be tudnak mondani egy-egy pontot a könyvből. Mintha szövégértés óra lett volna. Na mindegy, csak fura volt.

Ezt követően pihentünk, majd ebéd után elmentünk busszal Portmouthba. A busz természetesen ingyenes volt azoknak, akik felmutatták a UNH ID-jukat. Ugye már voltunk itt egy hajókirándulás erejéig, de most úgy döntöttünk, szétnézünk mi is. Hát nem érte meg. Gyakorlatilag semmi nem volt ott. Azért csináltam pár képet, de nem hiszem, hogy nagy izgalmakat okozna egy templom vagy egy tűzoltóság fotója. Visszafele leszálltunk egy olyan helyen, ahol egy csomó bevásárlóközpont van. Ákos vett egy mobilt 10 dollárért, meg egy vasalót. Én nem vettem egyiket sem...

Aztán hazajöttünk, vacsi, s most itt, szóval nem volt egy túl izgis nap. Mindenesetre az oldal látogatottsága minden eddigit alulmúlt az elmúlt napon. A Törpök nyertek, szivesen olvasnék róla. Most nem igazán tudok többet írni, kellemes hétvégét mindenkinek!

Merthogy az van. Egész nap nagyon meleg volt, szerencsére most már kicsit lehült. Talán a legmelegebb nap volt ez az eddigiek közül. Látom, most nem voltam elég ügyes, kicsit visszaesett az oldal látogatottsága, de csak dolgozzatok, gyűjtsétek a pénzt a karácsonyi ajándékomra, az érkezésemre, stb. :)

Szokásos kelés, reggei, majd esszéírás. A délutáni angolra kellett egy esszét írni az útról. Nem egy izgi feladat... Utána elintéztük az említett tárgy leadását. Ebéd, majd óra. Nem tudom, írtam-e a múltkor, de a tanár azt mondta, hogy akár át is mehetnénk egy erősebb csoportba. Ákos valószínűleg átmegy, de én nagyon vacilálok. Azért érhetné meg, mert mégiscsak magasabb színvonalú lehet, writing intenzív, meg akkor nem maradok ismerős nélkül. Viszont az ellenérvek, hogy ott már kevésbé lennék magabiztos, nem is biztos, hogy nekem annyira kell az a writing, elvileg itt is fogok elég sokat, jelenleg 4-en vagyunk itt, s a két dominikai nő az alapokkal küzd, így sokkal többet tudna velem foglalkozni a tanár, valamint a másik óra az reggel 8-tól van, háromszor egy héten, s valljuk be, ez is egy rossz pont. A tanártól megkérdeztem, hogy hányan jönnek még ebbe a csoportba, s azt mondta, hogy szerinte ketten-hárman. Ez még mindig elég kislétszámú group lenne, szóval lehet, hogy jobban járok, ha maradok. Nehéz döntés. Ahhoz, hogy a másikba átmehessünk, meg kell írnunk egy tesztet. Annyi tesztet írtam én már az elmúlt években, hogy nem igazán van kedvem egy újabbhoz. Ákos holnap megy, s megírja. Most úgy áll a dolog, hogy én nem megyek, legfeljebb ha azt mondja, hogy ott is kevesen vannak, s a teszt is könnyű, akkor hétfőn megírom én is. De tényleg nehéz ügy.

Ezt követően jött a hét csúcseseménye, a mosás. Namost kicsit bajban voltam, mert nem tudtam, mit mivel lehet. Három csoportot hoztam létre: fehér vagy fehéres szürke, színes (pirostól narancssárgáig, kékkel mindennel), sötét (fekete, sötétkék). Igazából az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy az utolsó kettőt lehet-e együtt mosni. Így elsőre nem mertem, megerősítést kérek. Most csak a szinest mostam ki, a másik két csoportot még nem. Mondjuk holnap lehet, hogy kimosom a fehéreket. Amúgy egyszerű, a mosogép megoldja, bár választani kellett, hogy forró, meleg vagy kevésbé meleg vízben akarom. Hát mondtam, hogy legyen meleg. Ez 28 percig dolgozott. Ezt követően átpakoltam a szárítógépbe. Itt is meg kellett adni a hőfokot, itt sem tudtam, hogy mit kéne, viszont az előbb bejött a meleg, így gondoltam, minek változtassak. Ez 18 percet ment alapból. Amikor ez letelt, megnéztem az eredményt, s úgy éreztem, a varrásoknál még nedves, így adtam neki még 18 percet. Ezután már tök jó volt. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a tenyeremmel fogok vasalni. Bár találtam egy vasalót a harmadik emeleten a tv előtt, de nem tudom, hogy az szabad préda-e. Most úgy ítéltem meg, hogy annyira nem szükségszerű. De viszonylag jól ment. A mosás 1.20 volt, egy szárítás pedig 0.45. Ugye én kettőt fizettem, de legközelebb csak egyet fogok, mert be lehet állítani, hogy meddig csinálja.

Utána vacsi, majd egy kis sport.

Sport rovat. Elkezdődött az NFL, fél szemmel ezt is követtem. Érdekes volt Madden bácsi vélekedését hallgatni (ugye ő a névadója az EA Sports amerikai focis játékának). De főleg a teniszre koncentráltam. Délután Federer három szettben megverte a meglepetésember Muellert (luxemburgi), de ebből kettő tie-break volt. Most nem játszott olyan jól, de azért nem is kellett nagyon izgulnia. Ettől függetlenül ügyes a Mueller gyerek... Most lett vége a Roddick-Djokovicnak. Négy szettben nyert Nole, a negyediket tie-breakben, pedig 5-4-nél Roddick a szettért adogatott, s már vezetett is 30-0-re, amikor kiütött egy labdát, majd két(!) kettőshibát ütött. Djokovicnak a meccsen 5 break labdája volt, s mind az ötöt kihasználta! Az első két szettben Roddicknak esélye sem volt, utána viszont ő játszott jobban. De nem is ez az érdekes, hanem ami a végén történt. Az előző forudulóban a szerb Robredo ellen nyert, s mint írtam, háromszor is ápolást kért. Többször vádolták már azzal, hogy ezek csak taktikai jellegűek, hogy kizökkentse az ellenfelet, s Robredo is zokon vette ezt. Roddick pedig a sajtótájékoztatón beszólt neki, hogy lehet, hogy ezen a meccsen madárinfluenzával kell majd kezelni három percig Djokovicot. Ugye a közönség nyilván az amerikaival volt, néha nagyon sportszerűtlenül belekiabáltak Djokovic szervájába is. Majd a meccs után jött az interjú a győztessel, szokás szerint a pálya közepén. Ő meg beszólt a közönségnek, hogy ellene drukkoltak, s mindenki azt hiszi, hogy szimulált, s nincs is igazán mit mondania. Erre óriási fütty, a riporter próbálta menteni a menthetőt, hogy ezt csak Roddick mondta, de nem nagyon sikerült. Djokovic meglehetősen buta volt, hogy ezt így reagálta le...

Más nem nagyon történt ma. Megnyertem a csatát a CIB-bel szemben, ma már fel is hívtak, hogy javították a hibát, s remélik, hogy nem okoztak nagy kellemetlenséget. Hát kösz... Holnap délután elmegyünk Portsmouthba, így nem leszek netközelben magyar idő szerint 8-tól. Nem mintha túl sokan akarnának velem beszélni, de azért gondoltam, jobb ha így készültök:) A Törpöknek hajrá-hajrá, nyerni kell! A címem most már leveszem, akinek kell, keressen meg.

Mára ennyit, mindenkinek kellemes pénteket!

Előszöris hadd jelezzem, mennyire örülök a sok kommentnek. Amire tudtam, válaszoltam. A mai nap később mentünk reggelizni, mert utána egyből órára akartunk menni. Ez a Society and Morals nevezetű filozófiai óra volt. Érdekes lesz, nem bánom, hogy felvettük. S egy alkalommal mindig csak 50 perc. Mondjuk kicsit lassan haladt az óra, értsd, nem egy Scatman a bácsi, de sebaj. Ami feltűnt, hogy itt kábé mindenki papucsban jár órára. Úgy látszik, hogy ez itt bevett szokás, de nekem azért furcsa.

Ezután elmentünk egy világvégi helyre, ahol az Interactive Data Visualisation című tárgyat hallgattuk. Hát ez szörnyű volt. Maga a téma nem is, de ami a jövőt illeti. Így rögtön úgy döntöttünk, hogy ez nem kell nekünk, s már mentünk is Bobbihoz, hogy ezt le akarjuk adni. Kaptunk egy papírt, kitöltöttük, még holnap megyünk aláíratni a proffal, s el is felejtjük az egészet. Tényleg nem volt jó.

Ezt követte egy kis pihi, majd ebéd, s a mai utolsó óra, a Statistics for Engineers and Scientists. Hát mit mondjak. Maga a téma jó, de elég alap dolgokról lesz szó. De ez nem is baj, sőt. Hanem amit az órán tapasztaltam. Biztos csak ez volt valami válogatott társaság, vagy tényleg baj van az amerikai diákokkal. Egy tetszőleges eszközt tekintettünk, amelynek három tulajdonsága van, a sebesség (amelyre képes), a szög (amely akármit jelenthet), meg a hossz. Minden tulajdonságnak két értéke lehet. A nő (a tanár) felírta, hogy 2^3 lehetőség van. Döbbent csönd. Megkérdezi, hogy mit jelenthet itt a kettes. Csönd. Valaki aztán halkan bemondja a rettentő nehéz választ. Ezután azt kérdezi a tanár, hogy vajon a hármas mit jelent. Újabb kínos csönd, mire jön a válasz, hogy ennyi tulajdonság van. Majd a keresztkérdés, mennyi az értéke ennek a kifejezésnek. Csönd. Csönd. Csönd. Majd többen egyszerre : Eight! Mások : Six! Namindegy... Biztos csak rossz napjuk volt.

Utána még elmentünk a gymbe, most is futottam. Most olyanra állítottam be, hogy 11 perc futás, random pályán, tehát folyamatosan változik a pad dőlésszöge, mintha emelkedőn futnék. Amikor ezt teljesíted (vagy igazából bármit, amit beállítasz), akkor az ún. Cool Down mód jön, ami még 5 percet jelent. Utána egy kis bicaj, majd squash Ákossal. Viszont nem játszhattunk sokáig, mert jött egy ürge, aki lefoglalta a pályát. Nem volt ügyetlen... Apropó! Van köztetek olyan, aki jár ilyen helyekre? Nem tudna esetleg mondani olyan gépet, amivel a hasizmot lehetne erősíteni? Esetleg egy kép is jöhetne róla, hogy felismerjem... :) Meg esetleg tanácsokat, hogy melyeket ne használjam, mert azok a női szépséget hivatottak szolgáltatni. :) Előre is köszönöm.

A tenisz rovat. Megnéztem a Del Potro - Murray meccset (najó, a harmadik szettet nem láttam), s nagyon jó volt. Négy szettben nyert Murray, de ebből kettő tie-break volt, az utolsó meg 7-5. Majd' négy órát játszottak, minden game szoros volt. Az argentín teljesen kimerült a végére, de Murray is elfáradt, neki meg ugye már eddigis volt két ötszettes meccse. Mindenestre jó a skót, de nem tudom, ez mire lesz elég Nadal (márha a spanyol jut neki) ellen. Szerencséjére csak szombaton lesz a meccs, ha jól hallottam (ami furcsa lenne...). Mivel hosszú volt a negyeddöntő, csúszik a program, s most épp a Williams nővérek gyűrik egymást, ez annyira nem érdekel, s utána jön Nadal Fish ellen. Nem hiszem, hogy fentmaradok addig.

Végül pedig a beigért vizesblokk. A storyhoz hozzátartozik, hogy amikor tegnap fényképeztem, nem vettem észre, hogy a lefényképezett wc szomszédját valaki használta, csak akkor hallottam meg, amikor már kimentem. Ez azért is vicces, mert ugye a fényképezőgépek pittyeg a kép készítésekor, nomeg azt hiszem vakuzott is. Most elgondolom, hogy szegény hogy érezte magát...

Ez maga a folyosó, pont a szobám ajtajától. Jobbra a restroom ajtaja, a folyosó végén balra egy tágas társalgó, tv-vel.

Az emlegetett WC ajtó. Ugye, hogy nem túl nagy?!

Itt pedig a számomra fura wc-csésze. Nem tudom, mennyire látszik, de teli van vízzel. Aminek nyilvánvaló a célja, de amikor az ember lehúzza a wc-t, akkor ez az egész olyan hangot ad ki, hogy izé... fura, fülsiketítő, hangos.

Ez pedig a tusolórész, amivel kibékültem, s immár teljesen jól tudom kezelni.

A címet levettem, akinek kell, az keressen meg egy valamivel kevésbé publikus csatornán.

Mára ennyit, holnap mosás.

Nézzük mi történt ma. Ismét korán mentünk reggelizni, megint 9:30-ra. Ettem pelyhet, no meg egy kis bacont krumplival. Kell az erő, na. Ezt követte még egy kis pihenés, eközben megválaszolgattam az e-mailjeimet.

Majd eljött az idő, elindultunk ebédelni, ahonnan tudtuk, nem térünk vissza egy ideig. Ezért minden falatot alaposan megrágtunk, minden kis aromát megízleltünk. Ettem egy Iglo bácsi féle halat, egy hamburgerhúst, meg egy kis salátát. Igazából óvakodnom kéne attól, hogy a blogom csak a kajáról szóljon, de nem adtok túl sok visszajelzést. No mindegy.

Az első óra az Interactive Data Visualization névre hallgatott. A teremben csak Mac-ek voltak. Tudjátok, az az alma dolog. Ez úgy néz ki, hogy van előtted egy óriási monitor, egy billentyűzet, meg egy egér. A "gép" bele van építve a monitorba. De hihetetlenül jól néz ki, nagyon stílusos. Emellett eltörpül, hogy a srác azt mondta, hogy igazából ebben az időpontban laborok lesznek, s mivel még nem volt egy óránk sem, töltsünk ki egy kérdőívet, s mehetünk is. Hát megtettük, így visszamentünk, ahol tovább nézhettem a teniszt. Erről majd később.

A következő, s egyben utolsó óra ma, az English volt. Hát mit mondjak. Ez az a szint, ami még nekem is simán megy. Sőt, még a tanár is azt mondta, hogy át kéne mennünk egy másik csoportba, ha van hely. Igazából összesen négyen voltunk, a másik kettő pedig a Dominikai Köztársaságból jött, s tényleg nem nagyon tudnak angolul. Igazából nekem kényelmes lenne maradni, de Ákost nagyon kiborította. Mondjuk ő tényleg jól beszél. Tényleg...

Miután visszajöttünk, már várt minket a BBQ a szállás előtt. Úgy gondoltuk, szocializálódunk egy kicsit, így ettünk. Ugye nem nagyon alakítottunk szoros ismeretséget eddig másokkal, így főként egymással beszélgettünk, de aztán csak úgy jöttek oda hozzánk emberek. Nem tudom, ezek fel voltak bérelve? Először egy tök idegen srác, vele beszéltünk egy kicsit, aztán jött egy másik csoport, majd egy tanár, majd megint egy tanuló. Szóval nem unatkoztunk. S így a repetáról is lemaradtam, node nem sokára elmegyek, megiszom még egy teát valahol, a kajálda 11-ig van nyitva. Mikor már hüvösebb lett, s a szúnyogok kizárólag engem csíptek, feljöttünk, s megnéztem a Federer meccs végét.

Akkor a teniszről. Tegnap megnéztem a Murray-Wawrinka meccset, s nagyon jó volt. Wawrinka nem játszott rosszul, sőt, de Murray "űrteniszt" nyomott. Főleg az első szettben. De utána is nagyon dominált. Nagyon szellemes teniszt játszott, sokat mozgatta ellenfelét. Jó meccset fog játszani Nadallal, ha eljutnak odaáig. Bár ki tudja, hogy fejben hogy oldja meg, Nadal ellen az (is) kell. Ma is néztem, először a Djokovic-Robredo meccset. Ez is jó volt, öt szettes. Robredo nagyon "tiszta" teniszt játszott, alig hibázott. Djokovicnak kezelni kellett a lábát, állítólag a gyomra sem volt jó, de összeszedte minden erejét a végére. Az interjú közben fognia kellett a hálót, hogy ne essen el. Az ellenfele a Roddick-Gonzalez meccs győztese lesz, s szinte biztos, hogy fittebb lesz... Aztán megnéztem a Federer-Andrejev meccset is, kommentátor McEnroe és Boris Becker. Hihetetlen meccs volt. Tudtam, hogy Andrejev jó, nagyon erőset üt, s jól is helyezi, de ez önmagában nem elég. Mondjuk azt nem tudtam, hogy nincs edzője. Az első szettben Federer sokat hibázott, így tie-breakben az orosz nyert, a másodikban ilyenformán a svájci. A harmadikat és a negyediket nem láttam, de az ötödik szett óriási volt Federer fantasztikusat játszott, hihetetlen pontokat csinált, pedig Andrejev is jó volt. Érdekes volt, hogy a volt világelső mennyire sok érzelmet mutat a külvilág felé. Egy-egy fontos pont után nagyot kiáltott, látszott rajta, hogy nagyon örül neki. Állítólag az általam nem látott szettek is nagyon magas szintű játékot hoztak. S most majd nézem a Roddick meccset.

Szóval ez volt a mai napom. A tanulásról sokat ezekből nem tudok mondani, holnap már mindenképp. Viszont teszek be pár képet, hátha ezzel kicsit felrázlak titeket...

Ezt látja ideális esetben az, aki belép a szobába.

Ezt az, aki az ablakon jön be...

Tudom, ez nem lett jó kép, de ez van. Így legalább nem hiszitek el, hogy ezzel foglalkozom.

Ez pedig a kilátás. Szúnyogháló van, de azért gondoltam, hátha így is érdekel valakit...

Ennyit mára. Sajnos a törpök kikaptak, de remélem pénteken már sikereknek örülhetünk. Ha jók lesztek, talán holnap a vizes blokkot is megmutatom...

Ma is korán keltem, mert a holland srác kitalálta, hogy találkozzunk a kajálda előtt 9:30-kor. Mivan, ez nem tud aludni??? Mindenesetre odamentünk, s ettünk. A gyomrom még nem nagyon ébredt fel, így csak egy pelyhet ettem, s ittam mellé egy pohár kakaót és egy pohár tejet.

Reggeli után vissza a bázisra, aholis nagyságrendileg semmi hasznosat nem csináltam. De azért haszontalan dolgot sem. Olvasgattam, szörfözgettem, s elszaladt az idő. A holland sráccal megint elmentünk a gymbe. Most futottam 5km-t, utána meg lebizikliztem 8 mérföldet, ami nagyjából 12.8km. Mondjuk szerintem a futógép továbbra is csal. Mellettem viszont kábé egy gép futott. Meg sem állt, csak futott, futott és futott. Ráadásul nálam gyorsabban. Aztán szerintem megunta a "bemelegítést", s átállította úgy, hogy emelkedőn fut. Jah... Mindenesetre nekem ezekután mindkét lábam megfájdult. A fájdalom a két vádli alatt van, de nem tudom pontosan hol. Most már jobb, de vacsiig elég kellemetlen volt.

Aztán levezetésnek egy kis squash. Ma már jobbak voltunk, mint tegnap, viszont most fáradtabbak is. De azért jó volt. Így majdnem két órát töltöttünk ott. Most csak tőmondatokat vagyok képes írni?

Visszaértem, majd elindultunk vacsizni. Nem volt rossz, de volt már jobb. Most visszajöttem, megnéztem, hogy a United leigazolta Berbatovot, s lassan megyek US Opent nézni. Jó meccset várok a Murray-Wawrinka találkozótól. Akárki nyer, remélem döntőig megy (bocs Nadal). Néztem tegnap a Federer-Stepaneket valamint a Djokovic-Cilicet. Federer nagyon erős, ha komolyan veszi, akkor sima döntő. Bár mostanában nála nem nagyon lehet tudni. Amúgy nagyon erős ágon van. Egymás után Stepanek, Andrejev, Davigyenko, Djokovic/Roddick, majd talán Nadal... Ehhez képest a spanyolnak sétagalopp az útja. Bár mondjuk Fish jó formában van, talán meglepheti. A Djoko-Cilic meccs meg nagyon jó volt! Ugye ment a szerb-horvát adalék is, de Cilic nagyon jó. Magas, jól szervál, s néha olyan nyerői voltak, hogy Djokovicnak esélye sem volt. Szerintem elfáradt a végére. Djokovics meg kétszer megint olyan ziccert rontott el, mint az olimpián Nadal ellen. Szerintem ez már ott van a fejében... Láttam egy érdekes statisztikát, hogy a tegnap este még versenyben lévők közül Gonzalez a legidősebb a maga 28 évével, s rengeteg a fiatal.

Mára ennyit, nem voltatok jók... Holnap kezdődik a tanítás, háromra kell mennem. Addig azért csak magamhoz térek.

A Törpök pedig nyerjenek, szurkolok!!!

Huh, nagy nehezen sikerült belépnem, most sem ment elsőre, de még ötödjére sem. Hiába írja ki az index, hogy még csak tesztüzemmód, a bloggereknek nem hagynak más megoldást. Node rátok is fért már ez az egy nap szünet, nem?

Tegnap egyébként nem sok minden történt. Megjöttek a gólyák. Kicsik. Tényleg. A fele nagyon meg van illetődve, a negyedük jól kezeli a helyzetet, a többi meg eljátsza, hogy mennyire vagány srác/lány, mint amiket a filmekben látni. Vicces, ahogy szerencsétlenkednek. Aztán este volt free ice cream, természetesen odamentünk. Négy helyen osztogatták ugyanazon a téren, háromnál nagy volt a sor. Aztán egyszer csak egy srác megkérdezte, hogy az a nagy magas, az nekünk integet-e. Kiderült, hogy igen, mert nála nem áll senki, s azért választott minket, mert mi kiemelkedtünk a tömegből. Úgy éreztem ezt illik meghálálnom, így repetázni is voltam.

Ma Ákos elment misére, én addig aludtam. Reggel (11-kor) egy másik dining hallba ("étkező") mentünk, mert tegnap este óriási sor volt a szokott helyen a gólyák miatt. Ez is jó hely, még LCD TV is van, ami sportcsatornára van állítva (TSN). Az ablakok meg az erdőre néznek. Szóval itt is lehet enni. Most nem ettem sokat, ettem egy pelyhet, egy kis krumplit azzal a két pici kolbásznaknemnevezhetővalamivel, meg elvileg két banános palacsintát. Hát, arra nem sikerült rájönnöm, hogy mitől banános... De a pehely jó volt.

Reggeli után visszatértünk a bázisra, pihentünk egy kicsit. Aztán a holland sráccal megbeszéltem, hogy háromkor elmegyünk a gymbe. El is mentünk. Hihetetlen ez a hely. Olyan kondigépek is vannak, amikről még nem is hallottam (Még spinning is van...). Az alap, hogy minden futópadon van egy kis TV, amin ~70 csatorna van. Futottam nagyjából öt kilómétert (szerintem több volt, valamit elszámolt a kis hamis), aztán tekertem hozzá még legalább ennyit, majd a holland sráccal squasholtunk egyet. Hát, annyira nem ügyes, de azért nem volt rossz. S ugye mindez teljesen ingyen van. Minden felszerelést biztosítanak, ingyen törölköző, amit az ember el tud képzelni. Meggyőződésem, ha otthon is ilyen környezetet biztosítanának, sokkal több fiatal sportolna rendszeresen. Még akkor is, ha fizetni kellene érte egy keveset. Ugye itt nem kell, viszont gondolom ez is bele van építve az amúgy olcsónak épp nem nevezhető tandíjba. De lehet holnap is megyek, mert le kell mozogni ezt a sok energiát, amit magamhoz veszek. Szóval jó volt, bár nagyon hiányzik a foci. Volt ott egy kosárpálya a squash előtt, amin éppen nem volt senki, s úgy bohóckodtam volna egy focilabdábal. Ehh...

Mire visszaértünk, már el is kezdődött a BBQ (barbekjú). Ugyanis ma minden dining hall bezárt 4:30-kor, mert 5:00-6:30-ig BBQ volt az egyik parkban. Mire visszaértünk a szobából, már sor sem volt. Mondjuk volt már jobb is, de azért egynek elment. Most speciel direkt jó lett volna, ha az egyik dining hallba mentünk volna, mert ott ugye annyit lehet inni, amennyit akarsz, itt meg végesek voltak a készletek.

Utána még elmentünk a boltba, vettünk egy kis üdítőt. Itt nagy divatja van a limonádénak, eddig ezt vettem. Viszon láttam, hogy sokan valami érdekes rózsaszín löttyöt isznak. Hát, gondoltam kipróbálom, a Dr. Pepperst már úgyis megkóstoltam (érdekes...), így vettem 2 litert. Hát, izé. Bélának biztos ízlene, márcsak a szine miatt is. Azért el fog fogyni, de nem hiszem, hogy legközelebb ez kerülne a kosaramba.

Itt járok most, ez történt ma. Immár egy hete vagyok az Újvilágban, érdekes tapasztalatokkal felvértezve. Holnap még nincs tanítás, mert az ún. Labor Day lesz. Ez egy központi ünnep, minden államban megtartják, legalábbis 1894 óta. Elvileg egy "szabadnap a dolgozó állampolgároknak". Minden szeptember első hétfőjén tartják, manapság már a nyár végének szimbóluma. Szóval még mindig nem tanulunk.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy Pozderka Rolinak ma van a szülinapja, éljen sokáig, hip-hip hurrá!

Mára ennyit rólam, legyetek jók!

Az elmúlt kb. 20 órában hiába próbáltam, nem tudtam belépni ide, ezért maradt el a tegnapi bejegyzés. Remélem ma este több szerencsével járok.

Legalábbis az orientációs hétnek. Nehéz volt, tudtuk előre. Az utolsó napnak nem futottam neki túl frissen, csütörtök este megnéztem a Batman Beginst, hamár a Dark Knight annyira tetszett. Így sikerült később lefeküdnöm, mint néhányatoknak felkelni. Ezáltal az éjszaka is elég rövidnek hatott, s ezt még most is érzem.

Ismét közös reggeli volt, melyen most péksüti és lekvár volt. Majdnem elsőként érkeztünk azzal, hogy nem késtünk öt percet. Leültünk egy üres asztalhoz, ahova később szinte minden group leader leült. Ezek valami hihetetlen témaváltásokra képesek. Megbeszélték Obama tegnapi beszédét, volt szó az egészségbiztosításról, filmekről, kávéról, stb. Én meg fáradtan csak a fejem kapkodtam.

Reggeli után irány a Health Service Center. Itt képet kaptunk az államokbeli egészségpénztárról. Hát, nem a legkézenfekvőbb, s nem is nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, dehát ők tudják. Amúgy a hely elég korrekt, Magyarországon nem nagyon találni hasonló orvosi körülményeket. Még nőgyógyászat is van, hurrá... Mondjuk azért az elég furcsa, hogy ha nem a saját körzetedben kell elmenned dokihoz, azzal kezdesz (de utálom ezt a szót így ragozni...), hogy leperkálsz 250 dollárt. Mégha van is biztosításod. Ezt követően a biztosításodtól függően fizeted a szolgáltatás X%-át. A mi biztosításunkkal azt hiszem 20%-ot. Bár azt nem tudom, hogy változik-e. Persze olcsóbb, ha a saját körzetedben mész el, dehát ugye ezt álatlában nem tudod befolyásolni. Ha menni kell, menni kell.

Ezután még hazaugrottunk egy pulcsiért, mert következett az előrehozott ebéd, majd a túra Portsmouthba, ahol meg hajókázni mentünk. Az ebédet egy dobozban kaptuk, amiben egy hamburgerhez hasonló szendvics volt. Úgy látszik tanultak a hibájukból, mert úgy eldugták benne a paradicsomot, hogy csak akkor vettem észre, amikor beleharaptam az egyikbe. Még szerencse, hogy csak kettő kicsi volt, mert így meg tudtam enni a szendvics háromnegyedét. Trükkös...

Ugye itt az öblön túl már rögtön az óceán van. A pulcsira határozottan szükség volt. Az út érdekes volt, készítettem fényképeket is. Folyamatosan beszélt egy idegenvezető a hangosbemondóba, s több érdekes sztorit mesélt. A legérdekesebbet pont nem hallottam, mert épp azon gondolkoztam, milyen teendőim lennének, ha a táskám beleesne a vízbe, de Ákos elmesélte. Biztosan sokan tudjátok, az amerikaiak (meg mások is) a második világháborúban a saját kikötőik előtt hálókat tartottak a vízben, így elkerülve az ellenséges tengeralattjárók nemkívánt látogatásait. Ha saját hajó jött/indult, akkor ezt a hálót elhúzták, majd amint a hajó beért/kiért, ismét visszahúzták. A világháborút lezáró béke során megkapták a németek felvételeit, s megdöbbenve látták, hogy egy német tengeralattjáró képes volt eljutni Portsmouthig, ahol ugye egy nagy kikötő van, s többek között hajógyár is. Ezt úgy oldotta meg, hogy amikor az egyik amerikai hajónak elhúzták a hálót, akkor a hajó alá mozgott, s pontosan a hajóval megegyező sebességgel, pontosan a hajó alatt bement a kikötőbe. S így ment ki is. S erről az amerikaiak semmit nem tudtak, amíg meg nem látták a fényképeket... Döbbenet.

Az úton összeismerkedtük egy holland sráccal, megy egy lánnyal. Rendesek, kedvesek voltak. A srácnak nagy bánata, hogy nem ihat alkoholt. Hollandiában ugyanis már 16 éves kortól lehet inni, s hát ott van is hagyománya a dolognak, viszont itt Amerikában csak 21 fölött. Ő meg decemberben lesz csak 21. Hát, szomorú. Megkérdezte tőlem, hogy én magasnak számítok-e Magyarországon, mert ő átlagosnak náluk. Mondtam, hogy szerintem igen. Erre megkérdezte, hogy nekem is feltűnt-e, hogy itt alacsonyabbak az emberek :) Erre nem tudtam mit mondani, pláne annak tükrében, hogy egy csomó távolkeleti vett körül a hajón (mármint ott voltak a hajon ők is, nem engem álltak körbe), s a többségük lány. Beszéltünk egy indiai sráccal is. Illetve ő beszélt, mi meg megpróbáltuk kitalálni, mit mond, annyira hadart, s nagyon furcsa akcentust használt.

Miután megérkeztünk, elmentünk a hollandokkal és az egyik group leaderrel vacsorázni. Edtem két szelet pizzát, egy kis tésztát szósszal, meg három kis husival. A leader hozott mindenkinek egy szerencsesütit. Az enyémben ez volt : "You will be successfull someday." Hát kösz. Valamikor... Miért nem holnap?

Vacsi után hazajöttünk, s megtudtam, hogy nyertek a törpök. Éljen-éljen, nagyon helyes. Csak így tovább. Már csak 11 meccs van ősszel, ez már gyerekjáték. Már az elején feltűnt, de most már nem tudok nem tudomást venni róla, hogy itt majdnem minden lakóhely előtt van egy strandröpipálya. Tudjátok, homok meg egy háló. Ezzel nem is lenne baj, de nem messze innen, a parkolón túl, még ki is van világítva. Még ez sem lenne probléma, de ezek olyan hangosan játszanak, hogy na. Kis túlzással minden érintés után felsikoltanak örömükben. Tegnap hajnak 1:30-ig sikerült játszaniuk. S utána még ott beszélgettek, úgyhogy kénytelen voltam csukott ablaknál aludni... Remélem ma már nem lesz ez így.

Felteszek most ide pár képet. Az összeset nem, mert egyrészt pepecs munka, másrészt így legalább tudok még újat mutatni majd, ha hazamentem.

Ilyen életveszélyes vadállatokkal van teli a campus...

Egy tipkus út az egyik legnagyobb épület fele. Nomeg itt van az a jó kajálda is. Persze meglehetne közelíteni más úton is, de ilyen nincs a BME-n...

Ez olyan híd, hogy a középső részét felhúzzák minden félórában. Mi is ezalatt mentünk át.

Valami hotel az egyik szigeten. Biztos volt valami nagyszerű története, de sok ilyen volt, s nem jegyeztem meg mindet. Azért nem rossz hely.

Ez pedig egy "kishajó".

Na, most kaptatok öt képet. Látjátok, hogy megéri kommentezni? :) Remélem most mindenki elégedett, valamint azt is, hogy nem csúszik szét az egész. Lassan megyek, mert fáradt vagyok. Jah, s megvan a Gone, Baby, Gone című film, amit még tavasszal néztünk Bélával meg Bellával meg Ágival a Tiszában, s nagyon tetszett. Majd hazaviszem. Na, jó éjt!

Újabb korán kelés. Még mindig nem tetszik. Bár már látom a fényt az alagút végén, szombaton 11-től lesz reggeli, egészen 4-ig. Illetve ez nem is teljesen reggeli, valami brunchnak hívják. Mindegy, legalább nem kell korán kelni. A reggeli a szokásos, a jó helyen volt, mondjuk csak azért, mert mi odamentünk, ez most nem volt szervezett. Ettem francia toastot (ami nagyon hasonlít a bundáskenyérre) valami szósszal leöntve. Talán ez lett volna a juharszirup? Emellé megint ettem egy kis rántottát. Jah, s végre megtaláltam a kakaót!

A reggeli után a jól megérdemelt pihenés, kihagytunk egy unalmas előadást. Ezidőalatt sikeresen telepítettem és használatba vettem a Skype-ot, így ha valakinek van kedve, nyugottan kersehet. Ákossal tovább terveztük az útjainkat, de még nincsenek konkrét dátumok.

Ezt követte az ebéd, amely véletlenül egész korrektre sikeredett, pedig közös volt. Szépen megterített asztalok, te pedig gyakorlatilag egy gyrost készítettél magadnak. Volt pita, két féle sülthús (csirke és borjú, bár az utóbbiban nem vagyok biztos), saláták, öntet. Még három fős személyzet is, akik valódi éttermi szolgáltatást nyújtottak :) (üdvözlöm Zolit...) Sajnos nem sikerült másodjára is a pulthoz mennem, mert kezdődött egy előadás. Egy olyan, amire nem tudtuk, hogy menjünk-e, mert nem tudta megmondani a nő, hogy bennünket érint-e. A téma az adózás volt. A kérdés az ugye, hogy mi a helyzet az egyetemtől kapott 700 dollárral. Másfél óra után kiderült, hogy nem érint bennünket a dolog. Ami jó, mert adózni rossz, viszont nagyon sajnáltuk ezt az időt. Hát még a következő egy órát. Ott maradtunk ugyanis, hisz ha már ott voltunk, gondoltuk igénylünk SSN-t (Social Security Number), mert bár most nem kell, ha valaha munkát akarunk vállalni az államokban, ezért ne kelljen a hivatalokat látogatni, ugyanis ez örök. Tudtuk, hogy a J1-es vízumunkkal csak oda kell majd mennünk a kitöltött formmal, valamint az útlevéllel és a DS2019-es nyomtatványunkkal (ez is vízumpapír). Előtte azonban végigszenvedtük, hogy az F1-es vízumúak mit össze szerencsétlenkednek. Nekik ugyanis kell egy papír, hogy az egyetemen dolgoznak. Viszont jópáruknak (kb felének) nem adta még le a kar, ahol dolgozni fognak, ezt a papírt. S mire mindenki vagy elintézte már a saját SSN-jét, vagy kért egy újabb papírt, s azzal elindult a saját department-jébe, kicsit türelmetlenek voltunk. S amikor sorra kerültünk, kértek tőlünk egy papírt, amink soha nem is volt. Odamentünk a szervezőkhöz, s azok hosszasan beszélgettek az ügyintézőnővel. Ugyanis ez a papír feltétele az SSN-nek, viszont tavaly még nem volt, így ők nem is tudtak róla. Szóval így jártunk, hiába vártunk ennyit, s töltöttünk ki mindent korrektül. Ez a felesleges két előadást nagyon lefárasztott...

Így a tervezett fényképezés elmaradt, pedig már nagyon beígértem mindenkinek. Viszont egy mókust sikerült lefotóznom, de még nem mutatom meg :) Majd egyszer. Ezután elmentünk a Bobbihoz (tudom, nem használunk határozott névelőt személynevek előtt, de így most talán jobban érthető), s ideadta a buszköltséget fedező csekkeket, mi meg kifizettük neki az átalakítót. A probléma az, hogy továbbra sem tudjuk, mit kezdjünk a csekkekkel. Ő sem tudta elmondani, de megtudakolja.

Fél óra megint itt, majd elindultunk az esti programra, ami a Pizza Party névre hallgatott. Előtte nagy fényképezkedés, csoportkép. Ebben az az érdekes, hogy készült vagy 15 kép, de biztos, hogy egyiken sincsenek ugyanannyian, mert mindig érkezett valaki, aki beállt közénk. Hihetetlen pontatlanok... S főleg a kínaiak meg az indiaiak.

Ezt követően jött a pizza. Hát, jól nem laktam, de mivel elöl voltam a sorban (hát hogyafenébe ne lettem volna...), így nekem még jutott repeta :) Ezután nyereményjáték volt, ahol mindenféle ajándékcsomagokat lehetett nyerni. A cédulákat még az egyes előadásokon osztották szét, így minél többen voltál, annál nagyobb esélyed volt nyerni. Csak sajnos mi Ákossal elfelejtettük, hogy ma lesz a sorsolás, így a szálláson hagytuk őket. Na mindegy... A végére maradt egy csomó póló, de ezek már nem a játék keretében kerültek kiosztásra. Megkérdezték ki született szeptemberben. Hát én. Egy holland kislánnyal együtt (tényleg kicsi...) ketten jelentkeztünk, merrt mi nem nyertünk semmit. Fel kellett menni, s én közben azon rettegtem, hogy ne kérdezzék meg a napot... Nem kérdezték, csak annyit mondtak, hogy válasszunk magunknak pólót. Huhh.... Gyorsan választottam egyet (az egyik épület 50. évfordulója alkalmából volt, hurrá), majd lementem. Aztán kábé mindenki kapott, aki addig nem nyert semmit. Én meg itt stresszeltem...

Végül mozizás következett. Az egész kint volt a szabadég alatt. Egy nagy vásznat állítottak fel, ami valami felfújható dolog volt igazából. Egy projektorral vetítették rá a filmet, de nagyon profin volt megoldva. Nagyon nagy vászon, szép kép, jó hang. Viszont sajnálattal vettem észre, hogy egyrészt vannak szúnyogok, másrészt már nyolckor elég hűvös van. Így nem néztük végig a fantasztikus amerikai, nyolcvanasévekbeli kalandfilmet, amelyben az 5 kisfiú (az egyik már nagyobb) kincset keres, hogy ne kelljen a szüleiknek eladni a házat, hogy ott golfpályát építsenek. Teli volt "váratlan" fordulattal...

Más ma nem nagyon történt, így le is teszem a pennám. Rovábbra is remélem, hogy otthon minden rendben. (Most valami égtelen szirénázás van, szerintem tűzoltók.) A bejegyzésekhez fűzött kommentek száma drasztikusan csökken. Ha bárkit bármi érdekelne, amire nem talál választ, kérdezze meg bátran. Akkor legalább tudom, hogy valaki olvassa is, amit én itt összeirogatok. Na, lassan keljetek, kezdődik a munka! ;)

Harjá törpék, nyerni kell!

Korán keltem. Megint. Ez fárasztó... Most 8:30-kor volt közös reggeli, ami nagy csalódás volt. A jó kis kéttányéros hely helyett most egy elóadóban voltunk, s összesen volt pár feldarabolt sárgadinnye, ananász, meg muffin várt. Ezzel lakjak jól? Szóval nem indult jól a nap. Ezt követően beszereztük Ákos pénztárcáját, levették a tenyérlenyomatunkat, hogy a meal plant használhassuk (ez gyakorlatilag az ingyen kaja, hiszen ezt a plant kifizették helyettünk), valamit a következő előadás helyére vonultunk.

Itt egy kötelező program volt, végig kellett hallgatni, hogy mik a jogaink, mint J-1 státuszú tanulók. Nem volt olyan izgalmas. Szó volt még az utazásról, munkáról, ilyenekről. Ezt követte a következő előadás, melyben sok mindenről szó volt, de már nem is emlékszem másra, csak a rendőrre. Az valami hihetetlen figura volt. Ha minden rendőr ilyen lenne... Akit esetleg érdekel : unh.edu/emergency/welcome.html Azt mondta, nyugodtan beállíthatjuk háttérképének,vagy akár alá is írja, ha kinyomtatjuk. Büszkélkedett azzal, hogy phd@unh.edu a címe, mert az anyja ezt a nevet adta neki (Paul H. Dean). Sok hasznos dolgot mondott, de a legérdekesebb a sebességtúllépésről volt. Azt mondta, hogy itt nincs olyan, hogy 10%-kal átlépheted a határt, mert minden a körülményektől függ. Ha nagy hóban 40-nel mész ott, ahol 40-nel lehet, megbüntetnek, mert nem a körülményeknek megfelelően vezettél. Ha nyáron, szép időben ugyanitt 55-tel mész, meg sem állítanak még figyelmeztetni sem. Érdekes. Nagyon nagy bűn, ha nem áll meg valaki akkor, amikor a gyalogos át akar menni a zebrán. S addig el sem indulhat, míg az el nem hagyta a zebra egészét. Most hirtelen erről ennyi jut eszembe.

Ezt követte az ebéd, ami a szokásos volt. Ettem pizzát meg olyan paradicsomszószos tésztát, amilyet anya szokott csinálni. Itt is finom. Ebéd közben megismerkedtem egy kanadai (francia-kanadai), valamint egy francia sráccal (lyoni). Meg egy újabb group leaderrel, aki igazinak hitte a pólomon lévő belépőkártyát, s megkérdezte, hogy miért voltam Amsterdamban. Nem esett le könnyen...

Utána elmentünk még egy előadásra, ami nem volt túl izgi, ellenben egy órás. Diákok számoltak be róla, hogy mi kell ahhoz, hogy "sikeres" legyél az UNH-n. Hát jó. Ezt követően el kellett menni az advisorunkhoz, aki ugye az a Bobbi, aki fogadott bennünket. Mivel mi már nyáron felvettük az óráinkat, így nem volt vele dolgunk, de mondta, hogy felvehetjük a csekkjeinket. Elmentünk, felvettük, de most nem tudjuk, mit kellene csinálnunk vele. Valahogy pedig csak meg kellene szerezni azt a 700 dollárt...

Ezután volt egy kis szünetem, majd jött a közös vacsi valami kínai kajáldában. Hát, tudjátok mennyire rajongok ezért az ételért. Most is a fent említett két sráccal ültünk együtt, de most ott volt a másik franciai is. Hát az kérdezett olyat, amit egyszerűen nem értettem meg. Teljesen úgy beszélt, mint a franciák. Nem nyitotta ki a száját, mindent "ú"-san mondott, hihetetlen. A vacsi végére azért kezdtem hozzászokni. A kanadai srác a törénelmünkről érdeklődött, adtunk belőle egy kis ízelítőt, majd rákérdezett Sissire, hogy ő tényleg létezett-e, mert látott róla egy filmet. Jah, találkoztam ma kenyaival és brazillal is, nomeg láttam egy nepáli srácot is. Van olyan nemzet, ami nem képviselteti magát??? A kanadai srác mondta, hogy Montreálba a legcélszerűbben kocsival lehet eljutni, mert a repülő drága (>600 dollár, pedig ugyanannyira van, mint NY, ami meg 175 dollár...), a busz meg 10 óra, mert mindenhol megáll. Aztán rámutatott egy másik kanadaira, aki kocsival szokott hazajárni. Megjegyeztem az arcát...

Utána a kanadaiak kitalálták, hogy igyunk meg egy sört, s mi ezt megtettük. Ákossal kicsit el is kezdtük megpuhítani a Kocsis Kanadait, aki véletlenül pont mellettünk ült. Ő kezdett el beszélni hozzánk, valahogy ez a "from Hungary" mindenkinek "cool". Napersze... Megállapítottuk, hogy két tök ismeretlen órákat tud beszélni az alkoholról és a sportról. Mi azért nem beszéltünk róla ennyit... Viszont nem maradtunk sokat, mert vissza kellett jönnünk a BH-ba, mert kötelező meeting volt. Ez nem volt olyan izgalmas.

Holnap talán már képeket is csinálok. Az előző postban egy kérésre feltettem a campus mapjét. Nem a legélesebb, de a kíváncsiskodóknak jó lesz. A patak mellett kisebb erdős rész található, ami tele van mókusokkal. Érdekes állatok, nagyon aranyosak. De hülyék is. Azt hiszik, nem látjuk őket, majd amikor már rájönnek, hogy de bizony igen, akkor leugranak a hídacska korlátjáról, bele a semmibe, minden lábukat széttárják, s várják, hogy majd jön egy ág. Mondjuk rendszerint jön is...

Végül pedig találtam egy vicces képet, remélem nektek is tetszik:

(most biztos szar lett a tördelés...)

Mára azt hiszem ennyi volt, nagyon elfáradtam. Általában már kora délután fáradt vagyok. Nem tudom, hogy ennek az átálláshoz, a korai keléshez vagy a folyamatos angolhoz van-e köze, de most már tendencia. Remélem otthon minden rendben. A törpök ne bulizzanak sokáig, pénteken nyerni kell!